Kanál
egy lakatlan szigeten hol a madarak
papírból vannak elásom a kanalat
amiben mindig mindent fordítva láttam
ami fordítva volt megfordult a szájban
amivel mértem hányan vagyunk az ágyban
hányan meztelenül és hányan ruhában
mindent láttam és néha a lényeget is
egy kanállal magamban megtaláltam
a fejjel lefelé lógó lényegekkel
eljátszottam mohón hogy mikor ébredek fel
azt sohasem tudtam csak feküdtem keresztben
holdbéli ágyakon vele és néha szerettem
néha meg a kanállal nyelvemre tettem
és vittem mint az állatok a langyos testet
egy gyerekderekat szorítva fémes ínyemhez
vittem át a porhanyós gonosz égitesten
tükör volt vagy térkép vagy angyali gépek
elveszett alkatrésze ezt csak én tudhatom
van hogy magától ráragad egy puha testre
vagy ha megszeret valaki arra rárakom
nem mér semmit csak megmutat ezt azt
mondjuk azt hogy a szívburka lila tulipán
vagy hogy nem mer rád gondolni délután
mert felhasad a kanál helye a homlokán
a lényeget láthattam de nem az igazat
és mikor már minden homlok meghasadt
amire az ujjam rászorítottam egyszer
mikor már minden megfordult a fémen
akkor egy réteggel beljebb néztem
és ott voltál abban az ősi angyali képben
és elmerült minden a híg kép levében
és a szívemben elhajlott az a kanál
lakhattak apró istenek is a kanalamban
én már minden eszközt régen neked adtam
homokba áshattuk de ugye emlékszel
te voltál a kanál és én voltam az étel
Hagyjon üzenetet a szerzőnek!Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólásokHozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.
