NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó)
Legutóbbi olvasó: 2024-04-26 22:45 Összes olvasás: 7175867. | [tulajdonos]: majd | 2018-07-10 00:07 |
Majd úgy teszek, mintha csak magamnak mesélnék, a városról, amelyben minden éjjel eltévedek; az emberekről, akik fehér ruhában vonulnak előttem mind ugyanabba az irányba, amerre én, csak egy alak jön velem szemben, hatalmas, fekete bőröndöt cipel, szalmakalapja van, és átlátszó a teste, anyám az, ki sem kell nyitnia előttem a bőröndöt, tudom, hogy apám csontjai vannak benne; a gyerekekről, akiknek a nevetése reggelente úgy gurul elém, mint a nap fénye a hegyoldalról, mire az arcomhoz ér, már olyan vékony, mint a cérnaszál, de ha megtalálom a végét, feltekerhetem, mint egy gombolyagot, és odadobhatom egy macskának. Majd úgy teszek.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!