NAPLÓK: Volt egy pillanat Legutóbbi olvasó: 2024-05-01 15:27 Összes olvasás: 50040| 892. | [tulajdonos]: Talán fiú | 2022-08-02 01:27 | Apukám ma lenne 93, örök 69 helyett.
Már csak három évem maradt, hogy betöltsem az ő korát.
Én vagyok az egyetlen, aki manifeszt Vezsenyi maradt.
Hagyomány szerint, Vitórisnak kellene lennem, fel kellett volna vennem a férjem nevét.
De az egy másik sorsot, sorozatot, garnitúrát feltételez.
Velem kihal a Vezsenyi néven jegyzett ág.
Kár, hogy a fiamat nem Vezsenyinek kereszteltem. Késő bánat.
Jöjjön egy kis elszámolás.
Nagyszüleim mind a hat gyermeküket felnevelték.
Kivették a nemzésből, a nevelésből a részüket.
De a két fiuknak egy-egy lánya született.
Miért baj ez?
Mert tetten érhető a szaporulat után a fogyás.
Egyiket tönkretette a háború, a hadifogság.
30 évig élt ágyhoz kötötten, egy szélütés miatt.
Nem-nem!
A háborúnak ehhez semmi köze.
Az jót tett neki.
Hozzáteszem, mi is mindannyian, háborúban,
és fogságban élünk.
Csak másképp.
Parázson járunk.
Ez a parázs kapott lángra, legutóbb Ukrajnába'.
Úgy gondolom, nekem fiúnak kellett volna születnem.
Nem, nem!
Ez nem gender gondolkodás.
De éreztem is magamban némi késztetést erre.
Talán nem véletlen.
Én vágtam el akaratlanul az egyik Vezsenyi szálat. Csak a másikat a háború.
Vagy, anyukámnak kellett volna szülnie még egy fiút. Vagy jobb, ha kettőt, de minimum hármat, hogy az esély fennmaradjon.
Akkor is, az még mindig csak esély.
El tudnék képzelni egy ifjabb Vezsenyi Sándort.
Ezt a lyukat én már nem tudom betömni sajnos.
Leányanyaként meg kellett volna szülnöm, azt az egy, "talán" fiút.
Hiába a nagy sóhaj.
Mert "Az élet szép...tenéked magyarázzam?"
De egy értelme van csak: Tovább adni!
És amit ki-ki maga helyez belé.
Így hozta a sors, s az akarat hiánya.
Ha visszamehetnék a múltba, s anyukám helyében lehetnék, addig szülnék, míg fiam nem születik, akinek lelkére kötném a fiúk nemzését. Mert lám, két fiú, Gábor, Sándor sem volt elég a Vezsenyi ág fennmaradásához.
Csak a látens szaporodás, ami a jövőben is folytatódik, de nem garantált az sem, legfeljebb valószínű. Amig csecsemő lesz és felnő, színe is lesz. Ez a valóság. Ez az izzadság, a húgy, és szarszagú valóság.
De hogy jutok el innen a nagy szellem birodalmához? Hogyha szarba van nyomva az orrom. Menekülést keresve, megtalálom az utat? De hiszen ahhoz szabadulóművésznek kellene lennem.
Vagy szabadkőműves illumináti fajúnak,
vagy meditációval lecsatolhatnám magamról a testet, meggyújtva magam alatt a máglyát.
De kevés már ahhoz az idő hogy kialakítsak magamban ekkora önfegyelmet.
Marad a megváltó Jézus, és Isten kegyelme.
De a megtérés sem olyan egyszerű, mint ahogy első pillanatban látszik.
Ildikó Vezsenyi, 10 perc
Nyers. Így jött, semmit sem változtattam raja.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
