NAPLÓK: az utolsó alma Legutóbbi olvasó: 2024-05-04 14:56 Összes olvasás: 64275Olvasói hozzászólások nélkül| 824. | [tulajdonos]: los-libros-y-la-noche | 2022-11-17 10:18 | Jorge Luis Borges: Az ajándékok verse
Senki ne süllyedjen könnyig, se gáncsig,
Isten mesteri rendelését látva,
Kinek fejedelmi iróniája
Könyvet adott nekem s hozzá homályt is.
Gazdájává e könyvek városának
Kihunyt szemet tett, amely csak az álmok
Könyvtárában böngészhet a megszállott
Sorok között, miket a hajnal átad
Sóvárgásának. Már eleve vesztett
Ügy e könyv-zuhogást kínálnia,
Mely végtelen, mint Alexandria
Könyvtárában az elhamvadt tekercsek.
Étlen-szomjan (szól a hellén rege)
Halt a király források s kertek alján;
S nekem céltalan út, bolyongva balgán,
E vak könyvtár minden völgye-hegye.
Lexikon, atlasz, századok, kitárva
Napnyugat s Napkelet, dinasztiák,
Jelek, kozmoszok, kozmogóniák
Várnak a falakon, de mindhiába.
Lassú homályommal a mély homályban
Csak bizonytalanul botozgatok,
Én, aki még a Paradicsomot
Is Könyvtárnak képzeltem hajdanában.
Valami, véletlennek semmiképpen
Nem mondható rendezte így a dolgot:
Valaki más is ugyanitt bolyongott,
Más estéken, könyvekkel a sötétben.
A lassú folyosókon tévedezve,
Szent borzadállyal érzem, az a másik
Vagyok, a halott, hisz ő sántikált itt
Ugyane napokban és ugyanerre.
Kettőnk közül melyikünk szól e dalban,
A többes én, vagy a magányos szerzet?
Mit számít, hogy milyen néven neveznek,
Mikor az átok egy és oszthatatlan?
Groussac vagy Borges, nézem e mesés
Világot, ahogy széthull és kilobban
E gomolygó halvány hamuhalomban,
Mely mint az álom és a feledés. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 823. | Ö. N. E.: Tena-Lady/Tena-Men | 2022-11-11 14:27 | Ez mennyire igaz. Nagyon találó megfogalmazás.
Néha én is ilyen vagyok. Vizelet, pardon történet csöpögős.
A mait még meg sem írtam.
De, ami késik nem múlik. | |
| 822. | [tulajdonos]: Tena-Lady/Tena-Men | 2022-11-11 13:14 | | "A folyamatos online jelenlét látható következményei közül az egyik legégetőbb az érzelmi inkontinencia. Ha történt valami, régen órákat, napokat kellett várni arra, hogy valakinek elmesélhessük azt. Ehhez szükség volt a „holding”, azaz a tartalmazás képességére. Arra, hogy képesek legyünk magunkban tartani a traumás eseményeket. A holding ma gyakran tíz másodpercig tart, mindent ki kell posztolni, meg kell írni, fel kell tölteni. " (Tari Annamária) | |
| 821. | [tulajdonos]: Weöres | 2022-10-24 23:47 | Egy másik világ dolgai
Minthogy egy műalkotás értékét, vagy értéktelenségét egyáltalán nem határozzák meg a tapasztalati világ kritériumai (a műalkotások lehetnek egyszerűek, bonyolultak, fejlett technikájúak, kezdetlegesek, stb. anélkül, hogy ez az értéküket eldöntené): épp ezért a remekművekben csak egy másik világ áthatását lehet keresnünk. A remekművek: egy másik világ dolgainak többé-kevésbé gyarló megközelítései.
A remekművek, megjelenési formájukban, mind ebbe a tapasztalható világba tartoznak. Itt keletkeznek és itt pusztulnak el. De törvényük: egy másik, magasabb világ törvénye, melyet csak gyarlón tudnak megközelíteni.
| |
| 820. | [tulajdonos]: because | 2022-10-21 11:32 | „The question Why I write? Why wrinting? Why do this rather then anything else? animates a whole section of Barthes’s lecture course of the novel, on his turn to the novel , his newfound desire to break with previous, more theoretical, more fragmented writing practices, and to embark on a different journey, a novel-writing adventure. Why the novel? we might ask. And Barthes gives some explanation: because it is long. Because, unlike previously tested forms – the fragment, paragraph as discrete unit, the note – it has this continuity, this differently expanded, strecthed ongoingness. (’While I may have often flirted the novelistic,’ he says, ’the novelistic is not the novel, and it is precisely this threshold that I wish to cross.’) But before saying anything about the novel as a form in particular – about what one might want to write, and even this way of phrasing the question is new since he had previously thought that ’to write’ was an intransitive verb – the first, more fundamental question has to be: Why, for him, and of all of his other life activities – piano playing, paiting, drawing, teaching – should it be writing, still, the dominant one? The professionalized one, since here he is professing to it: the Professor of Literary Semiology, newly appointed to the Collège de France? Why, even at his life-juncture, following the death of his belowed mother, marked by a powerfully felt desire for change, should the change be envisioned as a switch within rather than a break from writing? Really, the question is ludicrous, says Barthes. And unanswerable, because, How could I, or anyone know? How could I, or anyone, plunge down deep enough into the secret sources of our desires to figure it out? Ludicrous and unanswerable. But the again. Perhaps there is one answer. One general answer, one very spare answer, the one most likely to the most broadly true of anyone who has experienced the desire to write. That answer would be: I write because I have read.” (Kate Briggs: This little art)
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 818. | [tulajdonos]: Borges-Az-Alef | 2022-09-13 12:54 | "Megkérdeztem, hogy az ügyvéd vállalta-e már az ügyet.
Daneri azt mondta, még aznap délután beszél vele! Habozott, majd azon a
fakó, tompa hangon, amelyen valami nagyon bizalmas dolgot szoktunk
közölni, azt mondta, hogy okvetlenül szüksége van a házra, különben nem
tudja befejezni a költeményét; mert a pince egyik sarkában ott van egy Alef.
Megjegyezte, hogy az Alef a mindenségnek egy olyan pontja, amely minden
más pontot magába foglal.
– Az ebédlő alatt van – magyarázta, s izgalmában megeredt a nyelve. – Az
enyém, az enyém; kicsi koromban fedeztem fel, amikor még iskolába se
jártam. A pincelépcső meredek, a nagybátyáim megtiltották, hogy lemenjek,
de valaki azt mondta, hogy odalenn egy egész világ van. Később rájöttem,
hogy egy nagy ládáról beszélt, de tapasztaltam, hogy odalenn egy egész világ
van. Titokban lementem, legurultam a tiltott lépcsőn, elestem. Amikor
kinyitottam a szememet, megláttam az Alefet.
– Az Alefet? – ismételtem meg.
– Igen, azt a helyet, ahol a világegyetem minden helye megtalálható, s
tisztán és minden oldalról láthatón. Senkinek se árultam el a felfedezésemet,
de máskor is visszamentem. A gyermek nem is érthette még, hogy ez a
kiváltság azért adatott meg neki, hogy majd egyszer a férfi papírra vethesse a
költeményt!" | |
| 817. | [tulajdonos]: Iago/Sant Iago | 2022-09-11 12:18 | Két híres Jágót (magyarul Jakabot) ismerünk: a cselszövőt és a szentet.
Santiago=San Iago= Szent Jakab -- János evangelista testvére, Jézus egyik apostola, Spanyolország védőszentje. Isten után a legjóságosabb és legerősebb pártfogóként tisztelték. A spanyolok a Matamoros ("mórölő") jelzővel is ellátták, mivel a legendájuk szerint a rekonkviszta idején az egyik csatában fehér lovon megjelent, és segített a keresztényeknek legyőzni a mórokat. | |
| 816. | [tulajdonos]: ... | 2022-08-13 17:25 | „Kérdés: a hit ellentéte micsoda? A hitetlenség nem lehet az. Túl végleges, bizonyos, merev. A hit ellentéte maga is hit, másfajta ugyan. Kétség. Emberi dolog.” (Salman Rushdie)
A. Loszev is hasonlókat ír. Nincs időm most bepötyögni.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
