Tabula Rasa

Tabula Rasa

Mindent tiszta lapra írni, gyöngybetűkkel:
Rendezettnek tűnjön, ami teletűzdel,
Teleaggat aggályokkal: üvegdíszek
Egy kiszáradt fenyőn. Talán ebben hiszek,
Igen.

Az élet minden új erjedése,
Újabb sarjadása:
Tabula
rasa.


Csak én vagyok vésve hagyott
Ütött-kopott, penészes kőtábla.
Rajtam tanyáznak gombatelepek,
Bogárürülék és békanyál fedi
Tiszta Lapomat.

Öntudatom fejszével
Hasogat.

Az Öntudat, a rettenthetetlen,
Kétszeresen szüntethetetlen:
Én, és a Tudatom.

Ez,
Igen ez
A szavakkal és savakkal
feloldhatatlan
Gondolat.







Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Kötetben: Kortárs Verstár