NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 18:25 Összes olvasás: 71643| 890. | [tulajdonos]: az-a-kéz | 2022-08-03 19:07 | "Bodoky Richárdnak az írás sokat segített az igazságtalan mellőzések elviselésében..."
https://parokia.hu/v/aki-sziven-viselte-az-elesettek-sorsat/?fbclid=IwAR3sKmkcQFBZ584ezc5CdvyVg2C-GtmRZG_xuUmogBPkiozydfh7wq8mvuM
Bodoky Richárd (eredeti nevén Biberauer Richard) a férjem nagyapja volt. A legnagyobbik fiamat még ő keresztelte -- titokban, szűk családi körben, mivel nem gyakorolhatta a lelkészi hivatást. A kormánynak behódoló felettesei előbb segédlelkésszé fokozták le, majd teljesen megfosztották hivatásától, azt az embert, aki az első magyar diakonisszaintézményt, a Filadelfia szövetséget megalapította, vezette az édesapja által létrehozott Bethesda kórházat (ahol a zsidóüldözés idején élete kockáztatásával embereket bújtatott) és létrehozta a Schweitzer Albert Református Szeretetotthont, 1942-ben a Filadelfia Intézet noszvaji épületét árva zsidó gyerekeknek ajánlotta fel stb. A férjem nagymamája matematika-fizika tanári fizetéséből tartották el a családot (négy gyerekkel, plusz egy örökbefogadott lányt). B. R. mellőzésére azért került sor, mert nem rejtette véka alá a véleményét, amikor az egyházi vezetők részéről elvtelen politikai magatartást tapasztalt.
Nem ismertem nála hitelesebb, „igazabb” embert, talán csak kettőt, egykori főnökömet, Benedek István Gábort (BIG-et) és az anyai nagymamámat, Hegedűs Istvánné Krucsó Zsuzsannát. Amikor utoljára láttam Richárd bácsit a betegágyán, megszorította a kezemet, és azt mondta, ha valami nyomja a szívemet, neki nyugodtan elmondhatom. Sok minden nyomta a szívemet akkoriban. Első generációs értelmiségiként egy részben erdélyi nemesi, részben svájci eredetű nagypolgári családban helytállni nem volt könnyű. Ott csengett a fülemben az egyik családtag pár évvel korábbi mondata, hogy a származásommal deklasszálom a családot. Richárd bácsi akkor már teljesen magatehetlen volt, forgatni kellett, hogy a felfekvését enyhítsék, alig lehetett ráismerni, annyira lesoványodott, de a keze szorításában erő volt. Megváltó erő. Vagy legalábbis enyhítő, nyugatató erő. Nem gyóntam meg neki, mi nyomja a szívemet, meg sem tudtam volna akkoriban fogalmazni, és még ma sem menne igazán, de a lehetőség, hogy lett volna kivel beszélgetnem a nehézségeimről, önmagában sokat segített, és segít ma is. Csak arra a kézre kell gondolnom, a csontos ujjak szorítására.
Bodoky Richárd augusztus 6-án lenne 114 éves.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
