NAPLÓK: Volt egy pillanat Legutóbbi olvasó: 2018-10-17 17:06 Összes olvasás: 23057| 565. | [tulajdonos]: kiegészítés | 2018-10-17 12:13 | | „Semmi emberfeletti nincs benne, amitől ember az ember.” /Kriszta/ Még egyszer, csakhogy a tudatalattim megfordította./vezsenyi/ | |
| 564. | [tulajdonos]: gondolatok | 2018-10-17 12:05 | Variációk a szépre, s egyebekre.
Szépnek érzékeljük azt, aminek a rezgésszáma, legalább azon a szinten rezeg, mint a mienk, vagy megemeli./vezsenyi/
Ha valami nem biztos, hogy elég jó, akkor biztosan nem elég jó! /vezsenyi/
„Szép az, ami érdek nélkül tetszik.” /Kant/
„Szép az, ami érvek nélkül tetszik
(Remélem, más még nem írta le ezt.)” /Minimal planet/
Dunántúli Napló, 1983. február 20. vasárnap, 5. oldal
"Szép az, ami érvek nélkül tetszik"
(Kerekes László: Éles anyanyelvünk) /Szokolay/
„Hát igen, vigyáznia kell az embernek azzal az, ami az eszébe jut.” /Minimal Planet/
„Mi régiek tudjuk őt. Mi régiek érezzük őt. Azt az emberfeletti erőt, amitől ember az ember.”/Kriszta/ A ma legjobb mondásának tetszik. Nekem.
Milyen futball játékos, csatár az, aki nem akar kapura lőni?
Vagy, az utolsó pillanatban meggondolja magát./vezsenyi/
„Aki a medence szélére áll úszó ruhában, vagy netalán tán az ugródeszkán, valószínűleg, vízbe ugrani készül. Igaz ez, a bátortalan ólálkodókra is.” /vezsenyi/
„Semmi emberfeletti nincs benne, amitől ember az ember.” /Kriszta/ még egyszer
„ha nem akar haiku lenni, akkor az olyan, mint amikor a csirke nem akar paprikás csirke lenni, hanem hentes tokány.”
„Kérném szépen, fogadjuk már el egymás sziporkáit, legalább, ha nem is tapsoljuk meg, vagy helyette pénzt sem dobunk!” /vezsenyi/
„Az a fő baj, hogy a haiku nem magyar műfaj, hanem japán. Az ő egyrészt csendesen szemlélődő, másrészt kamikázei és szamuráji vakmerőségig elmenő lelkiviláguk egyfajta kivetülése, amiről nekünk igazából fogalmunk se lehet. Írhat-e egy magyar, megítélhet-e egy magyar egy haikut?
Igen, ha elég szemtelen és elég hályogkovács hozzá.
Én egyszer voltam elég pofátlan ahhoz, hogy írjak, de perdöntő véleményhez nem lenne arcom...max. annyi, hogy tetszik vagy nem. .” /Frady E./
Azét, van, amit magyarként is meg tud ítélni, valaki, aki felelősséget vállal, hiszen ismer (jük) i a szempontokat./saját/
„Ha észreveszed, hogy küzdesz a gravitációval, akkor éppen zuhansz”
Csengetek. Hosszan.
Lehet, hogy rosszkor jöttem.
Otthagyom a bort.
Nagyon tetszik! S nem csak nekem.
„Szép az, ami sokaknak tetszik, vagy a többségnek tetszik, vagy többnek tetszik, mint nem.”/vezsenyi/
„Szépnek érzékeljük, azokat a dolgokat, amiknek a rezgésszáma, legalább megegyezik a miénkkel, vagy magasabb nála. A téma megér egy pár misét”/vezsenyi/
Ma már, csak ennyire tellett.
„Ebből levezethető mit érzékelünk csúnyának.
Az adott érzéklet emeli – e, a tónusunkat, vagy, lefelé húzza.
Javítja-e a túlélésünk minőségét ez által, vagy rontja.
Az, hogy vonzódunk az örömhöz, így az örömöt okozó széphez, és taszítjuk a fájdalmat (a csúnya pl. kényelmetlenséget, lelki fájdalmat okoz), nem valami olyan dolog, amit meg kell tanulnunk.
Az esztétika hullámhossza áll legközelebb, ahhoz a tónusszinthez, ami a sajátunk, a lényünkből fakad, ami fölött már csak egy magasabb szint van, s az a tiszta gondolaté. A gondolatnak nincs hullámhossza.
A gondolat tehát, übereli az esztétikát.” /vezsenyi/
„Van egy elméletem arról, hogy a művészetektől, legyen az képző, zene, irodalom, stb.
mindenki pontosan annyi élményt kap csupán, amennyire jussa van. Egy dekával sem többet.”
Hát, ez nemcsak a művészetekkel van így!
Kiderült, W. Miklós szerint sem.
„Szerintem attól hiteles egy mű, ha van benne valami személyesen átélt,
vagy annak ható sugárzása, ami az egyediben megragadja az általánost és a különöst egyszerre és ezt képes közvetíteni, lehetőleg sablonoktól mentesen.”
S ez, fordítva is igaz?
„Ez az érdek pedig nem anyagi, vagy valamilyen egyéb előnyökkel járó érdek,
hanem pusztán az élethez való (rejtett) pozitív kötődésünk kifejeződése. Ha ez elvész, onnantól elvész minden öröm és szépség érzet az életünkből.
A lélek látszólag nyugvó, valójában kitörésre változásra kész dinamikáját.
Mindenkiben megvan ez a képesség, csak a mindennapok nyűgei esetleg elfedik lomjaikkal.
A nyitottságra gondolok, de kell néha segítség is ahhoz, hogy valaki hinni merjen magában, és a változásban”
.
Az ezotéria nyelvén fogalmazok, ami kicsit más, és nem mond ellent, sőt, megerősíti inkább Weiszt Miklós megfogalmazását.
Az esztétika hullámhossza áll legközelebb, ahhoz a tónusszinthez, (hangulati szint, életerő szint, ahogy tetszik), ami a sajátunk lenne, optimális esetben, mert a lényünkből fakad. E fölött, már csak egy magasabb szint van, s az a tiszta gondolaté. A gondolatnak nincs hullámhossza, ugyanis. Az már, a teremtés szintje, ami szintén a képességünk, de, degradált lényekként nem gyakoroljuk, legfeljebb bizonyos mértékig.
De van egy jó hírem!
A teremtés képessége, a maga teljességében visszanyerhető, elindulva, és végigjárva az „egyik” hozzá vezető utat. Persze meg lehet akadni, eltévedni ott is, s akkor is, ha kitaposott. Végig menni rajta, van kinek rövidebb, van kinek hosszabb ideig tart. Ez egyben, a legnagyobb "utazás", amit tehetünk, amit megtehetnénk.
Döntés után, 1-3 év alatt megjárható. S még csak, sok pénz sem kell hozzá. Viszont, akkor jóval hosszabb. Mint gyalogosan a repüléshez képest. És mi ez, ahhoz a 68 billióévhez viszonyítva, amit egyébként, végig kell (ene) szenvednünk lassú öntudatra ébredésben.
Jelenleg nagyon sok erő dolgozik azon, hogy ez ne történjen meg. Mármint, az ébredés. Latolgathatók az esélyek.
Mindez már a saját világképem ízelítője. Tapasztalati úton alátámasztott némileg. A "véremmé" vált. Persze, vannak források, amikből merítettem. A bevezető szakaszon toporgok sajnos, elég hosszú ideje.
De értem, látom, tudom, de még elég nagy része maradt a hitnek, leginkább a magamba vetettnek, mert ugyan látszik az alagút végét, amit a „szellemi szabadság harcosai” ástak, s a távolságom tőle felbecsült, de nem leküzdött. S egyedül nem megy!
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 562. | [tulajdonos]: Krisztának! | 2018-10-16 15:22 | Mennyivel jobban hangzik úgy egy vélemény, hogy nekem tetszik. Ezért meg ezért.
Vagy nekem nem tetszik, ezért meg ezért.
S az ilyen megfogalmazás senkit nem bánt, senkit nem sért.
Nem könnyű a kommunikációs szokásokon sem változtatni. Tudom!
Főleg úgy, hogy nem is tudja, milyenek azok a szokások, és milyenek lennének optimálisan.
| |
| 561. | [tulajdonos]: egyszer ugrani kell | 2018-10-16 12:51 | hosszú az út
a deszka végéig de
hamarosan ugrani kell
A formából kikövetkeztetni a tartalmat, zsákbamacska.
De, lehetnek találatok.
Ha van tartalom, még ha hézagosan is, már lehet szórakozni vele.
A hiányzó részeket kitalálni, vagy megtölteni a magunkéval, érdekes lehet.
Én szeretem az asztalra tenni, borítani a teljes tartalmat. Nem visszatartani.
S lehet, arra az asztalra már más nem fér.
S ez, passzivitást vált ki.
(Mert mindenkinek meg van a magáé, s szeret hozzájárulást adni.)
Ahogyan, és amit csinálok, számomra, a dinamikát és az erőt képviseli.
Lelkit, természetesen.
A tanár úr a visszafogottságot preferálja.
Az gyönyörködteti.
Mert teret, nagyobb teret ad neki. Gondolom.
Nő- férfi kontextusában a férfinak.
Úgyhogy, ha fiatal lennék, se lennék, az esete.
A konkurenciája lennék.
Viszont, tudnék hatni rá, jobban, de tart tőlem, mert sokszor nem ért,
ezért menekül. De, már nem annyira. Most, pihenőt kapott. Persze, így is hatottam rá.
Tudom. Felmértem a helyzetet.
Hátrány, hogy nehezen formálható vagyok, mint tanuló.
A taníthatóság nagy érték!
EZ a jelen és a JÖVŐ!
Életünk végéig tanulni.
Úgyhogy, Leninnek igaza volt. Kár, hogy későn kezdtünk el rá hallgatni.
(Lenin témában, más, sajátnak mondható gondolatom nincs.
Még mielőtt valaki hangsúlyt fektetne rá.)
Más, elrejti, vagy szépen beszövi, sejtelmessé, a mondanivalót, mint egy pók.
Van, aki ügyesen horgolja, van, aki füstkarikákat ereget, amiket nem tudsz megfogni, megfejteni, csak ha ismered a (füst) jeleket. Amiben van a mindannyiunkéval közös, de sok egyéni is.
Az ember, az emberiség tudattalanjából, szimbólumnyelven beszélni, ismerni az archetípusokat;
szellemtudomány.
Amiből, eddig, sajnos, csak pici kóstolókat vettem.
A formából kikövetkeztetni a tartalmat, zsákbamacska.
De, lehetnek találatok.
Ha van tartalom, még ha hézagosan is, már lehet szórakozni vele.
A hiányzó részeket kitalálni, vagy megtölteni a magunkéval, érdekes lehet.
Én szeretem az asztalra tenni, borítani a teljes tartalmat. Nem visszatartani.
S lehet, arra az asztalra már más nem fér.
S ez, passzivitást vált ki.
(Mert mindenkinek meg van a magáé, s szeret hozzájárulást adni.)
Ahogyan, és amit csinálok, számomra, a dinamikát és az erőt képviseli.
Lelkit, természetesen.
A tanár úr a visszafogottságot preferálja.
Az gyönyörködteti.
Mert teret, nagyobb teret ad neki. Gondolom.
Nő- férfi kontextusában a férfinak.
Úgyhogy, ha fiatal lennék, se lennék, az esete.
A konkurenciája lennék.
Viszont, tudnék hatni rá jobban, de fél tőlem, mert sokszor nem ért,
ezért menekül. De, már nem annyira. Most, pihenőt kapott. Persze, így is hatottam rá.
Tudom. Felmértem a helyzetet.
Hátrány, hogy nehezen formálható vagyok, mint tanuló.
A taníthatóság nagy érték!
EZ a jelen és a JÖVŐ!
Életünk végéig tanulni.
Úgyhogy, Leninnek igaza volt. Kár, hogy későn kezdtünk el rá hallgatni.
(Lenin témában, más, sajátnak mondható gondolatom nincs.
Még mielőtt valaki hangsúlyt fektetne rá.)
Más, elrejti, vagy szépen beszövi, sejtelmessé, a mondanivalót, mint egy pók.
Van, aki ügyesen horgolja, van, aki füstkarikákat ereget, amiket nem tudsz megfogni, megfejteni, csak ha ismered a (füst) jeleket. Amiben van a mindannyiunkéval közös, de sok egyéni is.
Az ember, az emberiség tudattalanjából, szimbólumnyelven beszélni, ismerni az archetípusokat;
szellemtudomány.
Amiből, eddig, sajnos, csak pici kóstolókat vettem.
Konklúzió:
Rejtőzködj! Versben is. Férfi attitűd, a nő felé. Férfiuralom van a világon, és az is marad. Mert aki harcba száll, az, mint nő, hosszútávon leírhatja magát. A világ urai támogatják az emancipációt. Gerjesztették, gerjesztik mai is.
Míg végül, férfi és nő egysége teljesen felbomlik, s vele a család.
Azután jöhet a só és a (fekete) bors, s mehet minden a turmixgépbe.
Péppé leszünk. Arctalan, gondolattalan, degradált lényekké, atomokká, mert csak így tudják elérni a hatalmasok (kiknek a hat alma sok), az óhajtott legnagyobb hasznosságunkat, s így jelentjük majd a legkevesebb veszélyt a hatalmuk túlérésére.
Atomjaira hullott világ, egy gombócba gyúrva, a Polip karjaiban.
A szorítás régen elkezdődött, most az utolsó facsarások következnek.
De, ha elpusztul a világunk, (lesz-e sír-e a sírjára virág?),bennünket, testünket vesztett lényeket, áttelepítenek egy másik univerzumba, egy másik bolygóra, ami már elkészült, s közülünk a legrenitensebbek már ott vannak, de néhányan vissza szöktek, s fognak is, amíg, még lesz hova.
De, erről, majd máskor.
| |
| 560. | [tulajdonos]: hí' qussss | 2018-10-15 13:44 | Azt hittem, alkotok valami világraszólót, de még a Dokk ingerküszöbét sem értem el.
hittem alkotok
világraszólót vala
ingerküszöböst | |
| 559. | [tulajdonos]: folyt. | [tulajdonos]: csak úgy eszembe... | 2018-10-15 12:49 | Ja, és ez egy példa is volt arra, hogy mekkora nyomást tud gyakorolni a pszichére a környezet, egy közössé pl.. Össze is tudja roppantani, mert meg van hozzá az ereje.
De ha nem tudja, megerősíti. | |
| 558. | [tulajdonos]: csak úgy eszembe... | 2018-10-15 12:44 |
Apropó, Nagyítós téma
Nekem soha nem okozott problémát a menstruáció!
Úgy tűnik, nem okozott bennem félszt a női szerepek közül az anyaság.
A szülési fájdalmak viszont igen.
Képes voltam leállítani a szülésem testi folyamatait.
Majdnem baj is lett belőle.
Jól megijesztettem az orvost meg az asszisztensét.
Aki meg is szidott: rossz kotlós vagyok!
Nem álltak a helyzet magaslatán. Nem tudtak segíteni.
Gyorsítót adtak, s kinyomták belőlem a gyereket, a lánykámat, aki azért megsínylette, de nem lett maradandó testi károsodása.
Lux Elvira mesélte, egyszer a szülészeten, ahol dolgozott, szülés után elakadt a kismama vizelete.
Mint kiderült, azért, mert kompenzálni igyekezett.
Fiút várt a család, de csak egy "pisis" lány lett.
Próbálta "elfojtani" a tényeket, de csak saját magában sikerült, persze.
Megállította a vizelet-kiválasztását.
Ahogy ez a tudatába jutott, a segítő beszélgetés során, megoldódott a probléma, mert abbahagyta a
kompenzálást, miután először, legalább ő, elfogadta kislányt.
Hála Lux Elvirának!
Ennyit a szakértelemről.
Nemcsak a versek fejthetők meg, hanem az emberi lelkek, pszichék is.
Csak, szakértelem kell hozzá.
Én csak koca vagyok ebben.
Csak beszélek róla, mert szeretem a témát.
Kíváncsi lennék, ha a sok, gézbe tekert fájó lélek, mivé szabadulna, ha le tudná magáról
göngyölgetni, a felesleges, a korlátozó köteléket, s levegőhöz jutna a „lelki bőre”, teljes felületén.
| |
| 557. | [tulajdonos]: lesz mégjobb! | [tulajdonos]: Münchausen | 2018-10-15 11:18 | cím nélkül (na, akkor, mik ezek?)
1.
sohasem leszel
gazdag amíg irigyled
a gazdagokat
más
2.
ki itt a gazdag?
aki adni tud csak az
földi istenség
Felismerés variáció
1.
úgy tűnik
szellemi bemelegítésre
járok a dokkra
2.
dokkolni járok
szellemi bemelegítésre
nekem úgy tűnik
Vers
M. Karácsonyi Bea
Önbókok
Rozsda ízűek belső szerveim, betegségbe bújok,
épphogy ébredek tehénszín álmomból. Naponta
más istenhez pártolok át, de egyik sem akar ígérni.
Városnak képzelve magam, felgyullad szememben
a lépcsőházak fénye, a burán légypiszok,
fel-felvillanó majdnem zárlat.
Kinyitom ablakomat a főutcára, asszonyos,
vasorrú szobor, helyenként rézgálic ékszerrel.
Sorban a koszos kanál, pohár, a tányér. Tehervonat.
Beomlik alattam a pillanat, a perc, az óra,
dervis ugrik a kisiklott mutatóra, a tüdősípot
csak én hallom. Ez még nem a teteje, az alja,
a napszak zátonyán fennakadva. Kobrafejű horizont.
2.
2018.09.23 17:43 Papp-Für János - szerki -- meo | Önbókok
________________________________________
Válasz erre
Kedves Bea, nagyon tetszett, remek szöveg...
pfj
301.
2018.10.15 07:28 Juhász Tibi - szerki -- meo | Önbókok
________________________________________
Válasz erre
A képalkotások szintjén érzek némi egyenetlenséget, feloldhatatlanságot: milyenek azok a tehénszín álmok? Hogyan lehet betegségbe bújni?
A fel-felvillanó majdnem zárlat kicsit túlbonyolított kép, sokkal egyszerűbben és pontosabban is ki lehetne fejezni ugyanezt.
A harmadik versszak látványleírását nem tudom hová tenni, izgalmas, érdekes, sejtelmes a hangulata, mégsem szervesül, mert sem előzménye, sem következménye nincs.
Hogyan kell elképzelni a kobrafejű horizontot? Ez a kép önkényes képalkotási műveletek eredményeképp jött létre, amivel semmi baj nem lenne akkor, ha a vers egészére nézve ez lenne a meghatározó eljárás. De csak szórványosan, az elején és a végén lép ez működésbe, ezáltal olyan szerkezeteket teremt, amik kilógnak a vers szövetéből.
Vezsenyi Ildikó -- re: meo | Önbókok
________________________________________
Válasz erre
Előzmény
Kedves Tibi!
Nem bírtam megállni, hogy számomra nyilvánvaló dolgokat meg ne magyarázzak.
Ennél a pár képnél, amit kiemelt, mint érthetetlen zárványokat, sokkal bonyolultabb, nehezebb verskép feladványokat megoldott már, feltételezem, nagyon sokszor, eddig. Miért csak az egyszerű olvasónak kell megdolgoznia egy versért?
Kérdezek.
Tibi, pl. dolgozatírás előtt még soha nem betegedett meg mikor gyerek volt? Nem evett krétát? :-) A rozsda szín, és a tehén íz, (felcseréltem) nem ad ki egy szép rozsdabarna tehenet? Amit persze, lehet a városi gyerekek élőben még sosem láttak, s lehet, nem is fognak.
S végül, elénk kúszhat, mászhat egy halálosan rossz, félelmetes dolog, ami megjelent, de még csak, épphogy a látóhatárunk szélén, de tudjuk el fog hozzánk érni, s elragadja valamelyik szerettünket, vagy minket.
Kellene egy kis bátorítás a szerzőnek ilyen helyzetben, ne magamagának kelljen bókolnia. Mert a címmel voltam úgy, mint Ön, és most értettem meg,
Köszönöm, hogy szólásra bírt!
S még valami!
ELOLVASTAM MAGAMAT..
HÚ DE FASZA VAGYOK!
fiatal vagyok
ha nem is menstruálok
ha csak vért köpök
HÚ DE FASZA EZ IS!
JÓ MORBID!
MÁRA ELÉG!
NEM LÖVÖM EL MINDEN PUSKAGOLYÓMAT.
NEHOGY ÖSSZESZEDJÉK!
A FUKAR
(A CÍM ALUL, ÉN FELÜL! S LÁTOM, LENÉZTEM MAGAMAT.)
| |
| 556. | [tulajdonos]: Münchausen | 2018-10-15 11:13 | cím nélkül (na, akkor, mik ezek?)
1.
sohasem leszel
gazdag amíg irigyled
a gazdagokat
más
2.
ki itt a gazdag?
aki adni tud csak az
földi istenség
Felismerés variáció
1.
úgy tűnik
szellemi bemelegítésre
járok a dokkra
2.
a dokkra járok
szellemi bemelegítésre
végén feltűnik
Vers
M. Karácsonyi Bea
Önbókok
Rozsda ízűek belső szerveim, betegségbe bújok,
épphogy ébredek tehénszín álmomból. Naponta
más istenhez pártolok át, de egyik sem akar ígérni.
Városnak képzelve magam, felgyullad szememben
a lépcsőházak fénye, a burán légypiszok,
fel-felvillanó majdnem zárlat.
Kinyitom ablakomat a főutcára, asszonyos,
vasorrú szobor, helyenként rézgálic ékszerrel.
Sorban a koszos kanál, pohár, a tányér. Tehervonat.
Beomlik alattam a pillanat, a perc, az óra,
dervis ugrik a kisiklott mutatóra, a tüdősípot
csak én hallom. Ez még nem a teteje, az alja,
a napszak zátonyán fennakadva. Kobrafejű horizont.
2.
2018.09.23 17:43 Papp-Für János - szerki -- meo | Önbókok
________________________________________
Kedves Bea, nagyon tetszett, remek szöveg...
pfj
301.
2018.10.15 07:28 Juhász Tibi - szerki -- meo | Önbókok
________________________________________
A képalkotások szintjén érzek némi egyenetlenséget, feloldhatatlanságot: milyenek azok a tehénszín álmok? Hogyan lehet betegségbe bújni?
A fel-felvillanó majdnem zárlat kicsit túlbonyolított kép, sokkal egyszerűbben és pontosabban is ki lehetne fejezni ugyanezt.
A harmadik versszak látványleírását nem tudom hová tenni, izgalmas, érdekes, sejtelmes a hangulata, mégsem szervesül, mert sem előzménye, sem következménye nincs.
Hogyan kell elképzelni a kobrafejű horizontot? Ez a kép önkényes képalkotási műveletek eredményeképp jött létre, amivel semmi baj nem lenne akkor, ha a vers egészére nézve ez lenne a meghatározó eljárás. De csak szórványosan, az elején és a végén lép ez működésbe, ezáltal olyan szerkezeteket teremt, amik kilógnak a vers szövetéből.
Vezsenyi Ildikó -- re: meo | Önbókok
________________________________________
Előzmény
Kedves Tibi!
Nem bírtam megállni, hogy számomra nyilvánvaló dolgokat meg ne magyarázzak.
Ennél a pár képnél, amit kiemelt, mint érthetetlen zárványokat, sokkal bonyolultabb, nehezebb verskép feladványokat megoldott már, feltételezem, nagyon sokszor, eddig. Miért csak az egyszerű olvasónak kell megdolgoznia egy versért?
Kérdezek.
Tibi, pl. dolgozatírás előtt még soha nem betegedett meg mikor gyerek volt? Nem evett krétát? :-) A rozsda szín, és a tehén íz, (felcseréltem) nem ad ki egy szép rozsdabarna tehenet? Amit persze, lehet a városi gyerekek élőben még sosem láttak, s lehet, nem is fognak.
S végül, elénk kúszhat, mászhat egy halálosan rossz, félelmetes dolog, ami megjelent, de még csak, épphogy a látóhatárunk szélén, de tudjuk el fog hozzánk érni, s elragadja valamelyik szerettünket, vagy minket.
Kellene egy kis bátorítás a szerzőnek ilyen helyzetben, ne magamagának kelljen bókolnia. Mert a címmel voltam úgy, mint Ön, és most értettem meg,
Köszönöm, hogy szólásra bírt!
S még valami!
ELOLVASTAM MAGAMAT..
HÚ DE FASZA VAGYOK!
fiatal vagyok
ha nem is menstruálok
ha csak vért köpök
HÚ DE FASZA EZ IS!
JÓ MORBID!
MÁRA ELÉG!
NEM LÖVÖM EL MINDEN PUSKAGOLYÓMAT.
NEHOGY ÖSSZESZEDJÉK!
A FUKAR
(A CÍM ALUL, ÉN FELÜL! LENÉZTEM MAGAMAT.)
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
