NAPLÓK: weinberger Legutóbbi olvasó: 2024-04-29 13:57 Összes olvasás: 150322| 786. | [tulajdonos]: renonc | 2017-10-20 15:36 | Ahhoz, hogy egy névszó (főnév, melléknév, számnév, névmás) különböző szerepköröket tölthessen be egy mondatban, a különböző nyelvek más és más grammatikai eszközöket használnak. A magyar nyelv szinte kizárólagosan toldalékoló; az angol, német és az általam ismert újlatin nyelvek dominánsan prepozíciókkal fejezik ki az eltérő funkciókat. Ugyanakkor a németben is, az angolban is léteznek eltérő jelentést kölcsönző toldalékok, mint például a német - heit, -keit, -schaft, illetve az angol -dom, -ship, -ness. Ebből a szempontból az orosz nyelv vegyes jellegűnek tekinthető: mind a prepozíciók, mind a toldalékok fontos szerepet játszanak a névszók ragozásában.
Nem túl gyakori képzőnk az -nc toldalék; a tanonc, lelenc, bérenc szavainkban igéből képez főnevet, és e szavak töve egyértelműen visszakövethető. Más a helyzet az alakilag hasonló labanc, suhanc, kolonc szavainkkal: talán csak a szófejtésben kifejezetten jártas szakemberek képesek megtalálni az eredetet.
A bizonyosságot közelítő valószínűséggel állítható azonban, hogy a virgonc szavunknak - eléggé el nem ítélhető módon - abszolút semmi köze sincs a szüzességhez. | |
| 785. | [tulajdonos]: negatív | 2017-10-20 10:53 | A "negatív" az érdekes jelzők közé tartozik. Lehet közömbös is: ugyanannyi negatív szám létezik (végtelenül sok), mint ahány pozitív. Általános értelmezésként azonban valami kedvezőtlent jelent: csökkenést, tartozást, veszteséget, leépülést és hasonlókat. Jelentheti a tagadást is, például a légi közlekedésben a földi irányítóval folytatott rádiós párbeszéd során ezt a hosszabb, félreértést kizáró szót használják a rövid, mással könnyebben összetéveszthető "no" helyett. Létezik azonban kivétel is: a medicinában egy feltételezett betegség, kóros elváltozás, fenyegető baj hiányát jelzik ezzel a szóval.
Érdekesen használják a szót a sport területén, álljon itt egy példa rá: "A nézőszám ismét negatív rekordot döntött!" Nem nehéz elképzelni: az előző fordulóban a teljesen üres stadionból még csak 3245 néző hömpölygött ki, az utóbbi hétvégén azonban már 4113. Vagy nem így gondolta a zsurnaliszta? | |
| 784. | [tulajdonos]: karakterek... | 2017-10-13 15:45 | Szándékosan térek vissza egy korábban már vitatott témára. Amikor valaki - csak ő tudja, milyen előzmények, hány napnyi, hétnyi vagy még hosszabb érlelés után, miután akár egész versszakokat dobott ki és újakat illesztett be, többször megváltoztatta a sorrendjüket, vagy akár egyetlen szótagon is napokat töprengett - végül beküldi egy versét, addigra nagyjából kívülről tudja már, és kialakult benne egy "végleges akusztikus verzió". Semmi garancia nincs azonban arra, hogy a szűz olvasó, aki először látja a végső szöveget, ugyanolyan ritmusban, tagolásban, ugyanazzal az intonációval olvassa el (akár magában is). Ha nagy az eltérés mértéke, az módosíthatja a szándékolt mondandót, hangulatot, elhomályosíthat a szerző számára egyértelmű stíluselemeket, fontosnak gondolt kiemeléseket.
A kétféle értelmezést közelítheti egymáshoz, ha a szerző megad az olvasó számára bizonyos támpontokat: mettől meddig tart egy gondolat, egy mondat, tagmondat, közbeszúrt kifejezés, hol szerencsés lélegzetet venni, stb. Az ehhez szükséges eszközöket nem kell feltalálni, ők léteznek, egyebek között speciális (központozó) karakterek formájában.
Megpróbálom a kérdést így feltenni: Vajon csökkenti-e a költői eszközök által hozzáadott értéket, növeli-e a félreértelmezés valószínűségét, aláássa-e végső soron a teljes vers minőségi értékét, ha szerzője világosan jelzi a fentieket (nagybetűs mondatkezdet, korrekt írásjelek)? Vagy legalább alapfokon eligazít egy profi versmondót, aki abban a megtiszteltetésben részesíti a szerzőt, hogy elmondásra vagy akár felolvasásra alkalmasnak tartja a szövegét? | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 783. | Gyurcsi: jobbra-balra | [tulajdonos]: világnézet | 2017-10-12 21:31 | Vigyázz, hogyha balra görbegsz,
összenyomod szívedet!
Persze, nem kell rám figyelned,
hogyha szíved nincs neked.
Jobbra görbülsz? Nem láthatsz be
a jobbkezes utcákba,
viszont balról, ha bántanak,
nem verhetnek úgy szájba.
Balról jobbra, jobbról balra
- politika, jól látom?
Nekem nem megy. Van egy belső,
törhetetlen korlátom.
| |
| 782. | [tulajdonos]: világnézet | 2017-10-12 21:05 | | Az úri nadrágszabók az ügyfeleiket két csoportba sorolják, anélkül, hogy akár a legcsekélyebb érdeklődést mutatnák azok politikai szimpátiája iránt: jobbosokra és balosokra. Ugyanez a fajta felosztás napjainkban szélesebb értelmezési tartományt kapott, attól függően, hogy az előfizetők, akik a fejbeszélő nélküli mobiltelefont a fülük és a válluk közé szorítva tartják, melyik irányba billentik a fejüket. A hosszú csevegésre hajlamos partnerek annak a veszélynek tehetik ki magukat, hogy bizonyos idő elteltével elveszítik a Teremtés során elnyert (viszonylagos) testszimmetriát. | |
| 781. | [tulajdonos]: vonatkozó | 2017-10-12 11:39 | Érzékeny vagyok a vonatkozó névmások helyes használatára, ami sajnos egyre ritkább... Nem körülírással, hanem példákkal illusztrálom a hátamon a szőrt felállító eseteket:
"Meghívtunk minden releváns civil szervezetet, akik közül csak néhány jött el."
"Megvettem a kávéfőzőt, amit már napok óta nézegettem a kirakatban."
"Megvettem a kávéfőzőt, amely nagy hiba volt."
De leginkább az akaszt meg egy amúgy akár nem is rossz modern hangú kortárs vers olvasása közben, amikor ilyesmit látok (fiktív):
"arcomon megjelent egy új ránc
mi a múlandóságról üzent" | |
| 780. | [tulajdonos]: doboz | 2017-10-09 15:36 | | Rendszeresen sütött túrós lepényt. Megfigyelte, hogy akkor tekinthető optimálisan átsültnek a lepény legbelseje is, ha a széle egy bizonyos barnásfekete színt vesz fel. Természetesen ezeket a túlsült széleket nem adta fel az ünnepi asztalra (vagy utóasztalra, lásd: Nachtisch mint desszert), de nem is dobta ki: egy fedeles dobozba gyűjtötte be őket. Úgy hívta: a széllelbélelt doboz. | |
| 779. | [tulajdonos]: stílusgyakorlat | 2017-10-05 10:14 | Ötlet- és ihletadó: John Lennon: In His Own Write, fordította: Révbíró Tamás
A farkatlan farkas esete (2)
(Sir Conan Doyle kiadatlan kézirata nyomán)
De csak Félix sikerült végigmondania, mire megéreztünk. Kecsegtettem, hogy dupla orravalót kap, csak várjon meg a visszaútra s nem habzott elfogadni.
Felrohadtam a negyedikre, ahol már ott tüskénkedtek a hivatásos rendördögök, ki-ki a dolgát végezte. Kisebbet, nagyobbat, mán ahogy lenni szok.
- Isten vele, Herisz Konstápler – jelentettem ki sokat ígérően. Ő is a kezét gyújtotta. – Ez itt a tetthelyszín?
- De ez ám. A szobaleány az áthozat, mérgezett krokettütővel zsarolták meg. Nincsen nyoma idegenkesztyűségnek. – „Azt maga csak gombolja” mormogtam magamban, de csak halkan, szerecsenre mégsem halotta. Tovább tudálékoskodék:
- Remélem, biztosították a tejszínt.
- Én nem beszélnék bele a szagemberek dongába Ön helyett, ha én volnék Ön – szúrta össze a szempupilláját. Közben egy ujjlenyomozó ecsetelte, hogy mi a lelemény. Hát semmi, pedig mindent beporzott. – Elszállíthatják az átkozatot – rendelkezett végül Herisz Konstápler. - Maga is tározhat, Holmis. Majd elküldöm a Boncz Géza jelzőkönyvet.
Úgy tevék, abban a regényben, hogy odalent várakozik a türedelmes konfliktus. Nem csalódtam. Ott folyatta, ahol abbahagyma, mégis kellett tennünk egy kitérdelőt, hogy ne érjünk haza túl Korán. Ám a fogantatás odahaza hűvös volt.
- Na mi az, mi az, Preszkott, mióta kell külön szólni, hogy piszkálja fel a szüzet? Nem érzi, hogy nem tüzel a kandeláber? – De nem éreszte, héjába szólongattam, csak terpeszkedett ottan fekve, körülrajzoltan. Bizony, senem mozgott, senem lélekzett, nem is pulzált. Itt már csak a halott gémnek maradt tejemlője.
(Vaccon Dogtor a némberedett kezeit belengetve dörzsölődött a Kendalló űrszelvényében, miközben időről időre néhány korty Börtön gurgulászott le a Garattyán. Kegyelembe hegyezkedett és helyezni kezdte a fülét, hogy egyetlen hanga se kerülje el azt a majdani mondandómból, amelyet a feltevése szerint kisvártatva közölni szándékoztam volt vele. Nem akartam elkeskenyíteni, így hát rögvest berekesztem.)
Abban, gondolom, nincs semmi megütközni való, hogy a törpénetem címszeretője egy ordas töpörtyán. Igen ám, kérődzhetné a halogató, de honnan jöve a farkatlan? El képes képzelni a képzelőerő, hogy két magos domb között húzódnék egy katlan, amely egyetlenegy rendeltetést szolgál: hogy abban gyűjtenek emberi, esetleg állati farokat? Na ugye, hogy nem! És mégis.
Ez a katlan egy igencsak terjedelmes lovascsata helyszűke volt, egyik oldalról egy ulánus bandérium, másik oldalról egy huszáng-hadosztály ütközött meg egymással. Mármost ha feltesszük, hogy a bandériás lovak mondjuk negyven mérföldes, a huszánglovak meg hatvan kilométeres sebesüléssel száguldoztak, mindezt óránként és egymás felé, könnyen belátható, hogy az egymásra célzott, ám elméretezett hatalmas fejcsapások igen gyakran a számítóeszközök hátsó fartájára hulltak, lenyesvén azokat a hordozó törzstestről. Máig négyszerűek azok az illuminációk, amelyeken az így satnyásított szegény parittya elöl iszik, de hiába, mer hátul azonnal kicsordul nekije.
Az már csak hab a Torgyán, hogy ebbe a katlanba igencsak odaszoktak a farkasfalták, hogy Jób híján beérjék élettelen dögök húsával, ha már élő dögökre nem leltek volt. Falták a lópopót, két pofára. Nem tudtak betelni a lófarokkal, hájasra húztak. Ennek meg az volt a hátulünője, hogy igencsak elszeparálódtak a Kismalacok, Kisgidák, Kistehenek, és nem csupán a gyerekvesékben, de a Való Villákban is. Ez pedig azzal felnyögetett, hogy felborul az ökonómiai ellensúly. Ki is vonult nemsokára a Grimpisz, hogy visszaboruljon.
De ez már megint egy másik törpénet.
| |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
