NAPLÓK: EXTITXU-UXTITXE
Legutóbbi olvasó: 2024-05-02 12:43 Összes olvasás: 31662115. | [tulajdonos]: ... | 2020-10-11 16:45 |
Unya születésnapjára esik K. Unya temetése. A sors keze. Így piszkál bele a családtörténetekbe. V. mamát a saját születésnapján temettük. Megpróbáltam elmagyarázni Sirdnának, miért nem tudom elképzelni, hogy Unya részt venne a szertartáson. Nem csak a covid miatt nem, bár az most jól jön ürügynek. Még csak nem is azért, mert ha görög-katolikus szertartás lesz, és miért ne lenne az, minimum három órás lesz a liturgia, még nekem is nehéz lesz végigállni, Unyának pláne. De nem ezért, hanem azért, mert Unya és K. Unya apám halálakor esküdt ellenségekként váltak el, és soha nem békültek ki. Huszonöt éve. K. Unya szerintem úgy képzelte akkor, hogy ő lesz az, aki majd nem megy el Unya temetésére. (Talán mondott is ilyet.) Hát, ezt jól benézte – ahogy a gyerekeim mondanák. Hajnal kettőkor „aludt el” K. Unya a kórházban, tudtam meg ma az unokatestvéremtől. Aznap éjszaka, amikor arra a gondolatra riadtam, hogy évek óta nem találkoztam személyesen a könyvelőnőmmel; P. nénit is rég láttam; K. Unyát pedig utoljára akkor amikor Nivrappal, az iráni barátnőmmel közös kulturális antropológiai látogatást tettünk az egykori falumban. Akiluj külön neki sütött pulykahúst. Nivrap nagyon hálás volt ezért, de a disznóhússal készült töltött káposztát is megkóstolta mindenütt, ahol jártunk. Négy helyen, négyféle különböző töltött káposztát. I couldn’t say wich was the best – mondta őszinte elismeréssel. „Nem csinál velünk az a lány valamit éccaka?” – hívott fel Akiluj pár órával azután, hogy bejelentkeztem hozzájuk, és elárultam, hogy Nivrap iráni. „Mit csinálna, Akiluj?” „Hát, nem tudom. Nem fogja ránk gyújtani a házat?” „Nem, Akiluj, ő nem az a gyújtogatós fajta. Inkább a nyakatokat fogja elvágni egy szablyával.” „Ne idegesíts mán te! Hogy fogok aludni éccaka?” Két éjszakát töltöttünk náluk. Négy közös szelfi készült utolsó nap az állomáson. Akiluj kért egyet külön is, amelyiken csak ő és Nivrap szerepel. Mintha egy kicsit ki akarta volna őt sajátítani. Nem féltékenykedtem. Legyen az övé! Ha már nem gyújtotta rájuk a házat.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!