NAPLÓK: Seholsincs Legutóbbi olvasó: 2019-09-23 15:14 Összes olvasás: 67196| 892. | [tulajdonos]: Sehol máshol | 2019-09-14 13:53 | (mert ez az enyém is)
Az én hazám jelene rég
csak ködből sejlő fáklyafény.
De az én hazám, hol gyáva még
soha nem volt e büszke nép.
Az én hazám a múltban él,
ha a jövőtől már nem remél.
De az én hazám csodás mező,
ne legyen rajta szemfedő!
Az én hazám egy magas hegy,
az Istentől sem törne meg.
Mert az én hazám nem ostoba,
bárhol is él okos fia.
Az én hazám egy drágakő,
csiszolatlan is beléd nő.
Mert az én hazám sosem feled,
bölcsőt ringat sír felett.
| |
| 891. | [tulajdonos]: holnap? lehet nem is írnám le. | 2019-09-13 19:08 | Lehet mégis nekimegyek a műtétnek. Már belefáradtam az állandó fájdalomba. 8 éve tart. Azóta tűröm. Szinte megszoktam. Mondom magamnak. De úgy látszik, mégsem lehet a végtelenségig. Meg akartam/akarom érni a hetvenet. Anyunak nem sikerült. De, ha eltekintek a babonámtól, akkor is tucatnyi érv van ellene. Sajnos szinte minden műtétem - amik a zárójelentések szerint - sikerültek, minden esetben bevonzott valami más bajt. Vagy már a kórházban csak a szerencsének köszönhettem, hogy megmaradtam, vagy utána a műtét ritkán előforduló "mellékhatásaként" újabb, műtéttel kivédhető probléma lépett fel. Most már előre számba veszem, hogy milyen rizikóval kell számolnom. Évek óta össze vannak csomagolva a legfontosabb dolgok, ha be kellene feküdnöm. De még most is annyi minden más is visszatart a végső döntéstől. Azok tőlem független dolgok, de annál fontosabbak számomra, hogy figyelmen kívül hagyjam őket.
13-a van, és péntek. Tegnap vagy holnap ezt nemigen osztanám meg. Ebbe a napba talán belefért ilyen hülyeséget csinálni.
Ne is vegye senki komolyan. Csak úgy magamban morfondíroztam. | |
| 890. | [tulajdonos]: színezd újra 2. | 2019-09-13 18:51 |
kicsordult a felhő
az ég ablakán
talán anyám feledte
azt kitárva
mikor egy eltévedt viharmadár
csőrében felvitte
apám karjába
pedig itt ülnek most is
velem szemben
s hogy egyszerre szólnak
minden rendben
helyre igazodnak a
pillérek oszlopok
de az égi teknő kékítője
már feloldott minden
szivárványszemű holnapot
| |
| 889. | [tulajdonos]: ennél már nincs lejjebb | 2019-09-13 18:47 |
Nem azért, mert letiltott a fészen. Istenem. Biztos rajta kívül más is megtette, ki ezért, ki azért. Nem ez a gond, hanem, hogy üzenetben még meg is indokolta. Bár ne tette volna!
Törölt és tiltott, mert!! a nemrég elhunyt szerzőtárs őróla gyalázatosan nyilatkozott, s emiatt (csak a lényeg és nem szó szerint, mert én szégyellem, amit írt és ahogy. Itt-ott összefüggéstelenül, gondolom a haragja miatt.):
"magát.....magukat akik ezt a rosszindulatú – engem 'ennek-annak' aposztrofált – 'akárkit' imádó linkjeit nem értékelem és túnjenek az ismerőseim közül!!!!"
Az aposztrófos részek tartalma nem publikus... :(
A válaszom, ami a tiltás miatt nem ment, nem megy el:
(Megj.: Könnyű úgy odamondani, ha elfutunk utána. Én igyekeztem utolérni, de nem sikerült. Most már nem is akarom. Azt is letagadom, hogy ismertem egy ilyent...)
- Hm. Nem hiszem, hogy ezt tudnom kellett volna róla. Nem is tudtam. De, ha m a g a ez alapján ítél/t/ meg engem (is), akkor sem m a g a sem én nem veszítünk ezzel a húzásával. Bennem csak a döbbenet maradt. Én inkább úgy gondolom ezek után, hogy nyertem. Nem ilyen embernek gondoltam magát, XYZ. Legyen nélkülem boldog!
T..I. pedig nyugodjon békében!
| |
| 888. | [tulajdonos]: akkor is...ha másnak lehet | 2019-09-13 15:25 | Ha az ősz visszatér
(...evokáció Ady: Párisban járt az Ősz című versére)
Hajnalban ismét rám köszönt az ősz.
Lopva szétszórta szelíd fényeit,
s megsimogatott minden ablakot
falkockák résein.
A Piac utcán jött szembe velem,
kalapot emelt és elballagott.
Vártam, hogy súg néhány bús "rőzse-dalt",
de ő csak hallgatott.
A templom előtt akár egy folyó,
zümmögött színes emberáradat.
Tolakodtak és furcsán kerülték
haldokló árnyamat.
Mint sok bolond fodor part szélein
ez a nyár már "meg sem hőkölt belé",
hogy motoszkál bennem, tán meghalok
még az ősz elején. | |
| 887. | [tulajdonos]: Visszavonhatatlan | 2019-09-06 10:55 | Mostanság már hajnal előtt fent vagyok. Nem, ritkán már kettőtől. Két napja hajnal 4-től. Valami szörnyűségeset álmodok előtte, s ha felébredek még bennem van pár percig az az érzés, és nincs kedvem visszaaludni. Gondolom a szívemet, vérnyomásomat ez is megviseli, ahogy ma is. 178 volt, s a mérés pillanatában még nem is tulajdonítottam nagy jelentőséget neki. De hamar rá kellett döbbenjek, hogy most nem elég a pozitív gondolkodás. Abbahagytam a takarítást, rámolást, és a kanapén eldőltem. De nem lett jobb. Hat óra körül jött a nitromint spray...igaz nem szívrohamom volt, de anno a tabletta korábban mindig hamar segített. Most kicsit lassabban ment...Nyolc után már gondolkodni is tudtam, s óvatosan tenni-venni a lakásban. A tegnapi tragikus hírre igyekeztem nem gondolni, de nem ment. Nem hiszem, hogy amiatt kerültem ismét ilyen állapotba, de csak ott motoszkált és motoszkál bennem, hogy egy pillanat alatt elveszíthetjük ismerősünket, barátunkat, családtagunkat.... és egy pillanat, hogy voltunk, s már nem leszünk....és alig ismerjük egymást. Feledhetőek vagyunk és hiába fogadjuk, hogy sosem felejtjük...ha megfeledkezünk róla, megfeledkeznek rólunk, akkor már késő. Sajnálom, hogy zárt világom ajtaját néha nem nyitottam ki,- s még most sem tudok változtatni rajta - pedig éreztem, hogy elkelne néhány biztató szó. De féltem, tartottam tőle, hogy nem vennéd jó néven, ha sorsod felől érdeklődnék.
Tiszai P. Imrével sok irodalmi oldalon együtt voltunk jelen. Morgós, néha mérges, de alapvetően kedves és őszinte szerzőtárs voltál. Verseidet és az üzenőfaladat olvasva sokszor szóltam hozzád - gondolatban. Lehet odafentre most már valóban eljutnak a ki nem mondottak, és megérzed, hogy lélekben én is ott voltam melletted. Ha nem jut el hozzád, akkor majd fent megbeszéljük. Tagadtad, de Te költő voltál. Nyugodj békében, Imre! | |
| 886. | [tulajdonos]: hoppá | 2019-08-30 18:46 | Elnézést kérek, hogy macskás fotót tettem fel! Nem gondoltam át...
A versért, amit gyerekeknek szántam, nem kérek elnézést. Az elfér gondolom a naplómban. Még akkor is, ha cicás. Hogy miért írom ezt?
Beugrott, hogy - lehet annak több éve is már - amikor valaki megjegyezte, hogy már csak az hiányzik a Dokknak, hogy ételekről, macskákról osszunk meg fotókat, mint a facebookon.
Kijelentem, hogy a jövőben négylábú haverjaimról, kétlábú, tollas farkúakról tudatosan nem osztok meg fotót. Ha mégis, - mert ki tudja, Alzheimer mikor kap szárnyai alá -, ki lehet törölni!
Vagy nem... :-) | |
| 885. | [tulajdonos]: Cicmic, a kóbor kismacska | 2019-08-30 10:46 |
Cicmic a tarka, kóbor kismacska
a kertek alján született.
Imádta nagyon, ha a Nap ragyog,
s a fűben jót hempereghet.
Egy sötét éjjel felébredt kétszer,
azt hitte az ég rászakadt.
Süvítő szélben, viharban félve
szegény cica maga maradt.
Nem látta anyját, s mert sokat várt rá,
elindult, hátha megleli.
Kereste erre, kutatta arra,
hiába sírta, hogy - Mami..
Cicmic a tarka, kóbor kismacska
a kertek alján született.
Egyedül maradt, és nincs egy nyalat
tej mitől búját feledje.
Messze az otthon, nem is dorombol
a cicamama körötte.
Csak a szél tombol, villámlik, s attól
árnyak is nőnek mögötte.
Cicmic a tarka, kóbor kismacska
a kertek alján született.
Fázik most szegény, se ágy, se remény,
- vajon az ég mért büntette?
Fordult a fűhöz, szaladt a fához,
meg a romházhoz, hasztalan.
Elfáradt szegény, fogyott a remény,
fejét nincs hova lehajtsa.
Hiába kérte engedjék végre
egy pici percet szunnyadni!
Majd, ha a Nap kel biztos, hogy nem kell
innen erővel zavarni.
A fű azt mondta, felfalhatsz nyomban,
ha kérésednek engedek.
A fa sem különb, félti - a különc -,
kérgét, kaparni nem lehet.
A ház is öreg, még be is dűlhet,
attól cicus neked annyi!
Micsoda világ! Se tej, se kiságy,
hol fog most éjjel aludni?
Cicmic a tarka, kóbor kismacska
szomorún bandukolt tovább.
Már alig bírja, de anyja hívja,
- szíve úgy ver, mint kalapács.
- Itt vagyok, Mami! - s röpül a csacsi,
sírna, ha tudna az örömtől.
De könnye nincsen. - Szeretlek kincsem -
magához öleli a mami.
Cicmic a tarka, kóbor kismacska
a kertek alján született.
Ha nem jön kutya, s nem bántja pulya
ott még sokáig ellehet.
| |
| 884. | [tulajdonos]: Bendegúz | 2019-08-30 10:40 |
Nem emlékszik, milyen régen
éltek együtt a tanyán.
Bendegúz a házat védte,
s követte Mami nyomát.
Öreg volt már, mint gazdája,
mégsem hagyta soha el.
Éjszaka, ha Holdat látott,
vonyítani sosem mert.
Nem zavarta volna álmát,
kedvét soha sem szegte.
A kezet, ami simogatta,
megnyalta, úgy szerette.
Telt az idő, bajról bajra,
bút követett Napra Hold.
Búcsút intve földi létnek,
mennybe szállt a nagyanyó.
Bendegúz a portán maradt,
s fölötte a csillagok
bánatosan pislákoltak,
örömkönnyre nem volt ok.
Híre futott, s három napig
keringett fent a neten:
van egy szépség jól eldugva
világvége kis helyen.
Megcsodálták mind Bendegúzt,
gyűlt sok mosoly, tucat lájk,
aztán szépen elfeledték,
volt helyette kutya száz.
Beköszöntött a tél s a hó
paplant húzott a tájra.
Nem mélázott csak a holló:
kis domb áll a tanyába'?
Bendegúz ott pihent, s nézte,
valahol a határban
nagyanyó jön szárnyán szélnek
s int, hogy fent nagyon várja.
| |
| 883. | [tulajdonos]: régen-volt | 2019-08-20 17:28 | Jöttem, mentem, visszatértem
Valahogy mindig kimaradt a bemutatkozásaimból egy ötéves szakasz, pedig semmi elmarasztalót nem írhatok róla.
Hetvennégyben elcsábítottak -, mert valóban így történt... - a Debreceni Vízmű és Gyógyfürdő Vállalathoz. Magasabb fizetést ajánlottak, s én fontolóra vettem, mennyivel könnyíthetné meg életünket, s elfogadtam. A volt osztályvezetőm, Dr. Pólya Kálmán meglehetősen csalódottan fogadta a hírt, s kijelentette: ha most elmegyek, akkor vissza többé nem vesznek.
Kicsit meglepett a haragja, de némi örömmel is eltöltött, hiszen akkor lett volna okom keseregni, ha szó nélkül elenged.
Az új munkahelyemen is remekül éreztem magam. Ma is sokszor gondolok volt munkatársaimra, kedvességükre, az együtt töltött hangulatos bulikra, névnapokra. Nem is volt semmi gond, egyet leszámítva: a fizetésemelésből - bérfeszültségre hivatkozással - semmi nem lett.
Ez is hozzájárulhatott, hogy egyre többször visszavágyódtam a BIOGAL-ba. Még a mások által elviselhetetlennek tartott szagok, illatok is hiányoztak. És persze, sőt főleg a régi munkatársak, s az ott megszokott, de sokkal érdekesebb munka. Így hetvenkilencben - amikor körvonalazódott, hogy anyagilag a jövőben sem azt hozza ez a munkahely, mint amit vártam, - ismét megléptem, amit öt évvel azelőtt, csak most visszafelé. Mit mondjak? Legyezgette a hiúságomat, s ezt nagyképűség nélkül mondhatom, hogy rendkívüli gyűlésen próbáltak visszatartani a megsértődött kollégák, és a személyzetis.
A régi szerelmem, a BIOGAl, visszafogadott. Pontosabban éppen Pólya doktor. Mosolyogva és ezekkel a szavakkal:
- Isten hozta, Csilla! Remélem többször nem kirándul!
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
