A SÁNTA TÁBLA


Csakis szkafanderben ajánlatos
kisétálni az udvarra.
Másképp a jégcsapot megnyúzzák az arra méltatlanok…
Egy besúgó itt, egy besúgó ott és kikandikál a remete fedezékéből.
Közben a sánta tábla és az autótakaró ponyva ezt csinálja: mörr, mörr,
s én helyet cserélek a méterrúddal. -
Mire fel futás-iszony, mire fel delfin uszony, maradék fal? Keresem a következőket: a turulpásztort,
a golyósfület, a mellünkbe döfött fűszereket.
Valaki rikolt: lessük meg mosakodás közben a penész taréját!
Valaki hümmög: nem jó a barázdában mákos rétest enni, mert kihat ránk a statikailag pontatlan
felszíni tépés.
Emberek! Halljátok? Mátka! Mitugrász ködbe gyűrődött a celofánfa! S tárhelytől tartani,…ugyan már!
A fejedelmek vétózása ez: nem kaptok legelőt,
még mit nem, mint ahogy pulzáló csillagot sem,
ti küllem-behajtók! -
A testamentum veszi az adást és kipirul: végre egy kattanás!
Végre elmúlt a manók riadókészültsége
a mama titkos levelei ellen!
S a sokkoló íze,... nem pont olyan, mint az alacsonyabb kaszté, ha lopáson érik,
de megfelel a követelményeknek.
Ficsúr álmainkat felvigyázza, s ha jön a vasvilla, hogy szétcsapjon
közöttük, valami hajtja őt tovább, egyre tovább; egyenest a nirvánába.
Hol a páholy? Dermedt, nem felelhet. Én a pulyka-roládtól kapok hasmenést, az a poroltó
készüléktől agymenést és egyszer se kanyarodunk el attól,
mi szabályos.
Hanem sose felejtsük el, aki ritkán szájhősködik, az nincs
jó viszonyban a hegyes könyökökkel!






Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2024-05-05 09:39:46
Utolsó módosítás ideje: 2024-05-05 09:39:46