Szia, sesin, nem azért hallgattam eddig, mert megbántanál vele, ha nem válaszolnál, ahhoz hozzá edződtem már máshol. Az okot megértem. Hanem azért, mert nem voltam kész a válaszra. Elhamarkodva vetettem fel a témát. Mostanra, egy kicsit személytelenebbé sikerült tenni a hozzá állásom, azzal, hogy megfogalmaztam, mi fájt nagyon sokáig.
A Vissza című versemnél történtekről beszélek. Mert akkor, ott, szerkesztői részről, hirtelen, és sürgősen el lettek nyomva a spontán tetszésnyilvánítások, ami máshol, másnál, nem igen szokott előfordulni. Mert akkor, az, ott, többeknek tetszett, köztük neked is, de a legtöbben meg lettek arról győzve, nyomatékosan, hogy nem jól látják, amit a saját szemükkel látnak. Persze, maradtak azért, akik nem hátráltak meg. Ragaszkodtak az önálló véleményalkotáshoz.
Ez nekem nagyon kellemetlen élmény volt, s sokáig kedvetlenül gondoltam mindenkire, aki átállt a szerkesztői vélemény oldalára. De, ez mostanra kezd elmúlni. Azért mertem itt, megszólalni.
Ma már, kicsit másképp gondolok erre. Noha tudom, ha valamit, szépnek, jónak mutatunk be, azt könnyebb annak látni, jobban "megveszik" annak, mintha ellenkezőképpen állítjuk be, árnyékot vetve rá. A verset persze, senki nem értette meg maradéktalanul. Pedig találóan fejeztem ki azt, amit akartam. Akkor, még nem volt más célom.
Itt most másról, a független hozzáállásról beszélek. Úgy, hogy tudom, a szerkik véleménye irányadó.
Lenne, de nem olyanoknál, akik maguk, már önállóan, rendszeresen megjelenn (t) ek máshol. Elismert szakmai helyeken, lapokban, oldalakon. Tehát, nem az "előkészítőbe", vagy az "elemibe" jártak, mint én akkor. S mondom ezt úgy, hogy tudom, az irodalmi élet (is), erősen hierarchikus berendezkedésű.
Mostanra:
Amikor azt mondom neked, hogy "szépen írsz", akkor azt mondom, hogy nekem tetszőn, s arra vonatkozik, amit épp elolvastam. Hogy ez mennyit ér neked, azt Te döntöd el. :-)
Látod? Lassan, nagyon lassan, kezdek úgy gondolkodni, ahogy a hely szelleme megkívánja. ;-)
Remélem, semmi olyat nem írtam, ami felzaklató lenne. Ez, nem egy számonkérés vagy ilyesmi akar lenni, hanem inkább csak magyarázat arra, miért is csodálkoztam rá, hogy nem kerestem veled sokáig, a személyesebb kommunikációs lehetőséget (noha egy ívásúaknak tartom magunkat), annak ellenére, hogy többször is bepillantottam a költői munkásságodba, s mindig tetszett, amit láttam.
Holott, Te többször megszólaltál már, és érezhetően segítő szándékkal a feltett írásaimnál.
Üdvözöllek szeretettel!
Minden jót, örömteli alkotást kívánok, még nagyon sokáig:
Vezsenyi Ildikó
|
