NAPLÓK: Volt egy pillanat Legutóbbi olvasó: 2024-04-19 16:22 Összes olvasás: 49696499. | [tulajdonos]: Álomtöredékek | 2018-09-20 16:05 | Morzsikám, fogott egy nagy, csíkos szőrű rágcsálót. Keresztben tartotta a szájában, az oldalába harapva, majd elengedte. Kis ideig tartott, míg az, összeszedte magát, és elfutott. * A padló, deszkákból állt, rajta tapasztott sárból készült, döngölt bevonat. Alatta üregek, talán pince sötét tere látszott. Azon közlekedtem. Vigyázva lépegettem Apukám felé, aki szemben ült egy széken, várva mikor érek oda? * Volt egy emberféle, egy nyomorék, akit meglátogattunk. Keresztben, faltól- falig, deszkára vetett dupla ágyban feküdt, kívül. A fiának, aki a fiam iskolatársa volt, és együtt játszottak néhány zenekarban, belül volt ágyazva. Láttam, milyen szennyes az ágyneműje. Az ember F. I. volt, aki mindig szeretett volna megdugni, miután meglátott rólam egy fényképet. Egy száll pulóverben, az íróasztalom párkányának támasztott, széttárt lábakkal telefonálok a szék hátsó lábain egyensúlyozva, önfeledten. De én, nem vagyok „olyan”! A fő ok, persze az volt, hogy egyáltalán nem tetszett az ember. Sem mint férfi, sem a dumája. Azt hiszem, az ilyet hívják, jó-nagy … szövegládának. A többire nem emlékszem, de ez épp elég volt ahhoz, hogy végre felébredjek. * Egy hatalmas csészealj repült át a házunk felett, s az előkertben landolt, mint egy frízbi a homokban. Épp kinéztem az ablakon, amikor történt. … Tehát, igaz! … Léteznek földönkívüliek, idegen lények. Tudtam, mostantól, minden megváltozik. Semmi sem lesz olyan számomra, mint régen. Ettől kezdve ellepték a házat a ragacsos, medúzatestű, undorító kis lények. Mindenre rátapadnak. Szinte levakarhatatlanok.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|