DOKK

Folytatódnak a Dokk estek, az eseményt a dokk.hu facebook lapján is hirdetjük.

 
2828 szerző 37060 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Z. Tóth Imre
  Levél Fukusimából
Új maradandokkok

Bara Anna: életbezártak
Nyári László: Kísérleti
Varga Árpád: apevák (No. 4)
Albert Zsolt: HAJNALI FRONT
Kiss Anna Mária: Pufikához
Szilasi Katalin: Várakozás
Petz György: Lomtalanítás fohász
Vajdics Anikó: Egy éjjel
Bara Anna: alteregók
Farkas György: Öregszik
FRISS FÓRUMOK

Vezsenyi Ildikó 1 órája
Nyári László 1 órája
Gyurcsi - Zalán György 1 órája
Radics Zina 1 órája
Gyors & Gyilkos 2 órája
Péter Béla 2 órája
Nagyító 2 órája
Tóth Gabriella 18 órája
Bara Anna 1 napja
Pataki Lili 1 napja
M. Szabó Mihály 1 napja
Ötvös Németh Edit 2 napja
Kiss Anna Mária 3 napja
Bátai Tibor 4 napja
Albert Zsolt 4 napja
Gulisio Tímea 5 napja
Szilágyi Erzsébet 5 napja
Horváth Tivadar 5 napja
Fekete Orsolya 5 napja
Varga Árpád 5 napja
FRISS NAPLÓK

 Hetedíziglen 5 perce
Bátai Tibor alkotói naplója 53 perce
Sorrento 4 órája
Frady Endre 5 órája
Vezsenyi Ildikó Naplója 9 órája
Bara 10 órája
Gyurcsi 12 órája
Qui? 16 órája
Baltazar 17 órája
Zúzmara 17 órája
Conquistadores 20 órája
történések 23 órája
az utolsó alma 23 órája
N. D. S. L. (Vajdics Anikó) 1 napja
leállósáv 1 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Qui?
Legutóbbi olvasó: 2020-03-31 16:30 Összes olvasás: 15885

Korábbi hozzászólások:  
487. [tulajdonos]: náha olyan hülye vagyok! 2020-03-31 01:00
Itt álmos voltam.


    
Nem tudtam előbb válaszolni, most fogok. Sok versedben ott az Úr. Engem ez akaszt meg, vagy nem jó helyen használod. Ne érts félre, de olyan fura az elején az Úr kegyelméből, hogy a végén a lidéces fényt cseréld le valamire.

Nem tudom én lazábban veszem az istenes verseket ( ne befolyásoljon) de én nem nagyon számíthattam az Úrra.
Rád igen, pedig az ördögi fény ott a végén, nem mutatod meg,
igaz, hogy újra elfelejtettem írni, mert egybeírom meg. és éjjel volt
nagyon éjjel. Így félbemaradtam vele. De nem mutatom meg senkinek, mert akkor az lesz, hogy ki írta? 3 éve kurván unom


Égek. Nem mutatod meg a versed akartam írni kispofám. Utána már jó egoistához kellően magamról írom a dumát. Oké egy van öniróniám.

486. [tulajdonos]: naplórészlet2020-03-31 00:52
Gábor Miklós naplójából (részletek)

Már őszies az idő, bár a nyár rövid napok után visszajött. A Babits-lemez verseit mondom újra, és közben elfelejtek lemenni a partra. Aztán be a vízbe, a lemenő nap felé, a víz tükre szeles - leírtam ide, amikor a szél megérkezett, és én a vízben találkoztam vele? Benn a vízben? Amikor húsz méterre tőlem elkezdett dideregni a víztükör, aztán egyszerre ott találtam magam a nagy mozgalmasság közepén, mert már itt volt? Egyik világból a másikba, ahogy még sose értem meg? Egyik kezem a szélben, másik a szélcsendben?
Jutka divatosan égnekállóra nyírta-cibálta Éva haját, ezzel a hiúság búvalbaszott napjai után a mosolyt (ferde szemecskéje amúgy is ravaszdi mindig) adta Évának, indulásuk
előtt egy félórával még ezt, gyorsan, a parton. Fénykép készült erről.
De hogy figyeljük itt az időt, amely Pesten oly észrevétlen fut! Ott ijesztget: jé, már elmúlt!, itt meg, ahol a Nap útját követjük fény és árnyék között, arccal a múló Idő felé: jé, hogy múlik! Meztelenebb itt az Idő, közvetlen társunk, szelídebb, de könyörtelenebb.
Az Időjárás, az Év, a Hónap, a Nap, az Óra - és amikor lefelé megy vörösen a Nap, a hegyek és a felhők mögé (Éva ilyenkor öntözi a füvet) - ilyenkor még a Perc,
Másodperc is számlálható, mint randevúk előtt, csak mi bizony nem sürgetnénk, visszatartanánk.
Éva, a hiúság miatt nem érzed tán, hogy itt a szerelem körülöttünk, itt bennünk, közöttünk, a szerelem épp ilyenkor a miénk, amikor ilyen gyermekien nyári, élj soká, vigyázz
magadra, kedves, nem tudok már élni nélküled, veled élni jó, ha te vagy, örökké élnék, szép az élet - ez a szerelem! A te szépséged nem a frizuráké (bár az is szép, az is jó, az is kell, no persze! hisz oly jó vicc, hogy szépek vagyunk, meg jóképűek, meg tetszünk, tetszetősek!), hanem a félénk
és ijedt öröm ez, a meglepetésé, hogy tudunk szeretni!
És hogy életünkben milyen sok volt mindig a szerelem, hogy nem apadtunk el most sem, bármennyit ijesztgettük magunkat, hogy milyen gonoszak is vagyunk, mint gyerekkorunkban a tükrök előtt, míg bőgve menekültünk saját grimaszaink elől - és kihez? Hát persze: Mamihoz! És utána a tó meg a pajtások, a játékok szervezésének
felelősségteljes gondjai, míg kialakultak a szabályok, és kezdődhetett az önfeledtség! (Most reggel fél tíz, Éva még alszik, mert soká néztük a tévét az este, no meg, gondolom, söröcske is volt, a strandon hangos a megafon, a szomszédból Anita két gyerekének hangjai - és süt a nap a roletta lécei mögött - ráérünk!) -
Még mindig kánikula. Ha nem alszom és nem mondom a Babits-verseket (rendszerint a reggeli ébredés órája után, amikor Éva már lemegy a partra), akkor benn vagyok a
vízben, ráülök vagy rákapaszkodom a gumiágyra, elfekszem a vízben, úgy lököm magam előre a lábammal, be vagy kifelé, fejemmel lenn, alig a víz színe fölött, körülöttem a strand erre elkószáló vendégei, két-három ügyetlen szörföző, ha mégiscsak mozdul valami szélféle, a víz most már 24-25 fok, órákig ellehet benne az ember.
Évát gazdául fogadta a szomszédék kutyája, Artúr (aki egyébként szuka), követi a vízbe is, megrohanja, ölébe pattan, ha a zöld ernyő alatt üldögél, és nyalja-falja. (Sose jut eszembe az Artúr név, Albertnek, Arnoldnak, Adalbertnek, Alfrédnek hívom, amíg végül mégiscsak beugrik a kerekasztal.)
Estefelé jönnek a fura, ijesztő fények, sötétségek és felhők, meg velük a borzongások, mintha lázunk lenne, nem tudjuk, fázunk-e, vagy ellenkezőleg, mintha lámpák világítanának meg egy-egy fénylő felületet (házfalat vagy újságlapot), aztán villámlik, meg dörög a menny, eső is jön, de kevés, az idő nem romlik el, az idő, holnapra visszajön a hőség, ez még nem az augusztusi váltás. Éva lefogyott valamicskét, megszabadult néhány kilótól fontos helyeken, ezért aztán mostanában kiegyensúlyozottabb, vidámabb, jópofább, szeretjük egymást, most jó, mindig heteket vesztegetünk el, amíg végre megtaláljuk nyaralni képes önmagunkat.
Hírek arról, hogy a magyar színészet 200 éves, Pesten színészbált tartanak, sztárfelvonulást, ilyesmiket, mi is kaptunk leveleket, hogy vegyünk részt - de ez egyszerűen
elképzelhetetlen! Mit csinálhatnánk mi ott? Hogyan kell az ilyesmit? Elképesztő messze kerültünk mindentől, ami színészet (kivéve magát a színpadi játékot, de az is
csak... szóval az se az, ami). Nehéz elképzelni, hogy ezt másképp éreztem valaha. Viszont egy-két év, és nem lesz miből megélnünk, házbért fizetni.
A tévé híradóban a világ megszokhatatlan őrültsége, Irak meg a Szomszédok - hazánk.
Aztán egy szép és jó angol film a világ Hamletjeiről (Olivier, Burton, Gielgud stb.). Milyen okosak, és milyen remek színészek! És a szívfájdalom, hogy a Hamlet már a
múlt, no meg, hogy nem vagyok sehol. De hogy valahol legyek, ahhoz színésznek kellene lennem - és mit tegyek, abban, ami most itt a színészet, nem találom, de nem is
keresem a helyem. Nem, nem érdekel igazán, ez csak pici sértettség meg nosztalgia, de nem igazi valami. Hát bizony minden Hamletet elfelejtenek egyszer, ezen nem lehet
változtatni. Félremagyaráznak, aztán elfelejtenek. De hát ki legyen az, mit kívánnál, aki emlékezzen?!
A világ: ezek a színes bőrű katonák romok és sivatagok közt, meg orvlövészek, mindenféle egymásra lövöldöző gyülevész csoportok meg éhezők, elmebajos diktátorok,közben Európa - no hiszen! - meg Erdély, meg Erdély Miklós "barátom" utódai, az apránként, de mind gyorsabb tempóban széthulló világ, mindenféle sivatagokban mindenféle fegyveres csürhék, aztán a menekülők, a rémültek - ez az életmódjuk,
"Európa" meg eközben? Itt a "béke" - hurrá! Amerika holnap már lőni fog? A SZU mit tegyen? Már ezen is túl vagyunk. Csak ezek a kódorgó hordák, az újmódi fegyvereikkel,
nofene!

(1990)

485. [tulajdonos]: :)2020-03-31 00:47
Petri György - A költő Sz.L.kollégájára gondol

Már rohadtul unom, hogy itt vagyok,
de hogyha abba belegondolok,
hogy még egy hétig itten kell maradjak,
akkor inkább tömegsírban rohadjak.

Nem is értem, hogy kerültem ide.
Folyton zabálni kell. Seregnyi hülye
vartyog köröttem. Már unom iszonyúan.
Legszívesebben agyonlőném magam.

Bizony, Lőrinces vagyok, mint a dinnye,
ha az Úristen jól belépisált:
meddig kell még ezt tűrni itten? Hinnye!
Döglesztő hőben várni a halált.

Kedves Lőrinc, te már megboldogultál,
merő sárrá lett hemzsegő agyad,
ha nem soká' majd értem szól a zsoltár,
fogadd szívesen költőtársadat.

Bár én nem hiszek a halál utáni
találkozásban, de tegyük föl, hátha
esik olykor ily misztikus akármi,
és kiújulunk, mint a szénanátha.

Elszidjuk majd Illyést meg Babitsot,
égi mezőkön szedünk pipacsot,
s egy bárányfelhőn téged Erzsébet vár s a Klára,
engem egy viharfelhőn Maya, Sára.

De addig, sajnos, Mari itt-nem-léte
borul reám mint sajtra a harang.
Ó, bár csapna partjain túl a Léthe,
s hívna magához engem égi hang.

484. [tulajdonos]: karc2020-03-30 23:56
Nekem nem lehet éjjel írnom , rácsaptam az asztalra és lehet, hogy itt is leírtam Nemes Nagy Ágnes sora köszönt vissza. Egybe megy le az egész, és éjjel kettőkor már nem bírtam a másik felét. Nekem betonból kell az ég... Vajon Nemes Nagy Ágnes ezeknél a soroknál ráüthetett az asztalra? Nagyon erős az a sor. ki is teszem.

Eddig azt hittem nagyon hamar meg kell írnom. Nem. A természet kiköveteli tőlem, hogy figyeljek rá, még mindig . Az istenek most másodrendűek, olyan munkám van azon a helyen ahol írok, hogy nekem azt értenem kell. Minden nap. Csodálatos. Tudnom kell a felhők vonulását a madarak röptét rácsodálkozni mindenre. És ebbe tudom betenni szereplőimet. Eljön az ideje a vetésnek, és az aratásnak. Buddha is egy fa alatt világosodott meg. :)

Egyik naplóban olvastam, hogy a könyvekkel hogy van az ember. Így én is vagyok. Azt hiszem, hogy akkor hagyni kell .... Kifelé tekintve az ember nem tud olyan intenzíven figyelni a lelkére, mint különben.

483. [tulajdonos]: szép vers2020-03-30 22:28
Szabó T. Anna - Fák

Fák nevét olvasom most: vasfa szivarfa puszpáng
kocsányos tölgy cukornyír berkenye tiszafa -
szálerdők lombos erdők fenyőfák vonulása
tűlevél roppanása rézsútos fény szaga
elnehezült gyümölcsfák részeg dongás a fűben
pikkelyes kéreg résén szivárgó gyantacsepp
sokszemű sima törzsek bámul a néma erdő
tavaszi nyirkos földszag ágak közt fellegek
szélnyikorgatta gyertyán vergődő nyír sírása
sodrásban fűzfa ága alámosott gyökér
holdfénytől kába bükkfák lélegzet jár a lomb közt
odú esővíz fészke rezgőnyárfán a szél
toboz zölddió íze olvadt akácfaillat
az ingoványon éger sírokon ciprusok
földön platánfa kérge pörgő juhar-propeller
szirom szitál fehéren esőhang lomb zuhog
egyetlenegy fenyőfa sűrű erdőzúgása
egyetlen öreg hársfa ragadós mézszaga -
a korhadékony törzsek a fénybe tárt levélzet
a gyökér közt sötéten furkáló éjszaka -
időm hozzájuk mérem lassítom szívverésem
tudja őket a csontom a bőröm a szemem
nem név de íz szag emlék sóvárgás közelükre -
tág létük érintését könyv nélkül ismerem.

482. [tulajdonos]: U22020-03-30 12:54
https://www.youtube.com/watch?v=BA_p7jr8gSM

481. [tulajdonos]: Szép2020-03-30 12:46



https://www.youtube.com/watch?v=Nnu1E5Kslig

480. [tulajdonos]: hm2020-03-30 12:43
Leírtam mesém mit egyszer megverselek másképp. Nem kell komolyan venni, rákérdezni is tilos.

Jegyzet ez semmi több.

Kösz, szóval írok, és amit nem értetek arra nem kell rákérdezni.

Nézzétek meg a kuratórium elnökének a honlapját.

Krisztina

jó munkát mindenkinek! Jólesne most egy kis Zeppelin.

479. [tulajdonos]: vaktükör helyett2020-03-30 01:35
Nevek voltak egy férfi oldalán bemocskolva. Ez egy face bejegyzés volt. Előtte mindenki tapsolt a neveknek...

És zavart, hogy a többiek hagyták ezt akiknek pellengéren volt a neve. Lehet, hogy nem lesz

kinn és hibásan írtam, és

kiröhögnek de nem hazudhatok önmagamnak és nem tapsolok a cirkusznak.

Éreztem az erőmet. Komolyan. Ez egy férfi lapján van. És olvasta, de a biztonság kedvéért

elküldtem neki. Nem fog bántani tiszteli az utolsó bakonyi betyárt Nem mer bántani.

Ha láttok valakit, akit szóval bántanak (mert a gyengék fegyvere mindig a hőzöngés volt )

akkor kérlek benneteket, hogy ne engedjétek. Soha. Ígérjétek meg önmagatoknak.

478. [tulajdonos]: Büszke vagyok.2020-03-30 01:14
… Tűnés csirkefogók! És most én jövök. Amikor idejöttem írni azt hittem minden ember jó. Most csak azt akarom mondani, hogy ne bántsatok mást... Ismerlek Laci, ha az anyád lennék, a nagynénéd a testvéred, bárki bármit tett veled én azt mondanám a harag rossz tanácsadó. Vedd ki a nevüket ÉS AZ Ő NEVÜK HELYETT EZT ÍRD KI : MÓROTZ KRISZTINA

Krisztina Mórotz MÓROTZ KRISZTINA

Krisztina Mórotz Igen ... A Nevem arra kötelez, hogy ha valakit bántanak én ott legyek, és ne engedjek bántani senkit legyen az rossz ember, vagy jó ember.

Krisztina Mórotz Kérlek hagyd benn, mert ott leszek ahol bántanak, Hogy ne tapsoljatok ha rossz ember, ha jó embert bántanak.. Ne akarj pápább lenni a pápánál! Az nem a te feladatod, hogy ítélkezz emberek felett Megnyugodtam. Megtettem kötelességem..BETYÁR ÜKAPÁM AZ A BAKONYI érzem, hogy büszke lenne rám. Érzem, hogy jól tettem.Tudjátok mi volt ez? Az eleje cirkusz, és a vége én: kenyérillatú asszonyölem megvéd bennetek. ÉS AZ UTOLSÓ BAKONYI BETYÁR VÉRE BENNEM : Jegyezzétek meg a nevem MÓROTZ KRISZTINA

Na ki meri lájkolni az utolsó bakonyi betyár vérét? Tudod mi a fura, Látlak magam előtt abban a borzalmas nagy gatyádban amin több volt a luk a golyóktól mint az anyag, ami nem volt darócból. Most látlak, találkoztunk most. Megvárom az éjfélt veled bakonyi betyár.De határozottan érzem, hogy itt vagy és büszke vagy rám ha kiröhögnek is, és megígérem megírom az erdőket a köveket a sírodat mit pálinkával öntöznek.Megígérem a saját magam erdejét megírom. Hét perc fény.


Krisztina Mórotz 5 perc... Mindig ott leszek ahol embert ütnek.Tisztán érzem a lelked. Komolyan. Kicsit hideg van...

Krisztina Mórotz 1 perc...



Ezt mondta : Légy hát te ember mindönök között és az állam felemelte és mosolygott..


Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!




Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2020-02-26 09:25 lista
2019-11-21 14:36 nélküled
2019-11-01 10:46 Francesco de Orellana
2019-10-28 10:21 Kosztolányi Mária
2019-10-07 16:11 paricska
2018-12-07 20:19 u.a.
2018-12-07 14:21 szép
2018-11-14 11:19 Bara
2018-09-28 23:41 furim
2018-08-27 10:16 Vajdics Anikó -- kedvencek
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2020-03-31 16:40   Napló: Bátai Tibor alkotói naplója
2020-03-31 16:15   új fórumbejegyzés: Vezsenyi Ildikó
2020-03-31 16:05       ÚJ bírálandokk-VERS: Francesco de Orellana "Egyfejű magánjáték" (igen, ez is lopott)
2020-03-31 16:05   új fórumbejegyzés: Nyári László
2020-03-31 15:57   új fórumbejegyzés: Vezsenyi Ildikó
2020-03-31 15:51   új fórumbejegyzés: Gyurcsi - Zalán György
2020-03-31 15:50   új fórumbejegyzés: Radics Zina
2020-03-31 15:45   Napló: Hetedíziglen
2020-03-31 15:29   új fórumbejegyzés: Új Gyors és Gyilkos
2020-03-31 15:18   új fórumbejegyzés: Péter Béla