1. Eltekintve néhány fajta nem túl gyakori jogi eljárástól (hontalanná válás, állampolgárság-váltás, stb.), egy adott ország adott évi népszaporulatát az év során élve született csecsemők és az év során elhalálozottak különbsége adja meg. A dolog ugyanakkor nem szimmetrikus: attól, hogy egy adott évben hányan születnek, jóval kevésbé függ a következő évi születésszám, mint az egymást követő évek halálozási számának alakulása (zárjuk ki első közelítésben a nagy természeti katasztrófákat, háborúkat, járványokat). Ha ugyanis egy adott évben egy hosszabb időszak trendjéhez viszonyítva kiugróan alacsony volt a halálozások száma, akkor a következő évben, amikor minden már amúgy is idős ember még egy évvel idősebb lesz, nagyobb eséllyel várható a népesség fogyása.
2. Ha egy kormány a politikájában fontos szerepet szán a születésszám komoly növelésének, akkor annak legfeljebb hosszú távon lehet gazdasági jellegű hozadéka. Egy állampolgár, különösen a felsőfokú képzésben résztvevők számának jelentős növelése esetén, életének első átlagosan húsz évében nem termel, nem adózik, csak fogyaszt, miközben ő maga és a családja jelentős kedvezményekben részesül; az államkincstár bevételeit nem, ám a kiadásait jelentősen növeli. Kizárólag gazdasági szempontból sokkal célravezetőbb megoldás készre képzett aktív fiatal munkavállalók befogadása külföldről.
Kedvenc regényemből másolok ide egy összefüggő bekezdést:
"A kórterem tiszti állományú betegeinek a kötelmei közé tartozott a legénységi állomány leveleinek cenzúrázása; a legénységi állománynak külön kórterem állt a rendelkezésére. Egyhangú munka volt, és Yossarian teljesen letört, amikor rájött, hogy a legénységi állomány élete alig érdekesebb, mint a tiszteké. Az első nap minden kíváncsiságát lehervasztotta. Hogy megtörje valamivel az egyhangúságot, játékokat eszelt ki. Halál a bővítményekre, hirdette ki egy napon, és a kezébe került minden egyes levélből egy szálig ugrottak a jelzők és a határozók. Másnap a névelőknek üzent hadat. A rákövetkező napon az alkotás magasabb régióiba emelkedett, amikor is kihúzott mindent a levelekből, csak az egy-et, az a-t és az az-t hagyta meg. Úgy érezte, ezzel a sorok közötti feszültség dinamikája hatalmasan megnőtt, s a levél csaknem minden esetben sokkal egyetemesebb mondanivalót sugárzott."
A levelek nem számítanak szépirodalmi műnek, így nem fűződik hozzájuk szerzői jog. A regény főhőse ilyen jogot tehát nem sértett.
Lehet, hogy egy ilyen napon semmitmondó jókívánságokkal kell teleírni az oldalakat -- nem teszem. Sokáig visszafogtam magamat, újra meg újra olvasva a bírálói szemrehányást: "... a versből hiányzik a líra." És akkor mi van? Kötelező minden versnek lírainak lennie? A paródiának, parafrázisnak, elbeszélő műnek, gúnyiratnak, kiáltványnak és ki tudja még hányféle részműfajba tartozó szövegnek? A színskála gazdagabb annál, semhogy csak a lila különféle árnyalatait tartalmazza.
Évzáró leltár, mellyel minden kedves szerzőtársnak a legjobbakat kívánom. Itt a szövege, alant jön a demó dal.
Nem volt ez se különös év, végül ugyanúgy elszállt, a nagy része elfeledhető. Itt az óra visszanézni, felmérni a leltárt, a Szilveszter erre jó idő. Fellapozzuk naptárunkat, beszédes a papiros: jóval több a fekete pont most is, mint a piros, nem volt különös év: átlagos.
Nem volt túl mély hullámvölgy, de hullámhegy se sok, szűkös volt az értéktartomány, lezajlottak jól megszokott életfázisok, egyikük a másik után. Megpróbáltuk kihasználni jól az esélyeket, megpróbáltunk fejlődni a visszaesés helyett, nem volt különös év, meglehet.
Légy hát bizakodó, hisz új esztendő jön, több lesz benne a jó, sokkal több öröm! Emeld fel poharadat, a pezsgő gyöngyözik, és jó kedved megmarad jövő Szilveszterig!
Létezik, sőt virágzik és gyümölcsöket hajt egy nyelvészeti irányzat, amelynek követői azt vallják, hogy nyelvrontás mint olyan nem létezik: minden olyan szó, kifejezés, szófordulat, stb. legális, amely akár csak egyszer kimondatott vagy leíratott, hiszen onnantól kezdve az objektív valóság részét képezi. Lelkük rajta; én kevésbé vagyok ebben nagyvonalú. Ide idézek néhány, bízvást elterjedtnek vehető példát, amelyek közös vonása az, hogy minden bizonnyal az angol (amerikai) nyelvben keresendő az eredetük.
- A nemzetközi multik magyarországi csápjainak nem küldetésük és jövőképük van, hanem "missziójuk és víziójuk". - A felmerült véleményeket, nézeteket, álláspontokat nem megvitatjuk, hanem "átbeszéljük, kitárgyaljuk". - Az egyes szereplők nem elvégzik a feladatukat, hanem "megküzdenek a kihívásokkal". - A problémákat nem feltárjuk, felismerjük, megnevezzük, hanem "azonosítjuk". - Az egyes mutatók, jelenségek nem nőnek, gazdagodnak, szélesednek, elmélyülnek, hanem csak és kizárólag "bővülnek". - A minőség nem lehet jó, kiemelkedő, kiváló, hanem csakis "magas". - Egy fontos szervezési eljárás az "operation research", amely természetesen "operációkutatás" néven terjedt el nálunk, noha semmi köze sem a műtétekhez, sem a matematikai műveletekhez; a lényege, ami az eredetére is utal, a hadműveletekkel összefüggő komplex tudományokra utal, leginkább talán a "logisztika" szóval adható vissza.
A fentieknek és számos társuknak a megjelenése és elterjedése mindig visszavezethető egy bizonyos fordítói és alkalmazói viselkedésre. Magam is szakfordító lévén, inkább nem jellemzem ezt.
Áll a gyógyszertárban egy gimnazista kinézetű ifjú, ő kerül épp sorra. - Olyan szert kérek, amelytől eltűnnek a pattanások. A kisasszony kiszolgálja őt, majd az utána következő alacsony, pattanásos arcú idősebb férfihez fordul. - Ugyanazt kéri? - Éppen ellenkezőleg. Olyan szert kérek, amelytől elpattannak a tüntetők.
