NAPLÓK: weinberger Legutóbbi olvasó: 2024-04-18 01:15 Összes olvasás: 149930Olvasói hozzászólások nélkül| 768. | Vati: befejezni próbálom | tulajdonos: szó, szó... | 2017-10-02 19:20 | Kedves Miklós!
Sok dologban hasonlók a meglátásaink. Csak érdekesség kedvéért, és azért, hogy lezárhassam magamban ezt a témát, a második bekezdésedet én a tartalmi egyezésen kívül, a következőképpen fogalmaztam volna meg. Nem jobban, csak másként:
Vannak elsődleges benyomásaink a körülöttünk lévő világról. Látunk, illatokat érzünk, hallunk, tapintunk, érzékelünk a testünk teljes felületén és végtagjainkon, hideget, meleget, nyomást, szúrást, kellemes és kellemetlen, érzeteket, sokszor fájdalom formájában. A testünkben vágy és undor keletkezik. A világ ekkor még nem (az általad említet kifejezéssel) ideális formában, hanem realitásaiban van jelen bennünk. Ez a realitás sérül, amikor az átélt élményeinket a szavak alkalmazásával megpróbáljuk megfogalmazni, elmesélni, leírni mások számára. A sérülés igazi oka, hogy amíg elsődleges benyomásainkat közvetlenül érzékszerveink útján szerezzük, addig a megfogalmazásuk, elmesélésük és leírásuk egy erre a célra specializálódott jelrendszer segítségével történik. Ezt a jelrendszer pedig az emberiség egyetemes tudásának a része, amit az egyed szintjén újból és újból meg kell tanulnunk születésünk után. Lényeges, hogy a beszéd, a jelrendszer szavak, fogalmak és mondatok általi használata, minden vonatkozásában hosszú fejlődési szakaszokon ment át. A szavakra és fogalmakra többszörös jelentésrétegek tapadtak, mivel az ember a különféle történelmi időkben különféle ismeretekkel rendelkezett, és ezek után nem új szavakat alkalmazott sokszor, hanem a megváltozott ismereteit egyszerűen beágyazta a régi szavak használatába. Ha ezt nem tette volna, akkor manapság nyelvenként több százezer szóval rendelkeznénk, amelyeknek használatát egyszerűen nem tudnánk elsajátítani a biológiai érésünk szűkre szabott és években kifejezhető intervallumában. Például igen érdekes lenne, ha valaki még hatvanéves korában is beszélni tanulna. A mulatságos pedig az, hogy van ilyen. Elég arra gondolni, hogy valaki az említett korban olyan könyvet/könyveket fog a kezébe, amelyből új ismereteket tanul. Bár az anyanyelvét már rég elsajátította, mégis új szavakat, és tartalmakat szív magába. Olyan dolgokat, tartalmakat és kifejezéseket, amelyek előtte nem léteztek számára.
Lehetséges, hogy két hét, vagy két év múlva én is új ismeretekre teszek szert, amelyek végül is megnyugtatnak abban, hogy a nagybetűvel szedett mondatomat helyesen írtam le. De lehet, hogy nem. Mindezek után még az is lehetséges, hogy az az ember, aki kilukasztotta szavaim lisztes zsákját (amit a mellékelt ábra szerint,csak igen nehezen tudok elzárni), ott és akkor a Kossuth rádióban, egyszerűen csak össze-vissza beszélt.
Köszönettel vettem fáradozásaid a válaszok tekintetében.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 767. | tulajdonos: szó, szó... | Vati: a szó jelentése | 2017-10-02 13:38 | Kedves Tibor,
Megértettem az alapvető célt, amely által vezérelve megosztottad itt a reménybeli olvasókkal az elgondolásaidat. Több mint megértettem: teljes mértékben egyetértek vele. És hadd ugorjak máris a mondandód legvégén kiemelt megállapításodra: "A SZÓNAK JELENTÉSE VAN, Ő MAGA A JELENTÉS HORDOZÓJA."
Azt hiszem, a megállapítás leginkább egy ideális világra igaz, a realitást tekintve elvisel némi árnyalást: annyit mindenképpen, hogy egyrészt egy szónak - különösen, ha nem egy gondolatmenetbe vagy egy állításba beágyazva, hanem egy felsorolás részeként, önmagában áll - több jelentése is lehet, másrészt egy jelentést (egy fogalmat) több, egymással meghatározott viszonyban álló szóval is kifejezhetünk vagy körülírhatunk. Mindkét "többértelműségnek" fontos szerepe van nemcsak a köznapi beszédben, de fokozottan a szépirodalomban is, hiszen a szavak előző tulajdonsága forrása lehet olyan akár tragikus, akár humoros félreértéseknek, amelyekre teljes drámák épülhetnek, míg a második tulajdonság a szinonimák használata révén a drámai vagy lírai hatás fokozását vagy enyhítését teszi lehetővé.
Úgy érzékelem, hogy mélyen átpolitizált közbeszédünk miatt a szavak egyre nagyobb tömege veszíti el eredeti, jól kifejező jelentését, miközben - talán a mennyiségi veszteség pótlására - nap mint nap keletkeznek semmit nem jelentő, még jelszóként is alig használható kvázi-kifejezések, mint amilyen a rezsicsökkentés, a kettős állampolgárság megadása, a versenyképesség, a bérunió, vagy olyan szörnymondatok, mint "kiírtunk egy pályázatot, amelyre már érkeznek a pályázatok".
Aktív pályám nagy részét szövegek megfogalmazása, gondozása, később szakfordítások készítése töltötte be, így nálam a szavaknak mindig nagy becsületük volt. Szegények nem képesek tiltakozni a becsületükön esett csorba ellen, így ezt azoknak a szakképzett nyelvészeknek kellene megtenniük, akiknek ez induláskor még a szakmájuk része volt, mára azonban ezen teendőjük elől inkább a tudomásul vevő beletörődésbe menekülnek. Igaz, van erre egy sajnálatos indokuk: a szavak használóinak napjainkban szinte mindent elöntő minőségi igénytelensége. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 766. | Vati: a szó jelentése | tulajdonos: holy | 2017-10-02 13:03 | Kedves Miklós!
Köszönöm gyors választ, amely, érzésem szerint, valamilyen szinten legitimálja a kérdésem jogosságát. Felfogtam én is, hogy már maga a probléma felvetés is irritálhat bizonyos hitbéli meggyőződéseket, még akkor sem haragudtam volna, ha közzé sem teszed. Számomra azonban nem a különféle meggyőződések provokációja volt fontos (sosem az), hanem inkább egy elméleti kérdés húzódik meg mögötte. Mégpedig az, hogy mire való a szó, ha nincsen behatárolható jelentése. Ilyenkor mi történik például egy beszélgetés során. Hogyan értük meg egymást? Sehogyan?
Tudom, hogy nem lehet kizárólagossá tenni egy perifériális jelenséget (itt most azt, hogy a szent kifejezésnek egy csomó, közel sem azonos tartalmú különféle jelentése van) és abból messzemenő következtetéseket levonni, de mégis.
És főleg azok után vált e kérdés igazán kérdéssé a számomra, miután nemrég újraolvastam A versek keletkezéséről és leképezéséről nyilvánvalóságairól írt dolgozatomat, amiben azt állítottam:
„Ha a fentieket elfogadtuk, közelebb jutunk ahhoz a lehetőséghez, amely a vers önálló műfaji besorolását teszi lehetővé és ezzel együtt megérthetővé is. A vers szavakban való megvalósulása, két következtetés levonásának alapjait jelenti. Az első következtetés, a szónak abból a sajátosságából adódik, hogy maga a szó nem más, mint a leképzett világ, és hogy kimondása és megértése során a leképzett világ újból megvalósul. A SZÓNAK JELENTÉSE VAN, Ő MAGA A JELENTÉS HORDOZÓJA.”
(Nos, valahol ebben az "ügyben" támadtak problémáim.)
Üdv.: Tibor
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 765. | tulajdonos: holy | Vati: szent esetek | 2017-10-02 11:48 | Kedves Tibor,
Messze nem tartom magamat "az ilyen dolgok mesterének", viszont élvezettel olvastam a fejtegetésedet, annál is inkább, mert hasonló töprengéseim nekem is voltak már többször is. Szerintem aligha akadhat ma élő ember, aki pontos meghatározást adhatna a "szent" jelzőre (néha főnévre), mert az idők során, a vallások osztódása, több ágra szakadása során sokat változott; arról nem is beszélve, hogy része lett a köznapi használatnak is.
Sokszor segíthet, ha megpróbálunk utána nézni egy szónak, fogalomnak más nyelveken is. Az angolban például a "Saint" szót kizárólag személyekre (illetve a rájuk utaló földrajzi nevekre, hajókra, stb.), míg a "holy" jelzőt és szóalakjait, amelyek a "whole" (egész, egészséges, teljes, tökéletes, sértetlen) szóra vezethetők vissza, inkább személyekre, a "sacred" jelzőt és szóalakjait inkább az Istenhez kapcsolódó tárgyakra, helyekre, történésekre, stb. használják, de ez sem kizárólagos, lásd pl. "Holy Bible". Gyakorlatilag ugyanez érvényes a német "heilig" és "sankt" szavakra. Érdekes ebben a vonatkozásban, hogy pl. Jézus anyjának megnevezésére az angol, tőlünk eltérően, inkább a "Holy Mary", a német inkább a "Heilige Maria" nevet használja, sokkal ritkábban kerül szóba a "Virgin" fogalma.
Érdekes még talán, hogy az orosz "святой" szóból, amelynek töve utal a fényre, a világosságra, a világra, de akár a kapcsolatra, a hírközlésre is, egy egész szócsalád származik, így pl. a tiszteletes, a lánggal világító lámpa, a felvilágosodás, stb.
Attól tartok, hogy bár élveztem a fejtegetéseidet, az esetleges kételyeidet aligha tudom eloszlatni. Egy dolgot azért megerősíthetek: mivel ez a tárgykör széles tömegek világnézeti meggyőződését érinti, legfeljebb további kérdéseket tehetek fel, de akkor is tudomásul veszem és tiszteletben tartom azt a nézetrendszert, ha alapvetően nem értek vele egyet. Egyet azért hozzáteszek: ez a fajta tisztelet addig tart csak, amíg nem vélek felfedezni a saját elméleti alapjai és az azokból levezethető összetett állítások között feltűnő logikai ellentmondásokat, vagy másképpen kifejezve: repedéseket a zártnak vélt rendszerben. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 764. | Vati: szent esetek | 2017-10-01 10:23 | Kedves Miklós!
Gondolom, nem árulok el újdonságot a következőkkel. A keresztény vallások önkéntes vagy kijelölt terjesztői (legtöbbször misszionáriusok) sokszor kétségbeejtő helyzetekbe kerültek. Példának okáért, amikor egy a nálunknál alacsonyabb szintűnek mondott kultúrában, a térítés folyamán el kellett magyarázniuk, hogy mit jelent a bűn, a bűnösség, a mennyország, a szentháromság, stb. A helyzetüknek az adta a nehézségét, hogy az adott népeknél, népcsoportoknál ezekre nem alkottak szavakat, ezekről nem voltak konkrét fogalmaik, de ez talán nem a legüdvösebb kifejezés, mivel a hitek esetében nagyon sokszor egyáltalán nem beszélhetünk tapasztalati fogalmakról a mögöttük álló jelentéssel együtt, más esetekben még csak időtálló tényszerűségekről sem. Ezért van a „hiszem” és „tudom” fogalmaink között jelentős ismeretelméleti különbség, amit persze a hétköznapi szóhasználatainkban néha elfelejtünk. Ezek után a primitív népek méltán primitív képességeit figyelembe véve, más analógiákkal, más, hozzájuk közelebb eső fogalmakkal lettek számukra elmagyarázva, a biblia tanításai, mivel, és most ismételni fogok: ezekről a fogalmakról és jelentésükről egyszerűen hiányoztak a képzeteik.
Pár hónappal ezelőtt nekem is át kellett élnem a fenti esetet, méltánytalan módon megközelítőleg sem a misszionárius szemszögéből, hanem én képviseltem azt az oldalt, akinek el kellett volna magyarázni, lefesteni, szemléltetni, megértetni az egyik szavunk jelentését. Fél füllel (ami a félreértések elkerülése végett, nem jelenti azt, hogy hiányt szenvednék egy tökéletes számban és minőségben rendelkezésemre álló fülkészletből) a Kossuth műsorát hallgattam (amely mindig megnyugtat abban, hogy milyen istenfélő és hitbuzgó nép vagyunk). És ebbe a népbe én is beletartozom.
A hallgatott fél órás műsorban legalább harminc-negyven alkalommal hangzott el a szent kifejezés, a végén úgy éreztem, hogy ez azért már túlzás. Azért éreztem így, mert igen sokszor, a legváltozatosabb kötődések társultak mellé. Megtudtam, hogy vannak felettünk álló istenek, akik természetszerűen szentek. Utána azt is, hogy az emberek között is vannak szentek. ( Ha a foglalkozási ágakat nézzük, igen gyakran két kitüntetett foglalkozási ág képviselői: az egyik általában a földi uralkodással kapcsolatos, amíg a másik, hogy bizonyos egyházi tisztségviselők is számíthatnak erre a megtisztelő titulusra.) Azután megtudtam, hogy környezetünkben vannak szent helyek, szent városok, sziklák, kövek, völgyek, folyók, építmények, amelyek bár természetes úton létrejött képződmények, máskor meg emberi alkotások produktumai, mégis valamiért szentek. De (és itt már a későbbi odafigyelésemre is támaszkodva) megtudtam, hogy vannak szent iratok, amelyek vagy a bennük lévő szent sorok tartalmától lettek szentek, esetleg fordítva, hogy maguktól a szent iratoktól lett szent a bennük lévő tartalom. Majd egyszer csak meghallottam a szent háború kifejezést, majdnem egyszerre a szent állatokkal, a szent üggyel, a szent pillanatokkal. Nem kihagyva a szentelt vizet és a szent tisztségeket sem. Azután ott vannak a szent ereklyék, amik lehetnek emberi maradványok vagy akár tárgyak is, mint szent kehely, szentszék, szent kard, szent fazék. Bár ez utóbbi tárgy azt hiszem, mégiscsak személyt jelent. Ezután ott van például a szentbeszéd. Mennyit soroljak még. Túlbuzgó kisvárosunkban pár évvel ezelőtt egy újonnan nyíló bank helységeit szentelte fel egy miseruhás pap. Fotó volt róla a helyi lapokban. Más, a papokat például felszentelik, de ez még nem perdöntő, mivel nem ettől lesznek szentek, csak egyik-másik jut el a szentté avatásig.
Néha azt hiszem, hogy kapcsolata van a kifejezésnek az emberi jóssággal, az emberi áldozatvállalással, kitartással, könyörületességgel, adakozással, humánummal, vértanú életmóddal, azután meg még jobban nem értem, mivel a valós szentek között mindig találok kivételeket, még talán olyat is, amelyikre az előbbi szép felsorolás egyetlen vonzata sem állt fenn. Az emberiségnek hasznos, kiemelkedő teljesítményekkel is egyoldalú a kifejezés kapcsolata, hiszen tudósok, zeneszerzők, irodalmi nagyságok, háborús helyzetekben kiemelkedő emberséget és segítőkészséget felmutató magatartásformák mögött álló lelkek, testek és személyek, tudomásom szerint nem szoktak szentté válni az elmúlt párszáz évben. Persze egy-egy kivételtől eltekintve. De ezek a kivételek eléggé alulreprezentálják a valós életünkben betöltött jelentőségüket.
Nagyon sok kifejezésünk, fogalmunk, amikor egy kicsit messzebb kerülnek az egyértelműségtől, mégis nagyon jól kibonthatóan, a kapcsolódási pontjaikon keresztül magyarázhatók, mivel állnak kapcsolatban, milyen alaki és formai szóösszetételekben kerülnek felszínre, esetleg más nyelvekben, hogyan nyilvánulnak meg, akár eredetüket, akár későbbi tartalmaikat tekintve.
Miklós, Te az ilyen dolgoknak mestere vagy. Magyarázd el nekem, hogy végül is mit takar a SZENT kifejezésünk. Kétségbe vagyok esve, egyáltalán van-e „világi” jelentése?
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 763. | tulajdonos: csend | K.Ármin: mi legyen | 2017-09-30 08:36 | Köszönöm a jól eső szavakat. Nem azt emelném ki a megítélésedből, hogy "kevesek", hanem a szomszédját: "egyike". Tapasztalatom szerint jó néhány társunkra ráillenek a pozitív jelzők.
Akkor hát holnaptól egy ideig elfoglaljuk a megfigyelő státuszt... Minden jót, sikereket kívánok. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 762. | K.Ármin: mi legyen | 2017-09-30 03:03 | Kedves Weinberger, a döntés a te kezedben van, én minden leírt karakteremet komolyan gondoltam.
Azon kevesek egyike vagy ezen a felületen, akiknek a szavára mindenkképpen odafigyelnék az érintettek helyében.
Nos, holnaptól nem tudhatjuk, hogy mi lesz, de mindenképpen örülök, hogy "ismerhettelek".
A legjobbakat kívánva, tiszetelettel K.Á. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 761. | tulajdonos: mi legyen... | 2017-09-29 23:50 | Kedves K.Ármin,
Megtisztelő, hogy reagáltál a "Hadicsel" címen közzétett szellemisport-történetemre, és a tetszésedet fejezted ki. Használtad az észrevételedben az "amíg még lehet" közbeszúrást; azt hiszem, tudom hová tenni, és nem igazán örülök neki.
Megosztottál ezen felül velem olyan véleményt is, amely talán közelebb van a személyeshez, ezért nem igazán tudom eldönteni visszakérdezés nélkül, hogy vajon azt a részt is a nyilvánosságnak szántad-e. Akárhogy is, a véleményednek ez a része kétszeresen is megtisztelő. Minthogy a mai dátum elég közel van a Nagy Váltónaphoz, és minthogy ezen a hétvégén legfeljebb csak szombat délelőtt 10 óráig leszek gépközelben, úgy érzem, nem terhellek meg túlságosan, ha megkérdezlek erről. A válaszodig rejtve hagyom az üzenetet; ha bármi miatt nem érkezne ilyen válasz, akkor "amíg még lehet" nyilvánosságra hozom. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 760. | K.Ármin: fafejek | 2017-09-29 22:25 | Érdekes olvasnivaló volt. Prózában is jó vagy, kedves Weinberger.
Szeretném elmondani, amíg még lehet, hogy számomra nagyon tiszteletre méltó ez a sokoldalúság, segítőkészség és őszinte emberség, amilyennek a bejegyzéseid alapján megismertelek.
Tisztelettel K. Á. | |
| 759. | [tulajdonos]: fafejek | 2017-09-29 14:00 | Hadicsel
Alaposan meggyőződvén, hogy senki emberfia nem láthatja és nem hallhatja őket, a Vezér kiterítette a trónszék melletti kis asztalkára a kódolt műveleti tervet. A Király kegyesen intett, hogy kezdjen bele.
- Fondorlatos hadicselt eszeltem ki, Felség. A híradósaink egész nap olyan üzeneteket továbbítottak az egységein között, amelyekből az derülhetett ki, hogy szupertitkos csapatmozgásokkal a fő erőinket a jobbszárnyon vonjuk össze, és úgy intéztük, hogy az ellenség lehallgathassa a forgalmazásunkat. Mi is lehallgattuk persze az övéket, és legtöbbször a „jobbszárny” szó szerepelt az üzenetváltásaikban, persze az ő nyelvükön.
- Mi ebben a fondorlatos? – kérdezte a király.
- Az, hogy az éj leple alatt természetesen a balszárnyon hajtunk végre megsemmisítő áttörést. Kihasználjuk, hogy mi vagyunk a Fekete Sereg, az ég is felhősnek ígérkezik, de eső nem várható. Döntő győzelmet aratunk!
- Elég lesz ennyi megtévesztés?
- A gyalogságunk egy részét valóban támadásba dobjuk a jobbszárnyon, negyedórával az igazi támadást megelőzően.
- De hát akkor ők…
- Sajnos, igen, ők lesznek a bekalkulált járulékos veszteség. Vagy ha úgy jobb, a szent célt szolgáló áldozat. Aztán tizenöt perc múlva a balszárnyon rájuk zúdul az összpontosított, mindent elsöprő fergetegünk.
- Hogyan épül fel a taktikánk?
- Először a gyalogságunknak kell leküzdenie a seregeinket elválasztó négy lapos mezőt és felderítenie a helyzetet, de mielőtt odaérnének, a bástyáink lövegei zárótüzet zúdítanak a védvonalaikra. Második ütemben a gyorsreagálású hadtest támad, végül pedig hajnalban, hogy legyen mit megörökítenie a krónikáknak, a huszárzászlóalj vonul be ellenállás nélkül a fehérgárdisták főhadiszállására. A kulcs a gyorsaság és az összehangoltság.
- Tetszetős a haditerv, de vajon sportszerű ez így? – aggályoskodott a Király.
- Ugyan ki vonná utólag felelősségre a győztest?
A Király jóváhagyólag ütötte rá a pecsétet, és a biztos győzelem tudatában tért nyugovóra. Ébredése azonban rémálom volt! A Fekete Sereg éjszakai rajtaütését gyilkos összpontosított zárótűz fogadta; fejvesztve vonult vissza, aki még tehette. A huszárokat már be sem vetették.
Sem a Vezér, sem a Király nem volt jártas színházi berkekben, így nem ismerhették a fontos eltérést a „színpadi jobb” és a „rendezői jobb” között. Fafejűek voltak – akárcsak a többi sakkbábu…
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
