NAPLÓK: Bara
Legutóbbi olvasó: 2019-06-16 16:17 Összes olvasás: 7201| 116. | [tulajdonos]: eltűntek és várakozók | 2019-06-15 19:56 |
azóta a parti fák minden sikolyra
földre dőlve ágaikkal a víz fölé nyúlnak,
a híd gerince elnehezül, és a folyóra
szemfedőnek ereszkednek az éjszakák.
a búvárok retináján ezután örökké
ott lebegnek a hajóablakban kalimpáló széklábak,
mintha testek keresnének kiutat,
de csak vörös terítők kúsznak elő az iszapból.
elnyelt kiáltások buborékai szállnak a felszín felé
a fülsiketítő csendet felkavarva.
miközben a hősök félelme a kudarctól és
még mélyebb félelme a sikertől a tieddé lesz,
a sodrásban az alig kivehető foltokra tekeredik a
hiábavaló idő, hogy te is eltűnj majd
az örök várakozásban.
|
|
| 115. | [tulajdonos]: eltűntek | 2019-06-13 13:30 |
azóta a parti fák
minden sikolyra földre dőlnek,
ágaikkal a víz fölé nyúlva.
a híd gerince mintha elnehezülne,
és a folyóra
szemfedőnek ereszkednek az éjszakák.
ahogy az alig kivehető foltokra
tekeredik az idő
te is eltűnsz velük
az örök várakozásban. |
|
| 114. | [tulajdonos]: Anyám | 2019-06-01 07:27 |
pillangó volt de alig repült máris
sebész szikéje szegte szárnyait
bőrén a hegek mint térképtetkók
pokol tüzében égtek a végekig
pongyolája szatén rózsakert volt
s míg szirmok hulltak róla a vén augusztára
nevetését a szél hozzám sodorta
ma is kicseng fülem zúgásából
anyám pillangó volt kivel játszott az élet
de amíg szállt hozzám mindig visszatért
elhitette hogy nem veszíthet
még most is várom hogy egyszer megérint
|
|
| 112. | [tulajdonos]: agymenőke | 2019-05-26 14:16 |
homlokcsakra agyoncsapva
vérszemet kapott
szemet szemért
a csere-vele kifogott rajta
szemüregébe már nem fért be
a secondhand műszem
a cserepartner lesújtó pillantása
szemtelenül élesen hatott
alhatott vagy ébren képzelődött
nem látott semmi különbséget
a különbség nem szemezett vele
vakon is tudta volna
a valódit semmi nem múlhatja felül
mégis minden marhaságnak felült
mert felül a két szemüreg felett a
homlok közepén nem ült meg
a harmadik szem
|
|
| 111. | [tulajdonos]: éjszakai intermezzo | 2019-05-13 12:46 |
a szemcseppes üveg már megint úgy robbant be a
szobába mint a bomba
szinte szétroncsolta szívemben az ereket
alig hallható szuszogás követte
majd csend
megkönnyebbülhettem volna
de helyette a lelkiismeretfurdalás fészkelte be magát
valamit nem jól csináltam már megint vagy kihagytam
de fáradt voltam még a kérdéshez is
a sötétben a nyitott szobaajtóban álldogált
fel kellene kelnem
gondoltam
fel kellene kelned
gondolhatta
nem bírok
nem bírtam
a sokadik ilyen éjszaka után
vártam a jól ismert csoszogást
a fészkelődés zajait az ágyon
s végre a megnyugtató hangokat ahogy alszik
és elfelejti a műtéteket
a sugárkezeléseket
talán apám halálát is
szerettem volna
szerettem
de már nem volt erőm kimutatni
|
|
Olvasói hozzászólások nélkül| 110. | bara: furim: re | furim: re | 2019-05-09 11:54 |
Mégsem látom.
Már mindegy...máskor nem kattintok az "Elrejt"-re.
A lényeg, hogy tudd, olvastam... :-) |
|
Olvasói hozzászólások nélkül| 108. | [tulajdonos]: mindig tanul az ember | 2019-05-09 11:14 |
| Nem is tudtam, hogy ha egy üzit rejtve hagyok, akkor onnantól nem látom én sem. Így később nincs mód rá, hogy nyilvánossá tegyem. |
|
| 107. | [tulajdonos]: örömködöm | 2019-05-08 10:32 |
A Holdkatlanban, a Górcsőben megjelent már korábban az "elszakadt" c. versem.
Ma fedeztem fel még három versemet, ezúttal az Újdonságaink között: cselszövők; tus; bűnös.
Érthető, hogy örömködöm. :)
Köszönöm, Holdkatlan! |
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
