NAPLÓK: Volt egy pillanat
Legutóbbi olvasó: 2024-04-29 00:42 Összes olvasás: 49975| 500. | [tulajdonos]: Publikációim 1. | 2018-09-23 16:46 |
https://petoczandrasblog.blogspot.com/2018/02/szepiroi-kurzus-2018tavasz3-vezsenyi.html
Szépírói kurzus 2018/tavasz/3 Vezsenyi Ildikó versei
A Kodolányi János Főiskola Szépírói Műhelye idén is folytatódik.
A Líra kurzus legutóbbi foglalkozásán az volt a feladat, hogy a saját nevünkkel írjunk verset, miként azt József Attila tette. Vezsenyi Ildikó remekül teljesítette a feladatot.
Vezsenyi Ildikó
Vezsenyi Ildikó, a költő, haragszik (1)
Nem tudom, mi ez.
Nyilván a rossz részem.
Homok a kagylóban.
Irritáció, pír, varr, seb.
Szarból kavart tejszínhab.
Amihez én értek.
Eszköz hozzá az idő nyomása.
Hatványozódik.
Összesűrűsödött lélek az anyag határán.
Szavakká lett, nem testté:
epekővé vagy vakbélgyulladássá.
Esszencia, szóillat, párlat,
illékony gondolat lecsapódása papíron.
Belső árnyék vetületem, kiköpött részem.
Vezsenyi Ildikó, a költő, haragszik (2)
Egy biztos. Mindez nem én vagyok.
Vagyok az úr, a vers csak cifra szolga.
Én költőként, nőként, se úr, se szolga,
legfeljebb eszköz.
Csésze, ami összefogja
az erjesztéssel érlelt gondolatot.
Magadat ízleled benne,
nyálad PH-jával keveredik.
A jót könnyű szeretni.
Nincs vele munka.
Könnyű a gyönyörűség.
De a rosszban meglátni a jót,
a csúnyában a szépet,
valami ilyesmi a művészet.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
