az ég kicsi tócsa. átugrod könnyedén. nem kell hallgas szóra. benned a csend zenél. nézlek ahogy játszol. a felhők bárányok. bár neked nem jászol, s nincsenek bálványok. minden csillag ismer. imélben üzentem: hosszú út porában ért véget küzdelmed. fogadjanak úgy, mint királyt a serege. akkor is, ha végül a vérből lett elege. itt most semmi extra. még éppen béke van. az isten nem pesztra, és nem is egy gentleman. a gyeplőt nem fogja. a lovak meg döglenek. lehet jobb odafent, 'hol fegyvert nem töltenek.
lehetnél gazdag vagy lehetnél pária mindenki másnak jön a világra egyikkel cserélnél másiktól óvnál attól függ az élet hol mennyit kóstál ha szelíd az a baj ha agresszív gáz van egyiket betakar a másik gyásszal
okosok fészbukon nyomatják rendre tegnapra hazádat hogy tegyed rendbe ki tudja elsőre megoszt vagy beoszt ha megcsillan szemében valami gonosz
kerítést szaggatva gazdát szétverve agyára köd borul hogy át lett ejtve nem talált manit és amíg tört-zúzott nem volt jobb terve hát neked behúzott a börtön cellában lesz majd mit tenni strasbourgnak munkát ad nincs hol heverni
leírták százan is milyen a világ nem pusztán egy erdő s nem is a virág de lehetnél gazdag vagy lehetnél pária attól függ hol mikor jössz a világra hiába cserélnél - ami nem látszik valaki épp veled életet játszik
Nézem az órát: még háromnegyed három sincs. Valami rosszat álmodtam, ami azonnal kicsapódott a fejemből, ahogy felpattant a szemem. Előbb még néhányat fordultam az ágyban, hátha vissza tudnék aludni, de beláttam hasztalan a próbálkozás.
Nem a legsikkesebben, de sikerült kikászálódnom a takaró alól. Az éjszaka gyakran inkább fáradalmakat, mint pihenést hoz. Úgy érzem magam reggelente, mint aki egész éjjel nehéz zsákokat cipelt. Hja! Túl vagyok a húszon.
Mielőtt kicsoszogtam a konyhába felmerült ismét bennem, hogy itt lenne az ideje lerakni végleg a cigarettát. Ment ez már korábban is, és sokáig eszemben sem volt újra rágyújtani. De egyszer csak megtörtént a baj, s ment minden tovább a maga megszokott ritmusában. Reggeli kávé cigivel, ebéd után cigi, vacsora után szintén. A köztes időben pedig bármikor.. Szóval lépni kellene. Vissza a régi szép időkbe, amikor csak édesapám cigarettájának illatát éreztem, de egy percig sem zavart, és nem is keltett vágyat bennem, hogy rágyújtsak.
A hajnali órák nagyon becsapósak. Van, hogy az Istennek sem akar a Nap felkelni, máskor pillanatok alatt megvirrad. Úgy látszik a jó Isten sem elég kiegyensúlyozott. Még az is lehet, hogy hangulatfüggő. Ma biztos fáradt, mert alig múlnak a percek.
Hogy jobban teljen az idő, ha már felkeltem, hozzálátok némi harapnivalót, pár szendvicset összeütni nagyobbik fiamnak, aki reggel ismét sakkversenyre megy. Nem mintha nem tudná megcsinálni, de legalább valami haszna is legyen, ha már fent vagyok. Persze a cicák rögtön körbe kapnak, hátha nekik is jut pár finom falat. A kutyusunk már nem ilyen friss. Inkább szunyál tovább a megszokott foteljében. Amíg a császárzsömléket felvágom, megkenem juhtúróval, majd szalámival, citromkarikákkal és reszelt sajtkupacokkal kibélelem, eszembe jutnak a gyermekkorom uzsonnái. Már az óvodában, később általánosban is valami fantasztikus élmény volt az uzsonnaszünet. Még most is érzem az illatokat, magam előtt látom az óvodáskori kis kosárkámat, majd az iskolai uzsonnás tasakomat, amit édesanyám varrt saját kezével. A vajas kenyér, vagy vajas kifli illata, íze, valami fenomenális volt. Nem volt akkor, a hatvanas évek elején-közepén hétköznap szalámi, de még felvágott sem a kenyér, vagy jobb esetben a kifli között. Azok vasárnapi, ünnepnapi csemegék voltak. Már az is élmény volt, ha paprikaszeletek jutottak a vajra, de sokszor a vaj helyett is csak zsír. Esetleg mellé még alma.
Mégis. Nem tudom, miért mindig örömmel fogtam hozzá az uzsonna elfogyasztásának. Lehet a szünetekben a futkározás miatt jött meg az étvágyam, de az biztos, hogy öröm volt minden falat, és boldog voltam, hogy az én anyukám lám milyen finomat csomagolt már megint nekem! Sokat gondolkodom, hogy vajon miért éreztem úgy, hogy minden falatban ott van velem. Miért olyan más, jobb az íze annak, amit tőle kaptam. Csak egy magyarázatát találtam mind a mai napig: a plusz nem volt más, mint a szeretete.
Ez csupán csak egy kis móka, hogy ne lógjon senki orra!
AGYMENÉSEIM
A szomszédom tegnap meszet evett este, - mért csodálkozott, hogy kinőtt a keresztje? -
Szilvás gombócot nyelt a soványka Mári, - de nem attól kelt ki a kopasz kanári. -
Féreghajtót kapott a tarajos gőte - azóta a kukac alig kap erőre. -
Gyertyát tartott megint az öreg Tánti, - de nemcsak vén kujonnak szabad fül-gyertyázni! -
Fagyasztó szekrénybe bújt be a vén kecske gida szerelmének tanácsát követte: akkor fog csak vele egy akolban hálni, ha nemcsak forró vére hajtja őt meghágni..
***
Szappanszagú az ég - írta egyik költőnk, - habok közé is halt vagy húsz korsó sörtől.
Kínrímekkel kínzott kínpadon a költő, tudtam nem lesz éltem egész emberöltő.
Hexameterekbe csapódott a bánat, verslábakból kettő ezért olyan bágyadt:
Elsővel léptem a bérci tetőre, húzta a második testem előre, harmadik körmein matt már a festék, azt követőnek búsak az esték. Két kicsi csámpásnak nem maradt semmi, rossz rímeimmel mit tudnál tenni?
Az utat mindig könnyebb megmutatni, mint végig menni rajta.
*
Én komolyan veszem a világot, de szeretem humorosan megélni, és tisztelem a jó humort, mert megmutatja, mit kell komolyan venni.
*
Nem az motivál az írásban, hogy másokat legyőzzek, hanem, hogy jobb legyek ma, mint tegnap.
*
Ha a Nehézre még egy követ is kötnénk, csak mélyebbre süllyedne, de attól még megmarad.
*
Civilizáció... Mindennek megvan a helye a világban, csak az ember gondoskodott róla, hogy sok teremtény már ne találja azt meg.
*
Nekem a vers olyan, mint egy gyöngykagyló, amit vannak költők, akik felnyitnak előre nekünk, hogy a benne rejlő gyöngyszem vonzza egyből a tekintetünk. Míg vannak, akik hagyják, hogy az olvasó bontsa ki, s meglepetésként érje, ami szépség benne rejtezik.
*
A költészet mennybolt, ahol sok milliárd kis pont sziporkázik és indul el égi útján, de halványodó fénnyel egyre messzebb kerül. Míg néhány a szemünk előtt nő csillagóriássá, és marad örökké fényeskedő.
