DOKK

 
2738 szerző 34594 verse
dokk.hu irodalmi kikötő :: alapítva 2000-ben
Bejelentkezés
KIEMELT AJÁNLATUNK

Jászberényi Sándor
  Nem a szerelem
Új maradandokkok

Kosztolányi Mária: Mese a gyárról
Zsuzsanna Grande: létezni igazán (jav)
Paál Marcell: Szer-elem
Vajdics Anikó: Félkész szonett (laktózmentes)
Bátai Tibor: ami nincs
M. Kiss Gábor: Mélyépítés
Kaboldy Tamás: Pomáz, reggel 1/2 9-kor
Tamási József: megyek /jav./
Szilágyi Erzsébet: 3 apeva
Tiszai P Imre: explicit
FRISS FÓRUMOK

Kosztolányi Mária 3 órája
Magyar Éva 3 órája
Szakállas Zsolt 5 órája
Sági Ferenc Dénes 6 órája
Bodai Krisztián 8 órája
Tamási József 8 órája
Kiss Anna Mária 9 órája
Duma György 10 órája
Várkonyi Miklós 11 órája
Frady Endre 12 órája
Francesco de Orellana 12 órája
Tóth Csilla 13 órája
DOKK_FAQ 14 órája
Bakos Fanni 14 órája
Pálóczi Antal 16 órája
Sági Zoltán 1 napja
Szikora Erzsébet 1 napja
Tóth Gabriella 1 napja
Fekete Orsolya 1 napja
Bakkné Szentesi Csilla 1 napja
FRISS NAPLÓK

 Zúzmara 17 perce
Frady Endre 1 órája
Pöröly 10 órája
weinberger 11 órája
Vajdics Anikó belepotyog 12 órája
A vádlottak padján 14 órája
útinapló 16 órája
rákok tánca parti homokban 16 órája
nélküled 18 órája
PIMP 21 órája
az utolsó alma 1 napja
Oswald Chesterfield Cobblepot 1 napja
Volt egy pillanat 1 napja
Gyurcsi 1 napja
Bátai Tibor 2 napja
BECENÉV LEFOGLALÁSA
VERSKERESő

Részlet a versből:
SZERZőKERESő

Szerző névrészletre:
FÓRUMKERESő

Szövegrészlet:
FOTÓK


NAPLÓK: Seholsincs
Legutóbbi olvasó: 2018-02-21 00:00 Összes olvasás: 45894

Korábbi hozzászólások:  
498. [tulajdonos]: Randi2018-01-30 15:23

Imádott táncolni. A zene soha nem hagyta nyugton. Nem lehetett annyira fáradt, hogy ha invitálták egy hétvégi kikapcsolódásra valamelyik táncos szórakozóhelyre, hogy nemet mondjon.
Mióta dolgozott, megengedhette magának. Túl sokat így sem költött. Egy-két Cola mellett órákat elüldögéltek a barátnőjével. Ezeken a szórakozóhelyeken megszokott volt, hogy nincs nagy fogyasztás.

Egy ilyen alkalommal ismerkedett meg Sándorral. Helyes, kellemes megjelenésű fiatalember volt, akiről látszott nem sokat kell tennie azért, hogy a nők észrevegyék.
Valamelyik cégnél ügynökösködött.
Először csak táncoltak, alig szóltak egymáshoz. Nem is bánta. Nem udvarlóra, csak táncpartnerre vágyott, ahogy máskor is.
Felkérték őket, lekérték, jól szórakoztak, majd elbúcsúztak partnerüktől. Eddig ennyi volt a barátnőjével tett kiruccanások lényege.

De azon a napon valahogy más érzések kerítették hatalmába. Már nem pusztán a zenének adta át magát örömmel. Jó volt vele lenni.
Úgy érezte, hogy kölcsönös ez az érzés. Így nem lepte meg, hogy a következő vasárnap is találkoztak a Pálmában, s azután megint és megint. A hazatéréseket hosszú séták előzték meg. Kevés szó, és egyre több csók, összesimulás.

A hétvégi nyári esték romantikája a hétköznapokba is színeket csempészett. Vidámabb, kiegyensúlyozottabb lett. Egyre inkább úgy érezte, hogy a fiú több számára, mint táncpartner, és egyre nehezebben fogadta el és vallotta be magának, hogy összességében mégis csupán csak vonzó férfi...

Hosszabb kapcsolatnak nem ilyenre vágyott. A nagy hallgatások nem a "szavak nélkül is értjük egymást" jelentést takarták, mint inkább az "egymásnak nincs mit mondani" helyzetet. Ez nem lehet egy komoly kapcsolat alapja.
De mégsem tudott parancsolni magának.

Eljött a hétvége, s ő - akkor már a barátnője nélkül - szinte repült a randira.
Az addig megszokottól eltérőnek ígérkezett eleve ez a találka. A város szívébe invitálta a fiú.
A Gambrinusz - közbe minden szándéka ellenére ő érkezett hamarabb.
Aznap is mindent megtett, hogy jó megjelenésű partnere elismerését kiérdemelje:
kakaó színű kiskosztümben, aminek mini szoknyája combközépig engedte szemügyre venni a lábait, olajzöld, mintás selyem blúzban, barna tűsarkú körömcipőben, vállán barna bőr retiküllel. Szemceruzával finoman kontúrozott kék szeme a pillák sűrűjéből barátságosan, és kíváncsian figyelte a járókelőket. Nem látszott semmi izgalom benne, pedig a szíve vadul kalapált. Valami furcsa érzés azt sejtette vele, ez más találkozás lesz, mint az eddigiek.
Aztán meglátta lassú léptekkel közeledő alakját. Mintha elgondolkodott volna, s nem is a földön járna.
Ahogy a lányhoz ért, kedvesen üdvözölte és megpuszilta.
- Hova megyünk? - kérdezte az.
- Hm..épp ezen gondolkodtam, hogy elmondjam-e, mert meglepetésnek szántam, de téged ismerve, azt hiszem, jobb ha előre tisztázzuk...
- ??
- Nos, egy frankó bulit szerveztek a haverjaim. Havonta egy-két alkalommal van ilyen. Hol az egyikőnknél, hol a másikónknál. Neked is lesz ott ismerősöd...Egy gimibe járt veled. Sőt. Névrokonod ...
A lány kezdte kínosan érezni magát. Nem létezik, hogy azt kívánja, amire gondol...
Sándor nem sokáig hagyta kétségei között.
- A lényeg, hogy remek a társaság. Ne félj, nincs drog, inni sem muszáj, csak..
- Csak?
- Csak a bugyit az előszobában kötelező hagyni.

A világ csörömpölve szakadt rá. Az utolsó mondat úgy el kezdett benne zakatolni, hogy levegőt is alig tudott venni.
De most is uralkodott magán, és igyekezve megőrizni a látszatot, közömbös hangon annyit válaszolt:
- Rosszul ismertél meg. Ahogy én is téged. Jó szórakozást...és többet ne keress!

Azzal sarkon fordult, és elindult visszafelé az úton.
Fogalma sem volt, hogy ért haza. Arra emlékezett, hogy nem szállt villamosra, de hogy milyen utcákon kóborolt közben, az még csak nem is rémlett a későbbiekben.

Otthon édesapja egyből kiszúrta, mennyire zaklatott. Ő meg alig várta, hogy kiadja magából dühét, csalódását. Amikor befejezte, apja - szokásától eltérően, ráérezve, hogy nincs szükség szánalomra, lelkizésre, csak megerősítő együttérzésre - ennyit mondott:
- Klassz csaj vagy!
Aznap éppen az egyik szobát festették. Anyagi gondjaik miatt ezt is saját erőből. Amíg apja a falakat lekáliszappanozta, elővette a rajzeszközeit, s Koncz Zsuzsa egyik slágerét hallgatva megszületett a pasztell kép. Egy fekete hajú, szomorú szemű lány, akinek fél arcára árnyék vetült, a másik fele, mintha csak tűz fénye verődne róla vissza, bíbor vörösben égett.


Eltelt jó pár, de tán tíz év is, hogy újra találkoztak. Éppen munkába sietett, amikor megpillantotta: ő jött vele szemben. Semmit nem változott külsőre. Az idegtől a szíve a torkában kalapált. Legszívesebben a másik oldalra ment volna át, de a széles utcán már rég elhagyta a zebrát. Így feltűnő lett volna átmenekülni. Ahogy egymás mellé értek, Sándor ráköszönt.
Ő pedig - maga is meglepődött, hogy - fogadta.
Az út további részén azon töprengett, hogy miért nem állta meg köszönés nélkül?
Lehet azért, mert bár hónapokig elhitette, hogy tisztességes szándékai vannak, a legkritikusabb pillanatban mégsem akarta átverni?

Azóta sem találkoztak. Már több, mint harminc éve.


497. [tulajdonos]: öltészet2018-01-10 07:56
Ebből ennyit

Meddig jó a szafaládé?
A gigádon amíg átfér.
Meddig jár a homokóra?
Míg nem szórod a friss hóra.

M'ért mérges a füsti fecske?
A füstöt nem tűri este.
Hova jár a láma bálba?
Nem ahová már a bálna.

Meddig ér a türelem el?
Ameddig nem tüzeled fel.
Mitől jó a többi strófa?
Mert olyan jól löki Nóra.

Mitől rossz a dalod Mári?
Mert nem tudsz csak kompon állni.
Meddig lehet ezt még húzni?
Ameddig nem fogsz megnyúzni.

496. [tulajdonos]: ...csak úgy...2017-11-25 21:17
(........mert éppen elém került)


ha elmegy
díszsortűz nem robban bele a tájba
s a déli harangszó sem érte szól
orgonasípok dallamára
tán halkan mormol imát az olvasó
földi léte tüze és virága
egymás mellett megfér csendesen
egyik a hév másik a szelíd alázat
az utolsó egy tűzvirág
mibe halni nem akar
de mégis kénytelen

495. [tulajdonos]: titok2017-11-25 20:55
...elköszöntem. gondolom/úgy tűnt... más is...
remélem azért olvasta!

494. [tulajdonos]: Házimozi2017-11-22 14:45

Egy tucat filmet néztem meg az este,
volt köztük német és persze felirat.
Hogy miről szóltak, nehéz felidéznem,
már az elején akadt egy kis hiba:
A főcím alatt almoztam serényen,
és azt hittem még kezet is moshatok,
ám kutyám vakkant, s futok az erkélyre,
a kóbor cicát ki vághatta nyakon?

Hogy visszaértem hármat lőttek éppen,
de az is lehet a fülem csengetett.
Már szelektíven hallok és eszmélek,
így kapásból csak a párom csesztetem.
Na, szóval végre leülök és látom,
hogy vér mindenütt, hát gézt veszek elő.
A thriller nekem kimondottan káros,
bár a szomszédnál a vámpír is nyerőbb.

Elkapcsolok, és felkapom a vödröt,
- a meccs alatt végre adásszünet van -,
hogy felmossak, de férjem ismét dörmög,
mi a francnak, hiszen holnap is lesz nap.
Már rajzfilm pereg, Fickó kedvenc része,
rajong és ámul minden tom-jerys bunyón.
Kész csoda, ahogy macskaként beéri
pár filmkockával, hol kandúr a hunyó.

Én izgalmamban nem tudom követni,
mert a mosógép csap oltári ricsajt.
Így visszalököm, nem hagyva henyélni,
egy energomat nem csoda, hogy szilaj.
A sorozatot gondoltam beérem,
és megtudom, mégis mi a jóban rossz.
De a párom a poént főbe lőtte.
Így rövidült meg az élte és e poszt.


493. [tulajdonos]: Házimozi2017-11-22 14:32

Egy tucat filmet néztem meg az este,
volt köztük német és persze felirat.
Hogy miről szóltak, nehéz felidéznem,
már az elején akadt egy kis hiba:
A főcím alatt almoztam serényen,
és azt hittem még kezet is moshatok,
ám kutyám vakkant, s futok az erkélyre,
a kóbor cicát ki vághatta nyakon?

Hogy visszaértem hármat lőttek éppen,
de az is lehet a fülem csengetett.
Már szelektíven hallok és eszmélek,
így kapásból csak a párom csesztetem.
Na, szóval végre leülök és látom,
hogy vér mindenütt, hát gézt veszek elő.
A thriller nekem kimondottan káros,
bár a szomszédnál a vámpír is nyerőbb.

Elkapcsolok, és felkapom a vödröt,
- a meccs alatt nekem adásszünet van -,
hogy felmossak, de férjem ismét dörmög,
mi a francnak, hiszen holnap is lesz nap.
Már rajzfilm pereg, Fickó kedvenc része,
rajong és ámul minden tom-jerys bunyón.
Kész csoda, ahogy macskaként beéri
pár filmkockával, hol kandúr a hunyó.

Én izgalmamban nem tudom követni,
mert a mosógép csap oltári ricsajt.
Így visszalököm, nem hagyva henyélni,
egy energomat nem csoda, hogy szilaj.
A sorozatot gondoltam beérem,
és megtudom, mégis mi a jóban rossz.
De a párom a poént, ahogy szokta
lelőtte. Így rövidült élte és e poszt.


492. [tulajdonos]: re: weinbergerweinberger: monsieur2017-11-04 07:46
Nem. Én hasonlóan nem nyilvánítok/nem nyilvánítottam/ véleményt egyik szerki alkotásánál sem, elkerülendő a - ma nagyon elterjedt kifejezéssel élve - puncsolás látszatát is.


Olvasói hozzászólások nélkül
491. weinberger: monsieur[tulajdonos]: ...2017-11-03 18:24
Amikor ez a szöveg megjelent, nagyon tetszett. Persze azóta is, változatlanul. Sajnálom, hogy szerzője jelenleg itt nem jelentkezik új versekkel, de persze megértem. És csodálom a munkabírását az új szerepkörében, a szerzők iránti őszinte tiszteletét, segítőkészségét. Nem akartam mindezt "a szemébe mondani", nem baj?

490. [tulajdonos]: ...2017-11-03 16:38

Tóth Csilla
Monsieur R. meghal

Monsieur R-t megvádolták, hogy
homoszexuális, és gyermekeket
is molesztál az iskolában, cserébe
jobb jegyet ígér vagy ajándékokat,
ezzel vádolták meg Monsieur R-t.

Monsieur R-t egy kisdiák vádolta meg
a facebookon, azt posztolta, hogy a vén
buzi pornóképeket tart a szekrényében,
molesztálta őt, és másokat, egy diákja
írta ezt Monsieur R-ről - álnév alatt- a facebookon

Monsieur R. tisztázhatta magát a szülők,
kollégák és az osztálya előtt: egy kisdiákja
csupán bosszúból, a rossz jegyek miatt állított
valótlanságokat, de mindent bevallott az első szóra,
így tisztázhatta magát Monsieur R.

Monsieur R-t. azt hitte ezzel minden elsimult,
de egy kollégája félrevonta a nagyszünetben és
halkan kérte, hogy hagyja el az iskolát, a vezetés
nevében kérte ezt, mert a jelenléte nem kívánatos,
egy kollégájától tudatta erről Monsieur R-t.

Monsieur R. nem értette és bántotta a dolog,
meghallgatást kért az igazgatónőtől, tisztázni
akarta ezt a félreértést, de sajnos aznap már
nem jutott be hozzá, csak este később, otthon érte el,
így próbálkozott Monsieur R. hogy minden elsimuljon, mert nem értette és bántotta a dolog

Monique kérlek-mondta neki - harminc éve
ismersz, mi ez az egész? Nyugtass meg, hogy
mindez félreértés és te nem tudsz semmit
semmiről. De Monique idegesen hallgatott,
így értette meg Monsieur R., hogy mindez nem félreértés

Csak még egy hónap- mondta ekkor- és megkapom
az emlékplakettemet a polgármesterünktől,
harminc évnyi hűséges és odaadó munkám
után, és most itt vagyunk, hogy utcára tettetek,
mondta értetlenül Monsieur R. és folytatta még

Én nem értem az iskolát. Mért nem áll ki
mellettem ennyi év után, vagy te is, barátok vagyunk,
és most mással tudatsz velem egy ilyen döntést,
ráadásul tudod, hogy ártatlan vagyok
vonta kérdőre az igazgatónőt Monsieur R. és folytatta még

Hozzám jöttél, amikor kiégtél és azt mondtad,
hogy nem bírod tovább, félsz, hogy megütöd
az első gyereket, aki szembe jön veled,
Monique, a vállamon sírtál hetekig, míg újra rendbe jöttél,
emlékeztetette Monique-ot Monsieur R. és folytatta még

Az ég szerelmére, még viszonyunk is volt kilencvenegyben,
mikor a férjed ideiglenesen elhagyott, és most kirúgsz
egy ilyen vád miatt, mi van emögött, politika? Másra nem
tudok gondolni, hisz neked tudnod kell, hogy mindez képtelenség,
sorolta Monsueur R. , majd várt, hogy Monique mit felel

És honnan tudnám, mondta Monique idegesen, azóta
eltelt több mint húsz esztendő, furcsa vagy,
a macskáiddal élsz, és ne ordíts kérlek,
itthon van a férjem, uralkodj magadon,
így csitított Monique Monsieur R-t

Én nem mondhatom, hogy ez politika,
de nem állíthatom az ellenkezőjét sem,
a szülők félnek, kell nekik egy válasz,
megnyugtató, és a polgármesterünk is erre vár,
magyarázta Monique Monsieur R-nek és hozzátette még

Beszélnek rólad, hírbe hoztad magad, az iskolát,
és ne hívj többet itthon, ne zaklass, a dolog
úgy sem változik, még csak az kéne, hogy
Gilles meghallja, miket fecseg rólam egy vén buzi!
mondta Monique Monsieur R-nek és hozzátette még

Jaj, ne haragudj, nem úgy értettem! De te is
értsd meg, hogy ez mindenkinek nehéz,
de Monsieur R. nem válaszolt, csak
a függönyt bámulta hosszan, szótlanul,
nem kérdezett többet, mert már mindent értett Monsieur R.

Monsieur R. összecsomagolt, fogta a macskáit
és elutazott a szülői házba, ahol a testvére lakott,
vacsorát nem kívánt, csak ruhástól ágyba dőlt,
és a falvédő felé fordulva maradt reggelig,
így találták meg Monsieur R-t, holtan. Meghalt Monsieur R.

489. [tulajdonos]: re:Busznyák ImreBusznyák Imre: kideríthetetlen2017-11-01 13:40
Köszönöm, Kedves Imre a próbálkozást. Valószínű örök talány marad.
..és köszönöm, hogy mellettem (is) - nevesítve engem - szót emelt Bátai Tibor és azt megelőzően még Filip Tamás.
Ennek ellenére bennem óriási sebet ejtett ez a "közjáték".
A főszerkesztői ajánlást figyelembe véve nem forszírozom tovább a témát.
De elgondolkodtató...
A versmeókért köszönet a szerkiknek!
(9 versemet már tegnap töröltem, ahogy azt a szintén tegnapi napon meg nem jelentetett FAQ-os üzenetemben előre jeleztem.)

sesin

A napló folytatása
A napló jelszava:
Tartalom:
Add meg a biztonsági kódot: bgry  


Olvasói megjegyzés
Feladó:Tartalom:
Add meg a biztonsági kódot: 9dw5  


Kedvenc versek

Egyelőre a lista üres. Bővíteni a listát az egyes versek olvasásakor lehet.
Mások kedvenc versei

2018-02-20 17:21 Alba Sadi
2018-02-16 18:20 Vezsenyi Ildikó
2018-02-04 21:24 miss röfi
2018-01-26 15:05 stando
2018-01-23 21:20 Sági Ferenc Dénes
2018-01-16 21:04 F. Orsolya
2018-01-10 20:58 paricska
2017-11-29 06:51 Gyurcsi
2017-10-29 11:27 szekszelvesztő
2017-10-22 10:13 ekszszerkesztő
ÚJDONSÁGOK a dokkon

2018-02-21 04:01   Napló: Zúzmara
2018-02-21 02:50   Napló: Frady Endre
2018-02-21 01:55       ÚJ bírálandokk-VERS: Dér Zina Azért se
2018-02-21 01:29   Napló: Zúzmara
2018-02-21 01:08   Napló: Zúzmara
2018-02-21 00:57   új fórumbejegyzés: Kosztolányi Mária
2018-02-21 00:48   új fórumbejegyzés: Magyar Éva
2018-02-20 22:57   új fórumbejegyzés: Szakállas Zsolt
2018-02-20 22:04       ÚJ bírálandokk-VERS: Kosztolányi Mária kis tavaszváró
2018-02-20 21:31   új fórumbejegyzés: Sági Ferenc Dénes