NAPLÓK: Volt egy pillanat Legutóbbi olvasó: 2024-05-18 22:13 Összes olvasás: 50234| 503. | [tulajdonos]: Miért... | 2018-09-26 00:36 | Miért írjak a dokkra verseket? - Tettem fel magamnak a kérdést, anno. Akkoriban vesztettem el a bizalmamat, és a reményt, azt illetően, hogy jó helyen járok-e, ami, a fejlődésben való továbblépésemet illeti. S nagyon úgy tűnt, hogy nem. Mégis itt ragadtam.
Akkor még volt bennem annyi jóérzés, s nem tagadom, együttérzés Krisztinával, hogy ezt a jegyzetet nem tettem közzé. De, azóta megváltoztam. Feladtam az önmagamat gúzsba kötő, az elmozdulásomat akadályozó „elveimet”, hagy abbahagyjam önmagam „végtelen ismétlését.”
Esszé féle
Séta, vezeklés - től, a Hallgatag járok – ig
Mórotz Krisztina
Séta, vezeklés
Tavaszi erdő, csak te tudod:
gótikus templomom lettél megint,
elfagyott hitű zarándok asszonyé.
Ősz óta vártál türelmesen.
Üres voltam és néma, amíg
nem találtam vissza hozzád.
Hatalmas fáid komor támpillérek.
Apró darázs az Isten igéje,
megrezzennek az alvó bokrok,
amikor zümmögve elszáll fölöttük.
Rigófészkekben is éled a dal,
selymesen sugdos vallomást a hangafű,
olyan bolond, maga se tudja, kinek-minek.
Árnyékfoltok integetnek, mint a
kiteregetett ruhák a szegénysoron,
és szerelemszagú csönddunyhák szellőznek
körben mindenütt az ég alján.
Hosszú tél volt, fagy béklyózta a lelkem,
röpke vigaszt csak úgy vétkezhettem,
ha eljátszottam magammal az ágyban.
Hallgatag járok, mély talajba húzza lépteim
az emlékezet, nem merem még,
bocsáss meg, nem merem hinni a feltámadást.
Fénypászmák kergetőznek a fák fölött,
mint ólomüvegkép, amit kislányként
bámultam, s meg is érintettem egy ujjammal,
visszahúzva rögtön, hogy senki se lássa.
Víz vájta árok a lábam előtt,
olvadt hólé siet az óceánba,
szerelmes üzenet sodródik parányi levélen.
Címzettjéhez eljut-e innen valaha?
Templomom, átölelsz, bebugyolálsz,
mint vadász elől menekülő,
vackáról kivert ártatlan prédát.
Hűs források rejtik boldog könnyem,
áldott bokrok bújtatják téli bűneimet.
Szemem még óvatosan csillan,
de nő vagyok, tavaszodik, nem adom
magamat olcsón, téged kereslek.
Testvéreim, a leskelő őzek, nyulak
közelebb jönnek, megszaglásszák
az oltár előtti sűrű avarba hullt ruhám.
Itt vagyok, Isten. Úgy láthatsz, ahogy teremtettél.
1892.
2017.03.18 12:00 Bártfai Attila Márk - szerki -- meo | Séta, vezeklés
________________________________________
Válasz erre
Kedves Krisztina!
Bonyolult és pompázatos szövegépítmény ez az eklektikus barokk verspróza, ami azonban néhol elbizonytalanítja az embert, noha olvasni kellemes. Mutatom, hogy nekem hol igen, hol pedig nem.
A felütés remek:
"Tavaszi erdő, csak te tudod:
gótikus templomom lettél megint,
elfagyott hitű zarándok asszonyé.
Ősz óta vártál türelmesen.
Üres voltam és néma, amíg
nem találtam vissza hozzád."
A következő sor bár szép, de prózai hangvételű leírás:
"Hatalmas fáid komor támpillérek."
A következő kép (zet) erőltetett. Az Isten igéje száll el az alvó bokrok felett. Ez az ige darázs formáját ölti. Isten és a méhek kapcsolata hagyományos, de a darázs és Isten asszociáció megalapozatlannak, sőt, kellemetlennek hat. A szundikáló bokor pedig toposz.:
"Apró darázs az Isten igéje,
megrezzennek az alvó bokrok,
amikor zümmögve elszáll fölöttük."
Ezután egy vegyes minőségű szövegrészlet következik. Az első sor rendben van. A második sor lehetne rafináltabb: 'Selymes vallomást súg a hangafű' vagy csak pontosabb: 'vallomást súg a selymes hangafű' a harmadik sor szerintem édeskés, tolakodóan behízelgő. Mindez idegen egy kvázi gótikus templomtól.:
"Rigófészkekben is éled a dal,
selymesen sugdos vallomást a hangafű,
olyan bolond, maga se tudja, kinek-minek."
Ezután egy bonyolultnál bonyolultabb nagyszabású asszociáció következik. Ennek első sora látszólagos egyszerűsége ellenére is kissé erőltetett. Az 'integető árnyék'-ba még csak belemennék (hűsölni) de az 'integető árnyékfolt' mesterkélt hangvételt hoz a szöveghelyre. A második sorban kibomló hasonlat szép, de túlságosan távoli, mondhatni gótikus templom idegen. A harmadik és a negyedik sor, ha már belementünk a nagy távlatokba, akkor szép; csupán a 'körben mindenütt' tűnik költészetidegen pontosításnak, jobb azonban annál, hogy háromszázhatvan fokban. A felhők kapcsán a szerelemszag elég különös, főleg Holle Anyó ismeretében.:
"Árnyékfoltok integetnek, mint a
kiteregetett ruhák a szegénysoron,
és szerelemszagú csönddunyhák szellőznek
körben mindenütt az ég alján."
A következő részben anakronisztikus hangvétel muzsikál. A 'béklyózott lélek' ellene szegül minden eredetiségnek, ahogy a 'röpke vigasz' is kopottas hatást kelt. Sajnos a következő sor (legyen bár gyermek a lírai én) félre, avagy pontosan úgy érthető, mintha a maszturbációról szólna. Nem tudom eldönteni, hogy melyik eset az illetlenebb. Vétekről meg túl erős beszélni. A következő három sorból kiviláglik a mindenféle tavasz (ok) eljövetelébe vetett hit törékenysége, ugyanakkor erőltetetten elcsépeltnek hat a feltámadás említése.:
"Hosszú tél volt, fagy béklyózta a lelkem,
röpke vigaszt csak úgy vétkezhettem,
ha eljátszottam magammal az ágyban.
Hallgatag járok, mély talajba húzza lépteim
az emlékezet, nem merem még,
bocsáss meg, nem merem hinni a feltámadást."
Ezután pihen a szöveg. Szusszan. Ennek nincs értelme:
'Fénypászmák kergetőznek ... mint ólomüvegkép' (ben?, en?). A megidézett jelenet amúgy bájos és találó.:
"Fénypászmák kergetőznek a fák fölött,
mint ólomüvegkép, amit kislányként
bámultam, s meg is érintettem egy ujjammal,
visszahúzva rögtön, hogy senki se lássa."
A következő szakasz, túlzó. Hólé az óceánba? Igen, valahol nagyon a folyamat végén és csak nagyon elvileg.:
"Víz vájta árok a lábam előtt,
olvadt hólé siet az óceánba,
szerelmes üzenet sodródik parányi levélen.
Címzettjéhez eljut-e innen valaha?"
Ezután túlírással énekli meg magát a lírai én (ezek szerint felnőtt) 'átölelsz, bebugyolálsz', 'vackáról kivert ártatlan préda'. //Nem ide tartozik, de fontos, hogy a nők örökre búcsút intsenek az áldozat szerepnek.//:
"Templomom, átölelsz, bebugyolálsz,
mint vadász elől menekülő,
vackáról kivert ártatlan prédát.
Hűs források rejtik boldog könnyem,
áldott bokrok bújtatják téli bűneimet.
Szemem még óvatosan csillan,
de nő vagyok, tavaszodik, nem adom
magamat olcsón, téged kereslek."
A biedermeier mesekönyvbe illő zárlatban a 'leskelő őzikék és nyuszik' (Őztestvér) halálra ijesztik a maguk kétségtelen cukiságfaktorának demonstrálásával a cukorbeteg olvasót.:
"Testvéreim, a leskelő őzek, nyulak
közelebb jönnek, megszaglásszák
az oltár előtti sűrű avarba hullt ruhám.
Itt vagyok, Isten. Úgy láthatsz, ahogy teremtettél."
A hangulat nem gótikus, hanem barokk biedermeier. A szöveg erősen a próza felé hajlik. Véleményem szerint szemfényvesztés. Szép szemfényvesztés, de mégsem valódiság. Nálam múlik.
Üdvözlettel
1893.
2017.03.18 18:47
ip: 84.0.163.*
Mórotz Krisztina -- re: meo | Séta, vezeklés
________________________________________
Válasz erre
Előzmény
Kedves Márk!
Az elmarasztalás ellenére korrekt meónak tartom. Határeset, a tördelése szabad vers, a hangütése prózalíra. De legalább az enyém. Abban nem értek veled egyet, hogy prózai szövegnek írod, volt már ennél prózaibb szövegem is, ami a maradandokkba került. Menjünk sorban. Amit nem értek, esetleg másképp értelmezem, annak is hangot adok.
A felütés remek, igen. Nem értem, hogy a "hatalmas fáid komor támpillérek"
miért prózai hangvételű leírás! Ezt, ha van kedved, megmagyarázhatod! Jön a darazsas, de a darázs és Isten asszociáció megalapozatlannak, sőt, kellemetlennek hat. A szundikáló bokor pedig toposz.:
"Apró darázs az Isten igéje,
megrezzennek az alvó bokrok,
amikor zümmögve elszáll fölöttük."
Miért hat kellemetlennek? Az alvó bokorral egyetértek.
Rigófészek következik, egyetértek azzal, hogy ez jó sor. Nem figyeltem a második, és a harmadik sornál, de annak örültem, hogy eszembe jutott, kinek, minek. Játékos, kissé pajkos sornak látom, megrökönyödhetsz jónak is.
"Árnyékfoltok integetnek, mint a
kiteregetett ruhák a szegénysoron,
és szerelemszagú csönddunyhák szellőznek
körben mindenütt az ég alján."
egyetértek, mert talán a szegénysoront nem kellett volna belevinnem! Az utolsó három-négy sor zseniális.
"Hosszú tél volt, fagy béklyózta a lelkem,
röpke vigaszt csak úgy vétkezhettem,
ha eljátszottam magammal az ágyban.
Hallgatag járok, mély talajba húzza lépteim
az emlékezet, nem merem még,
bocsáss meg, nem merem hinni a feltámadást."
Maszturbációról szól, egész télen nem volt mellettem férfi. Nem merem hinni a feltámadást én úgy értelmeztem, hogy az én feltámadásom, még vezeklek, csöndben, már gyógyulva. Érted? Még nem merek abban hinni, hogy nekem is jó lesz! De. már gyógyulok.
"Fénypászmák kergetőznek a fák fölött,
mint ólomüvegkép, amit kislányként
bámultam, s meg is érintettem egy ujjammal,
visszahúzva rögtön, hogy senki se lássa."
Ez Márk nem rossz, talán a fénypászmák, mert az már volt egyszer, azt másra cserélhetném. Egyébként jó. Szerintem.
"Víz vájta árok a lábam előtt,
olvadt hólé siet az óceánba,
szerelmes üzenet sodródik parányi levélen.
Címzettjéhez eljut-e innen valaha?"
Na, ez az, amiben egyetértünk (végre) nem akartam ezeket a sorokat, aztán mégis visszatettem.
"Templomom, átölelsz, bebugyolálsz,
mint vadász elől menekülő,
vackáról kivert ártatlan prédát.
Hűs források rejtik boldog könnyem,
áldott bokrok bújtatják téli bűneimet.
Szemem még óvatosan csillan,
de nő vagyok, tavaszodik, nem adom
magamat olcsón, téged kereslek."
Nem játszom áldozati szerepet benne!
"Testvéreim, a leskelő őzek, nyulak
közelebb jönnek, megszaglásszák
az oltár előtti sűrű avarba hullt ruhám.
Itt vagyok, Isten. Úgy láthatsz, ahogy teremtettél."
Ne haragudj, az őz, vagy a szarvas a bujaság jelképe.
A nyúl viszont a veszélyé, a hirtelen támadásé. Kis középkori fabula, ha már mese Neked!
Nem mese, az erdőben megtalálhatók ezek az állatok.
Ha így értelmezed. A mesét meg majd elolvasom. Nem tettél említést a leskelő szóról, gyönyörű!
"A hangulat nem gótikus, hanem barokk biedermeier. A szöveg erősen a próza felé hajlik. Véleményem szerint szemfényvesztés. Szép szemfényvesztés, de mégsem valódiság. Nálam múlik."
Márk, tisztázzunk valamit, nem gótikus, hanem barokk biedermeier. Nem értek egyet, a barokk remélem, tudjátok, hogy mit jelent. Nem szemfényvesztés Rólam szól. A szemfényvesztést egyébként nem értem, értem a szót, de a te irkádból szeretném hallani. Azt is szeretném hallani, hogy hatott rád! Ennyire rosszul? Ennyire hazugnak látod?
Tudod miért mentem végig a sorokon? Azért, hogy én is lássam, mit "követtem" el. Márk! Nem kellett volna szétszedni a verset! Hidd el nekem, hogy Nagy Vers ez! Először persze felháborodtam, de nincs kitűnő vers, és legtöbbünk, ha a múlikot meglátja, megijed!
Nem kell. Próbáltam megérteni Márknak a miértjeit. Néha egyetértettem vele, máskor nem, de Márkot meg szerettem volna érteni! Remélem, hogy a mérleg serpenyője a maradandokk felé hajlik.
HA MEG NEM? AKKOR IS AZ ENYÉM, AMIT MÁR NEM VEHET EL TŐLEM SENKI.
Pl., ha hibáztam, az az angol billentyűzetem miatt van, amiért elnézést kérek. És egy kicsit az izgalmamnak is betudható.
Én barátsággal köszönök el: Krisztina
1894.
2017.03.18 20:31
ip: 84.0.163.*
Mórotz Krisztina -- re: meo | Séta, vezeklés
________________________________________
Válasz erre
Előzmény
Átolvastam a meómat már nem így írnám, de akkor mikor írtam, még
más állapotban voltam. Mindegy lényegében, hogy mulandokk, vagy maradandokk. Köszönöm a meót. Azt még el kell mondanom, ha rossz meót kapok, érzékenyen reagálok. 1-2 hónaponként írok csak a dokkra. Ez tudatos.
1895.
2017.03.18 22:45 Bártfai Attila Márk - szerki -- re: meo | Séta, vezeklés
________________________________________
Válasz erre
Előzmény
Kedves Krisztina!
Az én szavazatom csupán egy szavazat. És még csak ez az egy szavazat érkezett be. Ha a többiek ellenkező módon szavaznak vagy egyenlő lesz a szavazati arány, akkor a maradandokkba kerül majd a szöveg. Azonban a meglátásaim jogosságát fenntartom, ahogy mindenki jogát ahhoz, hogy azokkal ne értsen egyet.
Üdvözlettel
1896.
2017.03.18 23:17
ip: 84.0.163.*
Mórotz Krisztina -- Séta, vezeklés
________________________________________
Válasz erre
Kedves Márk!
Újat nem mondtál, ezt tudtam eddig is. Nem sejtettem, hogy a vers ekkora katarzist indít el bennem. Nyilván tudat alatt valami nagyon fájt, ami benne volt a versben, és azt a te szavaid hívták elő, mint valami laterna magica...
Csak sejtem, hogy a barokk eklektika, a Holle anyó és ilyesmi indított el egy könnyáradatot utána.
Mindenesetre úgy éreztem, hogy megaláztál.
Üdv, Krisztina
Mórotz Krisztina
Hallgatag járok
Tavaszi erdő, csak te tudod:
gótikus templomom lettél
megint, elfagyott hitű zarándok
asszonyé. Üres voltam, és
néma, amíg nem találtam
vissza hozzád. Hallgatag járok,
mély talajba húzza vissza
lépteim az emlékezet, fények
keringőznek a fák fölött, mint
egy kép, kislányként bámultam,
megérintettem egy ujjal, vissza
is húzva rögtön, ne lássa senki.
Hűs források rejtik boldog
könnyem, szemem óvatosan
csillan, tavaszodik, téged
kereslek mindenhol: Itt vagyok
Isten. Úgy láthatsz, ahogy
teremtettél.
1897.
2017.03.30 20:41 Filip Tamás - szerki -- meo | Hallgatag járok
________________________________________
Válasz erre
Kedves Krisztina!
Nekem az előzményi vers is tetszett, bár Márk észrevételei közül néhánnyal azonosultam. De ez a fegyelmezettebb, tömörebb változat megérdemli, hogy marad gombot nyomjak.
Tamás
1898.
2017.03.30 21:32
ip: 188.36.137.*
Mórotz Krisztina -- Hallgatag járok
________________________________________
Válasz erre
Kedves Tamás!
Igazából Márknak sok mindenben igaza volt, később jöttem rá! Köszönöm szépen a marad gombot tőled!
Üdv: Krisztina
1899.
2017.03.31 22:47 Bártfai Attila Márk - szerki -- meo | Hallgatag járok
________________________________________
Válasz erre
Kedves Krisztina!
Erre a versre szívesen adok, marad voksot.
Üdvözlettel
1900.
2017.04.01 08:25
ip: 188.36.137.*
Mórotz Krisztina -- Hallgatag járok
________________________________________
Válasz erre
Kedves Márk!
Nem láttam át, hogy akkor jót akarsz a versnek!
Köszönöm szépen a marad voksot!
Üdvözlettel: Krisztina
Kedves Érdekeltek!
Egy megjegyzés: azért, ez a vers úgy teljes, ha az olvasó, jelen esetben én, az előzményeket, a folyamatot végig követi, ismeri.
. . . és roppant tanulságos is!
Gratulálok hozzá!
Vezsenyi Ildikó
Most már csak azt kellene eldöntenem, valójában ki a vers szerzője?
Ha azt vesszük alapul, s miért ne tennénk, hogy a vers gyermek, s ihlet által fogant, akkor én nagyon úgy látom, hogy ami a vers sorsát illeti, Bártfai Attila Márk-szerki a nevelőapjává lépett elő.
Ugyan adoptáláskor mindkét szülő neve szokott szerepelni a gyermeké mellett, itt, a vers címe mellett, szerényen, csak az egyik jelenik meg.
Krisztina időnyomán, most járunk az 1900. hozzászólásnál!
137 összes/34 marad vers, 6 év alatt
Vajon Krisztina mikorra tanul meg verset írni önállóan?
S mi lett volna, jobb vagy rosszabb költő, ha a saját belső törvénye szerint fejlődik?
Vajon megéri a fájdalom, a visszavetettség, a megaláztatás?
„Azt még el kell mondanom, ha rossz meót kapok, érzékenyen reagálok. 1-2 hónaponként írok csak a dokkra. Ez tudatos.”- idézem Krisztina szavait
„Újat nem mondtál, ezt tudtam eddig is. Nem sejtettem, hogy a vers ekkora katarzist indít el bennem. Nyilván tudat alatt valami nagyon fájt, ami benne volt a versben, és azt a te szavaid hívták elő, mint valami laterna magica...
Csak sejtem, hogy a barokk eklektika, a Holle anyó és ilyesmi indított el egy könnyáradatot utána.
Mindenesetre úgy éreztem, hogy megaláztál.” -- idézem Krisztina szavait
Biztos megéri, ha nem hagyja abba! – mondom én.
Különben miért csinálná?
2017.04.01.
U.i.: A sok elütést, hibát, igyekeztem kijavítani a bemásolt szövegekben.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
