DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2827 szerző 36738 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Dunajcsik Mátyás
  Plein air
Új maradandokkok

Bara Anna: egy falat múlt
Szilasi Katalin: Mikor még
Bártfai Attila Márk: Gecsemáné
Ötvös Németh Edit: időutazás a b osztállyal
Pálóczi Antal: Anyasötét (kötetben)
Sági Ferenc Dénes: szívbetörés
M. Szabó Mihály: Schubertet hallgatva
Tóth Gabriella: sötét lesz mégis
Misinszki Hanna: ferenc és a fenevad
Busznyák Imre: apukályha
FRISS FÓRUMOK

Szilágyi Erzsébet 17 perce
Sági Ferenc Dénes 26 perce
Gyors & Gyilkos 3 órája
Szilasi Katalin 3 órája
Ötvös Németh Edit 4 órája
Farkas György 5 órája
Mórotz Krisztina 17 órája
Vezsenyi Ildikó 17 órája
Bánfai Zsolt 19 órája
M. Szabó Mihály 23 órája
Misinszki Hanna 1 napja
Busznyák Imre 1 napja
Tóth Gabriella 1 napja
Wesztl Miklós 1 napja
Filip Tamás 1 napja
Aranyi Gábor 1 napja
Petz György 2 napja
Nyári lászló 2 napja
DOKK_FAQ 2 napja
Bara Anna 2 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 24 perce
Andante 45 perce
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 48 perce
Vendég 2 órája
nélküled 2 órája
mix 2 órája
Vezsenyi Ildikó Naplója 3 órája
Qui? 4 órája
Bara 8 órája
Sorrento 9 órája
történések 21 órája
Baltazar 21 órája
Minimal Planet 21 órája
az utolsó alma 22 órája
leállósáv 1 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Qui?
Legutóbbi olvasó: 2019-11-19 19:00 Összes olvasás: 3636

Korábbi hozzászólások:  
141. [tulajdonos]: hm2019-11-19 14:28
Mindig tudtam, hogy kell a reklámfelület..

Mindig jól jön ha "botrányhős vagy" , akkor is ha a fele máz, a másik fele blöff, a harmadik édes kacaj ..

Persze van egy barátom. Szélhámos. A mesterségre én tanítottam ki Néha bakizik, ilyenkor

azt mondom: drágám a blöff mindig jól jön. Arrivederci nektek

csak lazán és humorral!


Olvasói hozzászólások nélkül
140. Mórotz Krisztina: két mondat erejéig emlékeztünk2019-11-18 12:35
< Moderálva > DE MEGTEKINTHETŐ

Az alábbi BEJEGYZÉS tartalmával vagy egyes elemeivel a dokk.hu szerkesztősége nem ért egyet, illetve nem vállalja fel.


139. [tulajdonos]: Így gondolom2019-11-18 11:40
Megfogadtam azt, hogy Vezsenyi Ildikó versét figyelmen kívül hagyom, ám mégsem tudom ezt tenni,
mert Senecio a bohóc, egy festmény és teljesen elviszi az olvasót , félreinformálja, ugyanis tudni illene, hogy mit szimbolizál mit MOND ezzel a festménnel Paul Klee, akinek ezen kívül 5000 körüli képe van,
és két szóval jellemzi a legtöbb ember ( már aki ismeri)

Ildikónak erről gőze sincs, mint ahogy magáról a festő fillozófiájáról világlátásáról sem. így

NEKEM VOLT KÍNOS EZT OLVASNI. És nem azért mert odabök, de akkor ha ezt nem tudja, nem ismeri, az gáz. Az nagyon nagy gáz.

Jártam így már Dürer Íriszével is:) Mindannyiszor az érzi magát rosszul aki olvassa! Meglátja a versben a nem tudást . Így otthagyja, mert nem talál célba a fullánk, az olvasó átlép ezen simán.

És még csak nem is bosszantja fel. Engem nem tudott .. ledöbbentem a nem tudás ezen a fokán.

138. [tulajdonos]: :))2019-11-18 11:15

Hogy akar valaki költő lenni akkor ha szinte csak magát olvassa ?

Abból sosem lesz költő! ( Nagyon sokan írnak, így olvasnak is, vers mellett más műfajt is

kipróbálnak) Rendezésbe akár esszében performanszban fotózásban, esetleg festésben otthon

vannak. Úgyis kiderül ki miben a legjobb!

Gondoljunk Timi immár letisztult verseire pl. Regényeire

kisfilmjeire, performanszaira. Gondolok kamu jópofa dolgokra amit máshol is olvasok, és nem

skatulyázok.

Gulácsy verseit érdemes lenne felkutatni olvasni. Weöres Sándor nagy evangélikus hitét

tanulmányozni! Akiben benne egy művészi hajam, annál gyakori a többi is, ez magától értetődő!

Igy zárja be magát csupán egy helyre versek világába!

Ami van kinél kevés. Így gondolom.

137. [tulajdonos]: :-)2019-11-18 10:57

Én köszönöm szépen! Viszont vannak olyan jó írások máshol is amit vétek lenne kihagyni!

És igen pár dolgomat ide akartam tenni amt írok, függetlenül attól milyen hosszú.

Mint írtam neked is nem mindenki csak költő...Igen ezt arra találták ki sajnos, hogy nehéz legyen

olvasni. Könyvben, szlovák és magyarországi lapokban ott vannak. Köszönöm szépen!


De ha versek, jelzem a Lila Lovaknak is van kistestvére amiben több a szín:) Ez a barbár. Pl.


Üdvözöllek, és szép napot kívánok!

Olvasói hozzászólások nélkül
136. Bara: ez remek[tulajdonos]: kulcsok őre2019-11-18 09:41
Ezt Te írtad, Krisztina? Hatalmas!

Ritkán olvasok prózát, mert a szemem, a türelmem, kitartásom már nem a régi, és ritkán van annyi időm, (vagy hangulatom), hogy egyfolytában ott üljek a gép előtt, amíg egy-egy prózát elolvas(hat)ok. De most rászántam magamat...igaz előbb csak beleolvastam itt-ott...de az felcsigázta az érdeklődésemet. Sokat veszítettem volna, ha nem olvasom el az egészet. Köszönöm, és gratulálok!
Bara

Olvasói hozzászólások nélkül
135. Bara: re: ne nyisd meg![tulajdonos]: ne nyisd meg! 2019-11-18 07:55
Gondoltam...Velem is előfordul, hogy félreolvasok, vagy félreértek valamit. Ha fáradt az ember könnyen megesik.
Semmi gond, Krisztina! Nem zavartál.
Nem nyitottam és nem nyitom meg.

134. [tulajdonos]: ne nyisd meg! 2019-11-18 00:20
Írtam a naplódba, ha kérhetlek ne jelntesd meg, mivel elég gyorsan olvastam félreérthettem valamit!
Nyilván nem voltam képben sem.
. Elnézést kérek a zavarásért! de kösz szépen ne nyisd meg! :)

133. [tulajdonos]: kulcsok őre2019-11-16 16:45
Kulcsok őre



Az íróasztalnál ülök. Jön megint az apám csoszogva, egy halom kulcsot lóbál a nagy karikán, úgy császkál reggel óta szobáról szobára. Gyermeki arc, együgyű mosoly. Dünnyög. A bal zsebéből kilóg egy kétes tisztaságú zsebkendő. Demencia, időskori elbutulás, ez már csak rosszabb lesz. – Apám! – fordulnék feléje szeretettel, de valójában meg sem szólalok, csak írok. Masíroznak a szavak. Maguktól szerveződnek mondatokká. Most éppen ez, így, itt.


Ingerszegény környezetben élek. Megállapítottam és leírtam, ezt is de az abszurditásán már csak nevetek befelé, hangtalanul. Máskor azt írtam: hallgatunk. Ez a hallgatás beleivódik a koszos függöny ráncaiba, elszivárog a szúette parkettába. Átáztatja a falakat, ott van az összes tárgyban. Mindent sűrűvé érlel ez az évtizedes némaság, ez a már-már emberöltőnyi hallgatás. Összenyom homogén anyaggá, nem enged ki magából.


A napok telnek, én írok, apám a saját világában vegetál. Új kulcs kell neki. Mindig több és több. Ugyan mit nyithatna már ki azokkal? Igen, ő a kulcsok őre, ez kétségtelen.


Ám ki tudja, hogy nem én vagyok-e már az ő kulcsainak őrizője.

Ki tudja, hogy a kulcsok nem engem zártak-e be, megfosztva az önállóságomtól.

Hallgatok. Nem szólok hozzá, nincs mit.


Apámnak furcsa mondattöredékei vannak. Néha valamelyest feltisztul az agya. Megáll a szoba közepén, az ablak felé fordul és azt mondja: be fogok pisilni. Ilyenkor persze nem vizel be, de elindul a gardrob felé. A kulcsait leteszi a billentyűzetre, egyet mindig felfelé hagy. Ez az egy kulcs olyan, mint egy égre mutató ujj.


Megőrülök, írom máris a következő szót. Megőrülök az apámtól. Elfojtott harag. Talán tíz szava van, azokat mondogatja minden nap. Különös szavak. Nem tudom, mit kezdjek vele, amikor azt mondja: empátia. Ilyenkor mindig azt hiszem, hogy ezt nekem szánja. Empátia, olyan, mint egy női név. Lehet, hogy csak a dallam, a hangok szépsége fogja meg.


Ugyanolyan mocskos az ablak, mint karácsony előtt, nincs erőm megpucolni. Hozom neki a városból a kulcsokat, a kis lakatokat. Örül. Lekenyerezem, aznap jó lesz, ígéri magának, s leül a foteljába. Aznap élni hagy.


Karácsony. Vettem egy kicsi fenyőt, meg kókuszos szaloncukrokat. A fa alá odatettem egy kulcscsomót. Jött csoszogva, levett egy szaloncukrot, kibontotta, a cukor a szőnyegre esett. Állt átszellemült arccal, a kulcsot belecsomagolta a sztaniolba. Mindegyikkel ezt csinálta kényszeresen. Hagytam. Ittam és néztem. Enni sem akart. Boldog volt, vigyorogva nézte a fát. Ittam, igen, ne rójon meg érte senki. Arra azért figyeltem, hogy jóféle italt vegyek, de a filmszakadás mégis bekövetkezett. Arra eszméltem, hogy apám áll fölöttem, kezében kulcsok csörögnek, a nadrágjából meg csöpög a vizelete. A szőnyegen szaloncukorpapírok és egy vécépapír-guriga. amit buzgón le akar tekerni. Hajnal lehetett. Káromkodtam. Egy kurva kulcsot kikaptam a kezéből és azzal elláttam a baját. Sírt.


Most már nem lázadok. Apámmá váltam. Egyetlen vigaszom az írás. Minden más lényegtelen. A könyveim, egy finom étel, vagy egy különleges nap – elmúlik mind, elfogy, ahogy jött.

Csak a metamorfózis számít, az átalakulás. Hozzáidomulás 49 évesen a kulcsok őréhez.

A szomszédok mást látnak, ők azt, hogy mennyire szeretem az apám.

Nem szeretem, a jóisten tudja, hogy mit érzek iránta. Akárcsak a jóisten iránt, mert azt is csak ő tudja, aki mindannyiunkat lát.

5 éves voltam, amikor anyám meghalt. Csak az illata, meg valami ruhasuhogás maradt emlékem róla. Apám fölnevelt a maga módján. Most én gondozom. Látják a szomszédok, hogy veszem a kulcsokat, én meg már rég tudom, hogy magamnak. Szerkesztek, lektorálok, csinálom a dolgom egy kiadónál, mások hiúságát szolgálom ki, még jó, hogy meg tudok élni belőle. Bezártuk egymást.

Mindkettőnkben ott a feszültség, hogy holnap lesz-e következő kulcs és nyitja-e majd a holnaputánt.

Apám tányérjára kanalazom a krumplipürét, mellé a csirkét, amit édes-savanyú mártással öntöttem le. Eszik. Elől nincsenek fogai, elromlottak, kihullottak, aztán a protézist egy nap összetörte. Hátul vannak még, azokkal rág. Ha jókedve kerekedik, belevigyorog a képembe. A kulcsokat most éppen a krumplipürébe akarta eldugni, de éberebb voltam nála.

Front lesz, tárom ki az ablakot, mire ő kimondja az egyetlen szót, amit nekem szán: empátia.


Ki őrzi most a kulcsokat? Eszembe jut, amikor megvert. Pisilnie kell, félrebillenti a fejét. Olyan a nyaka, mint egy vén kakasé. Rám vár. Kegyetlen leszek, hagyom bepisálni, csak hogy megmutassam, most én vagyok a domináns, a kulcsok őrizöje. Szeretlek, apa, de ez most az enyém, ez a pillanat, míg a húgyodban fészkelődsz, és nézel rám könyörögve. Ezt nem veheted el tőlem.


Megejtjük mindennapi sétánk. Ráadom a kabátját, a sapkát, a csizmát, mint egy gyerekre. Empátia, mondja megint, de úgy teszek, mintha meg se hallanám. Kint a hóban nem bírok vele, hóembert akar építeni. Meg is engedhetném, mégsem teszem. Belekarolok, közben mondom neki, hogy fa, mondom, hogy kerítés, és mondom, hogy kutya. Hosszú, kék árnyékok nyúlnak a havon, a Nap is lemenőben, hazakanyarodunk.


Nem akar szót fogadni, nem akar levetkőzni, rázza az átkozott kulcsokat. Már csak az eltorzult arcát látom, ahogy meg-megcsörren az is. Aztán ismét a szobát, ahol annyiszor megöltük már egymást. Igen, ahol egymást gyilkoljuk folyamatosan.


Pitizik nekem és közben mondogatja azt az egy szót, amit ismer. Empátia, empátia.

Elönt a düh, ütöm, pofozom, belerúgok, nem kímélem, leköpöm és röhögök.

Empátia. A kulcs tollával belevágok az arcába.

Él? Igen, hallom, hogy él.

Kattan a zár a csuklómon. A szoba négy sarkában fémvillanások. Mindegyikben egy hatalmas kulcscsomó

132. [tulajdonos]: utószóm2019-11-16 16:26
SOROK A SZERZŐHÖZ



Kíváncsian nyitom ki G Menta Éva Szegődős című verseskötetét, hiszen olyan pillanat ez, mint amikor résnyire nyitok egy ajtót, bekukucskálok rajta, majd ahogy sorról sorra haladva belépek a költő otthonába, világába. Besurranok a költő lelkébe. Képek, dallamok, hangulatok.

Látom magam előtt Éva édesanyját, édesapját, szeretett testvérét, akit megidéz. Elengedi, de nem felejti. Hallom egy klarinét dallamfoszlányait a vidéki miliőben.

Őszinte, megejtően szép verseiben ott a kislány, a Nő, az örök Éva.

Érzem Erdélyt, a Maros partját, a tájakat, ahol megfordult.

Időnként megdöbbenve visszatérek egy-egy sorához. Bátyám fénye c. versének utolsó soraiban így vall:

éveket zabál mégis él

látod a sor végén mégis

Hozzád-ért



Szerénysége az önfeláldozás mezsgyéjén térdepel. A szeretet soha el nem múlik. nem kér, mindig ad. Tisztaság és hiány, társas magány és hit a megváltásban, a beteljesülésben. Éva nem tesz mást, mint lemerül. Óceán-kék mélységbe. A lélek örökös önkeresésébe. Erős ez a könyv, Éva verseit legszívesebben idézném, mégsem teszem, hisz amikor kezetekbe veszitek a könyvet, nektek is kitárul az ajtó. Mágia. Magamba szívom a lépteket, a hirtelen beálló csendet, a hiányt. A magányt. Elvisz magával és hagyom, ismerős helyeken járunk, hol „ amikor leestem a fáról/

az este betakart/nem féltem”. Mint tiszta vizű folyó sodornak a versek magukkal. Dióhéj vagyok. A legkisebb folt című versében, ezt mondja: a legkisebb szó / a legkisebb betűn/ a lekisebb pont/ hagyd legyek én. Hagyd. Elmosolyodom a Magamhoz című versén, amelyben Anyám kötőtűje/ még hurkolt igaz szálakat. Megidézi Lóri bácsi szénás szekerén kiesett tejfogát, Mama ölét, a Marost, és apját, aki betakarta a kabátjával.

Halálról írni kockázatos, nehéz. Milyen furcsa a halál c. versében megfogalmazza azt, amit kevesen fogalmaznak meg önmagukban. A törékeny asszony erős, kemények a sorok. Verseiben nincs feloldozás, nincsenek közhelyek, nem tesz pontokat mondatai végére, hagyja - és mily okosan teszi - hogy tovább szőjük gondolatait, hisz egy költőnek ez a feladata. A költő nem kérkedik, az olvasó érzi azt, hogy Éva alázattal felemeli. Bravúros a könyv szerkesztése is. A címadó versben sűrítve ott az egész kötet:



SZEGŐDŐS



szépen jött örömfájó

ha kiárul

folttalan is világol

ha megcsal sorában

sort állnak a betűk

akit az erdő nevelt

örökre érzi a fák

reszketését



A Haikuk képei eredetiek. őszinték. Bevallom, Éva megzavart, felkorbácsolt, és elgondolkodtatott.

Áldás van rajtad, suttogom, mintha egy barátnak mondanám. Képzeletemben mosoly suhan át arcán. Ennyit mondok: Köszönöm Éva, amit kaptam tőled, Isten áldása kísérjen.



Mórotz Krisztina


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-18 09:42 lista
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
2018-08-21 09:29 Vezsenyi Ildikó
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2019-11-19 18:38   új fórumbejegyzés: Sági Ferenc Dénes
2019-11-19 18:19   Napló: Andante
2019-11-19 18:15   Napló: N. D. S. L. (Vajdics Anikó)
2019-11-19 18:06   új fórumbejegyzés: Sági Ferenc Dénes
2019-11-19 17:56       ÚJ bírálandokk-VERS: Wesztl Miklós szerelem
2019-11-19 16:54   Napló: N. D. S. L. (Vajdics Anikó)
2019-11-19 16:38   Napló: Vendég
2019-11-19 16:14   Napló: nélküled
2019-11-19 16:14   Napló: mix
2019-11-19 15:38   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos