NAPLÓK: Qui? Legutóbbi olvasó: 2024-05-04 15:56 Összes olvasás: 23869| 427. | [tulajdonos]: kiulladásig | 2020-03-05 10:40 |
Kifulladásig A bout de souffle
Kifulladásig
A bout de souffle
Bemutató: Párizs, 1960
Rendező: Jean-Luc Godard
Producer: Georges de Beauregard
Forgatókönyv: Francois Truffaut szinopszisából
Jean -Luc Godard
Operatőr: Raoul Coutard
Főbb szereplők: Michael Poiccard Jean -Paul Belmondo
Patricia Franchini: Jean Seberg Vital felügyelő: Daniel
Boulanger Antonio Berutti: Henri- Jacques Huet Parvulesco:
Jean Pierre Melville
Jean- Luc Godard nevét a Kifulladásig ( A bout de souffle)1960-as bemutatója után ismerték meg a mozirajongók. A fiatal író-rendező újra feltalálta a filmes történet mondást, és kifejezésre juttatta a francia új hullám lázadó szellemét. A filmben keverednek a krimi, a dráma és a történet szerelmi történet elemei, és alkotó tisztelettel adózik a harmincas negyvenes évek amerikai mozijának.
A Kifulladásig két főszereplője azonnal világhírű lett. , és Godardot is a legjelesebb európai rendezők között tartották számon. A mű elnyerte a legjobb francia filmnek járó tekintélyes Jean Vigo díjat, Godard pedig a nyugat-berlini filmfesztiválon megkapta az Ezüst-Medvét, a legjobb rendezőnek járó díjat.
A film legérdekesebb vonása a cselekmény egyszerűsége. A történet Marseille-ben játszódik, időtartama 3 nap. Egy minden erkölcsi gátlástól mentes kisstílű gengszter , Michel Poiccard ellop egy kocsit, hogy gyorsan Párizsba jusson. Az országúton üldözőbe veszi egy motoros rendőr. Rövid hajsza után Michel lelövi a kesztyűtartóban talált pisztollyal. Most már menekülni kénytelen. Párizsba megy, ott meglopja barátját , hogy pénzhez jusson, majd találkozik kedvesével, egy Patricia nevű amerikai diáklánnyal, aki a New York Herald Tribune újságot árulja a Camps- Elyssée-n. Michel megpróbálja rávenni Patriciát, hogy hagyja ott Franciaországot,és utazzon vele Rómába. Megpróbál pénzt összeszedni az útra. A rendőrség továbbra is a nyomában van, végül az utcán kapják el, hogy Patrícia feljelenti. A híres zárójelenetben lelövik, amint menekülni próbál.
Az új hullám.
Godard azt nyilatkozta, hogy "egy évtizede forgattam a filmet a fejemben",
mire a Kifulladásig megszületett. Szenvedélyesen érdekelték a filmek, előadások helyett inkább a diáknegyed művászmozijaiba járt. Itt ismerkedett meg Francois Truffaut-val, Eric Rohmerrel, Alain Resnais-vel, Jacques Rivettel, és Claude Chabrollal. Ezek a fiatalemberek indították el
az új hullám mozgalmát, amelynek eszménye a szerzői film volt -vagyis azt vallották, hogy a film alkotója csakis rendező lehet , a mű minden eleméért neki kell felelnie.
Az újhullámosok a La Gazette du cinemábaés André Bazin Les Chahiers
du Cinema című szakfolyóiratba írtak kritikákat és elméleti cikkeket, így tettek szert némi ismeretségre, mielőtt a saját filmjeiket megrendezték volna.Bírálataikban föllázadtak a korabeli francia film ellen, amelyből hiányolták az izgalmakat,A régimódi filmkészítést úgy nevezték. hogy "a papa mozija" Alfred Hitchcockés Robert Rosselini olasz rendező múveiből merítettek. Az ő filmjeik szellemében készült a Kifulladásig is.
Bármennyire is kiálltak az újhullámosok az "egyszemélyes " film mellett a Kifulladásig több művész együttműködésének az eredménye. A film abból a szinopszisból (tartalmi vázlatból) jött létre , amelyet még Truffaut írt még 1956-ban. Truffautnak arra már nem volt ideje, hogy a filmet megrendezze, ezért a filmet átengedte a barátjának.Godard a Kifulladásig rendezésekor , jó néhány ponton módosította Truffaut tartalmi vázlatát. A legfonosabb változtatás az volt, hogy alaposan kibővült a fürdőszobai jelenet, a vázlat ezt rövid bekezdésben említi, Godardnál fél óráig tart.
Elve az volt, hogy a filmben mindent lehet. Kész forgatókönyv nélkül dolgozott, a forgatási napokon írta meg a dialógusokat.
Az operatőr nem használt mesterséges megvilágítást, kézi kamerával dolgozott,némelyik külső helyszínen kerekes székbe ült, abban tolták az asszisztensek. Godard egyszer azt mondta, hogy "jó ha a filmnek van eleje, közepe, és vége, de nem feltétlenül ebben a sorrendben." A rendező játszik az elbeszélés szerkezetével és az idővel, erre a "belevágás" és a "gyors vágás" módszerét használja.
Az újszerű vágás meg a szabálytalan kamerahasználat spontán vibrálással telíti a filmbéli látványt, ez meg Michel nyughatalan természetét tükrözi. A francia címet -A bout de souffle -úgy is lehetne fordítani: "kihagyó lélegzettel" vagy "lélekszakadva"A főszereplőt a film elejétől üldözi a rendőrség, míg a szó szoros értelmében el nem fogy a lélegzete. Életstílusát jól jellemzi az a reklámszöveg , amely az egyik plakáton olvasható: "Veszélyesen élni mindhalálig".
Amerikai hatások
Amint az a Kifulladásig jó néhány képsorából kiderül, Godard rajongott
a hollywoodi moziért. , kiváltképpen a film noir műfajáért -ezzel a kifejezéssel a negyvenes évek komor hangulatú filmjeit jelölték. A rendező sok helyen utal kedvenc filmjeire, színészeire, és rendezőire. Michel folyton a film noir legnagyobb sztárját Humphrey Bogartot igyekszik utánozni, s az egyik jelenetben, a Minél nagyobbat buknak című 1959-es
film reklámja előtt föl is veszi bálványa pózát. Ferdén hordott kalapjával, bő szárú nadrágjával úgy is öltözik, mint egy amerikai gengszter.
A Kifulladásig több amerikai B- movira is emlékeztet. Eredetileg azokat a rövid, olcsón leforgatott , de izgalmas jétékfilmeket nevezték így, amelyeket az 1930-as évek rossz gazdasági viszonyai közepette vetítettek. a sztárokat felvonultató, drága kiállítású nagyfilmek előtt, hogy a néző is úgy érezze, még ráadást is kap a pénzéért.
Számos B-movie szólt a törvény elől menekülőkről. Hogy kifejezze csodálatát a múfaj iránt, Godard saját alkotását egy B-movikat gyártó
stúdiónak, a Monogram Pictures cégnek ajánlotta.
Belmondo és Seberg
Michel Poiccard alakítója Belmondo a Kifulladásig bemutatója után
sztár lett, sok kritikus olyan amerikai nagyságokhoz hasonlította, mint
Marlon Brando, James Dean, Humphrey Bogart. Belmondóról azt mondták, hogy ő a 60-as évek szellemének megtestesítője Szexszimbólumnak tartották. Michel Poiccard a modern film egyik lázadó antihőse volt. Olyan ember aki cselekedeteivel fejezi ki magát.Ebben egy későbbi Godard -mű főszereplójére hasonlít. A Belmondo alakította
figurát mindkét filmben az a nő árulja el, akit szeret.
Jean Sebergre a közönség akkor figyelt fel rá, amikor Jeanne D Arcot alakította. Otto Preminger Szent Johannájában. A színésznő a Kifulladásig sikere után Európában még népszerűbbé vált. mint szülőhazájában. Serberg zaklatott életét tragédiák terhelték. Négyszer ment férjhez. Gyermeke kétnaposan meghalt. A színésznő támogatta az
afroamerikaiak Fekete Párducok nevű forradalmi pártját, ezért a hatóságok és a pletykalapok is igyekeztek tönkretenni.
Egy spontán vetélés után ideg-összeroppanást kapott, és nem sokkal kásőbb holtan találták. Halálát barbiturát túladagolása okozta.
A mű utóélete.
Godard nevéről a legtöbb mozirajongónak a Kifulladásig jut először eszébe .A film óriási hatással volt Franciaország és általában a világ filmművészetére .A rendező összes műve közül sok tekintetben ez a leginkább átélhetőa néző számára.Bár Michel és Patricia történetét negyven éve mutatték be, mégis lenyűgöző a film ma is, fiatalos lendületével.
Kifulladásig Los Angelesben (1983)
A klasszikusok sárba tiprása kategóriában Jim McBride Kifulladásig-remake-je mindenképpen megérdemli, hogy külön megemlékezzünk róla, annyira élvezetesen bűnös módon nyúl a francia újhullám meghatározó filmjéhez. Az ő változatának férfi főhőse egy Richard Gere által megformált nagyarcú, de sármos amerikai bűnözőcske, akinek az Ezüst Utazó nevű képregényhős a példaképe. A sztori elég hűen követi az eredetit, csak itt a pasi egy francia diáklánnyal (Valérie Kaprisky) ismerkedik meg, és ők ketten keverednek heves, halálraítélt kalandba. És persze az egészet erősen átitatja a 80-as évek-feeling.
McBride nagy rajongója a Kifulladásig-nak, és minél többet meg akart belőle tartani, de egy pillanatig sem titkolja, hogy az volt a célja, hogy egy "hagyományosabb, hollywoodi feldolgozást" csináljon belőle, amit saját maga a Kifulladásig exploitation-változatának nevez. Azt állítja, hogy amikor kiderült, hogy tényleg megvalósíthatja az álmát, hirtelen zavarba jött, és nevetségesnek találta az elképzelést. De hogy ne csinálta volna meg, amikor maga Godard adott rá engedélyt?
Erről a film forgatókönyvírója, L. M. Kit Carson mesélt: "Godard Los Angelesbe jött, hogy pénzt szerezzen egy filmjére, McBride-dal egy hétig fuvarozgattuk, és a végén kiböktem, hogy 'szeretnénk megcsinálni a Kifulladásig Los Angeles-i változatát'. Másnap, amikor érte mentünk, egy papírszalvétára ráfirkantotta, hogy 'a Kifulladásig megfilmesítési joga a tiétek, Jean-Luc Godard', és odaadta. Persze a gyártónak el kellett küldenie egy halom ügyvédet Franciaországba, hogy ellenőrizzék, hány embernek tett ugyanilyen ígéretet. De a miénk lett". Évekkel később Carson összefutott Godard-ral a torontói filmfesztiválon, aki közölte vele, hogy épp előző este, a hotelszobájában csípte el először az ő verziójukat a tévében. Csak annyit mondott róla, hogy "köszönöm, hogy nem a Kifulladásig-ot remake-eltétek".
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
