NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2024-05-05 22:11 Összes olvasás: 72435Olvasói hozzászólások nélkül| 69. | [tulajdonos]: napszemüveg | 2018-07-10 14:10 | Verőfényben túlexponálódik a világ.
Aki ilyenkor képes sötéten látni,
visszakapja a színeket. | |
| 68. | [tulajdonos]: kormányablak | 2018-07-10 10:29 | Tessék mondani, a rókákat hol kell bejelenteni. A kisebbik fiam személyigazolványát intézzük, már bent ülünk az ügyintézőnél, de a rendszer minden irányban nyitott. Középen a Janus-képű biztonsági őr, egyik arcával a belépőt látja, másik arcával a kilépőt. Mi már lassan kilépünk, a madármozgású, apró öregasszony, aki a rókákat jött bejelenteni, még csak most érkezett. A múlt és a jövő kapujában áll, így mixelődik össze két különböző világ, a közös keresztmetszeten egymásba érnek az ügyeink, hogy pár perc elteltével visszahullhasson minden a maga külön-különjébe.
| |
| 67. | [tulajdonos]: majd | 2018-07-10 00:07 | Majd úgy teszek, mintha csak magamnak mesélnék,
a városról, amelyben minden éjjel eltévedek;
az emberekről, akik fehér ruhában vonulnak előttem
mind ugyanabba az irányba, amerre én, csak egy alak jön
velem szemben, hatalmas, fekete bőröndöt cipel, szalmakalapja
van, és átlátszó a teste, anyám az, ki sem kell nyitnia előttem
a bőröndöt, tudom, hogy apám csontjai vannak benne;
a gyerekekről, akiknek a nevetése reggelente úgy gurul elém,
mint a nap fénye a hegyoldalról, mire az arcomhoz ér,
már olyan vékony, mint a cérnaszál, de ha megtalálom
a végét, feltekerhetem, mint egy gombolyagot,
és odadobhatom egy macskának. Majd úgy teszek.
| |
| 66. | [tulajdonos]: red and gray | 2018-07-09 19:05 | 1. A kaméleon, ha elszürkül. Fejlődik? Vagy csak megöregedett?
Honnan tudhatja biztosan, hogy nem az őt körülvevő világ vesztette el a színeit?
2. Miért érzem sokszor, úgy, hogy a legnagyobb házban vannak a legkisebb szobák?
3. A piros levelek jól mutatnak a szürke kövön.
| |
| 65. | [tulajdonos]: zarándokút-előtt-2 | 2018-07-06 11:42 | Az előző rész tartalmából: Maja rábeszél az élményre, a fiam dohog, miért nem őrá hallgatok, egy büszke szótorony áll előttem, gondosan aládúcolva, befogadásra várva [az előző részben nem így írtam – javítani, hogy a szöveg egységes legyen!], s bár a torony néha csak egy torony, ez most vendégszöveg, beengedem, a szomszédaim barbárok, az asztalomon mindig két csésze áll.
Az androidok a megszólalásig hasonlítanak az emberekre. A tervezőik külön ügyelnek arra, hogy olyan vonásokkal ruházzák fel őket, amelyektől zavarba ejtően hitelesek lesznek. Ennek érdekében a továbbfejlesztésük során egyre nagyobb teret engednek a véletlennek. Előtérbe kerülnek az apró hibák, tökéletlenségek. Tűnődés, tétovázás, sutaság, egy-egy akaratlannak tűnő mozdulat és főleg-főleg sok-sok „emberi” szenvedés -- ez ejti rabul a látogatót, nem a tökéletesség.
Angolul néztem végig az első évadot, ha már sorozatot bámulok, hadd tanuljak belőle, legalább a nyelvet. Nem mindig értettem mindent, de szerencsére nem az angol miatt, az ismeretlen szavak legtöbbjének értelmét ki tudtam hámozni a szövegkörnyezetből. Are you kidding me? -- ennek a kérdésnek a jelentésére például magamtól jöttem rá, anélkül, hogy utána kellett volna néznem: Te most szórakozol velem? A csavar volt sok a filmben, azért nem értettem mindent; a forgatókönyvíró kicsit túlbonyolította a történetet, nyilván direkt, hadd legyen minél izgalmasabb a sztori. Két nap alatt túljutottam a teljes első évadon.
Harmadnapra érdekes szokást alakítottam ki. A buszon, a Városban, mindenütt, ahol emberekkel találkoztam, figyelni kezdtem másokat: ha egy Westworld-szerű vidámparkban élnénk, miből tudnám megállapítani, hogy ember áll előttem, nem egy gyárilag létrehozott, előre programozott android.
Folyt. köv.
| |
| 64. | [tulajdonos]: zarándokút előtt | 2018-07-06 11:02 | | Valaha a zarándokútra indulók megírták a végrendeletüket, elbúcsúztak a családtagjaiktól, és így indultak neki az útnak. Én egyelőre csak társasági szerződést módosítok a húgom kedvéért. Költői hangulat leng körül bennünket. A húgom irodavezető egy ügyvédi irodában, az én bétémben kültag. Türelmesen kérdezget, olyan lágy hangon, amit nem is ismertem tőle, biztosan az ügyfelein kísérletezte ki; minden apró részlet érdekli, amit én el se olvasnék, egyetlen kérdésére sem tudok válaszolni. Majd az ügyvéd, majd a könyvelő. Szavak ütik meg a fülemet, rájuk csodálkozom. Hétfőre összehívtunk egy taggyűlést, ott leszünk mind a ketten, hogy határozatképesek legyünk. | |
| 63. | [tulajdonos]: ó, az az énekes | 2018-07-06 09:01 | "... és mi azt hittük, hogy ami nincsen meg magyarul,
megírták helyettünk angolul." (Bereményi Géza)
És most azt hiszem én is. Jónak tartom Somlyó György fordításait, de Pablo Neruda Walking around-ját valamiért (hangulatában) jobban visszaadja az angol változat, mint a magyar, pedig szó szerint a Somlyóé pontosabb. Vagy csak abba a hibába esem, amiről Cseh Tamásék dalszövege szól? Ez a rész is pl.:
Hay pájaros de color de azufre y horribles intestinos
colgando de las puertas de las casas que odio,
hay dentaduras olvidadas en una cafetera,
hay espejos
que debieran haber llorado de vergüenza y espanto,
hay paraguas en todas partes, y venenos, y ombligos.
Yo paseo con calma, con ojos, con zapatos,
con furia, con olvido,
paso, cruzo oficinas y tiendas de ortopedia,
y patios donde hay ropas colgadas de un alambre:
calzoncillos, toallas y camisas que lloran
lentas lágrimas sucias.
Vannak kénsárga madarak és iszonyatos zsigerek,
gyűlöletes házak kapuira kiakasztva,
kávéházi asztalokon ottfeledt fogsorok,
tükrök,
amiknek sírniuk kellene a szégyentől és rémülettől,
és mindenütt esernyők és mérgek és köldökök.
Én csak megyek nyugodtan, szememmel és cipőmmel,
dühvel és feledéssel,
hivatalokba járok, ortopéd-üzletekbe,
és udvarokba, hol a dróton ruha szárad:
alsónadrágok, ingek, törülközők zokognak
lassú, szennyes sírással.
There are sulphur-colored birds, and hideous intestines
hanging over the doors of houses that I hate,
and there are false teeth forgotten in a coffeepot,
there are mirrors
that ought to have wept from shame and terror,
there are umbrellas everywhere, and venoms, and umbilical cords.
I stroll along serenely, with my eyes, my shoes,
my rage, forgetting everything,
I walk by, going through office buildings and orthopedic shops,
and courtyards with washing hanging from the line:
underwear, towels and shirts from which slow
dirty tears are falling.
A "tears are falling" a végén bőven sok. A "zokognak lassú, szennyes sírással" -- elég suta. Az eredeti is hatásvadász, persze. Na mindegy. Mindez csak azért, mert Zoárd eszembe juttatta.
| |
| 62. | [tulajdonos]: még egyszer | 2018-07-05 23:44 | Az előző rész tartalmából: Majánál aludtam, amíg ő megfőzte az ebédet, én borsót szedtem, próbáltam összebarátkozni egy rigóval, de az csak éhes volt, közben elkészült az ebéd, evés közben könyvekről, filmekről, pasikról beszélgetünk, így került szóba a Westworld.
-- Maja kedvéért bezzeg hajlandó vagy megnézni -- dohogott itthon a nagyobbik fiam, -- én meg hiába mondom már hónapok óta, hogy ne azt a sok szart [ezt aláhúzta a helyesírás-ellenőrző, pedig jól írtam le minden betűt, nem maradt ki semmi] nézzétek Apával, ami a tévében megy, oda se bagóztatok rám, pedig itt van lementve az egész sorozat.
-- Nem nézünk szart – feleltem, -- nem is szoktunk tévét nézni.
Na, jó, néha igen. Legutóbb például az Esőember-t néztük meg kb. hatodjára, az minden, csak nem szar [ezt már nem húzta alá a helyesírás-ellenőrző, úgy látszik, csak hozzá kell szoktatni a csúnya szavakhoz, hogy nem pofázzon bele az alkotói folyamatba]. Szeretem jó sokszor megnézni a filmeket, így mindig felfedezek bennük valami újat; a „Schindler listájá”-ban például csak a sokadik alkalommal vettem észre a film -- mások szerint legjellegzetesebb -- motívumának, a piros kabátnak az ismétlődését; lehet, hogy észrevettem én is, de mindig elfelejtettem, a sokadik megnézés után már nem fogom.
Végignéztem az egész első évadot. „A történet Westworldben, egy fiktív világban játszódik, egy technológiailag fejlett, vadnyugati vidámparkban, amelyet androidok laknak. A Westworld a szórakoztatás legfelsőbb szintjét kínálja a jól fizető vendégeknek, akik kedvük szerint, következmények nélkül cselekedhetnek bármit a park teljes területén anélkül, hogy a látszatra normális emberi életet élő androidok közbeszólnának.” (Wikipédia) Ezt megírhattam volna én is, kicsit másként, saját szájam íze szerint, de minek pazaroljam a tintát arra, ami már készen áll, mint egy gondosan aládúcolt, büszke őrtorony, és csak azt várja, hogy befogadják. Azt hallottam valahol, hogy a vendégszövegek ideje lejárt. Nem tudom, én szeretem a vendégeket a szövegben is. Kopogtatniuk sem kell, beengedem őket, mint ezt is: “Itt a határmezsgyén hullanak a levelek. Bár a szomszédaim mind barbárok, és te, te ezer mérföldekre jársz, asztalomon mégis mindig két csésze áll.”
Folyt. köv.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 61. | Vajdics Anikó: narrador incompetente | Duma György: Walking around | 2018-07-05 19:39 | "A rainman-t én is láttam nemrég, talán ugyanakkor, épp focivb meccs volt, de ha az embert meglátogatja pici lánya, nem ültetheti ilyesmi elé, a kattintgatás pedig pont ezt a remek filmet dobta elénk, és ki tudja hanyadjára is megnéztük. De, valóban, ugyanígy vagyok a Schindler listával is. Meg a Forrest Gumppal. Meg a Keresztapával. Meg a Tanúval. Meg a ...
A Westworld, noha érdemes a megnézésre, messze nem a fentiek kategóriája.
A kínai idézetről pedig, illetve a gondolatiságáról a Kopogtatás nélkül ugrik be."
Kedves György!
A fenti bejegyzése gondolom, az "android2" című bejegyzésemre született. Az nem levél, nem is vártam rá választ, de köszönöm a figyelmet. Nyilvános naplót írok, a saját nevemen, ne csodálkozzam, ha olvasóm akad, aki velem azonosítja az inkompetens narrátort.
Tisztelettel fogadom a bejegyzéseit, mert a saját bőrét viszi a vásárra, nem heteronímek nevében nyilatkozik. Nem mintha bajom lenne a heteronímekkel. (Lásd Fernando Pessoát, kedvenc költőmet.)
A.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
