Egy reklámfilm (vagy paródia) jutott eszembe, igaziból csak a csattanóra emlékszem. Valami csomagot akart feladni a manus, rengeteg akadályt kellett leküzdeni, csak hajszálon múlt minden akadálynál, hogy továbbjutott, végre nagy megkönnyebbüléssel feljutott a hajóra.
A rohamosan tollasodó Újgazdag úr rövid megfontolás után úgy döntött, hogy nem jelent neki nagy többletköltségét, ha mostantól nem maga autózik be hetente háromszor masszírozásra, hanem a lakásán veszi igénybe a szolgáltatást. Meg is jött a korábban még nem látott gyúróember, lezajlott a mintegy negyvenöt perces dögönyözés, amely minden izmot megmozgatott: Újgazdag úr mintha újjászületett volna.
- Azt szeretném, ha továbbra is Maga jönne - mondta a masszőrnek, a gyúróasztalról felkászálódva. - Kérem, megbeszélhetjük, itt a névjegyem. - Újgazdag úr így, szemüveg nélkül még csak a nyomtatott arany "DR" betűket tudta kibetűzni rajta. - Nahát, masszírozásból is lehet doktorátust szerezni? - Hát, tény ami tény, nálam aligha ismeri valaki is jobban az izomzatot, különös tekintettel a nyakcsigolyák beágyazottságára. De nem, a jogi karon végeztem. Hívjon fel, majd egyeztetünk.
Csak távozását követően, néhány dioptriával gazdagabban volt képes Újgazdag úr kibetűzni a névjegy szövegét: "DR. KOTÁSZ".
- Vigyázz! - kiáltotta János a fiatal leány felé, akinek a füleiből kilógó két vékony fehér vezeték a pólója nyakkivágásában tűnt el (amiből sejthető volt, hogy a vezetékeken közvetített erős hanghatások elnyomhatták az utcazajt), és aki éppen lelépni készült a járdáról a forgalmas úttestre. Janka a katonai foglalkozásokon begyakorolt módon torpant meg, combjaira szorított kézzel, a hasát behúzva és a mellét kidüllesztve. Utóbb jelenségre reagálva János a szemét düllesztette ki, és aggódó tekintettel nézett végig magán, hogy vajon hirtelen támadt fizikai rokonszenvének nincsenek-e egyéb észlelhető megnyilvánulásai. Nem voltak.
- Pihenj... - hangzott el a vezényszó Janka szájából, ezúttal már zárt térben, némi szánakozó hangsúllyal, amelyből kihallatszott, hogy a hölgy az imént elvégzett alaki gyakorlatok illő szünetet követő megismétlésétől lényegesen jobb eredményt várt. A kiképzés kemény volt, ám sajnos...
Visszatérnék még egy percre, ahhoz a nyelvi témához, amit érintettél. Írod válaszodban, hogy a maradandónak bizonyult szóhasználat egyik lehetséges oka; a régiesebb vagy emelkedett konnotáció. Ezzel szemben az általam viszonylag szárazon felsorolt nyelvalakító tényezők: az egyszerűség, érthetőség és hatásosság. Ebből a hármasból talán az utolsóba lehetne besorolni régies és emelkedett szóhasználat meglétét és fennmaradását.
Jól jött a kiegészítésed, hiszen bármilyen szárazak a legfőbb nyelvalakító szabályok, a nyelv egy csodás birodalom, tele van élettel, bármikor „megrázhatja” magát, és máris csúszik ki a reá vonatkozó szabályok alól. Ilyenkor lehet szertelen, vicces, közönséges, archaikusan emelkedett, de akár archaikusan gúnyolódó is, felhasználhat bármilyen eszközöket, hogy azokat a tartalmakat és érzelmeket a felszínre tudja hozni, amelyeket hathatós közreműködésével ki szeretnénk fejezni vagy közvetíteni igyekszünk egymás számára.
És ha már Petőfire hivatkoztál daloddal kapcsolatban, maradnék is ennél a példánál.
Befordultam a konyhára, Rágyújtottam a pipára, Azaz rágyújtottam volna, Hogyha már nem égett volna.
Szóval mi van? "Azazozik" Petőfi Sándor? Tehát már égett a pipa! Majd önmagát leplezi le, hogy tulajdonképpen nem is azért ment. Hát ilyen furmányokra képes a nyelvünk, és még sok egyéb másra. Számomra ezek után még az is vicces, hogy ezeket én írtam most Neked, nem pedig fordítva. "Mivelhogy" a füstölgő pipákhoz Te jobban értesz. :-)
Ha jól számolom, akkor nagyjából 195 évvel, 45 nappal és néhány órával ezelőtt született Petőfi (Petrovics) Sándor, aki a világirodalmon is rajta hagyta a keze nyomát. Több zsáner verséből született magyar nóta, ezek egyike ihletett meg engem az itt látható és hallható feldolgozás elkészítésére. Ha az elterjedt videomegosztóra kapcsolsz, a szövegét ott elolvashatod. Ahogy a szállodai szobaasszony szokta mondogatni: Remélem, sikerül beágyazni!
Nos, hazaértem: a naplómat a legelejétől kezdve végigolvasván ismét a jelenben vagyok. Tanulságok: számos bejegyzés elenyészett volna félkész állapotában, ha elmulasztom ezt a visszanézést. Mostantól ezeket a kis "betokozódott szennyeződéseket" szándékozom kicsit közelebbről szemügyre venni, hátha köréjük verejtékezhető egy kisebb-nagyobb igazgyöngyszem. Túlságosan mélyre nem kell merülni a felszínre hozásukhoz, egy-egy mélyebb lélegzetvétellel speciális berendezés nélkül is megoldható.
[ A biztonsági kód: 1zug, vagyis egy (sakk)lépés ]
Kedves Tibor, a lényegre tapintottál rá. A "Dicsértessék..." formula rögzült be, talán a régiesebb vagy emelkedettebb konnotáció miatt is; a másik formában még soha nem hallottam én sem. Érzelmileg ezért természetesen az előbbit preferáljuk, miközben nyelvtanilag (szótő, szenvedő alak, felszólító mód) pontosan ugyanazt jelenti mindkettő.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
