NAPLÓK: weinberger
Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 01:55 Összes olvasás: 150077Olvasói hozzászólások nélkül962. | Vati: pipák és pipák | weinberger: gramm-a-tika | 2018-02-16 17:49 |
Visszatérnék még egy percre, ahhoz a nyelvi témához, amit érintettél. Írod válaszodban, hogy a maradandónak bizonyult szóhasználat egyik lehetséges oka; a régiesebb vagy emelkedett konnotáció. Ezzel szemben az általam viszonylag szárazon felsorolt nyelvalakító tényezők: az egyszerűség, érthetőség és hatásosság. Ebből a hármasból talán az utolsóba lehetne besorolni régies és emelkedett szóhasználat meglétét és fennmaradását.
Jól jött a kiegészítésed, hiszen bármilyen szárazak a legfőbb nyelvalakító szabályok, a nyelv egy csodás birodalom, tele van élettel, bármikor „megrázhatja” magát, és máris csúszik ki a reá vonatkozó szabályok alól. Ilyenkor lehet szertelen, vicces, közönséges, archaikusan emelkedett, de akár archaikusan gúnyolódó is, felhasználhat bármilyen eszközöket, hogy azokat a tartalmakat és érzelmeket a felszínre tudja hozni, amelyeket hathatós közreműködésével ki szeretnénk fejezni vagy közvetíteni igyekszünk egymás számára.
És ha már Petőfire hivatkoztál daloddal kapcsolatban, maradnék is ennél a példánál.
Befordultam a konyhára, Rágyújtottam a pipára, Azaz rágyújtottam volna, Hogyha már nem égett volna.
Szóval mi van? "Azazozik" Petőfi Sándor? Tehát már égett a pipa! Majd önmagát leplezi le, hogy tulajdonképpen nem is azért ment. Hát ilyen furmányokra képes a nyelvünk, és még sok egyéb másra. Számomra ezek után még az is vicces, hogy ezeket én írtam most Neked, nem pedig fordítva. "Mivelhogy" a füstölgő pipákhoz Te jobban értesz. :-)
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!