NAPLÓK: weinberger Legutóbbi olvasó: 2024-03-28 13:49 Összes olvasás: 149427779. | [tulajdonos]: stílusgyakorlat | 2017-10-05 10:14 | Ötlet- és ihletadó: John Lennon: In His Own Write, fordította: Révbíró Tamás
A farkatlan farkas esete (2) (Sir Conan Doyle kiadatlan kézirata nyomán)
De csak Félix sikerült végigmondania, mire megéreztünk. Kecsegtettem, hogy dupla orravalót kap, csak várjon meg a visszaútra s nem habzott elfogadni. Felrohadtam a negyedikre, ahol már ott tüskénkedtek a hivatásos rendördögök, ki-ki a dolgát végezte. Kisebbet, nagyobbat, mán ahogy lenni szok. - Isten vele, Herisz Konstápler – jelentettem ki sokat ígérően. Ő is a kezét gyújtotta. – Ez itt a tetthelyszín? - De ez ám. A szobaleány az áthozat, mérgezett krokettütővel zsarolták meg. Nincsen nyoma idegenkesztyűségnek. – „Azt maga csak gombolja” mormogtam magamban, de csak halkan, szerecsenre mégsem halotta. Tovább tudálékoskodék: - Remélem, biztosították a tejszínt. - Én nem beszélnék bele a szagemberek dongába Ön helyett, ha én volnék Ön – szúrta össze a szempupilláját. Közben egy ujjlenyomozó ecsetelte, hogy mi a lelemény. Hát semmi, pedig mindent beporzott. – Elszállíthatják az átkozatot – rendelkezett végül Herisz Konstápler. - Maga is tározhat, Holmis. Majd elküldöm a Boncz Géza jelzőkönyvet. Úgy tevék, abban a regényben, hogy odalent várakozik a türedelmes konfliktus. Nem csalódtam. Ott folyatta, ahol abbahagyma, mégis kellett tennünk egy kitérdelőt, hogy ne érjünk haza túl Korán. Ám a fogantatás odahaza hűvös volt. - Na mi az, mi az, Preszkott, mióta kell külön szólni, hogy piszkálja fel a szüzet? Nem érzi, hogy nem tüzel a kandeláber? – De nem éreszte, héjába szólongattam, csak terpeszkedett ottan fekve, körülrajzoltan. Bizony, senem mozgott, senem lélekzett, nem is pulzált. Itt már csak a halott gémnek maradt tejemlője.
(Vaccon Dogtor a némberedett kezeit belengetve dörzsölődött a Kendalló űrszelvényében, miközben időről időre néhány korty Börtön gurgulászott le a Garattyán. Kegyelembe hegyezkedett és helyezni kezdte a fülét, hogy egyetlen hanga se kerülje el azt a majdani mondandómból, amelyet a feltevése szerint kisvártatva közölni szándékoztam volt vele. Nem akartam elkeskenyíteni, így hát rögvest berekesztem.)
Abban, gondolom, nincs semmi megütközni való, hogy a törpénetem címszeretője egy ordas töpörtyán. Igen ám, kérődzhetné a halogató, de honnan jöve a farkatlan? El képes képzelni a képzelőerő, hogy két magos domb között húzódnék egy katlan, amely egyetlenegy rendeltetést szolgál: hogy abban gyűjtenek emberi, esetleg állati farokat? Na ugye, hogy nem! És mégis. Ez a katlan egy igencsak terjedelmes lovascsata helyszűke volt, egyik oldalról egy ulánus bandérium, másik oldalról egy huszáng-hadosztály ütközött meg egymással. Mármost ha feltesszük, hogy a bandériás lovak mondjuk negyven mérföldes, a huszánglovak meg hatvan kilométeres sebesüléssel száguldoztak, mindezt óránként és egymás felé, könnyen belátható, hogy az egymásra célzott, ám elméretezett hatalmas fejcsapások igen gyakran a számítóeszközök hátsó fartájára hulltak, lenyesvén azokat a hordozó törzstestről. Máig négyszerűek azok az illuminációk, amelyeken az így satnyásított szegény parittya elöl iszik, de hiába, mer hátul azonnal kicsordul nekije. Az már csak hab a Torgyán, hogy ebbe a katlanba igencsak odaszoktak a farkasfalták, hogy Jób híján beérjék élettelen dögök húsával, ha már élő dögökre nem leltek volt. Falták a lópopót, két pofára. Nem tudtak betelni a lófarokkal, hájasra húztak. Ennek meg az volt a hátulünője, hogy igencsak elszeparálódtak a Kismalacok, Kisgidák, Kistehenek, és nem csupán a gyerekvesékben, de a Való Villákban is. Ez pedig azzal felnyögetett, hogy felborul az ökonómiai ellensúly. Ki is vonult nemsokára a Grimpisz, hogy visszaboruljon. De ez már megint egy másik törpénet.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|