Egyre többször foglalkoztat a gondolat...le kellene szokni róla! szemtől szemben
bebábozódott csillagok bontanak este szárnyat s az íriszemre ezüstport pöttyöznek csak te láthatod ahogy magadat is benne/m/ amíg el nem fárad a szemem és lehunyom végül
ha elmegy díszsortűz nem robban bele a tájba s a déli harangszó sem érte szól orgonasípok dallamára tán halkan mormol imát az olvasó földi léte tüze és virága egymás mellett megfér csendesen egyik a hév másik a szelíd alázat az utolsó egy tűzvirág mibe halni nem akar de mégis kénytelen
1969/70 szilveszterén ismerkedtünk meg a párommal. Egy év csend...(- továbbképzésen volt Bp-en -), majd 1972. januárjában esküvő... Még mindig együtt ...és Már soha másképp
már nem hagyhatlak el mert itt élsz minden csendben és bennem visszhangzol szóban kulcszörgésben távozásban közeledésben tüzeket szítva is szelíden
bár ezerszer elátkoztalak és ezerszer is áldlak nem szabadulhatok
érzem tovább hordozlak hajnaltól hajnalig sötétből cipellek sötétedésig amíg csak ébredsz amíg csak élek maradsz és én maradok
Azon a szilveszteri bulin hallottam először - és nem egyszer - ezt a slágert:
Az év elszaladt, nem tudtam befogni, pedig voltak benne szép pillanatok. Ha felsorolnám, mert szeretnéd tudni, a sorközökbe se jutna unalom. De meglehet, töményen el se bírnád, hát nem dicsekszem, hogy összementem én, s hogy azért vagyok boldog egyre inkább, mert ha elfogyok, majd nem lel rám a Vég.
Már kopott bennem, mégis fel-felsejlik a szívkapuban ácsorgó varázs. Oly halkan csendül az a kis csengettyű, nem is hallja rajtam kívül más. Hogy beengedném újra, ha itt járna, dobbanásnyit lüktessen belém egy halk nevetés és a benne csengő karácsonyi ének, s velük én.
A pince mélyén ketten sürgölődtek, angyalok voltak, ma csillagok. Úgy ragyogtak a díszek és a csendre az angyalhaj selymesen ráomolt. A gyertyafényben ahogy ott időztek szárnyaikon pihent a jövőm, s míg lestem őket, mentséget kerestem, hisz nem én, de ők voltak cselszövők. * (Kisgyermekkoromban, hogy a Jézuska-illúziót ne rombolják le, a Szüleim mindig a jéghideg pincében díszítették fel titokban a karácsonyfát...egyszer rájöttem, meglestem őket, de éveken át hallgattam róla, hogy kiderült a nagy titok...)
ez csak egy "fészes költemény"... Azért ne fájjon senkinek! :)
Karácsonyi csillag
Azt hittem, hogy csillag vagyok, a mennybolt is tőlem ragyog, lábam nyomán fénysziporka fröccsen szét az angyalokra. Fenyőtűkre angyalhaj száll, csillog rajtuk sok ezer szál, varázspálcán vibrál fényem, gyermekmosoly lesz szentélyem. Azt hittem hogy csillag vagyok, pedig anyám könnye ragyog, három király minden kincse elfér abba a nincsenbe.
Már nem hiszem, nem is bánom: cseppnyi az én mennyországom. Inkább őrzöm, hitbe fűzöm, Karácsonykor csúcsra tűzöm. Messze ragyog, mégis bennem, halálomig a szívemben.
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
Kedvenc versek
Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
