NAPLÓK: Volt egy pillanat Legutóbbi olvasó: 2018-04-26 03:45 Összes olvasás: 12688
| 281. | [tulajdonos]: Ellent állni | 2018-04-25 21:41 | Hú! Kinyírtam magam! Ennyit a gép előtt ülni! Ráadásul, ellent állni "valami gonosznak"!
Kivett belőlem mindent.
Magatokra hagylak. :-) Jó éjt! Azt hiszem, sétálok kicsit.
| |
| 280. | [tulajdonos]: Beleszóltam | 2018-04-25 20:25 | a "nemoda" naplóba. Ennyi erővel mehetnék egymagam erdőtüzet oltani.
Egyik tűzfészektől szaladnék a másikig.
Milyen hasznos is lenne!
Leveszem a figyelmemet az oldalról.
Szerintetek him, vagy nőnemű a DOKK?
Hülyeség! Csak úgy, eszembe jutott. | |
| 279. | [tulajdonos]: Ezt akartam írni a DOKK FAQ-ba | 2018-04-25 19:29 | de meggondoltam magam.
Hiszem, hogy kommunikációval mindent helyre lehet hozni, és győz az ember ember iránti affinitása. Feltétel, hogy jóindulattal álljunk a dolgokhoz.
Aki fél, vaktában lődöz, vagy próbál meglapulni.
Próbáljunk meg bízni magunkban, és egymásban!
Elvégre, ez itt, nem a lövészárok!
A legjobbakat, Mindannyiunknak!
| |
| 278. | [tulajdonos]: Tudás | 2018-04-25 18:06 | Tegnap, hallottam egy elgondolkodtató, számomra igaznak tűnő dolgot.
Mindazt, ami történik velünk, vagy mi magunk okoztuk, vagy, legalábbis kértük.
Az Ötödik pecsét című filmből emlékezetes számomra az a kijelentés, hogy cselekedeteinket nem mi, hanem az határozza meg, hogy milyen helyzetbe engedjük magunkat belevinni.
Megpróbálom megkeresni, hogyan, és kinek a szájából hangzott is el, ez, pontosan.
| |
| 277. | [tulajdonos]: Kissé exibicionista. Sajnálom! | 2018-04-23 23:49 | Rekviem a gyermekért, aki voltam
Anyukám, életem elején,
leválasztott magamról.
Mint, egy függeléket,
magára csatlakoztatott.
Megsértve integritásomat.
Annyi életem lehetett,
amennyit engedett.
Annyi örömöm, amennyit adott,
vagy titkon elloptam, bűntudattal.
Haragudhatott. Én nem.
Bánthatott, de nem védekezhettem.
Kezdeményezésimet letörte,
elfojtotta tüzem.
A magáét rakta.
Lettem én, Hajnalcsillagából,
holdja foglalatja.
Már kezd sok lenni a panasz,
mi számat elhagyja,
mégsem enyhül bánatom.
Tömény sav mi bensőmet mardossa,
tiszta mély kút vize, hiába mossa,
ezért a fájdalom.
Bujdosnék a szavak erdejének sűrűjébe.
Ha mégis, egy tisztásra jutok,
hirtelen, védtelenségemben,
megriadva, visszafordulok.
Ó nyelj el engem sűrű rengeteg,
áthatolhatatlan bozót.
Tépd testem rongyosra!
Folyjon el vérem, avart taposva,
kövessenek vadak. Tépjenek szét!
Szabadulásomat így hozza el,
a szörnyű vég.
A helyzet az, hogy nem észrevételezhetem,
de tudnom kell,
hogy szükséged van rám,
hisz a nélkül
nem lenne köztünk kapcsolat.
*
Tudom, hogy nem vagy kíváncsi a lelki életemre,
s már lelki szemetesládának se kellek,
mert rájöttél, ára van, amit nem akarsz megfizetni.
Szexre, dugásra kellek,
erről sokáig nem tudtál lemondani, mert ostor hajt,
a fájdalom kezével,
szexfarkasod.
Mobil, 2016.Február.3.
Febe!
Hiánycikk a hűség, a barátság, a szolidaritás,
s az igaz szeretet.
Ezért, nem kaphatod meg.
Hiába viszed vásárra bőröd.
Amit tegnap megtudtam,
lehet, kegyelemdöfés kapcsolatunknak.
Egyszerre árult el kit barátodnak mondtál,
s én, a nő, ki azt mondta, szeret.
Mobil, 2015. November.15
Febe! Te egy icinyke-picinyke kis mellék szereplője vagy életemnek, s mégis nagyon fontos.
Te képviseled azt a teret, amit az ősrobbanás után betölthetek, mielőtt összeszedem, s felépítem magam. Megalkothatom azt az embert, azt a nőt, akivé válhatok, amiért megszülettem, s kiként meghalok.
A versek, lényem átszellemült darabkái.
Életem elgurult kirakós kockái.
Szedegetem szüntelen, de, mit egyben még sosem láttam.
Mobil, 2015. December.2
A Szerető dala
Nagyon merész.
Mit tegyek, ha hozzád bújnom nem lehet,
Ha szavam, mi legbensőbb, bármily ékes,
Nem jut el füledhez, mert meg nem hallod,
Szemedhez, mert meg nem látod,
Sem szívedhez, mert előttem bezárod?
Mit tegyek, ha mégis kellek fél éjszakákra,
De sietve távozol ölelés után,
Mit tegyek, ha másik nő kell,
De tőlem kapsz szerelmet,
Végül mégis eltolsz magadtól sután.
Azt mondod, csak szexre kellek.
De, ránk sütött a Telihold,
s tudom, hogy nem feledlek.
Mit tegyek hát? Ó mondd!
Mondjak le rólad, küldjelek el magamtól, s dobjak minden szép emléket el?
S hagyjam veszni a beteljesült szerelmet, mit utoljára veled képzeltem el?
Vagy, vágyva, epedve, bátorságom összeszedve, titokban könnyeim nyelve, hazudjak vágyat a szexre,
hogy láthassalak, érinthesselek, halljam hangodat?
Hazudjam, hogy tested tüze oltja szomjas testem vágyát, s kéjed, belőlem kéjt fakaszt?
Nyögjek, sóhajtsak, sikoltsa? Tettetve beteljesülést?
Nehogy férfiúi önérzeteden csorba essék?
Hazudjak boldog szertőt?
Mondd, miért hazudjak, ha Te sem teszed?
Azért, hogy női önérzetem árán,
férfi önérzeted sértetlen legyen?
Válasz nem érkezik, hisz tudja az egész Világegyetem,
hogy kérdésem költői,
s hiú remény a beteljesült szerelem.
S a válaszod, ha szólnál is, elfújná a szél, messzi, messzi.
Dec. 19.
Angyali vers
Vasárnap van
Vendégem jön
fehér kabát
sapka és sál
van rajtam.
Alatta már
vagy hét éve
vadul őszül
a hajam.
Nyugatiba
megyek elé
el ne késsek
igyekszem.
Benn áll a busz
ajtó nyitva
felszállok rá
középen.
Utazók közt
én vagyok
a legelső.
Buszvezető
középen áll
kedves, ő.
Kérdésemre
felszállni már
szabadna?
Mosolyogva
görbül szája
azt mondja:
- Angyaloknak
kötelező! - csillogó
a mosolya.
Fújhat a szél,
eshet eső,
nem lehet már,
semmi ami,
reggelemet
elrontja.
Gyermek vagyok és kíváncsi.
- Hé, buszvezető bácsi!
Ugye, maga, nem mohácsi?
*
Az írás nekem olyan, mint gyermeknek a cumi és a maszturbáció.
Olyan vigasztalás, olyan pótlék, amitől eltiltottak, úgy kb. 60 éve.
Mobil, 2015.December 1.
Az írás nekem drog,
amivel helyre állítom,
jóérzésemet.
Az írás nekem pajzs,
mely megvéd a leértékeléstől.
Az írás nekem gyógyszer,
mely gyógyítja sérült önérzetem.
Az írás nekem jód és tapasz a sebeimre.
Tisztít és megóv a fertőzéstől.
Dúdolgató
Szerelmem szomjazó,
Kezem elsorvadó,
Mert nem ölelhet.
Ami volt feledném,
pénzecském keresném,
mégsem teszem én.
Lemondhatnék rólad,
bánhatnám utólag,
ölelésed.
Mégiscsak újra,
újra és újra,
szavakba fúlva,
teremtem szeretésed.
Mobil, 2015. Nov. 4.
| |
| 276. | [tulajdonos]: PARNASSZUS.HU | 2018-04-21 20:07 | Tábor Ádám tézisei
You are here:ParnasszusízelítőTábor Ádám tézisei
Tíz tézis a költészetről
1.
Minden ami létezik, érdemes arra, hogy nyelvi jellé váljon.
2.
Annak, amit a költő föláldoz – a világnak – szét kell porladnia a versben. – Ha a szó nem mindent-feláldozás, hanem mindent-megmentés céljából mondatik ki – totál smafu.
3.
Egy igazi versben minden érték, minden szó, minden szóérték átértékelődik.
4.
Zenét, képet, szerelmet, szenvedést, mámort, félelmet, harcot, örömöt, csömört, csöndet szóvá égetni!
5.
Előbb van a kép, mint a hétköznapi nyelv.
Előbb van a zene, mint a hétköznapi nyelv.
De előbb van a költői nyelv, mint a kép és a zene.
6.
A vers születése: az absztrakt gondolat a maga magasába szívja fel a mélyből a hangot és a képet.
7.
Az írás: beszélgetés a nyelvvel – a nyelvközösséggel. Megkérdezem a nyelvet!
8.
Minden létező közös abban, hogy a gyökere EGY.
De csak az emberi közösség gyökere a SZÓ.
9.
Ahol szó nem ölt testet, ott előbb-utóbb tapinthatóvá válik a félelem.
10.
Tanulni, vizsgálni, megérteni – nem a szabályokat – a Törvényeket; és amikor a betelt törvény túlcsordul: az a költészet: az igazság kiömlése, pazarlása, elköltése. „GYŰJT, AKI VELEM TÉKOZOL!”
(Elhangzott a Lélegzet IX. számában, a Fiatal Művészek Klubjában, 1984. január 10-én. Eredeti megjelenés: AL 7,, 1984. január – 22. o.)
| |
| 275. | [tulajdonos]: "Bizony mondom néktek" | 2018-04-20 12:36 | "A leggyengébb motiváció a pénz. Azok az emberek
és vállalkozások, amelyeket csak a pénz motivál, ingatagok.
A motiváció skálája a legmagasabbtól a legalacsonybbig a
következő:
Kötelesség -- a legmagasabb
Személyes meggyőződés
Személyes nyereség
Pénz -- a legalacsonyabb
A pénz fontos a világban. De a gépezetnek csak kenőanyaga,
és nem motorja. Egy olyan társadalomban, mely elvesztette a
hazaszeretetét és büszkeségét, a pénz a fő motiváció."
L. Ron Hubbard
1969. November 11.
PROMOCIÓ ÉS MOTIVÁCIÓ
| |
| 274. | [tulajdonos]: Hú! | 2018-04-16 07:08 | "Minden gondolkodóság közös nevezője az elme konsziderációra való képessége. Hogy döntsön valamivel kapcsolatban, csak hogy konszideraljon, hogy elhatározzon valamit, hogy azt gondolja valamiről, hogy igaz.
Ha az egyén képes... ha jó állapotban van, akkor mondhat valamit (csett), és tudhatja, hogy igaz.
Ő az igazság létrehozója, nem pedig az, aki egyetért az igazsággal."
—L. Ron Hubbard (Univerzumprocesszing Kongresszus)
| |
| 273. | [tulajdonos]: szabadság | 2018-04-10 11:23 | ,,Az egyik első dolog, amit egy fickó igen világosan felismer a felfelé vezető úton, az, hogy ő nem a teste." —L. Ron Hubbard
Clearing Kongresszus, Washington DC
Kedves Ildikó!
1958 tavasza volt és egy szó szökőárként terjedt a Szcientológia világában: CLEAR!
Ez volt a híres Clearing kongresszus időszaka és a mai cikk közvetlenül Ron egyik ezen előadásából van.
A szabadság az egyénnel kezdődik
,,Az egyik első dolog, amit egy fickó igen világosan felismer a felfelé vezető úton, az, hogy ő nem a teste. És ahogy ezt egyre jobban felismeri, azt láthatjuk, hogy egy új dolog történik. ...
De minden felismerés és minden szabadság az egyénnel kezdődik. Ez egy rettenetes dolog, amivel szembe kell nézni, mert az derül ki belőle számunkra, hogy az egyén bármilyen felismerés kiindulópontja. És azután már nincs értelme a tömegekről beszélni.
Amikor az embereket igazán leverték, akkor beszélnek a tömegekről. Amikor legyőzték őket, amikor nem tudják, merre tartanak, vagy mit csinálnak, akkor beszélnek a tömegekről! Akkor beszélnek az e-e-emberekről! Én nem ismerek semmilyen e-e-embereket. Én a személyt ismerem.
De elmondom nektek ezt:
egy olyan személy, aki a tömegeken rögzül, valahol közben nem tudott kommunikálni egy bizonyos személlyel, és azóta is egy általánosított kommunikációt bocsát ki, remélve, hogy az el fogja érni azt a személyt.
Nem tudott kommunikálni anyuval. Mindig, amikor azt mondta: »Anyu, szabad...?« »Fogd be!« Tudjátok, valami nőies visszautasítás.
Később a fiú eldönti, hogy a tömegekhez fog kommunikálni. Miért? Valamilyen nyakatekert módon azt reméli, hogy a kommunikáció egy vián keresztül végül is eljut majd az anyjához. Értitek?
Azt találjátok majd, hogy a tömegeken rögzült emberek nem tudnak az egyénhez beszélni.
Az ilyen fickóra vigyázni kell, és vigyázzatok magatokra is, mert veszélyes emberré váltok, ha ez történik veletek.
Amikor tudtok sokakhoz beszélni, és egyhez is beszélni, és amikor ki tudnátok csalni valakiből a becses kincseit egyénileg, szemtől szemben, és amikor egy csoporthoz is tudtok beszélni, akkor veszélyes emberré váltok. A nagyvilág felismeri ezt."
—L. Ron Hubbard, ,,A Clear szabadságai" c. előadás (1958. július 4.)
| |
| 272. | [tulajdonos]: képvers | 2018-04-09 08:02 | http://qrzy.hu/download/gondolat.jpg
Döntés után
Elkapott az örvény.
Este azzal feküdtem le, hogy visszalépek.
Megnyugodtam. Így aludtam el.
Megálmodtam a gondolat torzulását.
Most, szemem nyitva, előre nézek.
Könnyű léptekkel, mintha vízen (járnék).
| |
|
|
