NAPLÓK: Volt egy pillanat Legutóbbi olvasó: 2024-05-05 17:40 Összes olvasás: 50135| 505. | [tulajdonos]: Tartalom | 2018-09-26 11:35 | Dr LUX ELVIRÁTÓL HALLOTTAM.
AZ A FORMA, AMI ÁLLANDÓAN KIÜRÜL, ÜRES.
Valami ilyesmi. :-) | |
| 504. | [tulajdonos]: Ki tilthatja meg, hogy... | 2018-09-26 00:44 | Lista, egy nagyon elfoglalt barátnőhöz
Bojlert kikapcsolni.
Kukát kitenni.
A másikra cserélni.
(Van benne zsák.)
Két zacskó, száraz
macskaeledelt venni
feltölteni az adagolót.
A kiló folyós méz az asztalon.
Ott a tejes kanna is.
Szedjél a szőlőből
szedd az almát, a diót, a földről.
Csöpögjön a hordóból víz.
A kismacskákat, a süldőt
ne engedd leromlani.
A tyúk ne egyen húst
kutya-macskakaját.
Zárd vissza a kertkaput.
A bicajt a cukrosba tolnád?
Barátnőm. A legkedvesebb.
Nem leszek hálátlan.
A bojlert kikapcsold.
---
Utóirat:
.............tegyél
..............zománcos
..................vödörbe
.....................minden
........................nap
..........................egy kis
............................szépirodalmi
..............................esztétikumot
Hadd érjen össze.
Ha visszamegyek, majd eldöntöm, mi legyen vele.
Kiöntöm a kötött, kis termőképességű, szikesedésre hajlamos, erősen vízjárta, öntés és réti talajra, vagy feladom pfj-nek, mint a szervát, hadd csapja le.
Kapcsold ki a bojlert.
Szeleld ki a pelyvát!
| |
| 503. | [tulajdonos]: Miért... | 2018-09-26 00:36 | Miért írjak a dokkra verseket? - Tettem fel magamnak a kérdést, anno. Akkoriban vesztettem el a bizalmamat, és a reményt, azt illetően, hogy jó helyen járok-e, ami, a fejlődésben való továbblépésemet illeti. S nagyon úgy tűnt, hogy nem. Mégis itt ragadtam.
Akkor még volt bennem annyi jóérzés, s nem tagadom, együttérzés Krisztinával, hogy ezt a jegyzetet nem tettem közzé. De, azóta megváltoztam. Feladtam az önmagamat gúzsba kötő, az elmozdulásomat akadályozó „elveimet”, hagy abbahagyjam önmagam „végtelen ismétlését.”
Esszé féle
Séta, vezeklés - től, a Hallgatag járok – ig
Mórotz Krisztina
Séta, vezeklés
Tavaszi erdő, csak te tudod:
gótikus templomom lettél megint,
elfagyott hitű zarándok asszonyé.
Ősz óta vártál türelmesen.
Üres voltam és néma, amíg
nem találtam vissza hozzád.
Hatalmas fáid komor támpillérek.
Apró darázs az Isten igéje,
megrezzennek az alvó bokrok,
amikor zümmögve elszáll fölöttük.
Rigófészkekben is éled a dal,
selymesen sugdos vallomást a hangafű,
olyan bolond, maga se tudja, kinek-minek.
Árnyékfoltok integetnek, mint a
kiteregetett ruhák a szegénysoron,
és szerelemszagú csönddunyhák szellőznek
körben mindenütt az ég alján.
Hosszú tél volt, fagy béklyózta a lelkem,
röpke vigaszt csak úgy vétkezhettem,
ha eljátszottam magammal az ágyban.
Hallgatag járok, mély talajba húzza lépteim
az emlékezet, nem merem még,
bocsáss meg, nem merem hinni a feltámadást.
Fénypászmák kergetőznek a fák fölött,
mint ólomüvegkép, amit kislányként
bámultam, s meg is érintettem egy ujjammal,
visszahúzva rögtön, hogy senki se lássa.
Víz vájta árok a lábam előtt,
olvadt hólé siet az óceánba,
szerelmes üzenet sodródik parányi levélen.
Címzettjéhez eljut-e innen valaha?
Templomom, átölelsz, bebugyolálsz,
mint vadász elől menekülő,
vackáról kivert ártatlan prédát.
Hűs források rejtik boldog könnyem,
áldott bokrok bújtatják téli bűneimet.
Szemem még óvatosan csillan,
de nő vagyok, tavaszodik, nem adom
magamat olcsón, téged kereslek.
Testvéreim, a leskelő őzek, nyulak
közelebb jönnek, megszaglásszák
az oltár előtti sűrű avarba hullt ruhám.
Itt vagyok, Isten. Úgy láthatsz, ahogy teremtettél.
1892.
2017.03.18 12:00 Bártfai Attila Márk - szerki -- meo | Séta, vezeklés
________________________________________
Válasz erre
Kedves Krisztina!
Bonyolult és pompázatos szövegépítmény ez az eklektikus barokk verspróza, ami azonban néhol elbizonytalanítja az embert, noha olvasni kellemes. Mutatom, hogy nekem hol igen, hol pedig nem.
A felütés remek:
"Tavaszi erdő, csak te tudod:
gótikus templomom lettél megint,
elfagyott hitű zarándok asszonyé.
Ősz óta vártál türelmesen.
Üres voltam és néma, amíg
nem találtam vissza hozzád."
A következő sor bár szép, de prózai hangvételű leírás:
"Hatalmas fáid komor támpillérek."
A következő kép (zet) erőltetett. Az Isten igéje száll el az alvó bokrok felett. Ez az ige darázs formáját ölti. Isten és a méhek kapcsolata hagyományos, de a darázs és Isten asszociáció megalapozatlannak, sőt, kellemetlennek hat. A szundikáló bokor pedig toposz.:
"Apró darázs az Isten igéje,
megrezzennek az alvó bokrok,
amikor zümmögve elszáll fölöttük."
Ezután egy vegyes minőségű szövegrészlet következik. Az első sor rendben van. A második sor lehetne rafináltabb: 'Selymes vallomást súg a hangafű' vagy csak pontosabb: 'vallomást súg a selymes hangafű' a harmadik sor szerintem édeskés, tolakodóan behízelgő. Mindez idegen egy kvázi gótikus templomtól.:
"Rigófészkekben is éled a dal,
selymesen sugdos vallomást a hangafű,
olyan bolond, maga se tudja, kinek-minek."
Ezután egy bonyolultnál bonyolultabb nagyszabású asszociáció következik. Ennek első sora látszólagos egyszerűsége ellenére is kissé erőltetett. Az 'integető árnyék'-ba még csak belemennék (hűsölni) de az 'integető árnyékfolt' mesterkélt hangvételt hoz a szöveghelyre. A második sorban kibomló hasonlat szép, de túlságosan távoli, mondhatni gótikus templom idegen. A harmadik és a negyedik sor, ha már belementünk a nagy távlatokba, akkor szép; csupán a 'körben mindenütt' tűnik költészetidegen pontosításnak, jobb azonban annál, hogy háromszázhatvan fokban. A felhők kapcsán a szerelemszag elég különös, főleg Holle Anyó ismeretében.:
"Árnyékfoltok integetnek, mint a
kiteregetett ruhák a szegénysoron,
és szerelemszagú csönddunyhák szellőznek
körben mindenütt az ég alján."
A következő részben anakronisztikus hangvétel muzsikál. A 'béklyózott lélek' ellene szegül minden eredetiségnek, ahogy a 'röpke vigasz' is kopottas hatást kelt. Sajnos a következő sor (legyen bár gyermek a lírai én) félre, avagy pontosan úgy érthető, mintha a maszturbációról szólna. Nem tudom eldönteni, hogy melyik eset az illetlenebb. Vétekről meg túl erős beszélni. A következő három sorból kiviláglik a mindenféle tavasz (ok) eljövetelébe vetett hit törékenysége, ugyanakkor erőltetetten elcsépeltnek hat a feltámadás említése.:
"Hosszú tél volt, fagy béklyózta a lelkem,
röpke vigaszt csak úgy vétkezhettem,
ha eljátszottam magammal az ágyban.
Hallgatag járok, mély talajba húzza lépteim
az emlékezet, nem merem még,
bocsáss meg, nem merem hinni a feltámadást."
Ezután pihen a szöveg. Szusszan. Ennek nincs értelme:
'Fénypászmák kergetőznek ... mint ólomüvegkép' (ben?, en?). A megidézett jelenet amúgy bájos és találó.:
"Fénypászmák kergetőznek a fák fölött,
mint ólomüvegkép, amit kislányként
bámultam, s meg is érintettem egy ujjammal,
visszahúzva rögtön, hogy senki se lássa."
A következő szakasz, túlzó. Hólé az óceánba? Igen, valahol nagyon a folyamat végén és csak nagyon elvileg.:
"Víz vájta árok a lábam előtt,
olvadt hólé siet az óceánba,
szerelmes üzenet sodródik parányi levélen.
Címzettjéhez eljut-e innen valaha?"
Ezután túlírással énekli meg magát a lírai én (ezek szerint felnőtt) 'átölelsz, bebugyolálsz', 'vackáról kivert ártatlan préda'. //Nem ide tartozik, de fontos, hogy a nők örökre búcsút intsenek az áldozat szerepnek.//:
"Templomom, átölelsz, bebugyolálsz,
mint vadász elől menekülő,
vackáról kivert ártatlan prédát.
Hűs források rejtik boldog könnyem,
áldott bokrok bújtatják téli bűneimet.
Szemem még óvatosan csillan,
de nő vagyok, tavaszodik, nem adom
magamat olcsón, téged kereslek."
A biedermeier mesekönyvbe illő zárlatban a 'leskelő őzikék és nyuszik' (Őztestvér) halálra ijesztik a maguk kétségtelen cukiságfaktorának demonstrálásával a cukorbeteg olvasót.:
"Testvéreim, a leskelő őzek, nyulak
közelebb jönnek, megszaglásszák
az oltár előtti sűrű avarba hullt ruhám.
Itt vagyok, Isten. Úgy láthatsz, ahogy teremtettél."
A hangulat nem gótikus, hanem barokk biedermeier. A szöveg erősen a próza felé hajlik. Véleményem szerint szemfényvesztés. Szép szemfényvesztés, de mégsem valódiság. Nálam múlik.
Üdvözlettel
1893.
2017.03.18 18:47
ip: 84.0.163.*
Mórotz Krisztina -- re: meo | Séta, vezeklés
________________________________________
Válasz erre
Előzmény
Kedves Márk!
Az elmarasztalás ellenére korrekt meónak tartom. Határeset, a tördelése szabad vers, a hangütése prózalíra. De legalább az enyém. Abban nem értek veled egyet, hogy prózai szövegnek írod, volt már ennél prózaibb szövegem is, ami a maradandokkba került. Menjünk sorban. Amit nem értek, esetleg másképp értelmezem, annak is hangot adok.
A felütés remek, igen. Nem értem, hogy a "hatalmas fáid komor támpillérek"
miért prózai hangvételű leírás! Ezt, ha van kedved, megmagyarázhatod! Jön a darazsas, de a darázs és Isten asszociáció megalapozatlannak, sőt, kellemetlennek hat. A szundikáló bokor pedig toposz.:
"Apró darázs az Isten igéje,
megrezzennek az alvó bokrok,
amikor zümmögve elszáll fölöttük."
Miért hat kellemetlennek? Az alvó bokorral egyetértek.
Rigófészek következik, egyetértek azzal, hogy ez jó sor. Nem figyeltem a második, és a harmadik sornál, de annak örültem, hogy eszembe jutott, kinek, minek. Játékos, kissé pajkos sornak látom, megrökönyödhetsz jónak is.
"Árnyékfoltok integetnek, mint a
kiteregetett ruhák a szegénysoron,
és szerelemszagú csönddunyhák szellőznek
körben mindenütt az ég alján."
egyetértek, mert talán a szegénysoront nem kellett volna belevinnem! Az utolsó három-négy sor zseniális.
"Hosszú tél volt, fagy béklyózta a lelkem,
röpke vigaszt csak úgy vétkezhettem,
ha eljátszottam magammal az ágyban.
Hallgatag járok, mély talajba húzza lépteim
az emlékezet, nem merem még,
bocsáss meg, nem merem hinni a feltámadást."
Maszturbációról szól, egész télen nem volt mellettem férfi. Nem merem hinni a feltámadást én úgy értelmeztem, hogy az én feltámadásom, még vezeklek, csöndben, már gyógyulva. Érted? Még nem merek abban hinni, hogy nekem is jó lesz! De. már gyógyulok.
"Fénypászmák kergetőznek a fák fölött,
mint ólomüvegkép, amit kislányként
bámultam, s meg is érintettem egy ujjammal,
visszahúzva rögtön, hogy senki se lássa."
Ez Márk nem rossz, talán a fénypászmák, mert az már volt egyszer, azt másra cserélhetném. Egyébként jó. Szerintem.
"Víz vájta árok a lábam előtt,
olvadt hólé siet az óceánba,
szerelmes üzenet sodródik parányi levélen.
Címzettjéhez eljut-e innen valaha?"
Na, ez az, amiben egyetértünk (végre) nem akartam ezeket a sorokat, aztán mégis visszatettem.
"Templomom, átölelsz, bebugyolálsz,
mint vadász elől menekülő,
vackáról kivert ártatlan prédát.
Hűs források rejtik boldog könnyem,
áldott bokrok bújtatják téli bűneimet.
Szemem még óvatosan csillan,
de nő vagyok, tavaszodik, nem adom
magamat olcsón, téged kereslek."
Nem játszom áldozati szerepet benne!
"Testvéreim, a leskelő őzek, nyulak
közelebb jönnek, megszaglásszák
az oltár előtti sűrű avarba hullt ruhám.
Itt vagyok, Isten. Úgy láthatsz, ahogy teremtettél."
Ne haragudj, az őz, vagy a szarvas a bujaság jelképe.
A nyúl viszont a veszélyé, a hirtelen támadásé. Kis középkori fabula, ha már mese Neked!
Nem mese, az erdőben megtalálhatók ezek az állatok.
Ha így értelmezed. A mesét meg majd elolvasom. Nem tettél említést a leskelő szóról, gyönyörű!
"A hangulat nem gótikus, hanem barokk biedermeier. A szöveg erősen a próza felé hajlik. Véleményem szerint szemfényvesztés. Szép szemfényvesztés, de mégsem valódiság. Nálam múlik."
Márk, tisztázzunk valamit, nem gótikus, hanem barokk biedermeier. Nem értek egyet, a barokk remélem, tudjátok, hogy mit jelent. Nem szemfényvesztés Rólam szól. A szemfényvesztést egyébként nem értem, értem a szót, de a te irkádból szeretném hallani. Azt is szeretném hallani, hogy hatott rád! Ennyire rosszul? Ennyire hazugnak látod?
Tudod miért mentem végig a sorokon? Azért, hogy én is lássam, mit "követtem" el. Márk! Nem kellett volna szétszedni a verset! Hidd el nekem, hogy Nagy Vers ez! Először persze felháborodtam, de nincs kitűnő vers, és legtöbbünk, ha a múlikot meglátja, megijed!
Nem kell. Próbáltam megérteni Márknak a miértjeit. Néha egyetértettem vele, máskor nem, de Márkot meg szerettem volna érteni! Remélem, hogy a mérleg serpenyője a maradandokk felé hajlik.
HA MEG NEM? AKKOR IS AZ ENYÉM, AMIT MÁR NEM VEHET EL TŐLEM SENKI.
Pl., ha hibáztam, az az angol billentyűzetem miatt van, amiért elnézést kérek. És egy kicsit az izgalmamnak is betudható.
Én barátsággal köszönök el: Krisztina
1894.
2017.03.18 20:31
ip: 84.0.163.*
Mórotz Krisztina -- re: meo | Séta, vezeklés
________________________________________
Válasz erre
Előzmény
Átolvastam a meómat már nem így írnám, de akkor mikor írtam, még
más állapotban voltam. Mindegy lényegében, hogy mulandokk, vagy maradandokk. Köszönöm a meót. Azt még el kell mondanom, ha rossz meót kapok, érzékenyen reagálok. 1-2 hónaponként írok csak a dokkra. Ez tudatos.
1895.
2017.03.18 22:45 Bártfai Attila Márk - szerki -- re: meo | Séta, vezeklés
________________________________________
Válasz erre
Előzmény
Kedves Krisztina!
Az én szavazatom csupán egy szavazat. És még csak ez az egy szavazat érkezett be. Ha a többiek ellenkező módon szavaznak vagy egyenlő lesz a szavazati arány, akkor a maradandokkba kerül majd a szöveg. Azonban a meglátásaim jogosságát fenntartom, ahogy mindenki jogát ahhoz, hogy azokkal ne értsen egyet.
Üdvözlettel
1896.
2017.03.18 23:17
ip: 84.0.163.*
Mórotz Krisztina -- Séta, vezeklés
________________________________________
Válasz erre
Kedves Márk!
Újat nem mondtál, ezt tudtam eddig is. Nem sejtettem, hogy a vers ekkora katarzist indít el bennem. Nyilván tudat alatt valami nagyon fájt, ami benne volt a versben, és azt a te szavaid hívták elő, mint valami laterna magica...
Csak sejtem, hogy a barokk eklektika, a Holle anyó és ilyesmi indított el egy könnyáradatot utána.
Mindenesetre úgy éreztem, hogy megaláztál.
Üdv, Krisztina
Mórotz Krisztina
Hallgatag járok
Tavaszi erdő, csak te tudod:
gótikus templomom lettél
megint, elfagyott hitű zarándok
asszonyé. Üres voltam, és
néma, amíg nem találtam
vissza hozzád. Hallgatag járok,
mély talajba húzza vissza
lépteim az emlékezet, fények
keringőznek a fák fölött, mint
egy kép, kislányként bámultam,
megérintettem egy ujjal, vissza
is húzva rögtön, ne lássa senki.
Hűs források rejtik boldog
könnyem, szemem óvatosan
csillan, tavaszodik, téged
kereslek mindenhol: Itt vagyok
Isten. Úgy láthatsz, ahogy
teremtettél.
1897.
2017.03.30 20:41 Filip Tamás - szerki -- meo | Hallgatag járok
________________________________________
Válasz erre
Kedves Krisztina!
Nekem az előzményi vers is tetszett, bár Márk észrevételei közül néhánnyal azonosultam. De ez a fegyelmezettebb, tömörebb változat megérdemli, hogy marad gombot nyomjak.
Tamás
1898.
2017.03.30 21:32
ip: 188.36.137.*
Mórotz Krisztina -- Hallgatag járok
________________________________________
Válasz erre
Kedves Tamás!
Igazából Márknak sok mindenben igaza volt, később jöttem rá! Köszönöm szépen a marad gombot tőled!
Üdv: Krisztina
1899.
2017.03.31 22:47 Bártfai Attila Márk - szerki -- meo | Hallgatag járok
________________________________________
Válasz erre
Kedves Krisztina!
Erre a versre szívesen adok, marad voksot.
Üdvözlettel
1900.
2017.04.01 08:25
ip: 188.36.137.*
Mórotz Krisztina -- Hallgatag járok
________________________________________
Válasz erre
Kedves Márk!
Nem láttam át, hogy akkor jót akarsz a versnek!
Köszönöm szépen a marad voksot!
Üdvözlettel: Krisztina
Kedves Érdekeltek!
Egy megjegyzés: azért, ez a vers úgy teljes, ha az olvasó, jelen esetben én, az előzményeket, a folyamatot végig követi, ismeri.
. . . és roppant tanulságos is!
Gratulálok hozzá!
Vezsenyi Ildikó
Most már csak azt kellene eldöntenem, valójában ki a vers szerzője?
Ha azt vesszük alapul, s miért ne tennénk, hogy a vers gyermek, s ihlet által fogant, akkor én nagyon úgy látom, hogy ami a vers sorsát illeti, Bártfai Attila Márk-szerki a nevelőapjává lépett elő.
Ugyan adoptáláskor mindkét szülő neve szokott szerepelni a gyermeké mellett, itt, a vers címe mellett, szerényen, csak az egyik jelenik meg.
Krisztina időnyomán, most járunk az 1900. hozzászólásnál!
137 összes/34 marad vers, 6 év alatt
Vajon Krisztina mikorra tanul meg verset írni önállóan?
S mi lett volna, jobb vagy rosszabb költő, ha a saját belső törvénye szerint fejlődik?
Vajon megéri a fájdalom, a visszavetettség, a megaláztatás?
„Azt még el kell mondanom, ha rossz meót kapok, érzékenyen reagálok. 1-2 hónaponként írok csak a dokkra. Ez tudatos.”- idézem Krisztina szavait
„Újat nem mondtál, ezt tudtam eddig is. Nem sejtettem, hogy a vers ekkora katarzist indít el bennem. Nyilván tudat alatt valami nagyon fájt, ami benne volt a versben, és azt a te szavaid hívták elő, mint valami laterna magica...
Csak sejtem, hogy a barokk eklektika, a Holle anyó és ilyesmi indított el egy könnyáradatot utána.
Mindenesetre úgy éreztem, hogy megaláztál.” -- idézem Krisztina szavait
Biztos megéri, ha nem hagyja abba! – mondom én.
Különben miért csinálná?
2017.04.01.
U.i.: A sok elütést, hibát, igyekeztem kijavítani a bemásolt szövegekben.
| |
| 502. | [tulajdonos]: Olvasmány | 2018-09-24 21:43 | A Nagyítóban történtek, eszembe juttattak egy mesét:
A soknevű királyfi
Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, volt egy daliás királyfi. Szerette volna feleségül kapni a szomszéd ország királyának leányát. El is ment lánykérőbe. A királylánynak tetszett a délceg királyfi, ám az öreg király megmakacsolta magát, és nem adta neki a lánya kezét. A királyfi nem fordult vissza, ott maradt a városban. Kivett egy szobát a vendég-fogadóban, és azon tanakodott, hogyan törhetne borsot az öreg király orra alá. Felöltözött borbélylegénynek, és bezörgetett a királyi palota egyik kapuján.
- Állj! Hogy hívnak? - állította meg a kapus.
- Pálinkának! - füllentette az álruhás királyfi.
- No, te pálinka, hordd el az irhádat, amíg szépen mondom!
Elszaladt a királyfi a palota másik kapujához.
- Állj! Hogy hívnak? - mordult rá a kapus.
- Valakinek - válaszolta a királyfi.
- Hát elég buta nevet adott neked az anyád...Jobb lesz, ha eltakarodsz!
A királyfi a harmadik kapuhoz igyekezett. A kapus elé ugrott:
- Te meg ki vagy?
- Négy hete a nevem.
- Ejnye, fura egy neved van- vakarta meg a homlokát a kapus. - Mit akarsz?
- Borbély legény vagyok. Meg szeretném borotválni a királyt.
- Rendben van, eredj be hozzá! Ha jól teszed a dolgodat, felfogad téged udvari borbélynak.
A királyfi bement a palotába, de nem a királyhoz, hanem a konyhára.
- Kit keres, lelkem? És mi a neve? - kíváncsiskodott a szakácsné.-
- Macska az én becsületes nevem, és a királykisasszonyhoz jöttem.
- Egy levelet hoztam neki, attól a királyfitól, aki négy hete járt itt.
- Jaj, lelkem, vigye hamar azt a levelet! Szegénykém azóta is zokog a szobájában, talán a levéltől majd megvigasztalódik. Azután meg jöjjön ide vissza, mert finom túrós rétes lesz vacsorára!
A királyfi bekopogtatott a királykisasszony szobájába, aki éppen akkor is sírt, majdnem kisírta a gyönyörű szemeit.
- Jó napot királykisasszony! - hajolt meg előtte a királyfi. - A nevem Túrós rétes, és egy levelet hoztam.
A királykisasszony jóízűen kacagott ezen. Már régóta nem nevetett.
- Nézz rám! - folytatta a királyfi. - Nem ismersz meg?
A királylány felsikoltott:
- Jaj, vége az életünknek, ha az apám megtudja, hogy ide merészeltél jönni!
A királyfi megígérte, hogy éjjelre elbújik a konyhában. Reggel a királyné aggódva látta, hogy a leánya sápadt, kialvatlan.
- Beteg vagy, édes lányom?
- Egész éjjel nem jött álom a szememre a Túrós rétes miatt.
Reggel a királyfi jelentkezett a királynál, hogy megborotválja.
- Hogy hívnak fiam? - kérdezte a király.
- Valakinek.- felelte a királyfi.
El is kezdte a borotválást, de csak féloldalt vágta le a király szakállát, aztán kiugrott az ajtón, és futott árkon - bokron át.
- Megállj, te zsivány, csak kerülj a kezem közé! - kiáltott utána az öreg király, majd a leányhoz sietett.
- Mond, volt itt Valaki?
- Csak a Túrós rétes- mosolygott a királylány.
A király azt hitte a leánya tréfál vele. Kiszaladt a konyhába:
- Szakácsné járt itt valaki?
- Igen felséges királyom, a Macska épp most iszkolt el.
- Kit érdekel a macska! - dohogott a király, és rohant az első kapushoz.
- Nem futott erre valaki?
- De igen, Négy hete.
A király felbosszankodva loholt a második kapushoz.
- Mond, járt erre Valaki?
- Igen, itt járt Valaki, és az első kapuhoz szaladt.
- Na végre egy értelmes felelet!- örült meg a király. Az első kapust a földön találta.
- Járt erre Valaki?
- Nem járt felséges királyom.
- És miért fekszel itt a földön?
- Azért, mert a Pálinka ledöntött a lábamról.
Mérgelődött a király, elagyabugyálta a kapust, majd visszament a palotába. Ott mindenkit meghallgatott, és rájött, hogy a királyfi volt borbélynak öltözve. Hamar üzent is érte, hogy jöjjön, vigye el a királylányt, mert félt, hogy legközelebb még nagyobb gúnyt űz belőlük. No, hiszen nem kellett annak kétszer üzenni, még aznap megérkezett, és megtartották a lagzit.
| |
| 501. | [tulajdonos]: Hogyan lesz a szeretetből ... | 2018-09-23 22:11 | Mint halálraítélt a kegyelemre, úgy várok egy üzenetre.
Várok, vágyom a szeretetre, éreztesd velem!
Hogy az éjjel mi történt az ágyban, nem kutatom,
de ma reggel, jó korán tudakolom, hogy mikor érkezel meg?
Kettőnk édenébe.
*
Örömkönnyeket hullatok,
mióta vagy nekem,
mert rád vigyázhatok,
hátralévő életemben.
Ennél méltóbb feladatot
egy halandó sem kaphatott,
egy utolsót, mielőtt meghalok,
s átlépek a végesből, a végtelenbe.
*
Na jó, én vettem a lapot.
Mostantól nem vagy a SZÍVEM!
S az sem érdekel, mikor kelsz reggelente.
Írhatnám, de minek, miért bántanálak.
Csak azért, mert megint közel engedtél magadhoz,
s most megnövelted újra köztünk a távolságot,
ezzel fájdalmat okozva nekem?
Hisz nem ellöksz, csak eltolsz magadtól.
(Mint amikor nem hagyod, hogy csókoljam a szemed, a szád.)
Ha ez ennyire fáj, s nem lehet feledni,
csoda-e, ha az emberek nem mernek szeretni?
Szerintem, az igazi szeretet feltétel nélküli,
s ha teheti, nem szegi meg a törvényt,
a szeretetnek íratlan törvényét,
szeretet megvonással.
Mert a jövőben nem fogadhatom el tőled,
ha bármikor, ha unod, vagy büntetsz, megvonhatod,
mert fáradsz szeretni, vagy kedvemet keresni,
ha néha otthon tűrhetőbbé válnak a dolgok,
ezért, egyszerűen érzed, kezd terhessé válni
számodra, szerelmes szívű tanítványod.
Vissza vonulnom kell, tehetetlen!
valahogy védenem kell magamat!
Majd azt mondom, azért tettem,
mert hittem, nincs már rám szükség, akarat!
Egyszer, mondtad, nincs, nem is volt, lehetetlen.
Hát, ehhez tartom magamat!
De, mert én sem engedhetem meg magamnak,
és nem is engedem, hogy szükségem lehessen rád,
meg kellett tanulnom, tudnom kell nélküled élnem!
tudván tudva azt, hogy már nem kellhetsz nekem!
ZAVAROSODJANAK MEG A VIZEK,
HERVADJON EL AZ ÖSSZES VIRÁG,
MÉHEK HAGYJÁK EL ÖRÖKRE KAPTÁRJAIKAT,
ÁLLATOK HÚSA VÁLJON KESERŰVÉ,
TÉPESSÉK KI A NYELVEM,
HA MÉG EGYSZER, CSAK EGYETLEN EGYSZER,
AZT MONDOM VALAKINEK, AKI NEM AZ,
MERT NEM VALLJA MAGÁT ANNAK, MERT LETAGADJA;
HOGY A SZÍVEM!
Ez a lehangolóan lehengerelt,
lélek kurtítóan kegyetlen,
hajmeresztően hihetetlen,
nyomasztóan nyakatekert lelkiállapot,
hátborzongatóan hasonlít ahhoz,
mikor gyermekkoromban
kezdtem fogadkozni,
soha többé nem eszem az anyukám főztjéből,
s nem bocsájtom meg neki,
a szeretet megvonást,
melyet nem szenvedhettem,
s melyet ezért, gyűlöltem,
és gyűlölni fogok egész életemben, mindhalálig.
S mit ad isten, most, éppen ezt fogom elemi erővel elkövetni! | |
| 500. | [tulajdonos]: Publikációim 1. | 2018-09-23 16:46 | https://petoczandrasblog.blogspot.com/2018/02/szepiroi-kurzus-2018tavasz3-vezsenyi.html
Szépírói kurzus 2018/tavasz/3 Vezsenyi Ildikó versei
A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik.
A Líra kurzus legutóbbi foglalkozásán az volt a feladat, hogy a saját nevünkkel írjunk verset, miként azt József Attila tette. Vezsenyi Ildikó remekül teljesítette a feladatot.
Vezsenyi Ildikó
Vezsenyi Ildikó, a költő, haragszik (1)
Nem tudom, mi ez.
Nyilván a rossz részem.
Homok a kagylóban.
Irritáció, pír, varr, seb.
Szarból kavart tejszínhab.
Amihez én értek.
Eszköz hozzá az idő nyomása.
Hatványozódik.
Összesűrűsödött lélek az anyag határán.
Szavakká lett, nem testté:
epekővé vagy vakbélgyulladássá.
Esszencia, szóillat, párlat,
illékony gondolat lecsapódása papíron.
Belső árnyék vetületem, kiköpött részem.
Vezsenyi Ildikó, a költő, haragszik (2)
Egy biztos. Mindez nem én vagyok.
Vagyok az úr, a vers csak cifra szolga.
Én költőként, nőként, se úr, se szolga,
legfeljebb eszköz.
Csésze, ami összefogja
az erjesztéssel érlelt gondolatot.
Magadat ízleled benne,
nyálad PH-jával keveredik.
A jót könnyű szeretni.
Nincs vele munka.
Könnyű a gyönyörűség.
De a rosszban meglátni a jót,
a csúnyában a szépet,
valami ilyesmi a művészet.
| |
| 499. | [tulajdonos]: Álomtöredékek | 2018-09-20 16:05 | Morzsikám, fogott egy nagy, csíkos szőrű rágcsálót.
Keresztben tartotta a szájában, az oldalába harapva, majd elengedte. Kis ideig tartott, míg az, összeszedte magát, és elfutott.
*
A padló, deszkákból állt, rajta tapasztott sárból készült, döngölt bevonat. Alatta üregek, talán pince sötét tere látszott. Azon közlekedtem. Vigyázva lépegettem Apukám felé, aki szemben ült egy széken, várva mikor érek oda?
*
Volt egy emberféle, egy nyomorék, akit meglátogattunk. Keresztben, faltól- falig, deszkára vetett dupla ágyban feküdt, kívül. A fiának, aki a fiam iskolatársa volt, és együtt játszottak néhány zenekarban, belül volt ágyazva.
Láttam, milyen szennyes az ágyneműje. Az ember F. I. volt, aki mindig szeretett volna megdugni, miután meglátott rólam egy fényképet. Egy száll pulóverben, az íróasztalom párkányának támasztott, széttárt lábakkal telefonálok a szék hátsó lábain egyensúlyozva, önfeledten. De én, nem vagyok „olyan”! A fő ok, persze az volt, hogy egyáltalán nem tetszett az ember. Sem mint férfi, sem a dumája. Azt hiszem, az ilyet hívják, jó-nagy … szövegládának. A többire nem emlékszem, de ez épp elég volt ahhoz, hogy végre felébredjek.
*
Egy hatalmas csészealj repült át a házunk felett, s az előkertben landolt, mint egy frízbi a homokban. Épp kinéztem az ablakon, amikor történt. … Tehát, igaz! … Léteznek földönkívüliek, idegen lények. Tudtam, mostantól, minden megváltozik. Semmi sem lesz olyan számomra, mint régen. Ettől kezdve ellepték a házat a ragacsos, medúzatestű, undorító kis lények. Mindenre rátapadnak. Szinte levakarhatatlanok.
| |
| 498. | [tulajdonos]: Csak úgy! | 2018-09-12 10:11 | KARINTHY FRIGYES: MAGYARÁZOM A BIZONYÍTVÁNYOM
Hát kérem szépen, először is: ez még nem végleges bizonyítvány - ez csak afféle lenyomat, amit ideiglenesen kiosztottak nekem. Hogy ma van a féléves bizonyítvány-nap, az nem jelent semmit. A többiek tényleg kikapták a bizonyítványt, de az enyémet föl kellett küldeni a minisztériumba, mivel tévedések derültek ki, amiket sürgősen orvosolni kell. Igen. Különben a bizonyítvány-ellenőrző és kiegészítő konferencia foglalkozni fog az esettel, tanfelügyelői középülésen. Az osztályfőnök úr, mikor ideadta nekem a bizonyítványt, beszédet tartott: kicsit zavarban volt, és tiszteltette a papát. Kérlek, kedves Bauer, mondta, légy szíves, közöld szüleiddel, miszerint sajnálatos tévedés történt bizonyítványoddal, hibás tételek csúsztak bele. A bélyeghatósági szabályrendelet szerint, sajnos, így is ki kell adni a bizonyítványt, de kérnelek kell, kedves Bauer, közöld a szülővel, miszerint ez csak olyan okirat, aminek az adatai nem jelentenek semmit. Kérd meg kedves szüleidet, ne haragudjanak ezért a tévedésért, az igazi bizonyítványt csakhamar kiállítjuk - egyelőre kéretem őket, hogy írják alá ezt, mert az összes iratokat átküldtük a rendőrségre, ahol a nyomozás miatt szükség van erre az aláírásra; de hangsúlyozd kérlek, hogy ez csak formaság. A főkapitány személyesen átírt a fiumei tengerészeti gimnáziumba, derítenék ki, hogy került bele a bizonyítványomba történelemből ez a... ez a... szám, ami ugyancsak egy közönséges szám, azt jelenti, hogy négyszer feleltem történelemből - de esetleges félreértésekre ad alkalmat.
Tudniillik Mangold, a történelemtanár, az csak helyettes tanár nálunk, még nem is osztályozhat, mert előbb vizsgáznia kell osztályzástanból a főegyetemen. Ő csak helyettes osztályzatot adhat, amit másképpen kell érteni - egyes helyett kettest, kettes helyett négyest -, majd ha letette a vizsgát, akkor az összes bizonyítványokban kiigazítják az osztályzatokat igazi osztályzatokra. Most egyelőre kéreti a papát, ne tessék haragudni egyelőre, és üzeni, hogy én négyszer feleltem történelemből, egyszer aláhúzott kétharmadra, egyszer egyesre, kétszer háromnegyedkettesre, tessék ezt összeadni, számtani középarányost venni, kijön a háromnegyed egyes, aláhúzva. Először a második Józsefből feleltem, de akkor csengettek; másodszor kérdezte az örökösödési jogot, mondtam schmalkaldeni szövetség, láttam, mikor beírta az egyfelest, de akkor elvesztette a noteszt.
Fizikából. Hát fizikából már novemberben feleltem, kérdezte a Föld mozgását, s én mondtam, hogy a Nap körül és ellipszis-alakú pályán, melynek egyik gyújtópontjában a Nap van, és ez a Newton érdeme. De akkor a mellettem ülő fiúval összetévesztett, akinek háromnegyede van a fizikából, és nekem írta be véletlenül. Akkor szóltam, a tanári kar megnézte a noteszt, mondta, hogy tényleg a Csekonics helyett írta be véletlenül, de ezt most már nem lehet kiigazítani, mert ebből neki a kormánynál kellemetlenségei támadnak, nagyon kért, hogy ne firtassam a dolgot most egyelőre, és tegyem meg neki, hogy most egyezzem bele a hármasba, év végére kijavítja jelesre, és nem is kell felelni a következő félévben. A jelest mindjárt be is vezette a születési bizonyítványomba, főigazgatói aláírással.
Frőhlichnek pikkje van rám algebrából, arról nem tehetek. A határozatlan együtthatóval kellett megoldani az egyenletet és akkor mikor kihívott, és akkor mikor megmondtam, hogy akkor beszorzok lambdával, erre kiesik a második egyenlet, persze, azért nem esett ki, mert iksszel is be kellett volna szorozni, csakhogy ezt Frőhlich nem vette észre, mire megmondtam, hogy hogy kellett volna, akkor mikor észrevette, hogy ő nem tudta, szégyellte magát, és azt mondta, hogy menjek helyre, és azóta pikkje van rám, mert jobban tudtam az algebrát, és nem akart kihívni javítani, pedig a törvényszékben benne van, hogy januárig ki kell hívni a fiút javítani, mert másképpen nem érvényes az osztályzat, és a Steinmann, a legjobb tanuló is mondta, hogy föl lehet jelenteni Frőhlicht, de nem akartam, mert úgyis pikkje van rám, pedig a dolgozatba nekem ugyanaz jött ki, mint Steinmannak.
Magaviseletből azért van kettes, mert ha van három hármas, akkor nem lehet a magaviseletből se egyes, hanem akkor külön bizonyítványt adnak magaviseletből, amit postán küldenek el a szülőknek.
Ezt!?... Ez nem hármas, ez kettes, csakhogy az osztályfőnök úr olyan furcsán írja a kettest, véletlenül felül írja a végét a kettesnek. Csak a vezetéknevet tessék aláírni... de mostanában ne tessék bemenni az iskolába... a kaput kiemelték... most átalakítják... nincs kapu... nem lehet bemenni... majd egy-két hét múlva...
| |
| 496. | [tulajdonos]: beledöglik vagy megerősödik | 2018-09-11 09:36 | Én, most éppen irigykedem. Tudod, én az ellenfeleimből is kihoztam mindig a legjobb formájukat. Mert megadtam nekik, amire szükségük volt.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
