NAPLÓK: weinberger Legutóbbi olvasó: 2024-04-19 06:25 Összes olvasás: 149961| 776. | [tulajdonos]: stílusgyakorlat | 2017-10-04 14:29 | Ötlet- és ihletadó: John Lennon: In His Own Write, fordította: Révbíró Tamás
A farkatlan farkas esete (1)
(Sir Conan Doyle kiadatlan kézirata nyomán)
Abban az időben éppen dolgunkvédtelenül gubbaszkodtunk kis lakájos rezonanciámban, a Bakker Straight-en, ahová aznap estve is leereszkedően eljöve a menet-rendszerű sűrű mencseszteri köd. Nagy utat teve meg, így még időben odaért Londonba. Üres volt az uccu, csak egy kései facsargó meztéllábos léptei nyikorogtatták meg az aszfaltjárgányt. Ha belátott volna a szemköpszi ház kovácsoltvas ablakán, kettőnket vehetett volna szemüreg. De nem volt belátással. Éppen a pipámat szuttyogtattam. Jól McThömtem, bár fogytán volt a dohnányi.
- Nem is emléxem, jó öreg Vacconom, hű fegyverhorgolóm: említettem-e volt már egyik nagy bravúrgyomozásomat, a farkatlan farkas esetét?
- Attól tartok, Mesterem, ellenzőleg – védekezett Vaccon Dogtor. – Volna keddre pótolni most a nyulasztását?
- Minthogy jelenleg úgyis esetlenek vagyunk, már mér ne? – tiltakoztam, belegyezően. – Neki foglyak?
És úgy tevék, mert nem vártam sem igenlő, sem nemelő reagenset.
- Nos, akkor, Vaccon Dogtor, nekimesélkednék, helyezze a fülét. Olybá tűn, hogy vagy tíz Eszterdeje történt. Éppen lezárván a Gyöngy király fogadó rejtvényes kettős emberölelésének ügymenetét, kicsiny szobámba torpanék. McKotortam a kihugyóban levő fahasángokat a pantallóban, amely már alig sugárzott hőt. Ekkor ütötte meg a fülemet. Egy ismerős hang a Bakker Straight felől. Azt üvölté docensen: „Uram, a konfliktus előállott!” És csakugyan. Kétlovas volt, a kocsis ott ült a makkján. Már akkor feltűnt nekem valami az arcán, amit azonban akkor még nem vevék észre.
Aztán közelebbről is megnéztem, de még mindig semmi. Észbe kopva fordultam át feléje:
- Megmutatná, kérdem, a másik profánját? – kértem őt fenn, hangon. Úgy tőn. És akkor már persze, hogy nem tudtam átsikoltani rajta! Ott húzódott négy köröm nyomata, amiről akkor honnan tudhattam volna még, hogy karom? Sehonnai. Pedig de.
- Viharos lehet a háztartási élete, barátom? – tanárgattam sejtetősen. De elhárított minden belsőséges közlekedést, csak alig halandóan Margot. Oszt majd mégis:
- Olyas valami történt velem, hogy juszt se hinné el, ha elmetélném.
- Hátha – bisztattam sokat selypítően.
- Inkább közölhetné végülis, hová vihetem! – hadarta kitérítően.
Gordonkodóba estem. Egy rövid ügetés nem volna elég megismerni a titkot a konfliktus hajtányától, pedig már nagyon túrta az oldalamat a kivagyiság. Ravaszdi módon kitérő választ voltam képtelen adni:
- Jorksír Rúd, 323-as ház, négyemelet, jobbra az ötös bemenet. Nem foglya megbánni!
Rövid morfologizálás után belefagott.
(Folyamtársa köpetezik) | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
