DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2842 szerző 38698 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Farkas György: cím nélkül (6)
Farkas György: cím nélkül (5)
Farkas György: cím nélkül (4)
Farkas György: cím nélkül (3)
Farkas György: cím nélkül (2)
Farkas György: cím nélkül (1)
Farkas György: A darázs
Farkas György: Források
Szilasi Katalin: Öreg pásztor kesergése
Szilasi Katalin: Hervadás cseresznyével
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 8 órája
Farkas György 9 órája
Cservinka Dávid 10 órája
Filip Tamás 20 órája
Tóth János Janus 21 órája
Valyon László 1 napja
Szilasi Katalin 2 napja
Bátai Tibor 2 napja
Ózdi Annamária 3 napja
Kiss-Péterffy Márta 8 napja
Kiss-Teleki Rita 8 napja
Karaffa Gyula 9 napja
Egry Artúr 10 napja
Duma György 10 napja
DOKK_FAQ 11 napja
Csombor Blanka 14 napja
Tóth Gabriella 15 napja
Vadas Tibor 15 napja
Tamási József 16 napja
Zsigmond Eszter 19 napja
FRISS NAPLÓK

 Ötvös Németh Edit naplója 30 perce
A fény nem publikus 40 perce
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 1 órája
A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 5 órája
Gyurcsi 5 órája
Jószándékú párbeszélgetés 8 órája
A vádlottak padján 8 órája
Hetedíziglen 21 órája
az univerzum szélén 21 órája
Bátai Tibor 1 napja
négysorosok 1 napja
Minimal Planet 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 1 napja
nélküled 2 napja
mix 3 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: weinberger
Legutóbbi olvasó: 2024-03-28 17:24 Összes olvasás: 149434

Korábbi hozzászólások:  
Olvasói hozzászólások nélkül
773. Misinszki Hanna: még ez2017-10-03 13:09
Kedves Vati, a teológia, mint tudomány, folyamatosan változik, örültem, hogy ezt írtad. Terminus technikuson magát a "szent" szót értettem, és természetesen, mivel én katolikus vagyok, a katolikus felfogás szerint közelítettem a témához. Más vallások szerint nem írtam. (Még annyit hogy pontos idézeteket valahonnan kimásolva nem linkeltem, szerintem a google segítségével mindannyian tudunk tájékozódni.) A keresztény felfogás szerint a szent szó jelentése ismét írom, alapvető változásokon nem esett át. Főként a reformkor(???) óta, gondolom, ez inkább a reformáció lett volna, mert a kettő között van pár évszázad, és vallásilag a reformkornak semmi jelentősége. Ami változott, az a "szentség" jelentése, száma, ami a skolasztika előtt még több 10 volt, katolikus teológiában 7 maradt, protestánséknál kettő.
Ahogy írod, hogy a szent mindig is része volt a közbeszédnek, talán lehet, de a szekularizáció előtt, vagy annak nagymértékű elterjedése előtt azt gondolom,- természetszerűleg- a szakralitás, a vallás sokkal inkább hozzátartozott az "élethez", a hétköznapisághoz.
A szent jelentésvesztettsége a közbeszédben, vagy jelentésnélkülisége a profánban éppen azért következett be szerintem, mert a hétköznapi élet teljesen profán lett, nincsenek meg azok a a vallási keretek (nem feltétlenül külsőségek), amikben értelmet nyerne. Egy keresztény közösségben fel sem merül, hogy a szó jelentését vesztette volna. Egy "világi" vagy "profán" közegben elhiszem, hogy igen.
Jelzem, a fentieket nem a "vallások" tekintetében írtam, így minden vallás szempontjából nem is lehet releváns az írásom.
Köszönöm a figyelmet, a válaszokat, weinberger neked is!!!

Olvasói hozzászólások nélkül
772. Vati: befejez?Misinszki Hanna: a szent és a profán2017-10-03 09:13
Kedves Hanna és Miklós!
Nem a régebbi (pár héttel előbbi) beszélgetésünk folytatása volt a –szent esetek- c. beírásom, hanem ténylegesen egy rádióműsor akasztott ki. Miklóstól pedig (lustaságomat leplezve) egy kevés etimológiát vártam, mivel kedvelem a szófejtéseit. Én időközben, láthatóan végére értem a felháborodásomnak, azzal a konklúzióval, hogy ott a rádióműsorban felelőtlenül és túlzott mennyiségben lett használva a kifejezés, van ilyen, hiszen ez nem tudományos műsor volt. Bár most utólag, ha belegondolok, már csak a szóhasználat mennyiségét illetően érzek túlzásokat, mivel a szent kifejezés egyik lehetséges értelmezése szerint, az egész Isten által teremtett világ szent, beleértve minden teremtményt, személyit és tárgyit. Kivéve az eretnekeket.

Megköszönve Hanna helyreigazításait (pl. valóban nem keresztény vallások, hanem keresztény felekezetek), azért szeretném leszögezni, hogy mi volt az eredeti kérdésem:
„Miklós, Te az ilyen dolgoknak mestere vagy. Magyarázd el nekem, hogy végül is mit takar a SZENT kifejezésünk. Kétségbe vagyok esve, egyáltalán van-e „VILÁGI” jelentése?” (vagyis van-e jelentése a szakrálistól eltávolodva, azokban az értelmezésekben, ahogyan a köznapi nyelvezetben használjuk)

Nagyon jó lett volna, ha Hanna a teológia tudományának az adott kifejezésre vonatkozó -terminus technikus-át egyszerűen bemásolta volna. Azonban ezt nem tehette meg, mivel a teológia tudománya fejlődő és változó tudomány, tehát, kénytelen tudomásul venni, hogy a kifejezés adott szakrális tartalma is változásokon esett át korról-korra. Ezek szerint beszélhetünk a kifejezés használatáról és értelmezéséről az ószövetség alapján, majd kiegészült és megváltozott tartalmakkal az újszövetségre támaszkodva, beszélhetünk a reformkor előtti és utáni értelmezésekről, és beszélhetünk az egyes vallási tanokkal és értelmezésekkel foglalkozó személyek nagyobb ismertségre és rangra emelkedett értelmezéseiről. De beszélhetnénk akár a kifejezés szűkebb értelemben vett etimológiájáról is.

Hanna szerint:
„A szent szónak is megvan a maga jelentése, a zavart az okozhatja, hogy a szakralitás körébe tartozó kifejezésnek a profán világában hiába keresünk jelentést. Persze, átkerült a profán beszédbe (az szent... vagy: ez és ez a dolog számomra szent), így nem csoda, ha sokan csak egy jelentésevesztett, üres kifejezésként tartják számon.”

Az én véleményem szerint ez a kifejezés mindig is (korokra gondolok) része volt a közbeszédnek. Sőt, ha hihetünk a szakértőknek, akkor több vallás is használja a kifejezést. És felmerül bennem a kérdés, hogy a szent kifejezés pontosan azért lett jelentésevesztett és üres, mivel a szakrális jelentése is folyamatosan változott, (akár történelmileg, akár a különböző vallások értelmezése szerint) amely változásokat a köznapi beszéd egyszerűen már képtelen volt értelmezni és követni, majd beilleszteni a szó használatába?

Én most eddig tudtam eljutni. Egy kérdésig, de ha leszedem a mondat végéről a kérdőjelet, akkor talán egy válaszig. Köszönöm mindkettőtöknek, hogy időt fordítottatok rám.

Olvasói hozzászólások nélkül
771. weinberger: hasznos2017-10-02 21:31
Kedves Johanna, mindenek előtt megtiszteltetésnek érzem, hogy ebben a bezárkózós világban a figyelmedben részesíted ezeket a többnyire nagyon laikus eszmefuttatásaimat. Ha nem tévedek, Tibor egy korábbi véleménycserénkhez csatlakoztatott, amelynek indításául a Tízparancsolat egyik verse alapján azt vetettem fel, hogy a Biblia keletkezésének korában igencsak alulértékelt személyek lehettek a nők - de lehet, hogy önálló témaként tért ki a "szent" szó, majd később általában a szavak és az eredeti jelentésük közötti, egyre fokozódó diszharmóniára.

Minden pontosítást mindig szívesen fogadok, örülök, hogy ezekkel a kiegészítésekkel gazdagítva nem kényszerül a szorgos olvasó téves, pontatlan, nem teljes megállapítások befogadására. Köszönöm tehát a leírtakat; azt hiszem, ezt mindkettőnk nevében írhatom.

Olvasói hozzászólások nélkül
770. Misinszki Hanna: a szent és a profán2017-10-02 21:03
Kevés naplóba nézek bele, talán 2-3 naplót követek figyelemmel, egyik a weinbergeré. Érdeklődéssel olvastam a Vati és W. közti beszélgetést, és hozzáfűznék pár gondolatot, ha nem bánjátok. Ami az olvasás után rögtön eszembe jutott, az az volt, hogy a teológia tudomány, és így megvannak a maga terminus technikus-ai. Azaz, némi ismeret nélkül nehéz megérteni a legalapvetőbb összefüggéseket is.
A szent szónak is megvan a maga jelentése, a zavart az okozhatja, hogy a szakralitás körébe tartozó kifejezésnek a profán világában hiába keresünk jelentést. Persze, átkerült a profán beszédbe (az szent... vagy: ez és ez a dolog számomra szent), így nem csoda, ha sokan csak egy jelentésevesztett, üres kifejezésként tartják számon.
Lehet, nem tartozik szorosan a tárgyhoz, de ha már említve lett: nincsenek keresztény vallások. Keresztény vallás van, és azon belül különböző felekezetek. Bevallom, én katolikus keresztényként, az elmúlt 10 évben nem hallottam annyiszor a szent szót, mint Vati abban a behatárolni sem tudom, milyen vallású műsorban, ahol szent istenekről beszéltek. (Valószínűleg valamilyen politeista félóra lehetett, vagy Vati tényleg csak fél füllel hallgatott.:) Szent város van, ami Jeruzsálem, de sem szent folyókat, sem völgyeket nem hallottam soha. Szentek ereklyéiről lehetett szó, nem pedig szent ereklyékről.
De térjünk rá a szent szó jelentésére, amelynek jelentése nem változott az évszázadok alatt (azt hiszem ezt weinberger írta), bár mivel e vonatkozásban „vallások” több ágra szakadásáról ír, megint nem tudom, hogy keresztény és más vallások esetéről ír, vagy keresztény felekezetekről. Az viszont igaz, hogy a szó a „természetes” szakrális közegéből átkerült a köznapi beszédbe is. A szent szót elsősorban Istenre alkalmazzuk, így a tökéletes jelentéssel bír. Másrészt alkalmazzuk a profán világból kiszakított, Istennek szentelt személyekre és tárgyakra. Így már nem a „tökéletes” a jelentése, hanem az „Istené” vagy „Istennek szentelt”. Így lehet hely, idő és ember is szent, azaz egyedül Istennek szentelt. (Szent Pál az Újszövetségben szenteknek nevezi az akkori gyülekezetek tagjait. Korántsem tökéletességük miatt, hanem mert azok Istenhez tartoznak.) Más a Katolikus Egyház által kanonizált boldogok vagy szentek esete, akikről egy hosszú és bonyodalmas eljárás után jelenti ki az egyház, hogy hősi fokban gyakorolták az erényeket. (Nem tudom, kedves Vati, te milyen szenteket ismersz, de uralkodó szentekből kb. 4-5 ismerek, papokból egy kicsit többet, de ennél hidd el, szélesebb a paletta foglalkozás terén is.) A felszentelés, azaz pappá szentelés köszönő viszonyban sincs a szentté avatással, ugyanis az előbbi egy szentség, azaz sacramentum, az utóbbi viszont nem az, erről már írtam, hogy mi.
„Néha azt hiszem, hogy kapcsolata van a kifejezésnek az emberi jóssággal, az emberi áldozatvállalással, kitartással, könyörületességgel, adakozással, humánummal, vértanú életmóddal, azután meg még jobban nem értem, mivel a valós szentek között mindig találok kivételeket, még talán olyat is, amelyikre az előbbi szép felsorolás egyetlen vonzata sem állt fenn.”-

Megkérhetlek, hogy írj néhány példát? Tényleg kíváncsi vagyok, hogy kikre gondolhatsz. Néhány szentnél-ez konkrétan 2 én se értem, hogy hogy lett az, de azért hidd el, ha egy kicsit beleásod magad a témába, nem ez a jellemző.

„ hiszen tudósok, zeneszerzők, irodalmi nagyságok, háborús helyzetekben kiemelkedő emberséget és segítőkészséget felmutató magatartásformák mögött álló lelkek, testek és személyek, tudomásom szerint nem szoktak szentté válni az elmúlt párszáz évben.”

Mivel a szentté avatás során nem a zenei-és irodalmi tehetséget honorálják, bizony nem. Bár hívő alkotókat többet is ismerünk, pl. Bach. (Mondjuk a művészekkel a világ is elég mostohán bánik, többüket csak haláluk után „sztárolják”, addig élnek a nagy nyomorban.)
A háborús helyzetekben helytállókról szerintem csak nem tájékozódtál: Salkaházi Sára, Maximilien Kolbe, Kriszten Rafael (bár neki csak úton van a boldoggáavatás), Apor Vilmos, hogy csak pár nevet említsek Közép-Európából, akiknek boldoggá- vagy szentté avatásuk megtörtént. (Jelzem, ennél jóval több van, most kapásból, utánanézés nélkül ennyi ment, nem írom le kinek-kinek a történetét, a google segít annak, aki kíváncsi.)

Ezek az utóbbi hozzáfűzések nem tartoznak szorosan a tárgyhoz, de mivel írtál róla, én is írtam. Gondolom, nem bánjátok kéretlen olvasói bejegyzésemet.

Akit érdekel a téma, ajánlom Eliade A szent és a profán című könyvét.

Olvasói hozzászólások nélkül
769. tulajdonos: bezár... ?Vati: befejezni próbálom2017-10-02 19:39
Kedves Tibor, a pontosításod helyénvaló, világos és érthető. Néhány megfontolással hadd egészítsem ki:

1. A külvilágról való érzékelésünk módja, mélysége, eszközei stb. is emberenként eltérőek lehetnek még azt megelőzően is, hogy megkíséreljük szavakba önteni őket. Vannak apró eltérések az érzékszerveink működése között, példa lehet erre a színvakok vagy a nagyothallók léte. Ebből az az elháríthatatlan következmény fakad, hogy a valóság bennünk kialakuló képzete szükségszerűen eltér magától a valóságtól. Egyszerű példa: a látásunk perspektivikus, a valóság nem az. Vagy ott van a jól ismert hangérzékelési effektus a felénk közeledő, majd a tőlünk távolodó mozdony füttyének észlelt hangmagasság-változásáról (Doppler-effektus).

2. Amit kifejtesz, azt tovább bonyolítja az emberi világ többnyelvűsége. Ugyanakkor vannak olyan jelrendszerek, amelyek ilyen szempontból nagyjából globálisak, mint például a zeneművek kottája, a hajók zászlójelzései, a programozási nyelvek, a kémiai képletek, vagy a műszaki rajzok szimbólumkészlete, stb. Ezeknek a léte valami olyasmit sugall a számomra, hogy a mesterséges intelligencia fejlődésének távlatai sokatígérőbbek, mint az emberi intelligenciáéi.

3. Örömmel vettem részt a véleménycserében, mindig szívesen látom a gondolataid kifejtését.

Olvasói hozzászólások nélkül
768. Vati: befejezni próbálomtulajdonos: szó, szó...2017-10-02 19:20
Kedves Miklós!
Sok dologban hasonlók a meglátásaink. Csak érdekesség kedvéért, és azért, hogy lezárhassam magamban ezt a témát, a második bekezdésedet én a tartalmi egyezésen kívül, a következőképpen fogalmaztam volna meg. Nem jobban, csak másként:

Vannak elsődleges benyomásaink a körülöttünk lévő világról. Látunk, illatokat érzünk, hallunk, tapintunk, érzékelünk a testünk teljes felületén és végtagjainkon, hideget, meleget, nyomást, szúrást, kellemes és kellemetlen, érzeteket, sokszor fájdalom formájában. A testünkben vágy és undor keletkezik. A világ ekkor még nem (az általad említet kifejezéssel) ideális formában, hanem realitásaiban van jelen bennünk. Ez a realitás sérül, amikor az átélt élményeinket a szavak alkalmazásával megpróbáljuk megfogalmazni, elmesélni, leírni mások számára. A sérülés igazi oka, hogy amíg elsődleges benyomásainkat közvetlenül érzékszerveink útján szerezzük, addig a megfogalmazásuk, elmesélésük és leírásuk egy erre a célra specializálódott jelrendszer segítségével történik. Ezt a jelrendszer pedig az emberiség egyetemes tudásának a része, amit az egyed szintjén újból és újból meg kell tanulnunk születésünk után. Lényeges, hogy a beszéd, a jelrendszer szavak, fogalmak és mondatok általi használata, minden vonatkozásában hosszú fejlődési szakaszokon ment át. A szavakra és fogalmakra többszörös jelentésrétegek tapadtak, mivel az ember a különféle történelmi időkben különféle ismeretekkel rendelkezett, és ezek után nem új szavakat alkalmazott sokszor, hanem a megváltozott ismereteit egyszerűen beágyazta a régi szavak használatába. Ha ezt nem tette volna, akkor manapság nyelvenként több százezer szóval rendelkeznénk, amelyeknek használatát egyszerűen nem tudnánk elsajátítani a biológiai érésünk szűkre szabott és években kifejezhető intervallumában. Például igen érdekes lenne, ha valaki még hatvanéves korában is beszélni tanulna. A mulatságos pedig az, hogy van ilyen. Elég arra gondolni, hogy valaki az említett korban olyan könyvet/könyveket fog a kezébe, amelyből új ismereteket tanul. Bár az anyanyelvét már rég elsajátította, mégis új szavakat, és tartalmakat szív magába. Olyan dolgokat, tartalmakat és kifejezéseket, amelyek előtte nem léteztek számára.

Lehetséges, hogy két hét, vagy két év múlva én is új ismeretekre teszek szert, amelyek végül is megnyugtatnak abban, hogy a nagybetűvel szedett mondatomat helyesen írtam le. De lehet, hogy nem. Mindezek után még az is lehetséges, hogy az az ember, aki kilukasztotta szavaim lisztes zsákját (amit a mellékelt ábra szerint,csak igen nehezen tudok elzárni), ott és akkor a Kossuth rádióban, egyszerűen csak össze-vissza beszélt.

Köszönettel vettem fáradozásaid a válaszok tekintetében.

Olvasói hozzászólások nélkül
767. tulajdonos: szó, szó...Vati: a szó jelentése2017-10-02 13:38
Kedves Tibor,

Megértettem az alapvető célt, amely által vezérelve megosztottad itt a reménybeli olvasókkal az elgondolásaidat. Több mint megértettem: teljes mértékben egyetértek vele. És hadd ugorjak máris a mondandód legvégén kiemelt megállapításodra: "A SZÓNAK JELENTÉSE VAN, Ő MAGA A JELENTÉS HORDOZÓJA."

Azt hiszem, a megállapítás leginkább egy ideális világra igaz, a realitást tekintve elvisel némi árnyalást: annyit mindenképpen, hogy egyrészt egy szónak - különösen, ha nem egy gondolatmenetbe vagy egy állításba beágyazva, hanem egy felsorolás részeként, önmagában áll - több jelentése is lehet, másrészt egy jelentést (egy fogalmat) több, egymással meghatározott viszonyban álló szóval is kifejezhetünk vagy körülírhatunk. Mindkét "többértelműségnek" fontos szerepe van nemcsak a köznapi beszédben, de fokozottan a szépirodalomban is, hiszen a szavak előző tulajdonsága forrása lehet olyan akár tragikus, akár humoros félreértéseknek, amelyekre teljes drámák épülhetnek, míg a második tulajdonság a szinonimák használata révén a drámai vagy lírai hatás fokozását vagy enyhítését teszi lehetővé.

Úgy érzékelem, hogy mélyen átpolitizált közbeszédünk miatt a szavak egyre nagyobb tömege veszíti el eredeti, jól kifejező jelentését, miközben - talán a mennyiségi veszteség pótlására - nap mint nap keletkeznek semmit nem jelentő, még jelszóként is alig használható kvázi-kifejezések, mint amilyen a rezsicsökkentés, a kettős állampolgárság megadása, a versenyképesség, a bérunió, vagy olyan szörnymondatok, mint "kiírtunk egy pályázatot, amelyre már érkeznek a pályázatok".

Aktív pályám nagy részét szövegek megfogalmazása, gondozása, később szakfordítások készítése töltötte be, így nálam a szavaknak mindig nagy becsületük volt. Szegények nem képesek tiltakozni a becsületükön esett csorba ellen, így ezt azoknak a szakképzett nyelvészeknek kellene megtenniük, akiknek ez induláskor még a szakmájuk része volt, mára azonban ezen teendőjük elől inkább a tudomásul vevő beletörődésbe menekülnek. Igaz, van erre egy sajnálatos indokuk: a szavak használóinak napjainkban szinte mindent elöntő minőségi igénytelensége.

Olvasói hozzászólások nélkül
766. Vati: a szó jelentésetulajdonos: holy2017-10-02 13:03
Kedves Miklós!
Köszönöm gyors választ, amely, érzésem szerint, valamilyen szinten legitimálja a kérdésem jogosságát. Felfogtam én is, hogy már maga a probléma felvetés is irritálhat bizonyos hitbéli meggyőződéseket, még akkor sem haragudtam volna, ha közzé sem teszed. Számomra azonban nem a különféle meggyőződések provokációja volt fontos (sosem az), hanem inkább egy elméleti kérdés húzódik meg mögötte. Mégpedig az, hogy mire való a szó, ha nincsen behatárolható jelentése. Ilyenkor mi történik például egy beszélgetés során. Hogyan értük meg egymást? Sehogyan?

Tudom, hogy nem lehet kizárólagossá tenni egy perifériális jelenséget (itt most azt, hogy a szent kifejezésnek egy csomó, közel sem azonos tartalmú különféle jelentése van) és abból messzemenő következtetéseket levonni, de mégis.

És főleg azok után vált e kérdés igazán kérdéssé a számomra, miután nemrég újraolvastam A versek keletkezéséről és leképezéséről nyilvánvalóságairól írt dolgozatomat, amiben azt állítottam:

„Ha a fentieket elfogadtuk, közelebb jutunk ahhoz a lehetőséghez, amely a vers önálló műfaji besorolását teszi lehetővé és ezzel együtt megérthetővé is. A vers szavakban való megvalósulása, két következtetés levonásának alapjait jelenti. Az első következtetés, a szónak abból a sajátosságából adódik, hogy maga a szó nem más, mint a leképzett világ, és hogy kimondása és megértése során a leképzett világ újból megvalósul. A SZÓNAK JELENTÉSE VAN, Ő MAGA A JELENTÉS HORDOZÓJA.”

(Nos, valahol ebben az "ügyben" támadtak problémáim.)
Üdv.: Tibor


Olvasói hozzászólások nélkül
765. tulajdonos: holyVati: szent esetek2017-10-02 11:48
Kedves Tibor,

Messze nem tartom magamat "az ilyen dolgok mesterének", viszont élvezettel olvastam a fejtegetésedet, annál is inkább, mert hasonló töprengéseim nekem is voltak már többször is. Szerintem aligha akadhat ma élő ember, aki pontos meghatározást adhatna a "szent" jelzőre (néha főnévre), mert az idők során, a vallások osztódása, több ágra szakadása során sokat változott; arról nem is beszélve, hogy része lett a köznapi használatnak is.

Sokszor segíthet, ha megpróbálunk utána nézni egy szónak, fogalomnak más nyelveken is. Az angolban például a "Saint" szót kizárólag személyekre (illetve a rájuk utaló földrajzi nevekre, hajókra, stb.), míg a "holy" jelzőt és szóalakjait, amelyek a "whole" (egész, egészséges, teljes, tökéletes, sértetlen) szóra vezethetők vissza, inkább személyekre, a "sacred" jelzőt és szóalakjait inkább az Istenhez kapcsolódó tárgyakra, helyekre, történésekre, stb. használják, de ez sem kizárólagos, lásd pl. "Holy Bible". Gyakorlatilag ugyanez érvényes a német "heilig" és "sankt" szavakra. Érdekes ebben a vonatkozásban, hogy pl. Jézus anyjának megnevezésére az angol, tőlünk eltérően, inkább a "Holy Mary", a német inkább a "Heilige Maria" nevet használja, sokkal ritkábban kerül szóba a "Virgin" fogalma.

Érdekes még talán, hogy az orosz "святой" szóból, amelynek töve utal a fényre, a világosságra, a világra, de akár a kapcsolatra, a hírközlésre is, egy egész szócsalád származik, így pl. a tiszteletes, a lánggal világító lámpa, a felvilágosodás, stb.

Attól tartok, hogy bár élveztem a fejtegetéseidet, az esetleges kételyeidet aligha tudom eloszlatni. Egy dolgot azért megerősíthetek: mivel ez a tárgykör széles tömegek világnézeti meggyőződését érinti, legfeljebb további kérdéseket tehetek fel, de akkor is tudomásul veszem és tiszteletben tartom azt a nézetrendszert, ha alapvetően nem értek vele egyet. Egyet azért hozzáteszek: ez a fajta tisztelet addig tart csak, amíg nem vélek felfedezni a saját elméleti alapjai és az azokból levezethető összetett állítások között feltűnő logikai ellentmondásokat, vagy másképpen kifejezve: repedéseket a zártnak vélt rendszerben.

Olvasói hozzászólások nélkül
764. Vati: szent esetek2017-10-01 10:23
Kedves Miklós!

Gondolom, nem árulok el újdonságot a következőkkel. A keresztény vallások önkéntes vagy kijelölt terjesztői (legtöbbször misszionáriusok) sokszor kétségbeejtő helyzetekbe kerültek. Példának okáért, amikor egy a nálunknál alacsonyabb szintűnek mondott kultúrában, a térítés folyamán el kellett magyarázniuk, hogy mit jelent a bűn, a bűnösség, a mennyország, a szentháromság, stb. A helyzetüknek az adta a nehézségét, hogy az adott népeknél, népcsoportoknál ezekre nem alkottak szavakat, ezekről nem voltak konkrét fogalmaik, de ez talán nem a legüdvösebb kifejezés, mivel a hitek esetében nagyon sokszor egyáltalán nem beszélhetünk tapasztalati fogalmakról a mögöttük álló jelentéssel együtt, más esetekben még csak időtálló tényszerűségekről sem. Ezért van a „hiszem” és „tudom” fogalmaink között jelentős ismeretelméleti különbség, amit persze a hétköznapi szóhasználatainkban néha elfelejtünk. Ezek után a primitív népek méltán primitív képességeit figyelembe véve, más analógiákkal, más, hozzájuk közelebb eső fogalmakkal lettek számukra elmagyarázva, a biblia tanításai, mivel, és most ismételni fogok: ezekről a fogalmakról és jelentésükről egyszerűen hiányoztak a képzeteik.

Pár hónappal ezelőtt nekem is át kellett élnem a fenti esetet, méltánytalan módon megközelítőleg sem a misszionárius szemszögéből, hanem én képviseltem azt az oldalt, akinek el kellett volna magyarázni, lefesteni, szemléltetni, megértetni az egyik szavunk jelentését. Fél füllel (ami a félreértések elkerülése végett, nem jelenti azt, hogy hiányt szenvednék egy tökéletes számban és minőségben rendelkezésemre álló fülkészletből) a Kossuth műsorát hallgattam (amely mindig megnyugtat abban, hogy milyen istenfélő és hitbuzgó nép vagyunk). És ebbe a népbe én is beletartozom.
A hallgatott fél órás műsorban legalább harminc-negyven alkalommal hangzott el a szent kifejezés, a végén úgy éreztem, hogy ez azért már túlzás. Azért éreztem így, mert igen sokszor, a legváltozatosabb kötődések társultak mellé. Megtudtam, hogy vannak felettünk álló istenek, akik természetszerűen szentek. Utána azt is, hogy az emberek között is vannak szentek. ( Ha a foglalkozási ágakat nézzük, igen gyakran két kitüntetett foglalkozási ág képviselői: az egyik általában a földi uralkodással kapcsolatos, amíg a másik, hogy bizonyos egyházi tisztségviselők is számíthatnak erre a megtisztelő titulusra.) Azután megtudtam, hogy környezetünkben vannak szent helyek, szent városok, sziklák, kövek, völgyek, folyók, építmények, amelyek bár természetes úton létrejött képződmények, máskor meg emberi alkotások produktumai, mégis valamiért szentek. De (és itt már a későbbi odafigyelésemre is támaszkodva) megtudtam, hogy vannak szent iratok, amelyek vagy a bennük lévő szent sorok tartalmától lettek szentek, esetleg fordítva, hogy maguktól a szent iratoktól lett szent a bennük lévő tartalom. Majd egyszer csak meghallottam a szent háború kifejezést, majdnem egyszerre a szent állatokkal, a szent üggyel, a szent pillanatokkal. Nem kihagyva a szentelt vizet és a szent tisztségeket sem. Azután ott vannak a szent ereklyék, amik lehetnek emberi maradványok vagy akár tárgyak is, mint szent kehely, szentszék, szent kard, szent fazék. Bár ez utóbbi tárgy azt hiszem, mégiscsak személyt jelent. Ezután ott van például a szentbeszéd. Mennyit soroljak még. Túlbuzgó kisvárosunkban pár évvel ezelőtt egy újonnan nyíló bank helységeit szentelte fel egy miseruhás pap. Fotó volt róla a helyi lapokban. Más, a papokat például felszentelik, de ez még nem perdöntő, mivel nem ettől lesznek szentek, csak egyik-másik jut el a szentté avatásig.

Néha azt hiszem, hogy kapcsolata van a kifejezésnek az emberi jóssággal, az emberi áldozatvállalással, kitartással, könyörületességgel, adakozással, humánummal, vértanú életmóddal, azután meg még jobban nem értem, mivel a valós szentek között mindig találok kivételeket, még talán olyat is, amelyikre az előbbi szép felsorolás egyetlen vonzata sem állt fenn. Az emberiségnek hasznos, kiemelkedő teljesítményekkel is egyoldalú a kifejezés kapcsolata, hiszen tudósok, zeneszerzők, irodalmi nagyságok, háborús helyzetekben kiemelkedő emberséget és segítőkészséget felmutató magatartásformák mögött álló lelkek, testek és személyek, tudomásom szerint nem szoktak szentté válni az elmúlt párszáz évben. Persze egy-egy kivételtől eltekintve. De ezek a kivételek eléggé alulreprezentálják a valós életünkben betöltött jelentőségüket.

Nagyon sok kifejezésünk, fogalmunk, amikor egy kicsit messzebb kerülnek az egyértelműségtől, mégis nagyon jól kibonthatóan, a kapcsolódási pontjaikon keresztül magyarázhatók, mivel állnak kapcsolatban, milyen alaki és formai szóösszetételekben kerülnek felszínre, esetleg más nyelvekben, hogyan nyilvánulnak meg, akár eredetüket, akár későbbi tartalmaikat tekintve.
Miklós, Te az ilyen dolgoknak mestere vagy. Magyarázd el nekem, hogy végül is mit takar a SZENT kifejezésünk. Kétségbe vagyok esve, egyáltalán van-e „világi” jelentése?


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-02-01 08:36 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-03-28 18:28   Napló: Ötvös Németh Edit naplója
2024-03-28 18:18   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 17:20   Napló: PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN
2024-03-28 13:41   Napló: Jószándékú párbeszélgetés
2024-03-28 13:41   Napló: Jószándékú párbeszélgetés
2024-03-28 13:20   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2024-03-28 13:15   Napló: Gyurcsi
2024-03-28 10:54   Napló: A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS
2024-03-28 10:24   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2024-03-28 10:24   Napló: A vádlottak padján