Jobb későn, mint soha... Azért az elég szomorú, hogy csak most... Időhiányra sem lehet hivatkozni, ahogy elnézem a közösségi oldalt...s még arra sem, hogy most jutott el hozzá(d) ...Ez az oldal már rég megosztotta ezt a tragikus hírt...
No, igen...ez sem kortárs, azaz nem jelenkori. Azért mégis megosztom ezt a múltkorimat. ;) ...és még fogok egy párat feltenni. Amíg a napló marad, addig múlandóként is maradósak lehetnek. :-)
Szintelen vagy hangtalan
Megkérdezted, de keveredik bennem, a szín vagy szó, ha kéne nélkülözzem? Tán biztatóbb egy kedves ugyan szívem, vagy nyugtatóbb, ha simogathat szemem?
A dallamok, ha végig futnak rajtam, fülem hagyja, szívemmel is halljam, de éjszakát, ha váltana a nappal, hogy tudnám, mit takart ki a hajnal?
Ha az éjszakát felváltja a nappal, de jó látni, hogy lángol a hajnal, csak a szíved dobolna magának, nem hallanám mily zene az másnak.
- valahol elrontottad - pedig szimmetriára törekedtem ha az egyik oldal kilógott a másikon valamit hozzátettem
mikor elszakadt magamat hibáztattam szidtam néha - őt is - hiába volt minden akarat neki tehetetlen voltam - ezért is - ha a kezem nem érte el próbáltam lelkéhez érni
ha kettészakadtam csonkán kezdtem vele újra - együtt élni - de valahol elrontottam és ezzel megyek el - végleg - már nem számít igazat ad-e ha megölel - - ne reméljed -
Gyermekkoromban - már kis iskolásként - az Anyák-napját a virágpiacon kezdtem. Nagyon szerettem megcsodálni a májusi virágok színes garmadáját. De ezeken a napokon vásároltam is. Mindig vettem gyöngyvirágot, nefelejcset, orgonát és tulipánt. Otthon titokban két csokrot készítettem belőlük. Az egyikbe fogtam csokorba az orgonákat, és a tulipánokat a szeretetem jeléül, a másik csokorba a gyöngyvirágot a nefelejccsel, hogy soha nem felejtem el az Édesanyámat. Valami apróságot is beszereztem ilyenkor a szerény zsebpénzemből megspórolt forintokból. Kis vázát, porcelán mackót, őzikét vagy más hasonló nippet - ma is őrzöm őket -, és boldog-büszke voltam, ahogy láttam az örömöt Édesanyám arcán, szemében. A gondban-bajban sem hiányzó mosolyát imádtam, csodáltam. Szerettem volna olyan anya lenni, mint Ő.
Egyszerű dal Anyácskámhoz
Még ölbe vennék minden boldog percet, mit Anyám keze rajtam itt felejtett, két karjának minden ringatását, babusgató szeme pillantását.
Elrejteném, senkinek se jusson, nem osztoznék mással ezen jusson, enyém legyen akkor is ha mégse, megkövezném a halált is érte.
Még ölbe vennék minden boldog percet, ne az idő nyerje meg a versenyt, ne hantodra hulljanak a szirmok, elmondhassam, örömömben sírok.
Idekint a természet 'hogy éled, nevetésed visszhangzik a szélben, ablakomat kitártam előtte, egy kis foszlányt menteni belőle.
A virágcsokrot, amit neked hoztam, nefelejcsből, gyöngyvirágból fontam. Anyácskám, tudom, minden hiába. Az ölelés már mindkettőnkben árva.
