Most bukkantam rá erre a versemre...mindig van - bár ne lenne! - aktualitása... :( Utolsó ölelés
Vér és hamu lassan száll le, s a szív nem csitul, mélykék fátylán, éjféltájt a Hold elővonul. Könnyes ágyán, felhőpárnán villám járja át, sajgó vállát meg-megrántván kúszik, megy tovább.
Milliárdnyi csillag között arany fényözön: csillámporos égboltra fest csóvát üstökös. Megtört fényű holdsugárra gyermekszem tapad, nem fogja fel, nem érti, a vér mért rá ragad?
Bomba tépte két kezét az égre nyújtaná, szinte látja, szinte érzi, ott fenn várnak rá. Menne már, mert fájdalmát csak anyja értheti, menne már, de apja él és dehogy engedi.
Imádkozik egyre, egy kis csendért könyörög, imádkozik, ne hallja már, hogy az ég dörög. Ne hallja a haláltusát, bombarobbanást, testvérei nyöszörgését, apja sóhaját.
Imádkozik, útja végén anyja várjon rá, két karjába kapva, fent enyhítse bánatát. Két karjával - ami már nincs - átölelné őt, s letörölné anyja arcán ömlő könnyözönt.
minekünk sose volt múltunk csak aznap amerre indultunk utak se haladtak miénk a sosem lesz ha meg sem éljük de ahonnan érkeztünk azzal beértük
nekem ahogy vagy az biztos mást kizár enyém vagy akkor is ha neked kizárt nekünk ami nem volt nem is lesz holnap de ami együtt rossz mögénk kell toljad
nekünk az eddigi ránk szabott élet egyszer volt egyszer van s a jövő a vég lesz veled az életem nem mindig pazar lehet az alma is néha ily fanyar
mégis ahogy van most nekem nem kétes pedig a méreted régen nem épp es ép testbe éppen de be kell hogy férjek naponta feltéplek s foltozlak szépnek.
nekem ahogy vagy most biztos nem kellesz neked én sohasem leszek a vátesz minekünk sose volt múltunk csak aznap amerre indultunk utak se haladtak
nekem ahogy vagy most biztos hogy kellesz enyém vagy akkor is ha nem is sejted miénk a sosem lesz ha meg sem éljük de ahonnan érkeztünk azzal beérjük
nekem ahogy vagy most biztos mást kizár velem az életed lehet nem király nekünk ami nem volt nem okoz gondot mert ami együtt rossz azt másba nem oltod
nekem ahogy vagy most biztos nem kellesz ha mérgem oldódott nem kell e jelmez nekünk az eddigi ránk szabott élet egyszer volt egyszer van s a jövőnk se kétlem
Mara villanellája ismét magával ragadott. Már nem először találkoztam vele, mégis tud újat nyújtani. Jó, hogy feltette. Szépen indult vele a napom. (A bajok valahogy homályba vesznek, ha ilyet olvasok.) Anno én is bepróbálkoztam, de nem mertem feltenni a pályaművek közé. Kicsit merevnek, komolytalannak éreztem, s Mara verse után ma is így érzek. Bár nagyon tetszik ez a műfaj, valószínű nem próbálkozom többet vele. Csak irigykedem. Nem rossz értelemben. :)
