NAPLÓK: Volt egy pillanat Legutóbbi olvasó: 2024-05-07 18:44 Összes olvasás: 50154| 502. | [tulajdonos]: Olvasmány | 2018-09-24 21:43 | A Nagyítóban történtek, eszembe juttattak egy mesét:
A soknevű királyfi
Egyszer volt, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl, volt egy daliás királyfi. Szerette volna feleségül kapni a szomszéd ország királyának leányát. El is ment lánykérőbe. A királylánynak tetszett a délceg királyfi, ám az öreg király megmakacsolta magát, és nem adta neki a lánya kezét. A királyfi nem fordult vissza, ott maradt a városban. Kivett egy szobát a vendég-fogadóban, és azon tanakodott, hogyan törhetne borsot az öreg király orra alá. Felöltözött borbélylegénynek, és bezörgetett a királyi palota egyik kapuján.
- Állj! Hogy hívnak? - állította meg a kapus.
- Pálinkának! - füllentette az álruhás királyfi.
- No, te pálinka, hordd el az irhádat, amíg szépen mondom!
Elszaladt a királyfi a palota másik kapujához.
- Állj! Hogy hívnak? - mordult rá a kapus.
- Valakinek - válaszolta a királyfi.
- Hát elég buta nevet adott neked az anyád...Jobb lesz, ha eltakarodsz!
A királyfi a harmadik kapuhoz igyekezett. A kapus elé ugrott:
- Te meg ki vagy?
- Négy hete a nevem.
- Ejnye, fura egy neved van- vakarta meg a homlokát a kapus. - Mit akarsz?
- Borbély legény vagyok. Meg szeretném borotválni a királyt.
- Rendben van, eredj be hozzá! Ha jól teszed a dolgodat, felfogad téged udvari borbélynak.
A királyfi bement a palotába, de nem a királyhoz, hanem a konyhára.
- Kit keres, lelkem? És mi a neve? - kíváncsiskodott a szakácsné.-
- Macska az én becsületes nevem, és a királykisasszonyhoz jöttem.
- Egy levelet hoztam neki, attól a királyfitól, aki négy hete járt itt.
- Jaj, lelkem, vigye hamar azt a levelet! Szegénykém azóta is zokog a szobájában, talán a levéltől majd megvigasztalódik. Azután meg jöjjön ide vissza, mert finom túrós rétes lesz vacsorára!
A királyfi bekopogtatott a királykisasszony szobájába, aki éppen akkor is sírt, majdnem kisírta a gyönyörű szemeit.
- Jó napot királykisasszony! - hajolt meg előtte a királyfi. - A nevem Túrós rétes, és egy levelet hoztam.
A királykisasszony jóízűen kacagott ezen. Már régóta nem nevetett.
- Nézz rám! - folytatta a királyfi. - Nem ismersz meg?
A királylány felsikoltott:
- Jaj, vége az életünknek, ha az apám megtudja, hogy ide merészeltél jönni!
A királyfi megígérte, hogy éjjelre elbújik a konyhában. Reggel a királyné aggódva látta, hogy a leánya sápadt, kialvatlan.
- Beteg vagy, édes lányom?
- Egész éjjel nem jött álom a szememre a Túrós rétes miatt.
Reggel a királyfi jelentkezett a királynál, hogy megborotválja.
- Hogy hívnak fiam? - kérdezte a király.
- Valakinek.- felelte a királyfi.
El is kezdte a borotválást, de csak féloldalt vágta le a király szakállát, aztán kiugrott az ajtón, és futott árkon - bokron át.
- Megállj, te zsivány, csak kerülj a kezem közé! - kiáltott utána az öreg király, majd a leányhoz sietett.
- Mond, volt itt Valaki?
- Csak a Túrós rétes- mosolygott a királylány.
A király azt hitte a leánya tréfál vele. Kiszaladt a konyhába:
- Szakácsné járt itt valaki?
- Igen felséges királyom, a Macska épp most iszkolt el.
- Kit érdekel a macska! - dohogott a király, és rohant az első kapushoz.
- Nem futott erre valaki?
- De igen, Négy hete.
A király felbosszankodva loholt a második kapushoz.
- Mond, járt erre Valaki?
- Igen, itt járt Valaki, és az első kapuhoz szaladt.
- Na végre egy értelmes felelet!- örült meg a király. Az első kapust a földön találta.
- Járt erre Valaki?
- Nem járt felséges királyom.
- És miért fekszel itt a földön?
- Azért, mert a Pálinka ledöntött a lábamról.
Mérgelődött a király, elagyabugyálta a kapust, majd visszament a palotába. Ott mindenkit meghallgatott, és rájött, hogy a királyfi volt borbélynak öltözve. Hamar üzent is érte, hogy jöjjön, vigye el a királylányt, mert félt, hogy legközelebb még nagyobb gúnyt űz belőlük. No, hiszen nem kellett annak kétszer üzenni, még aznap megérkezett, és megtartották a lagzit.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
