| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |
| Új maradandokkok |  |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő |  |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
NAPLÓK: Bara Legutóbbi olvasó: 2019-04-25 13:35 Összes olvasás: 5789| 99. | [tulajdonos]: menthetetlen...(?) | 2019-04-19 10:20 | Sztem Bátai Tibor megjegyzése is segített a vérnyomásom normalizálásában. Köszönöm! :)
| |
| 98. | [tulajdonos]: bolond gondolat? | 2019-04-19 10:17 | éjfélkor ugyanarra a gyomorból induló égő érzésre ébredtem, mint amikor infarktusom volt. most megállt a szegycsontom környékén, s megelégedett azzal, hogy 170/100-ra emelte a vérnyomásomat, 50-es pulzus mellett.egy szem nitroglicerin a nyelv alá, ülő helyzetbe helyezkedés az ágyon; némi idegeskedés a holnapi vendégvárás/-látás alakulásán; majd kb egy óra múlva alvás.
reggel ismét az egekben ébredt a vérnyomásom.
szerencsére "robbanószer" nélkül, a szokásos gyógyszerekkel két óra alatt lejjebb csúszott.
épp tegnap gondoltam rá, hogy még minimum 6 évet kellene, hogy adjon a mindenható a ma 12 éves kandúrkámnak, s vele nekem is, mert nem szeretném ha abba halna bele, hogy nem vagyok...talán együtt kellene elmennünk, de ilyenről még nem hallottam. | |
| 97. | [tulajdonos]: Türelem | 2019-04-18 08:56 | Nekem mindig is volt, és remélem lesz is. Egy pár napja viszont egyre fogy. Próbálom visszafogni kézzel, ésszel. De úgy látszik nem bírja már velem. Minden módon szabadulni akar. Akkor pedig hiába minden erőfeszítésem. Ha veszni akar, vesszen!
De jobb lenne, ha maradna. Vagy múlna...csak történne már valami! ;) | |
| 96. | [tulajdonos]: Talán jobb szeretném | 2019-04-17 18:07 | ha nélküled
hogyha kezem fognád
jaj de nagyon fájna
hogy látod törötten
lépek más világba
hogyha szólnál hozzám
s már szavam sem lenne
süllyedni szeretnék
majd a végtelenbe
hogyha szemed lobja
szememet találná
pirulna az arcom
hogy egykor csodáltál
ha magam maradnék
s éltem úgy szakadna
nem fáj hogy nem vagy ott
csak szíved egy darabja
| |
| 95. | [tulajdonos]: mert letetted a tollat | 2019-04-14 18:29 |
...hiába vágytam, hogy olvassalak,
jött a radír, az a nagy kockahas,
elkente a vágyról az ékezetet,
s elé lopott egy ronda nem -et. | |
| 94. | [tulajdonos]: A tapintatunk visszanyal | 2019-04-14 10:42 |
amikor tapintatból úgy elbagatellizáltuk a betegségünket, hogy mások szerint mindenki rosszabbul van nálunknál. | |
| 93. | [tulajdonos]: veled és nélkülem | 2019-04-10 13:23 | hogyha kezem fognád
jaj de nagyon fájna
hogy látod mily törötten
lépek más világba
hogyha szólnál hozzám
s már szavam sem lenne
süllyedni szeretnék
majd a végtelenbe
hogyha szemed lobja
szememet találná
pirulna az arcom
hogy engem csodáltál
ha magam maradnék
szívem úgy szakadna
ne nézz rám csak legyen ott
szíved egy darabja
| |
| 92. | [tulajdonos]: ha kibillen | 2019-04-06 12:59 |
térdre ereszkedik hogy a
szekrény alól kibányássza a cipőjét
majd kapaszkodót keres
ahogy egész életében
de nem talál
végül mégis rábízza magát a
bizonytalan lábakon álló kis szekrényre
megbillen
most még sikerült gondolja
ahogy a felé nyúló kézbe kapaszkodik
de vajon meddig fog ápolni türelemmel
| |
| 91. | [tulajdonos]: Csendes összedobbanásban | 2019-04-05 18:29 |
Magyar vagyok, de erdélyi őssel,
ott született anyám éppen ősszel.
Alig tizenkilenc mikor átjött
a nyomorból, itt is alig volt több.
Segítette magyar, sváb s az égből
édese is, aki óvta régről.
Úgy vezették, hogyha néha fájna
ne érezzen hiányt, s amíg lába
vitte messze, s kereste új helyét,
akadt szülő, testvér, hogy megvédjék.
Míg felnőttem Erdélyt nem is láttam,
látatlan is tiszteltem a tájat.
Mikor végre elvetődtem arra,
mi anyám-szíve fájdító darabja,
nem kevertük pirosat a zölddel,
kártyán sehol sem játszottunk földdel.
Zászlók színét a tájban kerestük,
jövőt együtt a szívekben lestünk.
Megosztottuk könnyeink, s örömmel
összenőttünk közös anyafölddel.
Eltemettem apám, anyám, s túlnan
megszakadt már valami a múltban.
Amit kaptam, hoztam, viszem másnak,
szó nélkül is összedobbanással.
| |
| 90. | [tulajdonos]: ha visszapillantanál | 2019-03-30 11:18 |
a tenyered vonalától ne várd
hogy szebb lesz a jövő
a múltat meg felesleges megpiszkálnod
olyan az mint tábortűz után
hamuban gallyak recsegését keresni
ha néha körbelengenek az illatok
bár nem jut eszedbe kihez kötheted
mégis a beazonosíthatatlan kellemes érzése
évtizedeket fiatalít rajtad
mire rájössz hogy matek tanárod mindennap
ropogósra keményített fehér köpenye
és pipadohány illata az
a bizsergés már soha újra
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
|
