NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2018-09-18 23:56 Összes olvasás: 4264| 71. | [tulajdonos]: nulla-dies-sine-linea | 2018-07-11 11:42 | a) Egyszer majd indítok egy tanfolyamot „Hogyan mondjunk nemet biztosítási ügynököknek úgy, hogy utána tükörbe tudjunk nézni?” címmel.
b) A füvek tudója szerettem volna mindig lenni, csücsökre fogva pendelyem füvek közt válogatni, szóban is elősorolni őket, igazlátókat, éltetőt, lélekcseréltetőket, vigyázva, hogy virág is hullatlan megmaradjon, vének szívében ifjúság belőlük hogy fakadjon, de mostanában inkább olyan urbánus (?) szerepekben lelem kedvemet, mint a kerítőnőség. Beszerveztem a Csillagszálló őszi lapbemutójára Varga Sünit. Róla még hallani fogunk. Most csak annyit, hogy húsz éves, és ha nem lennék meggyőződve, hogy egyszeri és megismételhetetlen (szegény a forgandó, tündér szerencse, hogy e csodát újólag megteremtse), azt mondanám, hogy ő a magyar Norah Jones és a fiatal Ella Fitzerald ügyesen összekeverve.
c) Folytatnom kell a Westworld-sztorit. Most jön a neheze. Egyelőre csak dadogni tudok. Nem mintha a dadogást lebecsülném. Sőt.
d) Megyek az erdőmbe őzlábgombát szedni. Végrendelet: táncoljatok!
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 69. | [tulajdonos]: napszemüveg | 2018-07-10 14:10 | Verőfényben túlexponálódik a világ.
Aki ilyenkor képes sötéten látni,
visszakapja a színeket. | |
| 68. | [tulajdonos]: kormányablak | 2018-07-10 10:29 | Tessék mondani, a rókákat hol kell bejelenteni. A kisebbik fiam személyigazolványát intézzük, már bent ülünk az ügyintézőnél, de a rendszer minden irányban nyitott. Középen a Janus-képű biztonsági őr, egyik arcával a belépőt látja, másik arcával a kilépőt. Mi már lassan kilépünk, a madármozgású, apró öregasszony, aki a rókákat jött bejelenteni, még csak most érkezett. A múlt és a jövő kapujában áll, így mixelődik össze két különböző világ, a közös keresztmetszeten egymásba érnek az ügyeink, hogy pár perc elteltével visszahullhasson minden a maga külön-különjébe.
| |
| 67. | [tulajdonos]: majd | 2018-07-10 00:07 | Majd úgy teszek, mintha csak magamnak mesélnék,
a városról, amelyben minden éjjel eltévedek;
az emberekről, akik fehér ruhában vonulnak előttem
mind ugyanabba az irányba, amerre én, csak egy alak jön
velem szemben, hatalmas, fekete bőröndöt cipel, szalmakalapja
van, és átlátszó a teste, anyám az, ki sem kell nyitnia előttem
a bőröndöt, tudom, hogy apám csontjai vannak benne;
a gyerekekről, akiknek a nevetése reggelente úgy gurul elém,
mint a nap fénye a hegyoldalról, mire az arcomhoz ér,
már olyan vékony, mint a cérnaszál, de ha megtalálom
a végét, feltekerhetem, mint egy gombolyagot,
és odadobhatom egy macskának. Majd úgy teszek.
| |
| 66. | [tulajdonos]: red and gray | 2018-07-09 19:05 | 1. A kaméleon, ha elszürkül. Fejlődik? Vagy csak megöregedett?
Honnan tudhatja biztosan, hogy nem az őt körülvevő világ vesztette el a színeit?
2. Miért érzem sokszor, úgy, hogy a legnagyobb házban vannak a legkisebb szobák?
3. A piros levelek jól mutatnak a szürke kövön.
| |
| 65. | [tulajdonos]: zarándokút-előtt-2 | 2018-07-06 11:42 | Az előző rész tartalmából: Maja rábeszél az élményre, a fiam dohog, miért nem őrá hallgatok, egy büszke szótorony áll előttem, gondosan aládúcolva, befogadásra várva [az előző részben nem így írtam – javítani, hogy a szöveg egységes legyen!], s bár a torony néha csak egy torony, ez most vendégszöveg, beengedem, a szomszédaim barbárok, az asztalomon mindig két csésze áll.
Az androidok a megszólalásig hasonlítanak az emberekre. A tervezőik külön ügyelnek arra, hogy olyan vonásokkal ruházzák fel őket, amelyektől zavarba ejtően hitelesek lesznek. Ennek érdekében a továbbfejlesztésük során egyre nagyobb teret engednek a véletlennek. Előtérbe kerülnek az apró hibák, tökéletlenségek. Tűnődés, tétovázás, sutaság, egy-egy akaratlannak tűnő mozdulat és főleg-főleg sok-sok „emberi” szenvedés -- ez ejti rabul a látogatót, nem a tökéletesség.
Angolul néztem végig az első évadot, ha már sorozatot bámulok, hadd tanuljak belőle, legalább a nyelvet. Nem mindig értettem mindent, de szerencsére nem az angol miatt, az ismeretlen szavak legtöbbjének értelmét ki tudtam hámozni a szövegkörnyezetből. Are you kidding me? -- ennek a kérdésnek a jelentésére például magamtól jöttem rá, anélkül, hogy utána kellett volna néznem: Te most szórakozol velem? A csavar volt sok a filmben, azért nem értettem mindent; a forgatókönyvíró kicsit túlbonyolította a történetet, nyilván direkt, hadd legyen minél izgalmasabb a sztori. Két nap alatt túljutottam a teljes első évadon.
Harmadnapra érdekes szokást alakítottam ki. A buszon, a Városban, mindenütt, ahol emberekkel találkoztam, figyelni kezdtem másokat: ha egy Westworld-szerű vidámparkban élnénk, miből tudnám megállapítani, hogy ember áll előttem, nem egy gyárilag létrehozott, előre programozott android.
Folyt. köv.
| |
| 64. | [tulajdonos]: zarándokút előtt | 2018-07-06 11:02 | | Valaha a zarándokútra indulók megírták a végrendeletüket, elbúcsúztak a családtagjaiktól, és így indultak neki az útnak. Én egyelőre csak társasági szerződést módosítok a húgom kedvéért. Költői hangulat leng körül bennünket. A húgom irodavezető egy ügyvédi irodában, az én bétémben kültag. Türelmesen kérdezget, olyan lágy hangon, amit nem is ismertem tőle, biztosan az ügyfelein kísérletezte ki; minden apró részlet érdekli, amit én el se olvasnék, egyetlen kérdésére sem tudok válaszolni. Majd az ügyvéd, majd a könyvelő. Szavak ütik meg a fülemet, rájuk csodálkozom. Hétfőre összehívtunk egy taggyűlést, ott leszünk mind a ketten, hogy határozatképesek legyünk. | |
| 63. | [tulajdonos]: ó, az az énekes | 2018-07-06 09:01 | "... és mi azt hittük, hogy ami nincsen meg magyarul,
megírták helyettünk angolul." (Bereményi Géza)
És most azt hiszem én is. Jónak tartom Somlyó György fordításait, de Pablo Neruda Walking around-ját valamiért (hangulatában) jobban visszaadja az angol változat, mint a magyar, pedig szó szerint a Somlyóé pontosabb. Vagy csak abba a hibába esem, amiről Cseh Tamásék dalszövege szól? Ez a rész is pl.:
Hay pájaros de color de azufre y horribles intestinos
colgando de las puertas de las casas que odio,
hay dentaduras olvidadas en una cafetera,
hay espejos
que debieran haber llorado de vergüenza y espanto,
hay paraguas en todas partes, y venenos, y ombligos.
Yo paseo con calma, con ojos, con zapatos,
con furia, con olvido,
paso, cruzo oficinas y tiendas de ortopedia,
y patios donde hay ropas colgadas de un alambre:
calzoncillos, toallas y camisas que lloran
lentas lágrimas sucias.
Vannak kénsárga madarak és iszonyatos zsigerek,
gyűlöletes házak kapuira kiakasztva,
kávéházi asztalokon ottfeledt fogsorok,
tükrök,
amiknek sírniuk kellene a szégyentől és rémülettől,
és mindenütt esernyők és mérgek és köldökök.
Én csak megyek nyugodtan, szememmel és cipőmmel,
dühvel és feledéssel,
hivatalokba járok, ortopéd-üzletekbe,
és udvarokba, hol a dróton ruha szárad:
alsónadrágok, ingek, törülközők zokognak
lassú, szennyes sírással.
There are sulphur-colored birds, and hideous intestines
hanging over the doors of houses that I hate,
and there are false teeth forgotten in a coffeepot,
there are mirrors
that ought to have wept from shame and terror,
there are umbrellas everywhere, and venoms, and umbilical cords.
I stroll along serenely, with my eyes, my shoes,
my rage, forgetting everything,
I walk by, going through office buildings and orthopedic shops,
and courtyards with washing hanging from the line:
underwear, towels and shirts from which slow
dirty tears are falling.
A "tears are falling" a végén bőven sok. A "zokognak lassú, szennyes sírással" -- elég suta. Az eredeti is hatásvadász, persze. Na mindegy. Mindez csak azért, mert Zoárd eszembe juttatta.
| |
| 62. | [tulajdonos]: még egyszer | 2018-07-05 23:44 | Az előző rész tartalmából: Majánál aludtam, amíg ő megfőzte az ebédet, én borsót szedtem, próbáltam összebarátkozni egy rigóval, de az csak éhes volt, közben elkészült az ebéd, evés közben könyvekről, filmekről, pasikról beszélgetünk, így került szóba a Westworld.
-- Maja kedvéért bezzeg hajlandó vagy megnézni -- dohogott itthon a nagyobbik fiam, -- én meg hiába mondom már hónapok óta, hogy ne azt a sok szart [ezt aláhúzta a helyesírás-ellenőrző, pedig jól írtam le minden betűt, nem maradt ki semmi] nézzétek Apával, ami a tévében megy, oda se bagóztatok rám, pedig itt van lementve az egész sorozat.
-- Nem nézünk szart – feleltem, -- nem is szoktunk tévét nézni.
Na, jó, néha igen. Legutóbb például az Esőember-t néztük meg kb. hatodjára, az minden, csak nem szar [ezt már nem húzta alá a helyesírás-ellenőrző, úgy látszik, csak hozzá kell szoktatni a csúnya szavakhoz, hogy nem pofázzon bele az alkotói folyamatba]. Szeretem jó sokszor megnézni a filmeket, így mindig felfedezek bennük valami újat; a „Schindler listájá”-ban például csak a sokadik alkalommal vettem észre a film -- mások szerint legjellegzetesebb -- motívumának, a piros kabátnak az ismétlődését; lehet, hogy észrevettem én is, de mindig elfelejtettem, a sokadik megnézés után már nem fogom.
Végignéztem az egész első évadot. „A történet Westworldben, egy fiktív világban játszódik, egy technológiailag fejlett, vadnyugati vidámparkban, amelyet androidok laknak. A Westworld a szórakoztatás legfelsőbb szintjét kínálja a jól fizető vendégeknek, akik kedvük szerint, következmények nélkül cselekedhetnek bármit a park teljes területén anélkül, hogy a látszatra normális emberi életet élő androidok közbeszólnának.” (Wikipédia) Ezt megírhattam volna én is, kicsit másként, saját szájam íze szerint, de minek pazaroljam a tintát arra, ami már készen áll, mint egy gondosan aládúcolt, büszke őrtorony, és csak azt várja, hogy befogadják. Azt hallottam valahol, hogy a vendégszövegek ideje lejárt. Nem tudom, én szeretem a vendégeket a szövegben is. Kopogtatniuk sem kell, beengedem őket, mint ezt is: “Itt a határmezsgyén hullanak a levelek. Bár a szomszédaim mind barbárok, és te, te ezer mérföldekre jársz, asztalomon mégis mindig két csésze áll.”
Folyt. köv.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
