NAPLÓK: fiaiéi Legutóbbi olvasó: 2024-07-27 01:15 Összes olvasás: 3148| 97. | [tulajdonos]: kik ők? | 2024-07-24 22:30 | II.
AZ OLVASÁS MŰVÉSZETE
Seneca barátjának, Luciliusnak üdvözletét küldi.
Abból, amit írsz és annak alapján, amit hallok felőled, jó reménységgel vagyok irántad. Nem szaladozol össze-vissza s lakhelyed gyakori változtatásával nem nyugtalanítod önmagad. A beteg lélek szokása az a hánykolódás. A kiegyensúlyozott elme legfőbb bizonyítéka szerintem az, hogy meg tud állni egy helyen és egyedül is el tudja tölteni idejét. Arra azonban vigyázz, hogy a sok szerzőnek s a mindenféle könyvnek az olvasása ne váltson ki benned valamilyen bizonytalanságot és állhatatlanságot: bizonyos meghatározott szellemekkel töltsd idődet és belőlük táplálkozz, ha magaddal akarsz vinni valamit, ami hűen megmarad a lelkedben. Sehol sincs az, aki mindenütt óhajt lenni. Azokkal, akik életüket utazásokkal töltik el, rendszerint az történik, hogy van ugyan sok vendégbarátjuk, igazi barátjuk azonban egy sem. Szükségszerűen ugyanez történik azokkal is, akik semilyen gondolkodónak sem adják át magukat belsőleg, hanem vágtában, nagysietve mindenen átrohannak. Nem használ az eleség és nem megy át a testbe, ha étkezés után rögtön eltávozik. Semmi sem akadályozza meg úgy a gyógyulást, mint a gyógyszerek gyakori változtatása. Nem hegged be az a seb, amelyen egyre-másra próbálgatjuk a gyógyszereket. Nem erősödik meg az a növény, amelyet gyakran átültetnek. Semmi sem olyan hasznos, hogy futólagos érintésnél is épülésünkre szolgáljon: a könyvek tömege szétforgácsolja az embert. Mivel tehát annyi könyvet nem tudsz elolvasni, amennyivel rendelkezni szeretnél, elég, ha annyival rendelkezel, amennyit el tudsz olvasni. Csakhogy azt mondod, hogy hol ebbe, hol abba a könyvbe szeretsz belelapozni. Kényes gyomorra mutat, mikor valaki mindenbe belekóstol, pedig a különböző s össze-vissza ételek csak beszennyezik a gyomrot s nem táplálják. Mindig kiváló szerzőket olvass tehát, s ha néhanapján kedved is támad, hogy más írókhoz fordulj, térj vissza mindig az előbbiekhez: minden nap szerezz magadnak valamilyen támaszt a szegénységgel és a halállal és hasonlóképpen a többi bajokkal szemben. Mikor pedig már sok mindenen átfutottál, ragadj ki egy bizonyos dolgot, amit azon a napon alaposan átgondolhatsz. Magam is így cselekszem: a sokféle dologból, amit elolvasok, valamit erősen megtartok. A mai szerzeményem ez, melyet Epikurosnál találtam: - (át szoktam ugyanis menni az ellenséges táborba is, de nem mint szökevény, hanem mint kém) - "Tisztességes dolog a szegénység, ha derűsen viseljük el." Csakhogy már nincs szó szegénységről, ha derűsen viseljük el: akinek ugyanis a szegénység nincs nehezére, az gazdag. Nem az a szegény, akinek kevés a vagyona, hanem az, aki többet kíván. Mit is számít az, hogy valakinek mennyi pénze van a kasszájában, mennyi termés magtáraiban, mily nagy állatállománya van, milyen tőkével uzsoráskodik, ha akkor is a máséra óhajtozik, ha nem azt számolgatja, amit már megszerzett, hanem azt, amit még meg kell szereznie? Mi legyen tehát a gazdagság mértéke, azt kérdezed? Az első az, hogy annyi legyen, amennyi feltétlenül szükséges, a másik pedig az, hogy annyi legyen, amennyi elég. Isten veled!
-----------------------------------------------------------------------------------------------------------------
Füveskönyv írójának.. :) Add oda Anna Kareninát valakinek, és hazudd el hogy Azariah írta.. Jobbat nem tudok mondani, okoskodni meg nem szeretnék. Tényleg! Elolvasná? | |
| 96. | [tulajdonos]: első éj | 2024-07-24 21:46 | Nem a körülöttünk lévő életet kell kedvünk szerint elrendezni, hanem önmagunkat kell megtörni, meghajlítani, hogy mindenféle életre alkalmasak legyünk.
Tolsztoj | |
| 95. | [tulajdonos]: első este Seneca | 2024-07-24 21:23 | AZ IDŐ ÉRTÉKE
Seneca barátjának, Luciliusnak üdvözletét küldi.
Fogadd meg a tanácsom, Luciliusom, s védd meg magad önmagad számára: az időt, amelyet eddig elraboltak, vagy elloptak tőled vagy pedig csak úgy tovatűnt, gyűjtsd össze és őrízd meg. Hidd el, hogy úgy van, ahogy írom: időnk egy részét nyiltan elrabolják, más részét ellopják tőlünk, harmadik része észrevétlenül elfolyik: Mégis az a legcsúnyább időveszteség, amely hanyagságunk eredménye. S ha valóban meg akarod gondolni a dolgot, életünk legnagyobb része úgy telik el, hogy rosszul cselekszünk, nagy része úgy, hogy semmit sem csinálunk, szinte egész életünk pedig úgy, hogy mást csinálunk, mint amit kellene. Tudnál nekem olyan embert mondani, aki valamilyen értéket tulajdonít az időnek, aki becsüli a napot, aki megérti, hogy naponként meghal? Csalódunk ugyanis abban, hogy a halált a jövőben bekövetkezendőnek tekintjük, holott a halál nagyrésze már mögöttünk is van. Ami életünkből letelt, az a halál birtoka. Tégy tehát úgy, Luciliusom, ahogy leveled szerint cselekszel, ragadj meg minden órát: az lesz az eredmény, hogy kevésbé fogsz függni a holnaptól, ha a mának nekifekszel. Míg halogatjuk az élet kötelességeit, elfut előlünk az élet. Minden a másé, kedves Lucilius, csak az idő a miénk. Csak ennek az egyetlen tovatűnő, bizonytalan dolognak birtoklására szánt minket a természet, ebből pedig az űz ki bennünket, aki csak akar. S olyan ostobák a halandók, hogy a legcsekélyebb és leghitványabb dolgokat, amelyeket pótolni lehet, terhükre engedik írni, mikor valamit elértek, de senki sem gondolja, hogy tartozna valamivel, ha időt kapott, holott ez az egyetlen dolog, amelyet még a hálás ember sem tud viszonozni. Kérdezed talán, hogy járok el én, aki téged ezekre a dolgokra tanítalak. Megvallom őszintén: ahogy ez a pazarló, de aprólékos embernél történik, kiadásaim elszámolása rendben van. Azt nem mondhatom, hogy semmi időt nem fecsérlek el, de meg tudom mondani, hogy mennyit, miért és milyen módon veszítek el: legalább meg tudom magyarázni szegénységem okát. Velem is az történik azonban, ami a legtöbb emberrel, akik önhibájukon kívül szegénysorsba jutottak: mindenki megbocsát, de senki sem nyujt támogatást nekik. Mi hát a helyzet? Én nem tartom szegénynek azt, aki meg van elégedve, bármilyen kevés marad is neki, mégis szeretném, ha te megőríznéd a tiédet és kellő időben látnál a dologhoz. Őseink ugyanis azt tartották, hogy késő a takarékosság, amikor már fogytán van a vagyon. Mert nemcsak a legkevesebb, de egyúttal a legrosszabb rész is marad alul. Isten veled! | |
| 94. | [tulajdonos]: Szép próza? | 2024-07-24 21:13 | | Az a baj, hogy egyre kevésbé tudok hozzászólni a maiakhoz, mert úgy érzem, romeltakarítás folyik. Egy túlélt irodalmi eszmény kármentő babusgatása. Próbálok teljesen új utat keresni, és ehhez gyűjtök most erőt. | |
| 93. | [tulajdonos]: hm | 2024-07-18 16:37 | | Nem is rossz a Lola egyencsaja bejegyzésem, kibontom prózává. | |
| 91. | [tulajdonos]: : | 2024-07-17 06:59 | Nem az én gondolataim de mélyen egyetértek vele
----------------------------------------------------------------------------------------
Rainer Maria Rilke: Malte Laurids Brigge feljegyzései (részlet)
Lehetséges, hogy az ember nem látott, nem ismert és nem mondott még semmi igazán fontosat? Lehetséges ez? Évezrednyi ideje volt, hogy lásson, elmélkedjék és feljegyezzen mindent, s engedte tovaröppenni az évezredeket, akár a tízperceket az iskolában, mikor a vajas kenyér után egy almát majszolunk?
Bizony, lehetséges.
Lehetséges, hogy a haladás, találmányok, kultúra, vallás és életbölcsesség ellenére az élet felszínén ragadtunk? Lehetséges, hogy még ezt a felhámot is, mely azért mégiscsak lett volna valami, egy elképesztően unalmas anyaggal borította be az emberiség, s most úgy fest, mint a szalonbútorok, mikor a család elutazik nyaralni?
Bizony, lehetséges.
Lehetséges, hogy a világ egész történelmét félreértették? Lehetséges, hogy az egész múlt hamis, mert mindig csak a tömegeiről beszéltek, mintha egy csomó ember gyülekezetéről lenne szó – ahelyett, hogy az Egyetlent tekintették volna, akit mindenki körülállt, mert idegen volt és meghalt?
Bizony, lehetséges.
Lehetséges, hogy azt hitték, ki kell pótolniok mindent, ami történt, mielőtt megszülettek volna? Talán mindenkit egyenként figyelmeztetni kellene, hogy magában hordozza mindazt, ami előtte volt, s így mindent tud, tehát ne hagyja, hogy azok, akik mást tudnak, telebeszéljék a fejét?
Bizony, lehetséges.
Lehetséges, hogy mindezek az emberek részletesen ismernek egy olyan múltat, mely nem volt soha? Lehetséges, hogy számukra nem létezik a valóság? És hogy semmihez sem tapadó életük lejár, mint valami óra egy üres szobában?
Bizony, lehetséges.
Lehetséges, hogy az ember semmit sem tud a lányokról, pedig mégiscsak élnek? Lehetséges, hogy „asszonyok"-ról, „gyermekek"-ről, „fiúk"-ról beszélünk, és hiába vagyunk műveltek, nem sejtjük: mindezen szavaknak régóta nincs többé többesük, és csupán számtalan egyes szám létezik már?
Bizony, lehetséges.
Lehetséges, hogy vannak emberek, akik azt mondják: Isten – és valami közkincsre gondolnak?... Íme, két iskolás gyermek: az egyik bicskát vásárol, szomszédja pedig ugyanaznap éppen olyat vásárol magának is. Egy hét múlva mutatják egymásnak bicskáikat, s kiderül, az egyik kés a másikra szinte alig hasonlít már – más-más kézben ily hamar más lett a kettő. (Egyikük anyja meg is jegyzi: „Persze, hisz mindent azonnal el kell nyűnötök.”) Ohó: hihető tehát, hogy az embernek Istene lehet, ha nem használja, akkor is?
Úgy bizony.
Ám ha mindez, hacsak félig-meddig is, de lehetséges – az ég szerelmére! –, akkor valaminek történnie kell. Lásson neki az, aki éppen kéznél van, akiben ez a nyugtalanító gondolat megszületett, legalább valamit pótoljon a mulasztottakból. Bárki legyen, ha éppen nem is a legmegfelelőbb: elvégre más most nem akad. Brigge, ez a fiatal jelentéktelen idegen kell majd, hogy az ötödik emeleten leüljön, és éjjel-nappal írjon – igen, írnia kell, ez lesz a vége.
Görgey Gábor fordítása
(Rainer Maria Rilke: Válogatott prózai művek, Európa, 1990) | |
| 89. | [tulajdonos]: mosoly | 2024-07-16 22:41 | Amikor kidühögtem magam csetben, akkor volt egy üzenetem.. Köszönöm szépen.. Nagyon szép arc, és
akkor értettem meg, hogy megköszöntöttem valakit, újabban ismeretlenket köszöntök és
az arca.. annyira tiszta mosolygós.. Szeretem ezeket a férfiarcokat, persze jó lenne portrét is fotóznom.
Belegondoltam ki milyen arcú, van egy típus amelyik bejön..
Akiben ott a lélek. Meg az egyszerűség.
Fekszem, hogy a derengés kinn találjon hajnalban.. Korrektort keresek.. | |
| 88. | [tulajdonos]: Jean Follain | 2024-07-08 18:48 | Elaggott Európa
Sötétlő aranymintás mennyezet alatt
a puszta semmi cukrászüzlete
fekete frakkban két világfi
halálra küzd egymást véresre marva
ám véznán a nagy égi boltozat alatt
a bástyafalon egy taknyosorrú gyermek
nézi a Göncölt s a Fiastyúkot
szeme ott fönn a csillagokban
kezében sápadt-tejű bögre.
Illyés Gyula | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
