NAPLÓK: EXTITXU-UXTITXE Legutóbbi olvasó: 2024-05-01 23:10 Összes olvasás: 31630| 123. | [tulajdonos]: Új Bekezdés, 1217. május 3. | 2020-10-14 14:34 | Vajdics Anikó
Vonaton
A székesfehérvári pályaőrnek elől hiányzik egy foga. Teljesen kopasz, az állán kecskeszakáll, a fülében (mindkettőben) aranykarikák. Ha nem ujjatlan pólót viselne a neonmellény alatt, nem látszana a bal vállán a tetoválás.
A meleg fiú észrevette, hogy nézem. Napszemüveget tol a szemére. Joggal: a tekintetéből, amit a nekem háttal ülő srácra vet, így alig látszik valami. Telefonon kommunikálnak. Az „én fiúm” ellágyuló arccal fogadja az üzeneteket. Ebből gondolom, hogy a nekem háttal ülő fiúba szerelmes, akiből csak annyit látok a két ülés közötti résen át, hogy izmos és csíkos pólót visel. A napszemüveg később jön, a nekem háttal ülő előbb megfordul, egyenesen rám néz. Én vissza: mindent tudok, fiúk, de mi a baj?
Kenesén szálltak fel. Nem mintha ennek bármi jelentősége lenne. Pedig van. Két éve itt ütött el alattam a vonat egy öngyilkos férfit. Helyszínelés, mentők, a testrészek dobozba gyűjtése. Hajnali háromra értem haza a tíz helyett. Az egyik karját sokáig keresték. A mozdonykerék vonszolta előre a többi testrészt hátrahagyva. A vonatkerekek alatt az emberi csontok úgy ropognak, mint a faágak — ezt azóta tudom.
Közben ki kell mennem a WC-re. Visszafelé jövet a csíkos pólós hideg tekintetébe ütközöm. Jól van fiúk, nem kíváncsiskodom tovább.
Székesfehérváron a peronon egy nagy fenekű lány két gurulós bőrönddel és egy válltáskával éppen megérkezhetett: a fiú hosszasan ölelgeti, majd szájon csókolja. Sokáig tart a csók is. Jó nézni őket. A vonat még áll. A fiú már a bőröndök körül toporog. Látszik rajta, hogy nem tudja, melyikhez nyúljon, melyik nehezebb. A lány előbb a válltáskáját adja oda, majd zavartan visszaveszi. A fiú végül a valamivel nagyobb, piros-fehér-zöld mintákkal teli bőröndöt választja. Hány hétre, hány hónapra érkezhetett ez a lány, és honnan?
Olafur Eliasson: Artwork in train made by the land
A meleg fiú közben leveszi a napszemüvegét, majd újra visszaveszi. A szemem sarkából látom, hogy engem vizslat. Nyugi, lesek vissza rá, én mindenkit megbámulok. A heterókat is. Az orra és az arca piros. Szépen le van sülve, gondolom, és a saját, meztelen vállamra pillantok.
Fázni fogok. Az összes ablak nyitva, és én nem hoztam magammal pulcsit. Andris addig atyáskodott felettem, amíg a „legfontosabbat” végül otthon felejtettem. Pénz és bérlet van nálad. Van, de adhatsz még egy ezrest, ha akarsz, hátha mégis többe kerül a vonatjegy. Többe került, és a pulcsi is hiányozni fog. Andris a férjem. Ezt csak az olvasó kedvéért írom, de ezt most nem kellene leírnom, hiszen kitalálhatta azt magától is az olvasó, s egyébként is az ő kedvéért írok mindent. Vagy nem?
Máris fázik a vállam. Nincs nyitva az összes ablak, de így is erős a huzat. Ha elkezdeném becsukatni őket, rögtön kiderülne, milyen reumás, vén öregasszony vagyok, és ezt most nem akarom.
Székesfehérvár után felszáll egy fiú. Mályvaszín pólót visel. Azonnal látom a tekintetén, hogy valakit lent hagyott a peronon, és hogy az a valaki nem az anyukája. De nem is a barátja. Legfeljebb a fiúja. De nem: egy lány áll a peronon félre fordított fejjel, keresztbefont kézzel. (Zárt testtartás.) Gátlásos vagy nincs úgy belezúgva a fiúba, mint az ő bele? A fiúra lesek: ugyanolyan kitágult pupillával néz a lányra, mint ahogyan a napszemüveges fiú nézett a csíkos pólósra. A lány végre zavartan visszapislog, aztán újra félre, nem tudja tartani a szemkontaktust. Csak gátlásos. Ez megnyugtat.
Kelenföld. A napszemüveges és a csíkos pólós pillantásra sem méltatnak, amikor leszállnak. Csípi a nyakamat a huzat. A laptopos táskámban találok egy vászonszatyrot, azt terítem a hátamra. „Széchenyi 2020 Magyarország kormánya Befektetés a jövő” — ez díszeleg a vállamon, mint egy tetoválás.
Naplójegyzet, 2017. július 4. | |
| 122. | [tulajdonos]: kieg. | 2020-10-14 14:06 | | A hétvégi kiránduláson egy nőnek piros-fehér maszkja volt. Tudtam, hogy jelent valamit, de csak ma értettem meg, hogy mit. Kezdem külön rekeszekben tárolni a dolgokat. | |
| 121. | [tulajdonos]: ... | 2020-10-14 13:43 | | A kritikus tömeg – mondta ébredés előtt a Hang. Egy férfi és egy nő bábalakját akartam összetapasztani álmomban ragasztópisztollyal a hátuknál fogva. Akkorák voltak (kb. húsz centisek), mint az egyik gyerekkori kaucsukbabám, aminek levágtam a haját és tollal összefirkáltam az arcát (már nem emlékszem, miért). Csúnya lett, de így is szerettem. Vagy íyg még jobban. Mamától kaptam. A férfi és a nő nem akart összeragadni, ezért fogtam egy ollót, és felvágtam őket elölről a hasuknál fogva. Puha gyapotszerű anyag ömlött ki belőlük. Elsimítottam a puhaságot a kezemmel, és ráálltam, mint egy szőnyegre. A következő jelenetben egy irodalmi rendezvényen ücsörögtem. Már majdnem véget ért a műsor, amikor megjelent Zézsé, egy ismerősöm. Nem akartam hinni a szememnek, főleg, amikor nekem is odabiccentett. Jó napot, kiáltottam kitörő örömmel. Akkor vettem észre, hogy meghízott, cigiszag árad belőle és rücskös az arca. Mögöttem ült le. Én látványosan nyújtózkodni kezdtem, és kimentem a mosdóba, mert már nagyon kellett pisilnem, de az összes vécéfülke foglalt volt. Cölöpöket kellett levertem egy kalapáccsal egy harmadik álomjelenetben, mintha az addigi talajon ellehetetlenült volna számomra a járás, de nem vízszintesen, hanem függőlegesen, mintha egy falon kellett volna továbbhaladnom. El tudtam képzelni, hogy ez lehetséges. | |
| 120. | [tulajdonos]: aki-nem-keres-talál? | 2020-10-13 16:09 | | Werner Herczog szerint a törpék arányos teremtmények, csak a világ nagy körülöttük, olvasom. a rendező velük szereti demonstrálni, hogy az ember milyen kicsi és szerencsétlen a világban. Főleg azért, mert kommunikációképtelenek vagyunk. Mindannyiunknak, törpéknek, óriásoknak egyaránt megpróbáltatás a világ tudtára adni azt, ami a fejünkben, neadjisten’a lelkünkben zajlik. A Herzog-i dramaturgia körkörös: „a Mocskos zsaru visszaesik és azt csinálja, amit a film elején, Nosferatu Jonathanban reinkarnálódik és folytatja a világ szétbomlasztását, de Fitzcarraldo is hiába vonszolta fel a hajót a hegyre, a folyó visszasodorja őt oda, ahonnan indult. Amikor a lázadó törpék megdobálják a körbe járó autót A törpék is kicsin kezdték-ben, a sors ellen lázadnak. Ugyanez az autó jelenik meg a Bruno vándorlásai végén és szintén ebben a filmben a tyúk is egy körlapon futkos. A Nosferatuban Jonathannak saját egykedvűsége megy az agyára, amit ő valahogy úgy fogalmaz meg: unom az önmagukba visszafolyó csatornákat.” Érdekes, hogy mindez most kerül elő. Úgy, hogy nem is kerestem (?). | |
| 119. | [tulajdonos]: a-kulisszák-mögül | 2020-10-12 17:58 | Itt tartok a fordításban. Szeretem ezt a jelenetet:
"Arra eszméltem, hogy egy bagoly csőre ütögeti a koponyámat.
-- Hagyd abba, könyörgök! Elég volt! – kiáltottam.
-- Hát, élsz? – szűrődött ki zajból Alix de Selcedo megkönnyebbült hangja.
-- Nem szednéd le rólam ezt a szörnyeteget? – hadonásztam magam körül, már amennyire a rám szakadt fadeszkák engedték.
Körülnéztem. Szanaszét jajgató, nyöszörgő emberek. A házban tolongók egy része kétségbeesetten próbálta kimenteni őket a romok alól.
-- Hogyan találtál rám?
-- Munio talált rád, nem én. Emlékszik a szagodra, tegnapról. Aggódtam érted, de úgy látom, kutyabajod: ugyanolyan kék vagy, mint azelőtt.
-- Kék? Mint egy hulla? – értetlenkedtem.
-- Nem, dehogy! – rázta meg a fejét Alix. – Csak hát, az az igazság… Kérlek, ne áruld el senkinek, mert még bolondnak néznek, de én mindent érzéket összekeverek: a színeknek szaga van, a hangoknak íze. Az emberek különböző színárnyalatokban jelennek meg előttem. Így van ez, amióta az eszemet tudom.
-- És én kék vagyok? – mosolyogtam a homlokomon lévő dudort tapogatva.
-- Olyan vagy, mintha a tenger egy darabját hordoznád a szemedben – hajolt le hozzám, hogy felsegítsen. -- Súlyosak lesznek tőle a lépteid, annyira, hogy sokszor mozdulni sem tudsz: a földhöz szögez a rád nehezedő teher. Mégis ez határoz meg, ez a tengerkék szín. Nem is értem, mit keresel ebben a falakkal körbezárt városban.
-- És a többiek? Vagy csak engem látsz mászkáló szivárványnak?
-- Gunnarr fehér. Héctor, az unokatestvéred, aki most Castillo ura: földszínű. Nagorno gróf vörös… Folytassam?
-- Szívesen végighallgatnálak – sóhajtottam a vállára támaszkodva --, de most inkább segítsünk a sebesülteknek. Ki kell derítenünk, ki halt meg és ki maradt életben."
| |
| 118. | [tulajdonos]: ... | 2020-10-12 12:31 | Biztonság. Ezzel a szóval ébresztett ma a Hang. Egy kismacskát raktam el befőttes üvegbe álmomban. Egy talált macskát. A táskámban kerestem valamit, és amikor belenyúltam, ő akadt a kezembe. Hű, de szép vagy, mondtam neki, és megsimogattam. Fekete volt a feje, a háta cirmókás, a hasa fehér. Azt hittem, jól fog esni (nekem!) a simogatás, már majdnem az ölembe vettem, hogy tovább dédelgessem, de koszosnak éreztem a szőrét. Fertőtlenítésre lesz szükség, gondoltam. Akkor jutott eszembe a tartósítás. Majd kapsz kukoricát, gügyögtem, és elővettem egy üveget, ami sokkal kisebb volt, mint amibe a cica beleférhetett, végül mégis sikerült belegyömöszkölnöm, mert össze lehetett nyomni, mint egy puha anyagot. Már csak az üveg kupakját kellett megkeresnem. De az nem volt sehol.
A fél gyerekkoromat a cseresznyefán töltöttem, a másik felét az utcán, ahol kis libákat kellett őriznem. Közben mindenféle tornamutatványt csináltam: cigánykereket, hidat, kézenjárást, fejenállást, de nem egyedül, hanem a testvéreimmel és a környékbeli gyerekekkel, akiket magam köré gyűjtöttem. Énekeltünk is, seprűnyéllel és kapanyéllel a kezünkben táncdalfesztivált rendeztünk. Fél napokat töltöttünk így. Mindenféle játékot ki kellett eszelnünk közben, hogy ne unatkozzunk. Fodrászos, királylányos, főzős, egymást a homokgödörbe lökős játékokat. Mindemellett komoly kislány voltam. Ha megkérdeznék, játékos természetű voltam-e, inkább azt felelném, hogy nem. A többi gyerek a környezetemhez tartozott. Utálatos kis dögök voltak, hányszor összevesztem velük! Aztán kibékültünk.
"A közhiedelemmel ellentétben, amikor a mássággal találkozunk, mi is másnak érezzük magunkat, és leginkább ez az, amit nem vagyunk hajlandóak megbocsátani." /Giuseppe Pontiggia: Kétszer születni/ Amíg néhányan (sokan) azon aggódnak, mi lesz, ha a melegek és a transzneműek lerombolják a heteroszexuális kultúra fellegvárait, a transzhumanizmus keltetőiben már formálódik egy valóban nyugtalanító jövő: még leginkább csak testen hordható eszközök formájában, de egyre inkább a testünk belsejébe is beépítve. Fel vagyunk-e készülve arra a másságra, mai rohamos mértékben fog elterjedni talán már a mi életünkben is? Meg tudjuk-e majd bocsátani, ha transzhumán lények szembesítenek bennünket a saját másságunkkal? | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 116. | [tulajdonos]: ... | 2020-10-11 17:49 | | Van ruhám, van cipőm, mi akadályoz meg, hogy elinduljak, kérdeztem magamtól ébredés előtt énekelve, mintha egy népdal sorait ismételgettem volna. Egy városban bolyongtam álmomban, de nem utcákon és tereken, hanem hosszú, belső folyosókon, amelyek összeköttetésben álltak egymással. Csak be kellett nyitnom egy ajtón, és máris egy nyílegyenes folyosón találtam magam, ahol nem volt akkora forgalom, mint odakinn, szerencsére, mert nagyon kellett sietnem. Az egyik folyosó végén lévő ajtót kinyitva egy kollégiumi épületbe találtam magam. Jöttek-mentek benne a diákok, mindenki tudta a dolgát, mint egy hangyavárban. Ott bizonytalanodtam el: hiába futottam idáig lélekszakadva, fogalmam sincs, mit keresek. | |
| 115. | [tulajdonos]: ... | 2020-10-11 16:45 |
Unya születésnapjára esik K. Unya temetése. A sors keze. Így piszkál bele a családtörténetekbe. V. mamát a saját születésnapján temettük. Megpróbáltam elmagyarázni Sirdnának, miért nem tudom elképzelni, hogy Unya részt venne a szertartáson. Nem csak a covid miatt nem, bár az most jól jön ürügynek. Még csak nem is azért, mert ha görög-katolikus szertartás lesz, és miért ne lenne az, minimum három órás lesz a liturgia, még nekem is nehéz lesz végigállni, Unyának pláne. De nem ezért, hanem azért, mert Unya és K. Unya apám halálakor esküdt ellenségekként váltak el, és soha nem békültek ki. Huszonöt éve. K. Unya szerintem úgy képzelte akkor, hogy ő lesz az, aki majd nem megy el Unya temetésére. (Talán mondott is ilyet.) Hát, ezt jól benézte – ahogy a gyerekeim mondanák. Hajnal kettőkor „aludt el” K. Unya a kórházban, tudtam meg ma az unokatestvéremtől. Aznap éjszaka, amikor arra a gondolatra riadtam, hogy évek óta nem találkoztam személyesen a könyvelőnőmmel; P. nénit is rég láttam; K. Unyát pedig utoljára akkor amikor Nivrappal, az iráni barátnőmmel közös kulturális antropológiai látogatást tettünk az egykori falumban. Akiluj külön neki sütött pulykahúst. Nivrap nagyon hálás volt ezért, de a disznóhússal készült töltött káposztát is megkóstolta mindenütt, ahol jártunk. Négy helyen, négyféle különböző töltött káposztát. I couldn’t say wich was the best – mondta őszinte elismeréssel. „Nem csinál velünk az a lány valamit éccaka?” – hívott fel Akiluj pár órával azután, hogy bejelentkeztem hozzájuk, és elárultam, hogy Nivrap iráni. „Mit csinálna, Akiluj?” „Hát, nem tudom. Nem fogja ránk gyújtani a házat?” „Nem, Akiluj, ő nem az a gyújtogatós fajta. Inkább a nyakatokat fogja elvágni egy szablyával.” „Ne idegesíts mán te! Hogy fogok aludni éccaka?” Két éjszakát töltöttünk náluk. Négy közös szelfi készült utolsó nap az állomáson. Akiluj kért egyet külön is, amelyiken csak ő és Nivrap szerepel. Mintha egy kicsit ki akarta volna őt sajátítani. Nem féltékenykedtem. Legyen az övé! Ha már nem gyújtotta rájuk a házat.
| |
| 114. | [tulajdonos]: ... | 2020-10-10 22:14 | Tóth Kriszta nem olyan könyörtelen, mint Borges: ő kivezeti az olvasót a Minotaurusz álma című versből, a Körkörös romok-ból nincs kiút. A történet a végétől újraindul táguló körökkel, mintha újabb és újabb héjak rakódnának rá, és a középponttól egyre távolabb kerülünk. De hogyan nyugodhat meg ettől a főhős? Talán fordítva van? Befelé haladva indul újra a történet? Az álmodó van kívül, és az álmodott belül? Mint amikor egy anya hasában is egy anya van, és annak hasában is egy anya…
(Én és anyám… mintha a kifelé tartó történetet képviselnénk: a gyereket egy másik gyerek hordozta.)
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
