NAPLÓK: EXTITXU-UXTITXE Legutóbbi olvasó: 2024-05-02 10:23 Összes olvasás: 31656| 118. | [tulajdonos]: ... | 2020-10-12 12:31 | Biztonság. Ezzel a szóval ébresztett ma a Hang. Egy kismacskát raktam el befőttes üvegbe álmomban. Egy talált macskát. A táskámban kerestem valamit, és amikor belenyúltam, ő akadt a kezembe. Hű, de szép vagy, mondtam neki, és megsimogattam. Fekete volt a feje, a háta cirmókás, a hasa fehér. Azt hittem, jól fog esni (nekem!) a simogatás, már majdnem az ölembe vettem, hogy tovább dédelgessem, de koszosnak éreztem a szőrét. Fertőtlenítésre lesz szükség, gondoltam. Akkor jutott eszembe a tartósítás. Majd kapsz kukoricát, gügyögtem, és elővettem egy üveget, ami sokkal kisebb volt, mint amibe a cica beleférhetett, végül mégis sikerült belegyömöszkölnöm, mert össze lehetett nyomni, mint egy puha anyagot. Már csak az üveg kupakját kellett megkeresnem. De az nem volt sehol.
A fél gyerekkoromat a cseresznyefán töltöttem, a másik felét az utcán, ahol kis libákat kellett őriznem. Közben mindenféle tornamutatványt csináltam: cigánykereket, hidat, kézenjárást, fejenállást, de nem egyedül, hanem a testvéreimmel és a környékbeli gyerekekkel, akiket magam köré gyűjtöttem. Énekeltünk is, seprűnyéllel és kapanyéllel a kezünkben táncdalfesztivált rendeztünk. Fél napokat töltöttünk így. Mindenféle játékot ki kellett eszelnünk közben, hogy ne unatkozzunk. Fodrászos, királylányos, főzős, egymást a homokgödörbe lökős játékokat. Mindemellett komoly kislány voltam. Ha megkérdeznék, játékos természetű voltam-e, inkább azt felelném, hogy nem. A többi gyerek a környezetemhez tartozott. Utálatos kis dögök voltak, hányszor összevesztem velük! Aztán kibékültünk.
"A közhiedelemmel ellentétben, amikor a mássággal találkozunk, mi is másnak érezzük magunkat, és leginkább ez az, amit nem vagyunk hajlandóak megbocsátani." /Giuseppe Pontiggia: Kétszer születni/ Amíg néhányan (sokan) azon aggódnak, mi lesz, ha a melegek és a transzneműek lerombolják a heteroszexuális kultúra fellegvárait, a transzhumanizmus keltetőiben már formálódik egy valóban nyugtalanító jövő: még leginkább csak testen hordható eszközök formájában, de egyre inkább a testünk belsejébe is beépítve. Fel vagyunk-e készülve arra a másságra, mai rohamos mértékben fog elterjedni talán már a mi életünkben is? Meg tudjuk-e majd bocsátani, ha transzhumán lények szembesítenek bennünket a saját másságunkkal? | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
