DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2843 szerző 38788 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK


 
Új maradandokkok

Filip Tamás: Régi szentély
Pataki Lili: Egyenes, gerinces és szabad
Csurgay Kristóf: Lélekborogatás
Tóth Gabriella: Lehet
Serfőző Attila: A zarándok
Serfőző Attila: Ego sum vita
Karaffa Gyula: Megjöttek...
Debreczeny GYörgy: névelírások
Albert Zsolt: Téli könyvek
Tóth János Janus: Születésnapodra
FRISS FÓRUMOK

Filip Tamás 1 napja
Serfőző Attila 1 napja
Vasi Ferenc Zoltán 1 napja
Tóth János Janus 1 napja
Francesco de Orellana 2 napja
Gyurcsi - Zalán György 7 napja
Cservinka Dávid 8 napja
Vadas Tibor 9 napja
Tóth Gabriella 10 napja
Filotás Karina 10 napja
Veres Mária 11 napja
Kiss-Teleki Rita 11 napja
Bájer Máté 11 napja
Gyors & Gyilkos 17 napja
Szilasi Katalin 17 napja
Pataki Lili 18 napja
Karaffa Gyula 18 napja
Farkas György 19 napja
Bátai Tibor 19 napja
Debreczeny GYörgy 22 napja
FRISS NAPLÓK

 Bátai Tibor 9 órája
Hordalék 12 órája
Minimal Planet 13 órája
nélküled 19 órája
DOKK estek 23 órája
Polgári perem peremtörténete 1 napja
Hetedíziglen 1 napja
az univerzum szélén 1 napja
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 2 napja
Gyurcsi 2 napja
négysorosok 2 napja
fiaiéi 3 napja
A HÁRMAK 5 napja
ELKÉPZELHETŐ 6 napja
A vádlottak padján 8 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: fiaiéi
Legutóbbi olvasó: 2024-06-15 08:41 Összes olvasás: 2006

Korábbi hozzászólások:  
71. [tulajdonos]: olvasom2024-06-11 23:53
„Az ember szabadnak született, de mindenütt láncokat visel”.


Jean-Jacques Rousseau

70. [tulajdonos]: sok van bennem2024-06-07 14:42
Ami alatta azt neírtam tekintsétek prózának, kész műnek. Míg írtam, és itt írtam, akkor jöttem rá, hogy nemhogy semmi nincs bennem, hanem túl sok is ami bennem van. Tkp ezért is örülök, mert gyűlt gyűlt gyűlt és kapkodtam a fejem, melyiket írjam le, ha itt maradtam volna 4 oldalas íráas lett volna, de lehet, hogy több..

Annak nagyon örülem, hogy oké bennem van, annak már nem, hogy én ezt lenyomtam saját magamban, ma folytattam.. De nem szabadott volna abbahagynom.. Futhatok a leendő írásaim után...

69. [tulajdonos]: mit is mondjak? tudnék sokat2024-06-06 16:21
A legnagyobb öröm, amelyet erdő-mező szerezni tud a z a megmagyarázhatatlan és titokzatos kapcsolat ember és növény között. Apámnál éreztem ezt de mégsem láttam, bár érzékelem a bungi hűvösét az asszony elől kiszökéseket, el az ócska kék biciklin ki a civilizációból, ahol le kell hajolni a földig. Most én vagyok az, aki állandóan megy. Ha balra fordulok, akkor ott a rét az erdő. A távoli zubogó. Amikor betérek egy erdőbe, oda ahol nincs turistaút, kicsit félek, hogy kitaláljak, mivel tévedtem már el a Nap járását nézem. Keresi a lábam a talajt a magas fák között, mi lesz ha a vaddisznóval találkozom? Az állatok nem bántanak, sajnos elfutnak és én ott állok megbűvölte, és azt mondom jé, de szép vagy, én meg bolond, hogy le sem tudtalak fotózni. A természetben nincs két egyforma nap, ha elhaladok Dürer fája mellett és Tóni bácsi hársai alatt, mindig eszembe jut az öreg, aki már máshol tereli nyáját, mintha kullancs is kevesebb lett volna akkor.. Dürer fája pont olyan, mint a festményen. Egyedül áll.Tölgy az is. Télen, nyáron megyek, az általam ismert irányban télen kopasz kobalt ég alatt. A tó neve Pearl. Vagy csak tó, minden nap más.. A hajnalokat szeretem, mikor kelet felé megyek a cafatos harmatos fűben, a fény kék.. és tiszta ébred a természet.. Itt mindig van valaki, de nem is horgászatért, hanem a kijövök egyet.. Tényleg szép a tó..A hajnali és az esti főleg de a harangok a jégharangok télen a nád körül-- csodálatosak. Nem veszem észre azt , hogy eggyé válok a természettel, és ez a MOST, ahogy egy lépés még egy, de sosem hagyok el valamit nincs utánam, én és ő egy gravitáció.De hát mi is van mögötted? Nem az út amit megtettél, amit szebben mondva inkább bejártál és járod tovább, majd csak hazaérsz a málomi utcádba fáradtan.. Nem.. Mert Frédi a sánta horgász elküld két faluval odébb ahol mákvirágok, lila mákvirágok hajladoznak a szélben, ahol megzavarodom, hogy hol van mák több! Még több "asszony kékben" és a pipacsok.mellettem öt méterre egy őz fut és én annyit tudok mondani, szép vagy.. kezemben mobil nyakamban gép és én ebben a csodálatos sienna barnában gyönyörködöm. Ez az út kavicsos, és itt mezítláb megyek. Egészséges. A kőrishez nem megyek oda, alkonyóra van, és "kedvesöm haja" már veres ( bokros, dzsindzsás ami alkonyi órán megszépül ) ) sok a galagonya, és a hárs..Eszembe jut Vic, sárga virág szeretnék lenni egy fal tövében.. Langyos legyen az idő kék az ég. És akkor tudom meg betegségét, hogy ha nem mesélnék neki akkor talán már nem élne. Az Angol tavi költő írt a sárga virágról, végigszalad rajtam a hideg, de én is írtam róla! Szinte egyforma sorok, nem fogom leírni a nevét W. mert azét a nevet illik szépen leírni.Fáradok, de a kérget megnézem, turcsit is..Igen van mindig van kidőlt fa, ha hallod a sírását ne menj oda nem tudod pontosan melyik sír- de pár nap múlva látom halálát. Nagy csond marad utána, a madarak a zajok elhallgatnak ekkor..Klimt fáját 4 éve fotózom,mára egyre vékonyabb..Fenyők között visz az utam, és kis zubogóhoz megyek.. Nem mondom meg hogy fényképezem a titokzatos vizet..A víz a bölcsőd tanuld meg.
odébb a platánok a mindig vidámak. Az egyik neve Magritte pipája, és a Libanoni cédrus pár lépéssel odéb,lassan nő, négy vastag ágán ülök, ez is kereszteződés.. A Cédrus ... Mindig tiszta illata.. De mégsem vagyok egyedül, hiszen mindenki kint.. Bíborka az ikerlángját keresi a kikericsek idején meg is találja kérész életű kedvesét.. Nem szép.. Frédi hazafelé tart..és rájövök, hogy mindenhol van valaki, Miki fut, Klári is, megy sétál ember, állat, fogoly.. kislány kinek neve Napsugár lábán görkori.Hazaballagok.. 5 óra.. Semmi fáradtság bennem, megyek a malom utcába ahol lakom Vas megyétől pár méterre elhazudom Sanyi bácsi, hogy itt írtad a tisztelebeli "vazsinak" Weöres a versét, vagy mintha az enyém lenne. megyek a Malom utca fehér házába én is, végignézek az utcán Ilonka néni kötözi a liliomokat, dédi megint kiabál, sose jössz ide hozzám? A fiad tiszteletudobb, legalább rámdudál! A gólya már a Pubi kertjében jár.. A fiatal, senkihez nem szóló szomszéd házaspár..Mónika szerint mert buták azért.. Leélik az életüket és meghalnak.
Még süt a nap még kimegyek a malomi utcából valahová.. :) 15 gesztenyefa alá, de nem lehet, mert unokatesóm beugrik egy gyos tus..szalonnasütés, és másnap megindulunk a derengés irányába ... A hajnal alja ébred.. Ilyenkor tiéd a világ, ez szerelem, csend van, és most a sok fenyőm alatt írom ezt a pár sort nektek.. Végigmegyek a kerten, 13 fenyő odébb 6 feketefenyő, és rózsák, liliomok.. Fügék és meggyek.. A fügefa közepáben cseresznyefa áll.. Fa, amely csöndben éldegél, nem mozog, csak amikor a szélben mozog, de végtelen párbeszédet folytat a talajjalés a napfénnyel. Folytatom, mert ez csak töredék, gyorsan leírt mosolygó valami..

A MÁLOMI ÚT


Domb közt, dombon át
hosszú fehér út keresi honát,
túl a piros kicsi házakon
odaforr az ég peremére –
Széljárta málomi út
fehér homokú országút,
ringasd gömbölyű fáid!
Ragyogó porodba vetem szívemet,
sírjon mint el nem küldött izenet,
széljárta málomi út!

Huzódj a húnyó lángban
csillogó por-ruhában,
rajtad a nyulak átfutnak ősszel,
rajtad a szekerek elmennek ősszel –

Széljárta málomi út,
öledbe hanyatlik a lomb már,
az évszak ünnepi oltár,
mit mondasz az ittmaradóknak,
mit viszel a mennynek innen?

Ragyogó porodba vetem szívemet,
sírjon mint el nem küldött izenet,
széljárta málomi út!

68. [tulajdonos]: a fény mindenkié2024-06-06 13:49
a-f-ny-soha-nem-hagy-el-t-ged2

67. [tulajdonos]: természetről2024-06-06 13:44
Nagyon szépen írtál a természetről, és a fákról is .. Én is írok.. Azonnal elhatároztam, bár most süt a nap, de azoké lesz akiket szeretek itt.. Kicsit ha hosszú lesz, nézzétek el nekem! :))) Annyit szeretnék mondani, hogy köszönöm!

66. [tulajdonos]: blue2024-06-05 01:17
- bevallom ahogy írtam kitágult a horizont és a méz-szőke copf újabb és újabb szereplőmet fonja majd maga köré az öreg herceg prospero nem koldul szeretetet mert rájön azt nem lehet mindent lehet de szeretetért tartani a markod nem vagy ha igen tedd merd vesd le a büszkeséged mint fakérget de figyelmeztet egy nap Isten mikor ébredsz álmaidból hogy várni kell várni egy életen át várni mint a szerelemre úgy várni rá mintha mérlegre tennéd az óceánt esett aznap és te kutattál megkérdeztem miért csinálod mert a tárgyak azok amikben ott van az arcod az illatod és ott a szemérmed illata -
nincsenek történetek

65. [tulajdonos]: ringyó föld2024-06-05 01:09
megint arról a fényképről álmodtam amit a februári nyaramban fotóztam apró kis hullámok lepték el a földet picik jeges havak megfagyott habcsókok és emögé bújt el a nap ami csodálatos látvány volt óararany meg fahéj és végül cinóber le kellett ülnöm a hárs gyökerére és néztem ezt a csodát a dzsekim persze kiszakadt de nem érdekelt hosszú útjaimon nem volt társam nem keresett senki nem hiányoztam senkinek szomjaztam a magányt amitől sosem féltem de kellett a ki a kifelé az el eszembe jutott az a nyár amikor vettem toniotól egy öntöttvas kádat és azon a nyáron abban feküdtem és nem szóltam senkihez én voltam a nyár a nap a víz és a föld nincsenek történetek cukorrépát kapáltam tonio viccei úgy futottak a kapa nyeléről a tarack felé afelé a ringyó föld felé mint egy kis fénypászma a töltés oldalán hosszúak voltak a sorok eleinte még beszélgettünk de elmaradtak a viccek is komorak magunkba zárkózottak voltunk gondolat nélküliek a monotóniában az arcok a kezek pengevékony szánk kicserepesedett és állandó vizet kívánt koszos vizet mert ajkunk felett a verítékgyöngyök szürkék voltak a portól nem volt idő négy órakor azt hittem dél van olyan voltam azon a nyáron mint egy cigány hajamba szőke tincseket húzott a nap de ez már régi mese minden nap más arca volt a rétnek a vén tölgyhöz délben kimentem leültem fejem búbját a tölgy törzséhez támasztottam végig a csakrák mellett éreztem a hatalmas energiát amit a fából kaptam és nem akaródzott felkelnem hagytam hogy a gondolataim mindenfelé kalandozzanak eszembe jutott aki álmaimban szép nyugisan kísértett egy gyógyszertár lépcsőjén ült a lába sebes mint ahogy már írtam és azt mondta mosolyogva látod héderváry luca ez a szabadság amikor jólesik megpihenni a gyógyszertár lépcsőjén amit átmelegít a nap fénye mindig tudni akartam hol melyik városban van melyik dimenzióban és időben mikre nincs válasz egy nap találtam egy képet lila fal előtte egy tonettszék a belseje félig beszakadva és nem a szék volt a fontos hanem a fal néztem a képet és akkor értettem meg milyen görögország nincsenek történetek szóltál de vannak én abban a falban és a székben görögországot láttam de nem a tengerpartot a fényes delet és a szűk sikátorokat a sikátorban a port nevettél amikor elmondtam milyen marokkó amit szerinted összekevertem mexikóval szálltak a gondolataim a fa alatt a folyó felől felröppent a szellem-madár és a szó mi utánaszállt szabadság de te figyelmeztettél olyan mint szabadság nincsen gúzsba kötött az ne játssz nagy szavakkal ki a fenének kell a nagy szó a vén tölgy gyökerén akkor esett ki a fa a réten nincsenek történetek megmerevedtem és néztem halálát most éreztem meg saját kicsiségem amikor mellettem dőlt el a fa a görög is így ment el ilyen szépen méltósággal mikor az utolsó nap jött el napfogyatkozás volt nincsenek történetek te a szobában pihentél féltél aznap a naptól a kálákat néztem a görög házán a hófehér függönyöket lábam mellett egy traktor nyoma és egy pocsolya aznap éjjel esett eszembe jutottak a szavaid ismered a tengert amit halálfélelemnek hívnak néztem a kálákat eszembe jutott a görög keze a bőrredőkben megülő kosz ami évgyűrű lenyomat az élete kerekén meghalok és a kálák kibontották szirmaikat meghalok és lett napfogyatkozás meghalok és a görög kutyája nyüszíteni kezdett meghalok és kinyíltak a petúniák mindenkinek így kéne menni ilyen békésen így ahogy a görög ment akkor amikor minden fényes és dél van remeg a levegő és a nők szemérme mézet izzad igen akkor kéne elmenni és elvinni minden fényt magunkkal mert ismerjük a tengert amit halálfélelemnek hívnak abban tocsogunk éjszaka mint riadt állatok. Fel akarunk ébredni de a hullámok lenyomnak még azt sem engedve meg hogy még utoljára emelkedj a horizont fölé és vidd magaddal a fényt hagyd a félelmet a hitetleneknek az ember sosem tud eleget mások érzéseiről szenvedéseiről hogy kellő pillanatban megtalálja a választ felbarmolt föld mellett vakondtúrás és lemerülsz a sejtjeid repedéséig ne félj igaz hogy önmagaddal szembenézni félelmetes van benne valami remedios varo világából úgy távozz mint a görög vidd magaddal a petúniák ébredését fáradtan leülsz a hárs matuzsálem gyökerére és mosolyogsz eljöttem a vén tölgyedig de nem látom az erdőtől a fát holnap kijövünk ne félj a reggelek paradicsomát nem tépem le ócska kolbászok mellé az a holnap ígéretéé hogy akkor is érni fog a vén tölgy is ilyen a holnap ígéretét ott látod az ebrózsa bokrában ha odaenged meg fogod érteni azt hogy nem a tiéd az ég nem a tiéd a fű és zene helyett tücsökcsend fogad de még azt sem vallhatod magadénak ráébredsz arra hogy a hársat nem ültetheted virágcserépbe soha amíg élsz kék ég /tiszta víz/ fekete kenyér/ szép test mi mindennel fölér/ lélek a lélekhez simul /szemünk puhán egymásra hull/ pillák rebben/ ruhátlanok vagyunk/ de a vers rosszul fordul görög eredetiben kell hallani szóról szóra cseppenve olyan szájból amit felsebeztünk és csókjainkkal tettünk magunkévá másképp bájtalan fényképe lesz egy olyan valóságnak ami nincs az öregség vajon fáj-e mert boldogságunkat nem építhetjük egyébre mint apró emlékekre szembesülsz lassan halandóságoddal többé már nem félsz együtt vagy vele pille bevallom ahogy írtam kitágult a horizont és a méz-szőke copf újabb és újabb szereplőmet fonja majd maga köré az öreg herceg prospero nem koldul szeretetet mert rájön azt nem lehet mindent lehet de szeretetért tartani a markod nem vagy ha igen tedd merd vesd le a büszkeséged mint fakérget de figyelmeztet egy nap Isten mikor ébredsz álmaidból hogy várni kell várni egy életen át várni mint a szerelemre úgy várni rá mintha mérlegre tennéd az óceánt esett aznap és te kutattál megkérdeztem miért csinálod mert a tárgyak azok amikben ott van az arcod az illatod és ott a szemérmed illata nincsenek történetek

64. [tulajdonos]: .2024-06-05 01:05
Magánytövisek


Egy farönkön ülök
és nézem a messzeséget
talán elhoz téged talán vársz
körülöttem tavasz zsong
fodros víz hullámzik mint lüktető tánc
és szél borzolja a lányok haját

Érdes a kéreg ahogy kezem
végigsimít a fa testén
mint kidolgozott férfitenyér
talán szobrot lehetne belőle
hogy megelevenedjenek álmaim
miket rideg kőbe zárok
azért a fa más. Meleg lehelet
a világűr ajándéka

Én is utazom lélekhajó ring
vezet láthatatlan pókfonál
repülök mint szárnyas mag
zakatoló vonat rideg síneken
suhannak falvaim néma énekem
sír a tárogató bőgő horkan
miért nem vagy velem most?

Mindig csak egyedül állok
magányos vár fokán
egy szikla késél peremén
szigeten hol senki sem él
palackba zárva életem
kibontatlan üzenet vagyok

A fák szeretnek mint ez is
amin ülök jótékony biztonság.
kérdéseim sokasodnak csak
mint az évgyűrűk rajza
fejtsél hát meg vésd válaszod
akár egy bárgyú szívbe zárva
bicska karistolta fájdalom

Hűvösödik fázom
lám az alkonyat
bukik a Nap ívet húz
repülőgépek kondenzcsíkja
mint Nasca-vonalak
űrkikötő ismeretlen arcok
talán nem is emberek

Egy farönkön ülök
zsibbadtan hallgatok
nézem a vizet cselédlányok
utolsó menedékét
reszket bennem a fájdalom
hajnalra riadt döbbenet
vackol bennem tanyát
a magány kardigánját
szorosra húzom


63. [tulajdonos]: imádság egy könyvből.2024-06-05 00:26
Hogy a nő ne kérje a férfit, hogy az érdemi munkát
hagyja hátra, s kövesse őt.
Hogy a férfi ne kérje a nőt, hogy az érdemi munkát
hagyja hátra, s kövesse őt.
Hogy senki se próbálja Éroszt megbéklyózni.
Hogy senki se bilincselje meg Érosz kezét.
Hogy egymás iránt hűségünk ne teremtsen hamis
választást.
Hogy egymás iránti szerelmünk adja egymás
munkájának imádatát.
Hogyegymás munkájának imádata adja egymás iránti
szerelmünket
Hogy egymás iránti szerelmünk, ha kell,teret adjon
a hiánynak. És az ismeretlennek.
Hogy elviseljük úgy a másik hiányát, ha kell, hogy
egymás iránti szerelmünk nem szívódik fel, és nem
csapjuk be az ajtót az ismeretlen előtt :

Denise Levertov
Imádság a forradalmian új szerelemért

62. [tulajdonos]: vízivilág2024-06-05 00:03
f-ny-h-n-r


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-05-30 08:23 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-06-15 00:00   Napló: Bátai Tibor
2024-06-14 21:04   Napló: Hordalék
2024-06-14 19:48   Napló: Minimal Planet
2024-06-14 13:55   Napló: nélküled
2024-06-14 11:43   Napló: Minimal Planet
2024-06-14 09:54   Napló: DOKK estek
2024-06-14 05:31   Napló: Polgári perem peremtörténete
2024-06-14 00:23   Napló: Bátai Tibor
2024-06-13 23:35   Napló: Hetedíziglen
2024-06-13 23:13   Új fórumbejegyzés: Filip Tamás