A fészekhagyó

szükségem lett volna erre a nyárra, szükségem,
hogy az  elásott tojást megtaláljam, amelyből
madárnyi  madár bújt volna elő, de nincs már
szükségem az édes-tojóra, a halk csipogásra,

mert kell az egyszerű repülés, nem lehetek
fészked. nincs ideje költésnek, nincs ideje
az ősz-öregnek, a nap ízű nyálnak, amit apró
csőrök várnak, tátognak és tátognak, míg

elszárad a nádas, de mégis: szükségem van
az  elszáradt falevélrakásra, a hosszú repülés
után legyen hova lehullani, pattanni, mint
egy mókus ejtett-makknak, elférjen a tél is.





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2011-09-15 13:19:53
Utolsó módosítás ideje: 2011-09-15 13:22:22