Érdekes, hogy Stendhal maga is kiterjesztette a színspektrumot a talán kevésbé kiemelkedő irodalmi értékű "Vörös és fehér" című regényében. De volt szerencsém megismerni a vörösök (feltörekvő munkásosztály) és kékek (a jóléttől elkényelmesedett felső polgári réteg képviselői), közötti konfliktust szemléletesen, értően, részletesen kibontó és ábrázoló "Gyilkosok és szeretők" című nagyregénnyel is, egy bizonyos Vladimir Páral nevű cseh író, eredetileg vegyészmérnök művével, nagyon jó fordításban. Érdemes megpróbálkozni vele, de akár rövidebb regényeivel is.
Nálam is lekacsintgat a polcról, háta újra kezembe veszem. Rég volt már, amikor olvastam. Az aranyban pompázó betűk szépen mutatnak Krúdy postakocsijának színében. A feliratot keretező vékony csík pedig az univerzumokat - Hawking szerint - esetlegesen összekötő félelmetes lyukakat is eszembe juttatja ma már. :)
Ránéztem a polcon Stendhal regényére, és szabadjára engedtem az asszociációkat. A regény címében szereplő két szín jól harmonizál, sokféle dolgot vagy fogalmat jelképezhet. Használatukkal hatásos zsánerképek pingálódhatnak a pokolról és az ördögökről, vagy a Mikulásról és krampuszairól.
Fontos szerepe van e két színnek a rulett nevű szerencsejátékban; annyira, hogy a krupiénak nem csupán a kipörgetett eredmény bejelentése során, de a játék egyéb mozzanatait kísérően elhangzó bejelentései is széles körben elterjedtek. Rejtő Jenő óta tudjuk, hogy az Idegenlégióban - ahová a mérsékelt eredményességgel tevékenykedő rulettjátékosok nagy számban menekülnek - hatásos őrmesteri parancsszavakká lettek a "ruzsenoár", a "fetvozső", és a "rienneváplű".
Érdekes, hogy nem egy szláv nyelvben nagyon hasonló hangalakú a két szín neve: crveni i crni (horvát), czerwone i czarne (lengyel), црвена и црна (szerb), червоний і чорний (ukrán), červená a čierna (szlovák), červená a černá (cseh).
1. Az iskolából bőgve jön ki Szása. "Csúfolnak mind, hogy túl nagy a fejem!" Sovány vigasz az anyja nyugtatása: "A sok tudásod nem fér kis helyen. Csak irigységből gúnyol a sok vesztes, tegyél úgy, mintha meg se hallanád! Most fogd a sapkád, menj a fűszereshez, kérj bele tőle két pud burgonyát!"
2. Hogy Klementina bombanővé érett, kirúgta őt a Királyi Balett; a tévhitre, hogy nem számít a méret, a sorsa ékes ellenpélda lett. A piruettet tudja bár hibátlan, egy ok miatt a döntés végleges: a táncművészet szentelt templomában. balettcipőből nincsen ötvenes.
3. Egy felnőttfilmhez férfihőst kerestek. Testsúly, magasság, tüdőtérfogat állt levelemben, s mit még lényegesnek véltem magamról – volt vagy húsz adat. Mindet közöltem, nem hívtak be mégsem; kihagyhattam egy fontos részletet: döbbenten láttam, hogy jelentkezésem hiánypótlásra visszaérkezett.
Az alanti multimédia termék ebben a formában az első próbálkozásom, kéretik elnézéssel viseltetni az ügyetlenségek iránt. Szándékom szerint a feltűnően statikus jellegnek fel kellene keltenie a várakozást valamiféle feloldás iránt: a végén kellene csattannia. Hát majd kiderül...
Nyilatkozik az illetékes: "A határvadász pályázat meghirdetését követően mintegy 8369 érdeklődőt regisztráltunk, közülük mintegy 2437 személy jelentkezett." A riporter megelégedett ezekkel a közelítő adatokkal, elmulasztotta megkérni őt a pontos számszerű értékek ismertetésére.
Ha már megszólaltam, essék szó itt a hasonló nyilatkozatokban előforduló, időnyerésre szolgáló töltelékszavak létezésének történelmi jellegéről: keletkeznek, virágoznak, majd átadják a helyüket a következő, jelentés nélküli töltelékszónak. Nem szigorúan időrendi sorrendben, az utóbbi időben az alábbiak voltak (és sajnos vannak) forgalomban: gyakorlatilag, ugye, egyébként, igazából ... Biztosan vannak további hasonló szavak is, amelyek most nem jutnak eszembe. Egy biztos: még mindig jobbak, mint az "ööööööö" nyökögés.
1. Eltekintve néhány fajta nem túl gyakori jogi eljárástól (hontalanná válás, állampolgárság-váltás, stb.), egy adott ország adott évi népszaporulatát az év során élve született csecsemők és az év során elhalálozottak különbsége adja meg. A dolog ugyanakkor nem szimmetrikus: attól, hogy egy adott évben hányan születnek, jóval kevésbé függ a következő évi születésszám, mint az egymást követő évek halálozási számának alakulása (zárjuk ki első közelítésben a nagy természeti katasztrófákat, háborúkat, járványokat). Ha ugyanis egy adott évben egy hosszabb időszak trendjéhez viszonyítva kiugróan alacsony volt a halálozások száma, akkor a következő évben, amikor minden már amúgy is idős ember még egy évvel idősebb lesz, nagyobb eséllyel várható a népesség fogyása.
2. Ha egy kormány a politikájában fontos szerepet szán a születésszám komoly növelésének, akkor annak legfeljebb hosszú távon lehet gazdasági jellegű hozadéka. Egy állampolgár, különösen a felsőfokú képzésben résztvevők számának jelentős növelése esetén, életének első átlagosan húsz évében nem termel, nem adózik, csak fogyaszt, miközben ő maga és a családja jelentős kedvezményekben részesül; az államkincstár bevételeit nem, ám a kiadásait jelentősen növeli. Kizárólag gazdasági szempontból sokkal célravezetőbb megoldás készre képzett aktív fiatal munkavállalók befogadása külföldről.
Kedvenc regényemből másolok ide egy összefüggő bekezdést:
"A kórterem tiszti állományú betegeinek a kötelmei közé tartozott a legénységi állomány leveleinek cenzúrázása; a legénységi állománynak külön kórterem állt a rendelkezésére. Egyhangú munka volt, és Yossarian teljesen letört, amikor rájött, hogy a legénységi állomány élete alig érdekesebb, mint a tiszteké. Az első nap minden kíváncsiságát lehervasztotta. Hogy megtörje valamivel az egyhangúságot, játékokat eszelt ki. Halál a bővítményekre, hirdette ki egy napon, és a kezébe került minden egyes levélből egy szálig ugrottak a jelzők és a határozók. Másnap a névelőknek üzent hadat. A rákövetkező napon az alkotás magasabb régióiba emelkedett, amikor is kihúzott mindent a levelekből, csak az egy-et, az a-t és az az-t hagyta meg. Úgy érezte, ezzel a sorok közötti feszültség dinamikája hatalmasan megnőtt, s a levél csaknem minden esetben sokkal egyetemesebb mondanivalót sugárzott."
A levelek nem számítanak szépirodalmi műnek, így nem fűződik hozzájuk szerzői jog. A regény főhőse ilyen jogot tehát nem sértett.
Lehet, hogy egy ilyen napon semmitmondó jókívánságokkal kell teleírni az oldalakat -- nem teszem. Sokáig visszafogtam magamat, újra meg újra olvasva a bírálói szemrehányást: "... a versből hiányzik a líra." És akkor mi van? Kötelező minden versnek lírainak lennie? A paródiának, parafrázisnak, elbeszélő műnek, gúnyiratnak, kiáltványnak és ki tudja még hányféle részműfajba tartozó szövegnek? A színskála gazdagabb annál, semhogy csak a lila különféle árnyalatait tartalmazza.
