NAPLÓK: Seholsincs Legutóbbi olvasó: 2024-04-29 05:53 Összes olvasás: 86852| 788. | [tulajdonos]: megjelenés | 2018-11-20 08:58 | Tegnap este bukkantam rá, véletlenül a Litera-Túra Művészeti Folyóirat októberi számában:
http://www.litera-tura.hu/bakkne-szentesi-csilla-egyedul/
Bakkné Szentesi Csilla: Egyedül
Dátum: 2018-10-10
Az ember egyszer csak magára marad,
ahogy elindult, amikor elszakadt.
Az út végére is ugyanúgy ér.
Elpattan valami. Talán egy ér.
Az idő és tér ott elveszett.
Már nem kergeti a felleget.
Az avar lehet oly hangtalan,
ha hűvös ősszel betakar,
s ahogy alatta bomlik az élet
nyűtt sejtekből ismét ébred.
Kibújik bimbó, sziklevél,
féreg, rovar. Szárny rebben
és nem jut eszébe egynek sem,
ha földre született röppenjen.
Ha röpül, nem vágyik más eget,
nem tágítaná ki a teret.
Vannak. Amíg még lehet.
Együtt vagy külön, nem érdekes.
Csak az ember olyan különc,
haladni szeret külön-külön.
Bűnösen is és bűntelen
egyre feljebb, ha kell, ha nem.
Ha Isten egétől szédül már,
hittel, hitetlen mindig vár.
Valami mást. Rendhagyót.
Kapaszkodót vagy biztatót.
De hiába minden intelem,
véget ér, ami nem végtelen.
Apró kis férgek foglyaként
elenyész, amit még remélt.
Egekbe száll és felejti,
hiába kutatta ezernyi
tudatban is tudattalan,
miért van az, hogy egyszer csak
az ember úgyis maga marad.
Ahogy elindult, ugyanúgy ér
az út végére. Oda egyedül lép.
*
Ilyen meglepi jöhet minél gyakrabban! Köszönöm! :) | |
| 787. | [tulajdonos]: Egyszerű ima | 2018-11-20 08:25 |
Templomlépcsőt csak ritkán látott lábam,
mert Bibliáért pénzt egyszer kiadva
olajra lépett az atya már másnap,
tovább szaladt, az hátha megfiazna.
Hittan helyett az öreg sulipadban
torpedóztam és súgtam is ha kellett.
Zsinórban gyűjtöttem jelest magamnak,
mégsem lettem - ma úgy látom - túl fejlett.
Apám dühömben így csitított akkor :
"Istent ne korhold, gyarlók az emberek,
de minden helyzetben mégis azt vallom,
tiszteld a hitet és a becsületet!"
Nem volt vallásos, én se gyakorolom,
ám nem tiltotta, hogy megismerhessem.
Úgy veszem észre, egyre többször mondom:
Segítsd meg Istenem, kiket szeretek!
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 786. | Vezsenyi Ildikó: folytatva beszélgetést | sesin: re: üdvözlet és más is | 2018-11-19 14:45 | Szia, sesin, nem azért hallgattam eddig, mert megbántanál vele, ha nem válaszolnál, ahhoz hozzá edződtem már máshol. Az okot megértem. Hanem azért, mert nem voltam kész a válaszra. Elhamarkodva vetettem fel a témát. Mostanra, egy kicsit személytelenebbé sikerült tenni a hozzá állásom, azzal, hogy megfogalmaztam, mi fájt nagyon sokáig.
A Vissza című versemnél történtekről beszélek. Mert akkor, ott, szerkesztői részről, hirtelen, és sürgősen el lettek nyomva a spontán tetszésnyilvánítások, ami máshol, másnál, nem igen szokott előfordulni. Mert akkor, az, ott, többeknek tetszett, köztük neked is, de a legtöbben meg lettek arról győzve, nyomatékosan, hogy nem jól látják, amit a saját szemükkel látnak. Persze, maradtak azért, akik nem hátráltak meg. Ragaszkodtak az önálló véleményalkotáshoz.
Ez nekem nagyon kellemetlen élmény volt, s sokáig kedvetlenül gondoltam mindenkire, aki átállt a szerkesztői vélemény oldalára. De, ez mostanra kezd elmúlni. Azért mertem itt, megszólalni.
Ma már, kicsit másképp gondolok erre. Noha tudom, ha valamit, szépnek, jónak mutatunk be, azt könnyebb annak látni, jobban "megveszik" annak, mintha ellenkezőképpen állítjuk be, árnyékot vetve rá. A verset persze, senki nem értette meg maradéktalanul. Pedig találóan fejeztem ki azt, amit akartam. Akkor, még nem volt más célom.
Itt most másról, a független hozzáállásról beszélek. Úgy, hogy tudom, a szerkik véleménye irányadó.
Lenne, de nem olyanoknál, akik maguk, már önállóan, rendszeresen megjelenn (t) ek máshol. Elismert szakmai helyeken, lapokban, oldalakon. Tehát, nem az "előkészítőbe", vagy az "elemibe" jártak, mint én akkor. S mondom ezt úgy, hogy tudom, az irodalmi élet (is), erősen hierarchikus berendezkedésű.
Mostanra:
Amikor azt mondom neked, hogy "szépen írsz", akkor azt mondom, hogy nekem tetszőn, s arra vonatkozik, amit épp elolvastam. Hogy ez mennyit ér neked, azt Te döntöd el. :-)
Látod? Lassan, nagyon lassan, kezdek úgy gondolkodni, ahogy a hely szelleme megkívánja. ;-)
Remélem, semmi olyat nem írtam, ami felzaklató lenne. Ez, nem egy számonkérés vagy ilyesmi akar lenni, hanem inkább csak magyarázat arra, miért is csodálkoztam rá, hogy nem kerestem veled sokáig, a személyesebb kommunikációs lehetőséget (noha egy ívásúaknak tartom magunkat), annak ellenére, hogy többször is bepillantottam a költői munkásságodba, s mindig tetszett, amit láttam.
Holott, Te többször megszólaltál már, és érezhetően segítő szándékkal a feltett írásaimnál.
Üdvözöllek szeretettel!
Minden jót, örömteli alkotást kívánok, még nagyon sokáig:
Vezsenyi Ildikó
| |
| 785. | [tulajdonos]: Úgy, mint () | 2018-11-18 07:53 |
Úgy szeretlek, hogy le se tudom írni,
pedig tollamban a tinta egyre forr,
a papiroson fehér marad minden,
ha a képzeletem most is csődöt mond.
Úgy szeretlek, hogy elfelejtek félni,
veled egyszerű lesz, ami komplikált,
de egyszerűen nehéz lenne élni,
amíg félszavakat rosszul kombinálsz.
Én úgy szeretlek, mint gombluk a gombot,
még az sem számít, ha néha leszakadsz,
a tű fokán is átbújok majd érted,
mert a cérna leszek, hogy megtartsalak.
 | |
| 784. | [tulajdonos]: sorstalan | 2018-11-17 10:01 | Rongyos élet
Az életemen nincsen folt,
ha cérna szakadt, tűm nem volt.
Kikandikál a réseken
az értelmetlen félelem,
hogy tovább hasad s nem lesz ész
eltüntetni mi hibás rész,
és végig totál zavartan
viaskodom majd magammal.
De Isten néhány öltéssel
megtoldhatja pár lépéssel,
és hagyja addig szaladjon,
ameddig kell még haladnom.
Ha megtorpannék szárnyat ad,
hogy teljesítse vágyamat.
Addig se legyen lakatlan,
akárhogy is tagadtam. | |
| 783. | [tulajdonos]: utolsó verzió | 2018-11-17 08:19 | Még egyszer nekifutottam...lehet fel is töltöm...de most már egy betűt sem fogok megváltoztatni. :) Tucat instrukciót megfontolva, felhasználva kivételesen! úgy érzem, ezt már csak elrontani lehet.
Halasztási kérelem - X. átirat
Mostanában esténként
felhőtekercsekre üzenetet írok
Istennek,
és az égig érő fák hegyére tűzöm:
Bár az idő és a tér körötted végtelen,
én még maradnék egy keveset.
Az égen egyre több az ismerős szikra.
Távcsővel egy sem látható.
Ujjbegyemben elmaradt érintések.
Nem gyógyulók.
A zsibbadás végigfut a nap gerincén
lépéselőnyt adva az éjnek, és
utat vág nekem is a ködben
a csillagfoltos messzeségbe.
 | |
| 782. | [tulajdonos]: ..... :-) | 2018-11-15 05:31 | HA SZOMORÚ A VILÁG
...veszek okkert, s kék festéket,
Napot festek, s színt az égnek.
Némi arany elfér rajta,
ragyogjon, ha nem akarna.
Kellhet még pár nem épp komor
- ecsetről csurranó - color.
De, ha megint nincsen pénzem,
felülmúlom magam észben.
Zöldet kérek fűszálaktól,
pirosat pipacs-százaktól.
Katicák hátáról pettyet
orrom hegyére cseppentek.
Jön majd villám, - csak úgy cikk-cakk -,
felskicceli - csupa krikszkraksz -
az aznapi hangulatom:
csupa fény lesz az ablakom.
Eső mosta rongyos lelkem
kiterítem, s lesz majd felleg.
Havat rejt majd téli képhez,
de szivárványtól mindig szép lesz.
| |
| 780. | [tulajdonos]: Aminek nem a súlya számít... | 2018-11-14 13:59 | A pár grammnyit
észre sem veszed, hogy untalan követ,
Istenné formál, vagy sátánná kövez,
szívedre bízza, milyen mélyre szántson,
esetleg mást is kegyeibe zárjon.
Démonként megszáll, ha azt akarja, árts,
egyedül vívhatod a vesztes csatád.
Nélküle csak test vagy, megformált, szenvtelen,
értelembe burkolt, már-már embertelen,
vele is alig több, de mégis végtelen,
szíved hozzá mérve hangyányi sejtelem:
egy kis rovátka több-ezeréves kövön,
megfejtetlen marad, s nem bír vele közöny.
Túlélő játszmában a legyőzhetetlen,
így földi léthiányban nem éred tetten,
s míg szellemed benned az éltető erő,
holtod után lelked a tovaköltőző. | |
Olvasói hozzászólások nélkül
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
