Óda a Hatvanhoz

1

Hatvan, feléd ballagok, és rajtad tűnődöm
ötször tizenkét év.
Lennél-e számomra a minden szempontból ideális vég?
Vég, amikor a hatvanéves tűz-sárkány elég.
Lennél-e az i-n a pont, vagy mondatvégi jel,
kétezerharminchét?
(Vagy inkább hat.)
Majd akkor megbeszéljük, hét vagy hat,
hat vagy hét. A születési biztosan hetvenhat.
Ezeken mélázom, amikor a sárkány még éppen fa.
Ez nem tréfa.

2

Hatvan, feléd ballagok, és rajtad tűnődöm
ötször tizenkét év.
Akit mikor betöltenék, tán még anyós
és árva sem lennék.
Amikor már lehetne vejem is,
már ha lenne lányom (is).

Nemezis?

Mondom most, hogy majd akkor őőő...
inkább lennék árva én,
SEMmint ők gyászoló szülők…
De a természetnek nincsen olyan rendje,
mely szerint a vég kiszámítható lenne,
akár csak így:
Amikor ők hatvan én szülök,
amikor én hatvan, ők halnak.
Egyáltalán, van ember, ki készen áll?
A természet éles véletlenekkel operál.

3

Hatvan, feléd ballagok, és rajtad tűnődöm
ötször tizenkét év.
Hurcolom első éveimet is, puttonyban, feléd.
Puttonyban, mely tapasztalat-gyümölcsökkel teli.
Benne kedves nadrágok, ovis jel, rossz tartás, suli...
Benne a kérdés, fiú vagyok-e vagy lány?
Melyet szüleimhez gyakran intéztek, mondván
rövid haj, és fülbevaló-hiány.
És benne a válasz
anyám kérésére is:
(– Fogd meg a kezem!)
Azóta életem refrénje, hátamon hordós
puttonyom ékessége e mondat:
(– Nem vagyok dedós!)

4

Hatvan, feléd ballagok, és rajtad tűnődöm
ötször tizenkét év.
Tizenkettő-huszonnégy.
Amikor, ha buli: nulla-huszonnégy.
Itt dől el minden? Alig éltél, de
ekkor dől el, nem máskor.
Vágyak, szerelmek, mámor.
Az élet csupa inger és élmény.
Légy bátor?!
Most van, mikor mindent elcseszel.
Döntsd el mi leszel!

5

Hatvan, feléd ballagok, és rajtad tűnődöm
ötször tizenkét év.
Családod születik,
társad a felnőtt lét.
Két gyerek, és
a program kész.
Pelenkázás, játszótér, állatkert.
Jöhet a válóper.

6

Hatvan, feléd ballagok, és rajtad tűnődöm
ötször tizenkét év.
12 év gürcölés.
Gatyád rámegy a lakhatásra,
legyen erőd a folytatásra!

7

Hatvan, feléd ballagok, és rajtad tűnődöm
ötször tizenkét év.
Magyar módra, bajt cipel,
mert a nő bármit elvisel.
Felkészülni nagyiságra, pont,
mikor már semmiben sem hiszel.
Nőként láthatatlannak,
és a nagy dolgok után:
lenni.
Csak lenni,
a családnak.

8

Hatvan felett ballagok, és rajtad tűnődöm
még ötször tizenkét hónap.
Vagy 60 nap?
Vagy 60 perc?
Vagy 60 sec?
A másvilágra születést nem méri a nővér percre.
Mert születés ez is, a mérhetetlenbe. Úgy-e?
Mindenki egyszemélyes magán-ügye.
Jöjjön idézet a végére.
Ha nem is Ady,
de Várady:
„Attól, hogy itt a hatvan,
nem dől a tábla ránk”.

9

(Mellékdal)

(Sakktábla vagy sírtábla:
az a kérdés itten.
A válasz meg mindegy,
mert még nem billen.
Játszmából jut még plusz
nagyjából négy parti.
Sakkozni tudsz?)





Hagyjon üzenetet a szerzőnek!

Csak ehhez a vershez tartozó hozzászólások

Hozzáadás a KEDVENC VERSEK listájához.

Feltöltés ideje: 2025-04-09 18:31:28
Utolsó módosítás ideje: 2025-04-09 18:31:28