NAPLÓK: Volt egy pillanat Legutóbbi olvasó: 2020-10-29 16:55 Összes olvasás: 38917| 883. | [tulajdonos]: szómagyarító szellem | 2020-09-29 09:37 | Szómagyarító: Legtöbbre értékelt magyarítások
Kedves Vezsenyi Ildikó,
Feliratkozott a Szómagyarító oldalon a legjobb magyarításokból készülő heti gyűjteményre, mely most a következőkből áll:
1. A koherens szóra magyarítás: összetartozó, egybetartozó
Értékelje, véleményezze itt: http://szomagyarito.hu/szocikk.php?id=626
2. A playstation szóra magyarítás: fotelfoci
Pl: Holnap megrendezzük a családi fotelfoci bajnokságot.
3. A protekció szóra magyarítás: keresztapa pajzs
Pl: Nem önerőből, kizárólag keresztapa pajzsa révén jutott előre. Ez a pajzs megvédte minden kudarctól.
4. A clickbait szóra magyarítás: netlasszó
Pl: Érdekes hivatkozás, de vigyázz! Lehet, hogy csak netlasszó.
5. A politika 2 szóra magyarítás: közhatalmia
Pl: A közhatalmia irányítja az országot. A közhatalmia katonái a politikusok. Helyi szintű és országos közhatalmiáról beszélhetünk, létezik továbbá külközhatalmia is.
Értékelje, véleményezze itt: http://szomagyarito.hu/szocikk.php?id=4255
Üdvözlettel, a Szómagyarító csapat | |
| 882. | [tulajdonos]: Lesz egy pillanat | 2020-09-29 09:23 | Tegnap leejtettem a telefonomat. Miközben kapkodtam a spirál fotózásával.
És leforráztam a macskát. Letettem az etetőt forró vízzel, de hiába voltam ott, s csak egy pillanatra fordultam el, belekergette a másik.
Megijedtem, hogy nagy baj lesz, de olyan gyorsan kikapta a lábait, s hátsókat meg már bele se merítette, hogy szerencsére csak megsütötte. Rettenetes bűntudat emésztett. De mintha angyal vigyázna rá. Az én ötletem meg ördögi volt.
Beteges vonzalmat érzek az élő párbeszédek iránt. De talán nem kellene címkéznem. Elég az erős. Főleg, amik kicsaltak belőlem valamit.
Akkor megy jól az írás, ha egyszerre gondolom és érzem a dolgokat.
Most is egy ilyen pillanat van. Mert általában, csak gondolom.
Jó lenne, ha mások jelenlétében is mernék érezni, mint tegnap az övében, azt a vissza-visszatérő lelki fájdalmat, amit a betölthetetlen hiány okoz, s ki is tudnám fejezni, mint tegnap, az lenne a jó.
Valami készülődött, s először magamnak vallottam be, hogy hiányozni fog. Már most hiányzik. S olyan régen, hogy nem is tudom mióta, mert most a jelenben, a múlt, utoléri a jövőt.
Olyan érzés ez, mintha egy élő lombos fát, valami ismeretlen erő ki akarna tépni. Kitépni a mellkasomból. De nem bírja, csak húzza, húzza, de nem mint egy répát, hanem mint egy szerte ágazó, erős gyökerűt.
Egyszerre fáj, sajog életem össze vesztesége. De mégis jó, mert érzem, hogy élek, hogy érzek. Nem csak félelmet, mint a fogorvosi székben, a fájdalomcsillapító injekció hatására.
A tej, a gríz, a méz, együtt.
Annyira feleslegeseknek érzem ezeket a netes beszélgetéseket. Időrablóak. Feleslegesek. Nem elégítenek ki. Ja, és fárasztóak.
Ne cseteljünk! A videóhívás jobb. Itt szaporán esik az eső. Nem elefánt, csak antilop cseppekkel.
***
Levél
Sokan sokfélék vagyunk; mindenki másként éli meg a létezést. Te attól érzed létezőnek magadat, hogyha benne vagy a sűrűjében; minden hatásra valamilyen ellenhatással válaszolsz. Nekem erre nincs már semmilyen igényem (talán soha nem is volt); én úgy szeretek létezni, mint egy megbúvó levél egy dús lombkoronában. Látni és gyönyörködni, ennyi nekem épp elég.
Sajnos nem sikerült feldolgozni azt, hogy ti ketten úgy viszonyultok egymáshoz, ahogy. Bármelyiktekkel beszélgetek, úgy érzem, a másikat elárulom. Ezért a csönd. Nem miattad, nem is miatta, csak miattam. Nem tudom kezelni mások utálatát. Ilyenkor úgy érzem, bármelyik féllel beszélek is, bármit mondok, minden szavam hazugság. Ezen a nyelven én nem tudok beszélni.
Ez nem bocsánatkérés, csak egy gondolat, amit úgy érzem, mindenképp köteles vagyok közölni.
Ugyanannyi idő óta nem írtam sehova. Beszédes, hogy nem is jött semmi egyik irányból sem.
A másik oldalról te soha nem kerültél szóba, mégis érezni lehetett egyfajta méreg szétterjedését, amitől minden egyre hidegebb lett. Az utolsó időben, ha nem írtam, nem írt. Senkinek a kényszeredett válaszaiért nem koldulok, így hát én sem írtam többé sehová.
A minap nyitottam meg ezt a továbbküldős figyelmeztetést. Ahány "kapcsolatom" van, továbbítottam, bár sejtettem, hogy legtöbb helyen már megvan. Egy helyről köszönték csak meg. Egy helyről annyi jött vissza: "ezer éves". Csaknem belefagyott a kezembe a telefon a szívhidegtől. Hidegek a szívek. Ha valami személyes problémád van, valami komoly, ami megálljra késztet, s emiatt elmaradsz és nem vagy naprakész mintha ez szent kötelesség lenne, azt személyes sértésnek veszik, akként is kezelik; az emberi lények mindenben okot keresnek, amiben pedig nem okot, abban kifogást és igazolást. (Példa éppen itt: visszaírtam, hogy "te mégsem küldted el nekem ezer éve", mire az jött válaszul, hogy én keveset vagyok - én vagyok tehát az ok, a cselekedeteim a mások igazolása.) Én megerősítem a fentebbit: nem miattad nem jöttem, nem is más miatt, csak miattam.
Ha olvasod, olvasod; ha nem, megértem. Nem várok hatást, sem következményt, csupán jött egy eső, megálltam egy percre, és eszembe jutottál.
Ez persze gyakran előfordul, de ezúttal úgy éreztem, írni is volna erőm.
Remélem jól vagy.
S.L. „Firm”, ahogy megismertem
*
Helyzetjelentés
Igen. Jobban vagyok, mint voltam. Sokkal jobban, s most éppen Bélmegyeren. Mindennap főzök, levest is. A férjem kerítést bont, épít, kaptárat javít, szúnyoghálós ajtót csinál.
Ő felváltva pálinkázik, és sörözik, én nem szólok érte, jól elvagyunk. Neki adtam a másik ház haszonélvezetét, ettől biztonságban érzi magát, mert nem rúghatom ki, s tudja, amit csinál, annak ő is élvezője lesz. Boldog, szinte idilli a kapcsolatunk, már-már irigylésre méltó. Otthon a lakásban, csak aludni, olvasni, TV-t nézni tudna. Én meg, netezni. Amit a szemem már egyre kevésbé bír.
Itt, ha vége a napnak, elvonulunk, külön a két házba. A gyerekeink nagyon szeretnek bennünket, számtalan jelét adják, elhalmoznak minden jóval, mint szülőtársak, sikeresek vagyunk.
Az írás, nos, már se nem nyugtat, se nem izgat.
Van egy félig titkos kapcsolatom, egy nálam 20 évvel fiatalabb férfival, (az írás hozott bennünket össze), akit szeretek, akibe szerelmes vagyok, s akinek nincs felesége, élettársa, barátnője, akinek, mint nő, csak én vagyok az életében, s akivel megbízunk egymásban, s aki nekem tökéletesen megfelel. Ez boldoggá tesz. Mostmár kölcsönösen meglátogattuk egymást, összesen hét napot, 6 éjszakát együtt töltöttünk.
Nagyon jó volt, és várom a következő találkozást.
Febe el van nélkülem, s remélem ez így is marad, mert nem szeretném Brillt megcsalni. - Istenem, kérlek, add, hogy Febe ne akarjon velem többé találkozni! -
Számomra, ő már csak egy szép emlék, mint az írásaim oka, kiváltója. Elmúlt a rám tett hatása. Pedig azt hittem, hogy... és szerettem volna, ha ... az érzéseim iránta...kitartanak, amíg élek. De hát ki tud parancsolni a vágynak? Én, a szívemnek sem.
És azt hiszem, hál ‘istennek, nincs már rá szükségem. Neki sem énrám, s így már tőle is, mint a férjemtől, szabad vagyok.
Furcsa ez. Újra, és más valakit szeretni, akit bő 9 hónapja még nem is ismertem.
De, akivel még csak bő három hónapot töltöttünk együtt, és már túl vagyunk egy szakításon, 4,5 hónap szüneten.
Folyt. köv.
U.i.: Az ígéreteim jó részét nem szoktam megtartani. Ha mégis ráerőltetem magam, teszek újabb kettőt, amit aztán tényleg nem. Ez van.
Nagyjából ezek a közelmúlt történései.
Lehet hogy el fogsz itélni érte. Nem tudom.
| |
| 881. | [tulajdonos]: Lesz egy pillanat | 2020-09-29 08:26 | Re: Kedves Tibor! Szerinted reális-e, érdemes-e világsikerre "törni", azt kitűzni ki célul, mondjuk egy jó könyvvel, forgatókönyvvel, vagy színdarabbal? Ha, mondjuk az ember nő, 64 elmúlt, és ösztönösen é - [WNP-TFTWM-860]
Tibor Szucs
8:02
címzett: én
Kedves Ildikó!
Szerintem érdemes ezzel a céllal foglalkozni mindenképpen, ha örömöd leled benne. Ha azonban csak a tudatalattidban hiszel, talán nem volna hasznos a célt kitűzni, csupán tenni érte.
A világsikert, mint célt, nem biztos, hogy megfelelőnek tartom. Persze nem tudhatom, mi áll e mögött, de ha a nagyságrendet nézem, akkor első pillantásra nekem túl nagynak tűnik, miközben a nyilvánvaló előnyökön túl nem biztos, hogy a valós értéke számottevő - ahhoz képest, hogy pl. elismert és sikeres művésszé válj, ami már reálisnak tűnő cél számomra is.
Üdv:
Tibi
--
Szűcs Tibor
Mindennapi NLP
tibi@mindennapinlp.hu
-----Eredeti üzenet-----
Feladó: Ildikó
Sent: 2020/09/28 18:12:59
> Kedves Tibor!
>
> Szerinted reális-e, érdemes-e világsikerre "törni", azt kitűzni
> célul, mondjuk egy jó könyvvel, forgatókönyvvel, vagy színdarabbal?
> Ha, mondjuk az ember nő, 64 elmúlt, és ösztönösen érte el eddig
> a céljait. Sokat olvasott, tanult, sok mindent kipróbált, másokat
> segített sikerhez, de mindig csak oda kanyarodott vissza, hogy csak
> a tudatalattijában hisz. Mi a javaslatod a számára?
> Válaszodat előre is köszönöm.
>
> Üdv, Ildikó
>
Ildikó Vezsenyi
8:17
címzett: Tibor
Köszönöm szépen, Kedves Tibor! :-)
Tökéletesen elégedett, sőt boldog vagyok a válaszoddal!
Igen. Ahogy visszaemlékszem, a megvalósultakat is, miután felvillantak, körvonalazódtak, elengedtem.
S csak idő kérdése volt, és megvalósultak.
Most úgy érzem, lesz még elég időm.
Szeretettel, szép napot kívánok!
Ildikó | |
| 880. | [tulajdonos]: Levélhullás 1. | 2020-09-25 09:56 | Ha azt veszem észre, hogy az egyik kaptárban nagyon idegesek a méhek, ugyanolyanok, mint a múltkori rajzás előtt, akkor mit lehet csinálni?
Attól függ, anyátlanság az oka, vagy mérgezés.
Még, van 5 kerek órád imádkozni, hogy sikerüljenek a vizsgaim. :)))
......és sikerültek?
Egy sikerült :)
Egy nem sikerült :(
Basszus!
Mit csinálsz a hosszú hétvégén?
Mi elmegyünk Cs. -ékkel Mórra két napra. A nyáron B.-vel voltunk ott, tetszett a hely, s rábeszéltük a fiamat, hogy menjünk el együtt is.
Tegnap gyönyörű napsütéses idő volt, most meg nagy köddel kezdődött a reggel. Azért remélem, gyorsan felszáll. Teljesen más az ember hangulata, ha süt a nap.
Te meddig maradsz B.-én? F. válaszolt már?
Mindjárt indulunk a fogászatra! Keddig maradok! Találkozzunk valamikor!
F.- vel megint zátonyra futottunk, de írt egy igent arra a kijelentésemre, hogy hallgatásod mily beszédes. Úgyhogy most törhetem a fejem, hogyan tovább. Annyira nehéz egy másik emberi lénnyel szót érteni, aki nem én vagyok! Újra és újra eltávolodok F.-től, és önkifejezéssel elégítem ki magam, amiből ő rendszerint kívül reked. Így fogalmaznám meg szellemesen a problémát.
Van más is! Az E.-vel való kapcsolatomban minőségi változás történt. Szerintem, ő változtatott a hozzámállásán. De ennek semmi köze a szexhez, vagy szerelemhez. Sokkal inkább a megértéshez, és a barátsághoz.
Mindenesetre nagyon élvezetes. A változás okát abban látom, hogy a biodinamikus mezőgazdasági tanfolyam óta, valahogy bennem összekapcsolódott a Föld az Éggel. A fizikai a szellemivel, a lelkin keresztül. Életemben először éreztem hálát valamiért, az csak mellékes, hogy éppen F. volt az, az Ő megszületése és léte. De lehet, hogy ezt nem kellett volna elmondanom neki, meg azt sem, hogy a karácsonyt szívesebben töltöttem volna vele, és hogy a Szilvesztert átaludtam, hogy gyorsabban teljen az idő. Hogy sírnom kell, annyira szeretem, s egyszerre jár át a szenvedés és a gyönyör.
Ez valami olyasmi lehet neki, mintha a csecsemődnek cici helyett, csak
dalocskát dúdolnál!
Egyszer azt mondtad, hogy túl sok vagy F.-nek. Most én is így gondolom. Lehet, hogy el kellene engedned. Bár látom, hogy nagyon ragaszkodsz hozzá, s ő is mindig hagy egy kiskaput, de ez a kapcsolat már csak őrlődés. Előbb-utóbb kikészülsz bele.
Annak nagyon örülök, hogy E.-vel konszolidálódott a kapcsolatod. Szerintem fordítsd az energiáidat erre! Tudom, hogy nem ezt akarod hallani, de a reális józan fejjel gondolkodás ezt mondatja.
Visszavették a kést?
Hogy utaztál?
Szia! Igen. A 4.10-es vonattal utazom!
2015.
| |
| 879. | [tulajdonos]: A vágy olyan mint a Kisgömböc | 2020-05-21 19:01 | Időpont: 2016-11-09 12:22:02
Az a gondolat nem született még meg, amihez nem tartozik szó.
Erre rácsodálkoztam.
Gondolkodni, csak nyelvünkben tudunk.
Beszélgetés közben új gondolatok születhetnek.
Én ezért szeretek, pl., csak a beszélgetés öröméért beszélgetni.
Persze beszélni csak, egészen mást jelent.
Hogy miért írok?
A kezdetekkor a gondolataim megőrzése végett, hogy el ne vesszenek.
Azután meg a kiváltójukkal való megosztásért, a szerelemért.
Nem csoda, hogy "úgy maradtam", mert a közlésvágyam,
ahogy kielégítettem, egyre csak nőtt,
mint a táguló Világegyetem.
Túlontúl "sok" lettem "egy" embernek.
| |
| 878. | [tulajdonos]: pardon | 2020-02-23 18:10 | Én azt hittem, végigszenvedtem a gyerekkoromat, de kiderült, Zsófia Szél szerint, csak hatást vadásztam. :-( Ez aztán a szakérelem, és a emberi hozzá állás!
Mit tudott ő rólam?
A Kedves Széll Zsófia!
3.
2017.10.24 12:06
Széll Zsófia - szerki -- re: Vissza
Válasz erre
Előzmény Nem szeretem a hatásvadászatot. Ez pedig az én jóízlésemmel megy olyan szinten szembe, hogy csak na. Van, amivel csínján. Azt pedig nagyon remélem, hogy megszűnik a dokkvers-bigyó, ennél szélesebb kell legyen a látókör itt.
Adta ki az ukázt széll zsófia, majd csendesebb vizekre vonult kavarni!
Úgy tudom, ő is a halál torkából jött vissza!
Az tette ennyire magabiztossá.
| |
| 877. | [tulajdonos]: atört.szepl.fiktív.személyek | 2020-02-23 17:21 | A gonosz, a gonoszság, létező dolgok!
Van másféle eset!
Van egy férfi, aki nem kap meg egy nőt!
Hogy ki kit és miért ejt, tudatosan, vagy nem, és milyen sorrendben "csapdába", az most mellékes!
Mindenesetre a nő kihúzza a nyakát a hurokból.
Ezért kínok kínját zúdítja rá, megpróbálja tönkretenni.
Először úgy látszik, sikerül neki.
De ez nem elég!
Elkövet egy újabb gonoszságot.
Hisz a vérévé vált a tett.
Már rég, ezért nagyon beteg.
Mit érdemel az a bűnös, akinek a zálogja a kezemben van?
| |
| 876. | [tulajdonos]: tanulságul | 2020-02-23 16:58 | „Én is átéltem ezt virágba borulást.
És nem veheti el tőlem senki!” - vim -
Joyce Maynard: 18 évesen világszenzáció lett, majd eltűnt, de híres írónő lett
Joyce Maynard számos remek regényt mondhat magáénak (Baby Love, Otthon a világban, Nyárutó). Neve hallatán mégis a Zabhegyező írója, J. D. Salinger jut elsőként eszünkbe, akinek zsenge ifjúkorában egy évig volt élettársa. Joyce nemrégiben Magyarországon járt, hogy találkozzon olvasóival, ekkor készült vele az interjú.
Kovács-Cohner Róbert
Elmerülten figyelem, hogyan magyarázza Joyce Maynard az igazi amerikai pite titkát. “Amerikában egyre kevesebben sütnek-főznek otthon. Azt gondolom, ezek a találkozók közelebb hozhatnak minket egymáshoz” – mondja Joyce, aki a közönségtalálkozóit rendre pitesütéssel köti össze.
“Édesanyám hízásra hajlamos volt, örökösen az alakjára vigyázott. Ez volt a szavajárása: majd akkor nem számolom a kalóriákat, ha halálos beteg leszek. Sajnos egész fiatalon kiderült, hogy agydaganata van. Ettől kezdve minden héten áthívta a nagyobb családunk tagjait, hogy almás pitét süssön nekik, és átadja nagymamája féltve őrzött receptjét – folytatja, miközben gyúrni kezdi a tésztát. – Aztán édesanyám elment, és én sütöttem tovább a pitéket, mert úgy éreztem, így újra velem van egy kicsit. A pite titka az, hogy érzéssel kell csinálni. Sosem mérem ki, mennyi cukor kell az almára, csak rászórok egy keveset, így…” “Vigyázz, Joyce, az só!!!” – kiált egy segédszakács, de már későn. “Na, azért ennyire nem kell lazának lenni!” – kacag az írónő.
A Times legendás sztorija
A pite sül, Joyce ragyog a férje mellett, aki elkísérte, és akivel egy éve az egyik legnagyobb amerikai társkereső oldalon ismerkedtek meg. “Megérdemeltük már a boldogságot – mondja. – De ha újra kezdhetném sem csinálnék másképp semmit.”
Joyce Maynard egy New Hampshire-i kisvárosban született 1953-ban, indiai születésű festőművész-tanár és zsidó újságírónő gyermekeként. Apja nem tudott a festésből megélni, így egyre gyakrabban nézett a pohár fenekére, édesanyja is hiába volt tehetséges: akkoriban a női újságíróknak nem termett sok babér. Egyetlen célja lett, hogy lányából sikeres írót faragjon, amit Joyce egyszerre érzett áldásnak és átoknak.
Joyce cikkei már 14 éves korában megjelentek. 16 évesen Washingtonban Nixon lányával készített nagyinterjút. A magánéletben félénk lány a karrierjében nem ismert lehetetlent. 18 éves gólya volt a Yale-en, amikor gondolt egyet, és elküldte egy cikkét a New York Timesnak. Mellé csak ennyit írt: “Szeretnék önökkel dolgozni.” Azonnal jött a válasz: rendben van.
És megszületett a Times legendás sztorija Joyce teljes oldalas címlapfotójával, az “Egy 18 éves visszatekintése az életre”. Az olvasók a cikkért és a kócos, szakadt farmeres, vagány lányért is megőrültek. Joyce egyik pillanatról a másikra világszenzáció lett. Három nappal a cikk megjelenése után a kollégiumi szobájában ült, körülötte levelek halmai: New Yorkba, Hollywoodba, tévébe, rádióba hívták szerepelni és műsort vezetni. Arra gondolt, hogy minden, amit édesanyja valaha is akart, ott hever a lába előtt.
Salinger és az elveszett lány
És akkor a kezébe akadt egy különleges levél. “Fogadok, hogy éppen a kollégiumi szobádban ülsz egy halom levéllel, és olvasod a gratulációkat és a meghívókat tévébe, rádióba, Hollywoodba” – állt a papíron. A feladó mintha ott lett volna vele, vagy a gondolataiban olvasott volna. “Becsülöm a munkádat, tehetséges író vagy… – folytatódott a levél. – …és jómagam is tudok valamit a korai sikerről. Vigyázz, nehogy kihasználjanak.”
A feladó nem volt más, mint J. D. Salinger. A levél olyan bölcs, együtt érző és humoros volt, hogy Joyce úgy érezte, immár nincs egyedül a világban, megtalálta azt az embert, aki megérti. Salinger akkor 50 éves volt, ő pedig 18. Levelezni kezdtek – a fiatal lány akkor még nem a szerelmet, hanem a mestert, példaképet, tanárt, legjobb barátot látta az íróóriásban. Ha véget ért a tanítás, Joyce elstoppolt Salingerhez. Végül otthagyta az egyetemet, majd a New York Timest is. Összeköltöztek.
Salinger igen kritikus volt Joyce-szal, semmi nem tetszett neki, amit a lány mondott, viselt, gondolt, írt vagy csinált. Joyce pedig mindent feladott Salinger kedvéért. Egy évvel azután, hogy megismerkedtek, Joyce már gyereket és családot tervezett. Salinger azonban másképp gondolta. “Ideje menned. Ne is gyere vissza!” – közölte a lánnyal, majd száz dollárt nyomott a kezébe. Ennyi volt. Joyce csak évekkel később tudta meg, hogy Salinger legalább száz 18 év körüli lánnyal folytatott hosszabb-rövidebb viszonyt. Joyce megsemmisült. Nem ment vissza New Yorkba, és az egyetemre sem – összegyűjtött pénzén egy eldugott házat vett az isten háta mögött. Úgy érezte, többé nincs otthona a világban, mert kevésnek találta az egyetlen ember, aki valaha megértette, az egyetlen, akihez köze lehetett.
Negyed évszázad magány
Aztán 25 évig egy szót sem beszélt a történtekről – azt gondolta, kötelessége megőrizni Salinger titkát. Meg volt győződve arról, hogy soha többé nem lesz szerelmes, mégis megházasodott, és szült három gyereket. Közben újságíróként is dolgozott, mégis úgy érezte: tehetségtelen és értéktelen, ahogy azt Salinger is megmondta. Házassága zátonyra futott, és ez újságírói pályáját sem hagyta érintetlenül. Sikeres, számos magazinban jelentkező rovatában ugyanis életvezetési, köztük párkapcsolati tanácsokat is adott.
Amikor elvált, nemcsak kudarcos házasságát, de Salingerrel folytatott szerencsétlen viszonyát is szemére vetették. Hitelességét elveszítette, rovatai megszűntek. A történetnek ez a része azonban happy enddel végződik: az olvasók visszakövetelték őt. Amikor saját gyerekei felnőttek, Joyce úgy gondolta, tud még annyi szeretetet adni, hogy örökbe fogadjon két etióp gyereket – két lánytestvért.
Hamar kiderült azonban, hogy az élet a két kislánnyal sokkal nehezebb, mint amire fel volt készülve – nehezebb, mint addigi életében bármi. A gyerekek mögött pokoli évek álltak, és a rengeteg agressziót és dühöt nevelőanyjukon élték ki. Hiába szerette őket Joyce, be kellett látnia, ennek a feladatnak nem tud megfelelni – egy év után új családot keresett a lányoknak. Mindezt borzalmas kudarcként élte meg. “Nem elég szeretni, többre van szükség: hatalmas kapacitásra, hogy adj, adj, csak adj évekig, mielőtt bármit is visszakapnál – mondja. – Még sok időnek kell eltelnie, hogy erről is írni tudjak.“
Joyce három gyermeke felnevelése után két etióp árvát fogadott örökbe
Bárhogy is volt, Joyce most boldog, kiegyensúlyozott és sikeres. Vállalja a múltját, 15 könyvét számos nyelvre lefordították, a legutóbbi regényéből, a Nyárutóból készült filmet épp most játsszák a mozikban, világsztárokkal. És legfőképpen: egy éve, amióta újra megházasodott, boldog. Férje a tenyerén hordozza, mellette ízig-vérig nőnek érzi magát. Nézem ezt a törékeny, hatvanévesen is kislányosan bájos nőt.
Mosolyog a szeme, de látom, hogy valamit még mondani akar. És tényleg… bizalmasan felém hajol, és kiböki: “Mondd… kérlek… megmutatnád, itt, Pesten, merre vannak a romkocsmák? Mert gyógyfürdőbe akartunk menni, és tegnap a Rudast már megpróbáltuk, de oda nem mehetünk be együtt. Micsoda butaság! Mégis szerelmesek lettünk ebbe a városba…” – nevet, és én elkísérem őt és férjét a Kazinczy utcába, és útközben még mesél, és csak mesél, a nő, aki száz próbatétel után mégis megtalálta önmagát – a sikert, és ami még fontosabb: a boldogságot.
| |
| 875. | [tulajdonos]: sorry | 2020-02-23 16:39 | Úgy bírom, mikor leírják a versben, hogy valaki(k), mit és hogyan nem csinál(nak) jól!
Szemtől szemben udvariasan hallgatnának.
Mikor, átlátnak a nem létező szitán,
tévedhetetlennek gondolják magukat, de azért, s sánc mögé bújnak, ne nagyon lógjanak ki, ne legyenek tetten érhetők.
Sokszor, náluk nagyobb nevek mögé.
S mivel versben ítélkeznek, azt hiszik, akkor az úgy is van.
S várják, legtöbbször meg is kapják a hitelesítő pecsétet az ügyeletes írnokoktól.
S akkor, mint aki jól végezte dolgát, kicsit hátradőlnek,
majd olvassák a másét, s kifundálják a következőt.
Kockáztatni? Élni? Na azt nem! Minek, hisz úgyis fel van osztva a világ közöttük.
Élnek, mint taplógomba a sérült fán!
Lehet hogy nem létezők?
Csak a képzeletemben?
| |
| 874. | [tulajdonos]: reflekt | 2020-02-23 15:18 | Jujj! Kaptam két fullánkot! :-)
Nem baj! A MÉZ már az enyém! | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
