DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2842 szerző 38698 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Németh Bálint
  Extrasystole
Új maradandokkok

Farkas György: cím nélkül (6)
Farkas György: cím nélkül (5)
Farkas György: cím nélkül (4)
Farkas György: cím nélkül (3)
Farkas György: cím nélkül (2)
Farkas György: cím nélkül (1)
Farkas György: A darázs
Farkas György: Források
Szilasi Katalin: Öreg pásztor kesergése
Szilasi Katalin: Hervadás cseresznyével
FRISS FÓRUMOK

Gyors & Gyilkos 23 órája
Farkas György 1 napja
Cservinka Dávid 1 napja
Filip Tamás 1 napja
Tóth János Janus 1 napja
Valyon László 1 napja
Szilasi Katalin 2 napja
Bátai Tibor 3 napja
Ózdi Annamária 3 napja
Kiss-Péterffy Márta 8 napja
Kiss-Teleki Rita 8 napja
Karaffa Gyula 9 napja
Egry Artúr 10 napja
Duma György 10 napja
DOKK_FAQ 11 napja
Csombor Blanka 14 napja
Tóth Gabriella 16 napja
Vadas Tibor 16 napja
Tamási József 17 napja
Zsigmond Eszter 19 napja
FRISS NAPLÓK

 Jószándékú párbeszélgetés 59 perce
A fény nem publikus 11 órája
Minimal Planet 13 órája
Ötvös Németh Edit naplója 15 órája
PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN 16 órája
A SZERKESZTŐSÉGI FŐEMLŐS 20 órája
Gyurcsi 21 órája
A vádlottak padján 23 órája
Hetedíziglen 1 napja
az univerzum szélén 1 napja
Bátai Tibor 1 napja
négysorosok 1 napja
ELKÉPZELHETŐ 2 napja
nélküled 3 napja
mix 4 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó)
Legutóbbi olvasó: 2024-03-29 10:10 Összes olvasás: 70064

Korábbi hozzászólások:  
51. [tulajdonos]: jambo2018-07-05 12:22
Timothy, az ugandai tanítványom nem csinálta végig a tanfolyamot. Sokat hiányzott; amikor mégis eljött, már nem tudta felvenni a tempót. Pedig sokat segítettem neki, a páros feladatoknál mindig én voltam a párja, hogy ne másnak kelljen vele kínlódnia. És készültem belőle, igazi stréberséggel. Napokig Ugandáról olvastam; amikor megjelent az órámon, még azt sem tudtam pontosan, hol van Uganda, Afrikának melyik részén. Az órán is arra törekedtem, hogy legalább alapszinten fogalma legyen mindenkinek arról, hogy mi fán terem Uganda. Az ugandai fákon egyébként gorillák teremnek. a városokban meg véreskezű diktátorok, kormánykatonák és terroristavezérek, olyan szerény elnevezésű csapatok élén, mint „Az Úr Ellenállási Hadserege”. (LRA: Lord Resistence Army).

La capital de Uganda es Kampala. Los idiomas oficiales son el suajili y el inglés. Uganda hivatalos nyelve a szuahéli és az angol, de az ország beljesében kb. 40 különböző nyelvet beszélnek, a leggyakoribb a luganda nyelv, amit gandaként is emlegetnek. Uganda jelentése: a „gandák országa”. Timothy kedvenc kajája, la comida favorita de Timothy, a banánlevélben párolt krumpli -- ez nem igaz, mást mondott, de nem tudtam megjegyezni, pedig felírtam, de a fecni elveszett.

Még szuhéliül is elkezdtem tanulni. A szuahéli először nagyon viccesnek tűnik a mássalhangzó-torlódások miatt, a kutyát például úgy mondják, hogy „wmba”, nyilván hangutánzó elnevezés; az is nagyon szórakozató például, hogy a „nem”-et, ami az összes általam eddig ismert nyelven rövid, egyszótagú szó, szuahéliül képesek három szótaggal mondani: „hapana”. Elég sokat hallgatván azonban, mint minden idegen nyelvnél, előbb-utóbb rájön az ember, hogy a szuahéli sem viccesebb egy cseppet sem a magyarnál.

TUTAONANA!

50. [tulajdonos]: android2018-07-04 15:51
A nagyobbik fiam megnézetett velem egy filmsorozatot, a West World első évadját. Igazából nem ő nézette meg velem, hanem az egyik barátnőm, Maja. Nála aludtam valamelyik próba után, kávéztunk, beszélgettünk, főztünk, jobban mondva ő főzött, én meg leszedtem a kertben az összes zöldborsóját; nem volt kis munka, sokat kellett hajlongani, de kértem tőle egy fürdőruhát, abban dolgoztam, így egy füst alatt megvolt az ez évi, első igazi D-vitamin-kúrám is (a téli depresszió ellen időben el kell kezdeni gyűjteni a testünkben a napsugarakat – ezt a gyerekeim ciprusi orvosa, Nazim Tam mondta egyszer tört magyarsággal. Utána fogok nézni milyen nyelvet beszélnek Cipruson, biztosan görögöt. Nazim nem néz ki görögnek, inkább muszlim külseje van. Ciprus déli részén a hivatalos nyelv a görög, a többség itt görög ciprióta, az északi, törökök által lakott részen a hivatalos nyelv a török – utánanéztem. Mezítláb álltam a felbolygatott földön zöldborsószedés közben, egy rigó ott ugrált a lábamnál, egyszer bele is csípett a kislábujjamba, biztosan azt hitte, kukacot talált. Talált is valószínűleg, csak túl közel a lábamhoz. Meglepett a gátlástalansága. Először azt hittem, rám kíváncsi, és barátkozni akar velem, elmondhattam volna, mint Szilágyi Domokos a Kényszerleszállás-ban, hogy van egy jó barátom, rigó (Sz. D.-nél „vízirigó”) az illető megtanított, hogyan kell hajlongani („rohangálni”) a veteményes ágyban („az árban), kicsipegetni mohos karók („kövek”) alól a mindennapit. De a madaraknak is van eszük, ahol kaja van, oda mennek. Érdekli is őket a barátság. Na, szóval, leszedtem a borsót, egy része azonnal bele is került az aznapi levesbe, ami isteni volt, utoljára a Mamánál ettem ilyen borsólevest, sárgarépával, csipetkével, petrezselyemlevéllel. Igen, mondta Maja, én csupa olyat tudni főzök, amilyeneket a nagymamák szoktak. Bírom, hogy Maja, ilyen öntudatos, nem mindig az. Ebéd közben is beszélgettünk, ahogy szoktunk, pasikról, könyvekről, filmekről. Így került szóba a West World. Nincs kedved megnézni az első részt, kérdezte Maja, csak hogy lásd, milyen.

Folyt. köv.

Olvasói hozzászólások nélkül
49. Vajdics Anikó: gracias2018-07-04 13:17
Regreso -- Pablo Neruda

Hostiles cordilleras,
cielo duro,
extranjeros, ésta es,
ésta es mi patria,
aquí nací y aquí viven mis sueños.

El barco se desliza
por el azul, por todos los azules,
la costa es la más larga
línea de soledad del universo,
pasan y pasan las arenas blancas,
suben y bajan los montes desnudos,
y corre junto al mar la tierra sola,
dormida o muerta en paz ferruginosa.

Cuando cayeron las vegetaciones
y el dulce verde abandonó estas tierras
el sol las calcinó desde su altura,
la sal las abrasó desde sus piedras.

Desde entonces se desenterraron
las antiguas estrellas minerales:
allí yacen los huesos de la tierra,
compacto como piedra es el silencio.

Perdonad, extranjeros,
perdonad la medida desolada
de nuestra soledad,
y lo que damos en la lejanía.

Sin embargo,
aquí están las raíces de mi sueño,
ésta es la dura luz que amamos,
y de algún modo, con distante orgullo,
como en los minerales de la noche,
vive el honor en esta larga arena.

Olvasói hozzászólások nélkül
48. Vajdics Anikó: simítások[tulajdonos]: elkóborlás2018-07-04 13:09
ELKÓBORLÁS

Van egy pszichátriai betegség, elkóborlás a neve, orvosi nyelven „disszociatív fuga”. Az elkóborlásban szenvedők az addigi életükről elfelejtkezve, váratlanul elutaznak otthonról valahová máshová, és teljesen új identitást fejlesztenek ki maguknak; olyan személyiségjegyeket vesznek fel, amilyenek korábban soha nem voltak jellemzőek rájuk. Ez az állapot hónapokig is eltarthat, a betegnek minden kapcsolata megszakad a normál életével, ugyanakkor rendezett és adekvát módon tud viselkedni, gondoskodni önmagáról. Van, aki csak viszonylag rövid időre felejtkezik el az addigi életéről, de az alatt az idő alatt idegen helyeken bolyong, s amikor magához tér, nem érti, mi történt vele, hogyan került oda.

Pár éve lektoráltam egy Sierra Leonéban játszódó regényt (Aminatta Forma: The Memory of Love), abban szerepel egy ilyen elkóborló asszony, aki poszttraumás stressz-szindrómában (PTSD) szenved, a neve Agnes. Agnes végignézi, ahogyan tizenéves, bedrogozott katonák kiirtják a családját. A polgárháború után békében élhetne, de ő rendszeresen elkóborol otthonról, idegen városokban tér magához; sosem tudja, hogyan került oda.

Mostanában gyakran eszembe jut Agnes. Olyan sokszor tévedek el, ha új helyre kell mennem, de még a bejárt útvonalakon is úgy el tudok bizonytalanodni, hogy az már beteges. Képtelen vagyok belőni az irányokat, ha döntenem kell, tutira az ellenkező utat választom, mint amerre mennem kellene. Elég egy kis letérő a „széles” útról, és máris labirintusban érzem magam, ismeretlen utcákon kóválygok, vergődöm, mint a pók hálójába került légy.

Nincs mese, ez terápiát igényel. És mint minden betegséget, érdemes ezt is úgy kezelni, én legalábbis úgy szeretném, mint a kutyaharapást szokták a szőrivel: direkt bolyongok.
A házunk melletti erdőt már egészen jól bejártam. Naponta futok vagy sétálok, a megszokott terepen csukott szemmel is eligazodom. A méhekről olvastam valahol, de lehet, hogy a madarakról, hogy a már bejárt terület határait koncentrikus körökkel tolják egyre kijjebb. Én is valami ilyesmit csinálok. Az eltévedést is bevállalva le-letérek a már jól ismert útvonalakról, az erdőről alkotott mentális térképem így felel meg egyre inkább a valódinak.

Egy ideje a Város van soron. Ha valahova mennem kell, inkább hamarabb elindulok, csak, hogy az út egy részét gyalog tehessem meg. Közben figyelem az utcatáblákat, a nevezetes pontokat, vagy a nem nevezetes, de számomra érdekességgel bíró helyeket. Tegnap például, a Csillagszálló nyári lapszám-bemutatójáról hazafelé jövet, leültem beszélgetni egy kolduló nő mellé a Corvin Plaza oldalában, a Pál utcai fiúk szobrához közel. Na, azt a helyet nem fogom elfelejteni soha. Volt ott két iskola is, a „Práter” és a „Szent Benedek” (ennek már itthon néztem utána).
Nem várok magamtól túl sokat. Egyetlen új helyet csak kell megjegyeznem minden alkalommal valamelyik budapesti utcában. A mai…, khmm, a mait is tudtam sokáig, kb. a 22-es busz Széll Kálmán téri megállójáig, odáig biztosan, mert emlékszem, hogy még mondogattam is magamban…, a csudába, elfelejtettem. Csakazértis kikeresem a Google-ról: Fekete Sas utca, Egészségügyi Szakrendelő -- ez volt, fene egye meg, az egyetlen mai feladat.
Az emberek mászkáló fák.
Köztük sem vagyok elveszettebb,
mint az erdőben.

Olvasói hozzászólások nélkül
47. Duma György: Elveszettség[tulajdonos]: elkóborlás2018-07-04 12:42
Kedves Anikó, ez a Neruda vers jutott eszembe a szövegéről:

-VISSZATÉREK

Valamikor, vándor, légy férfi vagy nő,
akkor, ha már nem élek,
itt keress, itt keress csak engem,
a kő s az óceán közt,
a tajték
viharzó ragyogásán.
Itt keress, itt keress, csak engem,
mert ide térek vissza, szót se ejtve,
hang nélkül, száj nélkül, ragyogva,
ide térek majd vissza, hogy a hullám
szilaj szivének
dobogása legyek,
itt leszek elveszendő s itt találsz rám:
itt leszek tán majd kővé s néma csönddé.

/fordította: Somlyó György/

Egy lépkedő fenyő

46. [tulajdonos]: elkóborlás2018-07-04 10:43
Van egy pszichátriai betegség, elkóborlás a neve, orvosi nyelven „disszociatív fuga”. Az elkóborlásban szenvedők az addigi életükről elfelejtkezve, váratlanul elutaznak otthonról valahová máshová, és teljesen új identitást fejlesztenek ki maguknak; olyan személyiségjegyeket vesznek fel, amilyenek korábban soha nem voltak jellemzőek rájuk. Ez az állapot hónapokig is eltarthat, a betegnek minden kapcsolata megszakad a normál életével, ugyanakkor rendezett és adekvát módon tud viselkedni, gondoskodni önmagáról. Van, aki csak viszonylag rövid időre felejtkezik el az addigi életéről, de az alatt az idő alatt idegen helyeken bolyong, nem tudja, hol van, hogyan került oda.

Két éve lektori véleményt írtam egy Sierra Leonéban játszódó regényről (Aminatta Forma: The Memory of Love), abban szerepel egy ilyen, elkóborló asszony, aki poszttraumás stressz-szindrómában (PTSD) szenved, a neve Agnes. Agnes végignézi, ahogyan tizenéves, bedrogozott katonák kiirtják a családját. A polgárháború után békében élhetne, de ő rendszeresen elkóborol otthonról, idegen városokban tér magához, és sosem tudja, hogyan került oda.

Mostanában sokszor eszembe jut Agnes. Olyan sokszor tévedek el, ha új helyre kell mennem, de még a bejárt útvonalakon is úgy el tudok bizonytalanodni, hogy az már beteges. Képtelen vagyok belőni az irányokat, ha döntenem kell, tutira az ellenkező utat választom, mint amerre mennem kellene. Elég egy kis letérő a „széles” útról, és máris labirintusban érzem magam, ismeretlen utcákban kóválygok, kétségbeesetten vergődöm, mint a pók hálójába került légy.

Nincs mese, ez terápiát igényel. És mint minden betegséget, érdemes ezt is úgy kezelni, én legalábbis úgy szeretném, mint a kutyaharapást szokták a szőrivel: direkt bolyongok.
A házunk melletti erdőt már egészen jól bejártam. Naponta futok vagy sétálok, a megszokott terepen csukott szemmel is eligazodom. A méhekről olvastam valahol, de lehet, hogy a madarakról, hogy a már bejárt terület határait koncentrikus körökkel tolják egyre kijjebb. Én is valami ilyesmit csinálok. Az eltévedést is bevállalva le-letérek a már jól ismert útvonalakról, az erdőről alkotott mentális térképem így felel meg egyre inkább a valódinak.

Egy ideje a Város van soron. Ha valahova mennem kell, inkább hamarabb elindulok, csak hogy az út egy részét gyalog tehessem meg. Közben figyelem az utcatáblákat, a nevezetes pontokat, vagy a nem nevezetes, de számomra érdekességgel bíró helyeket. Tegnap például, a Csillagszálló nyári lapszám-bemutatójáról hazafelé jövet, leültem beszélgetni egy kolduló nő mellé a Corvin Plaza oldalában, a Pál utcai fiúk szobrához közel. Na, azt a helyet nem fogom elfelejteni soha. Volt ott két iskola is, a „Práter” és a „Szent Benedek” (ennek már itthon néztem utána).

Nem várok sokat magamtól. Minden alkalommal egyetlen új helyet kell megjegyeznem valamelyik budapesti utcában. A mai…, khmm, a mait is tudtam sokáig, kb. a 22-es busz Széll Kálmán téri megállójáig, odáig biztosan, mert emlékszem, hogy még mondogattam is magamban… A csudába, elfelejtettem. Csakazértis kikeresem a Google-ról: Fekete Sas utca, Egészségügyi Szakrendelő -- ez volt, fene egye meg, az egyetlen mai feladat.

Az emberek mászkáló fák.
Köztük sem vagyok elveszettebb,
mint az erdőben.

45. [tulajdonos]: elég jó anya2018-07-03 23:12
Anya, legalább ezt nézd meg, most jön a lényeg! Harmadik estéje nézem végig a nagyobbik fiam kedvéért a moszkvai tizenegyeseket. Majdnem nemet mondtam (éppen írtam valamit), de az együttes élmény (lásd: Mérei-Binét) fontos, főleg, ha a gyerek kezdeményezi, lássuk hát, legyen miről beszélgetni, elvégre három fiam van, nem a költészet fogja érdekelni őket egy ilyen estén, amikor a fél világ sörrel a kezében a képernyő előtt ugrál. Megnéztem az összes csodálatos gólt, az összes fantasztikus védést, gyönyörűek voltak a mozdulatok, egyik íves, kerek, a másik kiszámíthatatlanul gyors, mint a nyílvessző. Most úgy érzem magam, mint akinek előjáték nélkül kell átesnie tíz orgazmuson, hogy elmondhassa magáról, milyen jófej.

Olvasói hozzászólások nélkül
44. Vajdics Anikó: leszokniVajdics Anikó: maxmix2018-07-02 13:43
És még mindig nem jó, de csakazértis így hagyom. (Itt.)

Olvasói hozzászólások nélkül
43. Vajdics Anikó: maxmix[tulajdonos]: itthon se otthon2018-07-02 13:34
A maximalizmusom fog a sírba vinni.

VOLT ERDŐ, VAN ERDŐ

Elegem van a reggeli fejfájásokból. Fejfájás ellen kisasszony szedjen erdőt. Volt egy erdőm Mihálydiban. Ez nem hangzik olyan jól, mint az „I had a farm in Africa”, nem is olyan romantikus a folytatása. Apámtól örököltem. Csak a baj volt vele. A fatolvajok derékmagasságban fűrészelik el a fákat, biztosan úgy kényelmesebb, és biztosan azért tolvajkodnak, mert fáznak szegények, de a derékba vágásra nincs mentség. Aki lop, az lopjon szépen. Mint amikor Málagában feltörték az autónkat, a tolvaj csak a hátsó kis ablakot zúzta be, azon benyúlva tekerte le gondosan a a jobb hátsó ablak üvegét. Hálásak voltunk a figyelmességéért. Hála ide vagy oda, a betört kisablakkal elég sok gondunk volt; Madridig kellett mennünk, hogy találjunk egy Skoda-szervízt, ahol érdemben tudtak foglalkozni egy négy ütemű Wartburggal. Péntek délután volt, a szervizvezető összetrombitálta a teljes személyzetet, percekig csodálták az új fejlesztést. Az ablakot ingyen kicserélték, ugyanakkora kellett bele, mint a két ütemű Wartburgba, nem került egy centimónkba se. Majdhogynem ők fizettek az ingyen látványosságért.
Az erdőt végül eladtam. Elég nekem itthon a szőlő és a málna.
Itt még mindig csak itthon vagyok, az otthon ott maradt Mihálydiban. Ez persze nem igaz, mert sokkal inkább Körösújfaluban maradt a Mamánál. Ez sem igaz, mert ha így lenne, nem álmodnék folyton a mihálydi házzal. „Mindíg az elhányt bádogkanalat,/ a nyomorúság lim-lom tájait kerestem (…). Mindíg,/ mindíg is hazavágytam.” (P. J.) Biztos, hogy hosszú ível írta? Nem tudok utána nézni. A Pilinszky-kötetemet Szepezden tartom, az a második itthon.

Volt egy erdőm tele derékig csonkolt, fiatal fákkal. Itthon is van egy erdőm. Fejfájás ellen a legjobb gyógyszer.

Olvasói hozzászólások nélkül
42. Vajdics Anikó: kukk[tulajdonos]: peepshow2018-07-02 12:23
Még mielőtt valaki a kukkolós bejegyzésemet magára venné: én mindig magamból indulok ki, és csak magamról beszélek. Maszturbálok -- hogy csúnyábban hangozzék.


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2024-02-01 08:36 l
2024-01-06 21:31 Sokadik
2023-07-15 16:45 Kosztolányi M. szerint
2023-07-10 12:57 Genovéva ajánlása
2022-10-13 10:07 lilis
2022-05-13 09:03 lili
2021-11-05 08:42 lista
2020-11-27 16:47 Kedvenc verseim
2020-09-25 22:55 furim
2019-11-21 14:36 nélküled
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2024-03-28 22:38   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 22:12   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 22:07   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 20:31   Napló: Minimal Planet
2024-03-28 19:56   Napló: Minimal Planet
2024-03-28 18:28   Napló: Ötvös Németh Edit naplója
2024-03-28 18:18   Napló: A fény nem publikus
2024-03-28 17:20   Napló: PÁLÓCZI - SZABADVERSTAN
2024-03-28 13:41   Napló: Jószándékú párbeszélgetés
2024-03-28 13:41   Napló: Jószándékú párbeszélgetés