NAPLÓK: weinberger Legutóbbi olvasó: 2024-04-20 02:03 Összes olvasás: 149989784. | [tulajdonos]: karakterek... | 2017-10-13 15:45 | Szándékosan térek vissza egy korábban már vitatott témára. Amikor valaki - csak ő tudja, milyen előzmények, hány napnyi, hétnyi vagy még hosszabb érlelés után, miután akár egész versszakokat dobott ki és újakat illesztett be, többször megváltoztatta a sorrendjüket, vagy akár egyetlen szótagon is napokat töprengett - végül beküldi egy versét, addigra nagyjából kívülről tudja már, és kialakult benne egy "végleges akusztikus verzió". Semmi garancia nincs azonban arra, hogy a szűz olvasó, aki először látja a végső szöveget, ugyanolyan ritmusban, tagolásban, ugyanazzal az intonációval olvassa el (akár magában is). Ha nagy az eltérés mértéke, az módosíthatja a szándékolt mondandót, hangulatot, elhomályosíthat a szerző számára egyértelmű stíluselemeket, fontosnak gondolt kiemeléseket.
A kétféle értelmezést közelítheti egymáshoz, ha a szerző megad az olvasó számára bizonyos támpontokat: mettől meddig tart egy gondolat, egy mondat, tagmondat, közbeszúrt kifejezés, hol szerencsés lélegzetet venni, stb. Az ehhez szükséges eszközöket nem kell feltalálni, ők léteznek, egyebek között speciális (központozó) karakterek formájában.
Megpróbálom a kérdést így feltenni: Vajon csökkenti-e a költői eszközök által hozzáadott értéket, növeli-e a félreértelmezés valószínűségét, aláássa-e végső soron a teljes vers minőségi értékét, ha szerzője világosan jelzi a fentieket (nagybetűs mondatkezdet, korrekt írásjelek)? Vagy legalább alapfokon eligazít egy profi versmondót, aki abban a megtiszteltetésben részesíti a szerzőt, hogy elmondásra vagy akár felolvasásra alkalmasnak tartja a szövegét? | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|