NAPLÓK: az utolsó alma Legutóbbi olvasó: 2024-05-18 11:18 Összes olvasás: 64688824. | [tulajdonos]: los-libros-y-la-noche | 2022-11-17 10:18 | Jorge Luis Borges: Az ajándékok verse
Senki ne süllyedjen könnyig, se gáncsig, Isten mesteri rendelését látva, Kinek fejedelmi iróniája Könyvet adott nekem s hozzá homályt is. Gazdájává e könyvek városának Kihunyt szemet tett, amely csak az álmok Könyvtárában böngészhet a megszállott Sorok között, miket a hajnal átad Sóvárgásának. Már eleve vesztett Ügy e könyv-zuhogást kínálnia, Mely végtelen, mint Alexandria Könyvtárában az elhamvadt tekercsek. Étlen-szomjan (szól a hellén rege) Halt a király források s kertek alján; S nekem céltalan út, bolyongva balgán, E vak könyvtár minden völgye-hegye. Lexikon, atlasz, századok, kitárva Napnyugat s Napkelet, dinasztiák, Jelek, kozmoszok, kozmogóniák Várnak a falakon, de mindhiába. Lassú homályommal a mély homályban Csak bizonytalanul botozgatok, Én, aki még a Paradicsomot Is Könyvtárnak képzeltem hajdanában. Valami, véletlennek semmiképpen Nem mondható rendezte így a dolgot: Valaki más is ugyanitt bolyongott, Más estéken, könyvekkel a sötétben. A lassú folyosókon tévedezve, Szent borzadállyal érzem, az a másik Vagyok, a halott, hisz ő sántikált itt Ugyane napokban és ugyanerre. Kettőnk közül melyikünk szól e dalban, A többes én, vagy a magányos szerzet? Mit számít, hogy milyen néven neveznek, Mikor az átok egy és oszthatatlan? Groussac vagy Borges, nézem e mesés Világot, ahogy széthull és kilobban E gomolygó halvány hamuhalomban, Mely mint az álom és a feledés. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|