NAPLÓK: Qui? Legutóbbi olvasó: 2024-05-04 13:40 Összes olvasás: 23867102. | [tulajdonos]: ... | 2019-11-06 00:24 | Szememben a szálka Sylvia Plath
Tisztán, mint a fény, álltam: lovakat Néztem a mezőn, sörényhullámzást. Nyakak-farkak ivét szikamórfák Zöld függönye előtt. Vert a nap Fehér kápolnatornyokat a tetők felett, Lovakat, felhőket, leveleket Gyökereztetve, bár mind futott, Balra, ahogy vízparton a nádas - Akkor vágódott szemembe a szálka. Vakító tűszúrás; azután Árny-olvadást láttam forró esőben, Torzuló lovakat a változó zöldön, Idegen kétpupú tevék, egyszarvúak Legeltek rossz egyszín-festmény szegélyén, Oázis vadjai, jobb időké. A szemcse a szemhéjam fúrja: Rőt salak. Körülötte forgok, Velem lovak, planéták, tornyok. Se könny, se szemöblögetés Nem szabadít meg a szilánktól: Hordom egy hete már, szúr. Ez az örök jelen-viszketés; Vakon arra, mi volt, mi lesz, Álmodom: én vagyok Oidipusz. Visszakérem, ami lehettem, Mielőtt az ágy és a kés, Mielőtt melltű és kenőcs E zárójelbe rögzített; Szélben hullámzó lovakat, Helyet, időt, mely itthagyott.
Tandori Dezső | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|