| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |

| Új maradandokkok |  |

| FRISS FÓRUMOK |  |

| FRISS NAPLÓK |  |

| VERSKERESő |  |

| SZERZőKERESő |  |

| FÓRUMKERESő |  |

|
NAPLÓK: Bara Legutóbbi olvasó: 2022-08-18 12:11 Összes olvasás: 34523Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül551. | furim: ... | 2022-08-08 17:33 | Kedves Anna. Én sem tudok többet mondani, mint a többiek. Fogadd őszinte részvétem! | | Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül549. | karaffagye: együtt | 2022-08-08 12:34 | Együttérzek veled, okosat mondani nem tudok, butaságot meg fölösleges. Részvétem! | | Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül544. | [tulajdonos]: Csonka lettem nélküle. | 2022-08-06 18:57 | Bekövetkezett, amitől rettegtem, s amit még most sem tudok felfogni, elfogadni. Augusztus 03-án minden erőfeszítés ellenére, türelemmel, bátorsággal és reménnyel viselt, hosszú, súlyos betegség után elhunyt az én Drága Párom, Férjem, Gyerekeink szerető Apja, Unokáink szerető Nagyapja.

Egyedül
Az ember egyszer csak magára marad, ahogy elindult, amikor elszakadt. Az út végére is ugyanúgy ér. Elpattan valami. Talán egy ér. Az idő és tér ott elveszett. Már nem kergeti a felleget. Az avar lehet oly hangtalan, ha hűvös ősszel betakar, s ahogy alatta bomlik az élet nyűtt sejtekből ismét ébred. Kibújik bimbó, sziklevél, féreg, rovar. Szárny rebben és nem jut eszébe egynek sem, ha földre született röppenjen. Ha röpül, nem vágyik más eget, nem tágítaná ki a teret. Vannak. Amíg még lehet. Együtt vagy külön, nem érdekes. Csak az ember olyan különc, haladni szeret külön-külön. Bűnösen is és bűntelen egyre feljebb, ha kell, ha nem. Ha Isten egétől szédül már, hittel, hitetlen mindig vár. Valami mást. Rendhagyót. Kapaszkodót vagy biztatót. De hiába minden intelem, véget ér, ami nem végtelen. Apró kis férgek foglyaként elenyész, amit még remélt. Egekbe száll és felejti, hiába kutatta ezernyi tudatban is tudattalan, miért van az, hogy egyszer csak az ember úgyis maga marad. Ahogy elindult, ugyanúgy ér az út végére. Oda egyedül lép.
| |
543. | [tulajdonos]: az úrinő | 2022-08-02 07:50 | az első emeleten alattunk lakott a hatvanas évek végén a jelenség: elegancia vörös haj büszke járás ha feltűnt oldalán az idős barát ragyogott a felhős ég mosolya távolságtartó igazi egyéniség reméltem én is ilyen vonzó leszek s a szomszédok irigy pillantása kísér
de mindig van fiatalabb és így került lejjebb pár év után továbbállt a férje után a barát is az asszony lelke megkopott s a történet innen lehet hogy banális haja szomorú-szürkére arca fakóvá vált a fia akit csak ritkán látott naphosszat a gitárját verte majd szétverte az anyját s a lakást drogosan vagy józan megfontolásból
azután csend lett hosszan tartó s az a gyanús csend hozzánk is bekúszott
a hangos évekre már alig emlékeztünk azt suttogták hogy nagyon beteg de sosem hallottunk ajtócsukódást csak az a dübögés rázta meg a csendet
anyám ha meghallotta leküldött hozzá itattam etettem már mozdulni sem bírt a halál ami a szobában az órát körbelengte közelíthet ennyire sunyin
a mentős - ha kihívtuk - ismételgette ezt teszi a morfin a rák ahogy a kopár szobában a párnába süppedt szemekbe néztem megijesztett a félelmetes magány
sok éven át úgy mentem el az ajtó előtt hogy vártam kilép egyszer újra vörös hajjal büszkén elegánsan ahogy életre kelt néha bennem a múltban aki úgy gondolta elindul egy marék gyógyszerrel de többé fel sem kelt
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
|