| KIEMELT AJÁNLATUNK |  |
| Új maradandokkok |  |
| FRISS FÓRUMOK | |
| FRISS NAPLÓK | |
| VERSKERESő |  |
| SZERZőKERESő | |
| FÓRUMKERESő | |
|
NAPLÓK: Bara Legutóbbi olvasó: 2022-08-18 12:11 Összes olvasás: 34523Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 551. | furim: ... | 2022-08-08 17:33 | | Kedves Anna. Én sem tudok többet mondani, mint a többiek. Fogadd őszinte részvétem! | |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 549. | karaffagye: együtt | 2022-08-08 12:34 | | Együttérzek veled, okosat mondani nem tudok, butaságot meg fölösleges. Részvétem! | |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 544. | [tulajdonos]: Csonka lettem nélküle. | 2022-08-06 18:57 | Bekövetkezett, amitől rettegtem, s amit még most sem tudok felfogni, elfogadni.
Augusztus 03-án minden erőfeszítés ellenére, türelemmel, bátorsággal és reménnyel viselt,
hosszú, súlyos betegség után elhunyt az én Drága Párom, Férjem, Gyerekeink szerető Apja,
Unokáink szerető Nagyapja.
Egyedül
Az ember egyszer csak magára marad,
ahogy elindult, amikor elszakadt.
Az út végére is ugyanúgy ér.
Elpattan valami. Talán egy ér.
Az idő és tér ott elveszett.
Már nem kergeti a felleget.
Az avar lehet oly hangtalan,
ha hűvös ősszel betakar,
s ahogy alatta bomlik az élet
nyűtt sejtekből ismét ébred.
Kibújik bimbó, sziklevél,
féreg, rovar. Szárny rebben
és nem jut eszébe egynek sem,
ha földre született röppenjen.
Ha röpül, nem vágyik más eget,
nem tágítaná ki a teret.
Vannak. Amíg még lehet.
Együtt vagy külön, nem érdekes.
Csak az ember olyan különc,
haladni szeret külön-külön.
Bűnösen is és bűntelen
egyre feljebb, ha kell, ha nem.
Ha Isten egétől szédül már,
hittel, hitetlen mindig vár.
Valami mást. Rendhagyót.
Kapaszkodót vagy biztatót.
De hiába minden intelem,
véget ér, ami nem végtelen.
Apró kis férgek foglyaként
elenyész, amit még remélt.
Egekbe száll és felejti,
hiába kutatta ezernyi
tudatban is tudattalan,
miért van az, hogy egyszer csak
az ember úgyis maga marad.
Ahogy elindult, ugyanúgy ér
az út végére. Oda egyedül lép.
| |
| 543. | [tulajdonos]: az úrinő | 2022-08-02 07:50 |
az első emeleten alattunk lakott
a hatvanas évek végén a jelenség:
elegancia vörös haj büszke járás
ha feltűnt oldalán az idős barát
ragyogott a felhős ég
mosolya távolságtartó
igazi egyéniség
reméltem én is ilyen vonzó leszek
s a szomszédok irigy pillantása kísér
de mindig van fiatalabb
és így került lejjebb
pár év után továbbállt a
férje után a barát is
az asszony lelke megkopott
s a történet innen lehet hogy banális
haja szomorú-szürkére arca fakóvá vált
a fia akit csak ritkán látott
naphosszat a gitárját verte
majd szétverte az anyját s a lakást
drogosan vagy józan megfontolásból
azután csend lett hosszan tartó
s az a gyanús csend hozzánk is
bekúszott
a hangos évekre már alig emlékeztünk
azt suttogták hogy nagyon beteg
de sosem hallottunk ajtócsukódást
csak az a dübögés rázta meg a csendet
anyám ha meghallotta leküldött hozzá
itattam etettem már mozdulni sem bírt
a halál ami a szobában az órát körbelengte
közelíthet ennyire sunyin
a mentős - ha kihívtuk - ismételgette
ezt teszi a morfin a rák
ahogy a kopár szobában a
párnába süppedt szemekbe néztem
megijesztett a félelmetes magány
sok éven át úgy mentem el az ajtó előtt
hogy vártam kilép egyszer újra
vörös hajjal büszkén elegánsan
ahogy életre kelt néha bennem a múltban
aki
úgy gondolta elindul egy marék gyógyszerrel
de többé fel sem kelt
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
|
