NAPLÓK: Zúzmara Legutóbbi olvasó: 2024-07-27 08:36 Összes olvasás: 138670| 1780. | [tulajdonos]: versféle | 2024-07-20 01:59 | Szeretnék tisztán látni
sok mindent szeretnék még
elérni a célom
mit évtizedek óta sem sikerült
ostobaság tudom
mesevilágom mégsem hagyhatom
mert végleg elpusztulnék
hinni az emberben már nem tudok
pedig de jó is lenne
újból szeretni valamennyit
megbocsátani az ellenségeimnek
anyám! te belém plántáltad:
ne bízzak senkiben barátban sem
jóságra neveltél ennek ellenére
talán csak lustaságból hogy
könnyen irányítható legyek
már mindegy és késő megváltoznom
a világhoz kéne alkalmazkodnom
forog a Föld kifordult sarkából
csak az ember olyan amilyen
évezredek múltak de egyre romlik
az Isten által teremtett világ
minden ember vár valamire
sokan hogy eljön majd az EMBER
aki meghalt inkább
csak végre győzzön a jóság
hisz annak teremtettünk
szeretnék tisztán látni
de szememen hályog
s kétségek kínoznak:
mivégre a jót akarás
ha azt mások kiforgatják
mert az emberi akarat sorsa
a hiábavalóság
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1779. | Gabi: köszönet | 2024-07-16 04:04 | | Kedves Furim! Köszönöm a biztatást. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 1778. | furim: re | 2024-07-15 23:09 | | Kemény. Gyógyulást kívánok! | |
| 1777. | [tulajdonos]: basszuskulcs | 2024-07-13 08:00 | Azt hittem, hogy vége már a másfél éve tartó pechsorozatnak. Mekkorát tévedtem!
Mélyvénás trombózis után azonnal jött a combnyak törésem. Egy hónap elmúlt azóta. Kerettel, mankóval közlekedek. Fogytam 15 kg-ot ezalatt, ami persze nem baj. Volt felesleg rajtam.
Nem írok verseket, nem festek azóta. Küzdök. | |
| 1776. | [tulajdonos]: mindegymiez | 2024-07-13 02:46 | kép
mi közöm e rongyos élet mindennapjaihoz
én álmodozásra születtem valami nagyra
bár anyám apám a jót tagadta
és azt tanították az Isten semmit sem hoz
ateisták voltak így is neveltek
az isteni szón egyre csak nevettek
kerestem kutattam az égi csodákat
könyveket faltam valamit akartam
mindenkivel csak a jót tettem
magamról sokszor megfeledkeztem
ugyan minek félreértették akaratom
olykor sírtam miatta mint a barom
végül kemény kéreg lett szívemen
s tovább álmodtam nem létező életem
az égbe vágyakozok el innen
mindegy hogy mit s kit szerettem
elmegyek innen lerázom bánatom
de gyermekeimet még nem hagyhatom
a jövőkép esetleges halovány
szemem lehunyva sorsom a magány
senkit sem érdekel hát engem sem az ember
közelít az ősz mindjárt szeptember
levedlem a régi énemet
mint a fák a leveleiket | |
| 1775. | [tulajdonos]: valami | 2024-04-17 04:47 | lángra kapott az ég alja
nyomul egyre a horizonton
majd hirtelen kihűlve
koromfeketére vált
szekéren érkezik
egy tányér alak
és ezüst pettyek ősi rendben
pulzálva szóródnak
csoportos táncot lejtve
az égi színpadon
majd leereszkedik a függöny
fényt gyújtanak a látótéren
a szereplők nyugodni térnek
új napot köszönt újból a tér | |
| 1774. | [tulajdonos]: tömören | 2024-04-14 23:17 | Vettem egy könyvet: Az emberi és a kozmikus gondolat címmel. Elhatároztam, míg lábadozok, hetvenhétszer kiolvasom. Nos, elmaradt. Valahogy annyira lekötött a fájdalom és az ellene való küzdés.
Hosszú hetek után végre itthon! Az olvasás jelenleg a legkisebb gondom. A mindennapokkal foglalkozom. A fizikai akadályok legyőzésével. Aztán még gerincműtét vár rám. Meg még kitudja?
Unokámnak tetszik a rolátor, azt mondta rá, hogy olyan menő. Egy jó pontot kaptam tőle. :)
| |
| 1773. | [tulajdonos]: Elkezdődött az őrület | 2024-03-03 10:44 | | Holt pont. Nem érdemes élni nekem már. Varjú mondja csupán, hogy kár. | |
| 1772. | [tulajdonos]: tömören | 2024-03-02 01:35 | „A jó pap holtáig tanul.” Mióta is ismerem ezt a közmondást? Hm. Több mint fél évszázada. És csak most értetem meg igazán a jelentését. Ehhez „csupán” férjem halála kellett.
A gyászérzést többször átéltem: szüleim elvesztése a mai napig sajog bennem. De társam halála valami teljesen más folyamatot indított el bennem. Pillanatok alatt megöregedtem. Szembeültem egy, a majdnem mindenkire váró teherrel. Lelassultam, itt is fáj, ott is fáj. Otthonom börtönné vált, de egyben menedék is. Özvegy vagyok. Egy, a talajvesztettek közül. Öreg lettem. Sorstársa millióknak.
Unaloműzőnek a festést találtam ki magamnak, de már beton szobor kiöntése is foglalkoztat. És ott a kert, jön a tavasz. Elfoglaltságot ad. Ugyanígy a két ötéves macskám. Folyton lábatlankodnak, el fogok esni egyszer valamelyikük miatt.
A portám idegen macskák átjáróháza, a velejáró kellemetlenséggel, ti. macskaürülék szerteszét.
És ezzel kapcsolatban is tanultam valamit: a macskajaj egy gyógynövény, amelynek szaga messze űzi az idegen macskákat. Ültetek a portámra ilyet.
Miért is kezdtem el ezeket írni? Megvan! Az öregedés is tanulási folyamat, hiszen életem során ezt nem tanították nekem. Tapasztalat. Nagy tanítómester. S ha van szépsége az öregkornak, akkor az a bölcsesség. Olyasfajta rálátása az életre, ami csak tapasztalat útján érthető meg teljesen | |
| 1771. | [tulajdonos]: mindegymiez | 2024-02-25 18:07 | A csalók
Márta néni éppen a konyhában sürgött-forgott, amikor megcsörrent a telefon. Felvette, és egy kedves hangot hallott.
- Jó napot kívánok, a Szemételszállító Kft. munkatársa vagyok. Azt szeretném kérdezni, hogy van-e önnek olyan kidobandó bútora vagy egyéb tárgya, amit elvinnénk ingyen?
Márta néni meglepődött. Nem szokott ilyen hívásokat kapni, de eszébe jutott, hogy van a padláson egy régi szekrény, amit már régóta nem használ. Talán jó lenne megszabadulni tőle.
- Hát, igen, van egy szekrény, amit elvihetnek, ha akarják - mondta bizonytalanul.
- Nagyszerű, akkor holnap délelőtt jövünk érte. Csak annyit kérünk, hogy készítsen elő egy kis borravalót a munkásoknak, akik elszállítják. Ez a szokás, tudja.
Márta néni nem tudta, hogy ez a szokás, de nem akart udvariatlan lenni. Azt mondta, hogy rendben van, és megadta a címét. A telefonáló megköszönte, és elbúcsúzott.
Másnap délelőtt kopogtattak az ajtón. Márta néni kinyitotta, és két férfi állt előtte, akik egyenruhát viseltek. A mellkasukon egy céglogó volt, ami hasonlított a Szemételszállító Kft. nevére.
- Jó napot kívánunk, mi vagyunk a szemételszállítók. Jöttünk a szekrényért - mondta az egyik.
- Jó napot, tessék bejönni - mondta Márta néni, és beengedte őket.
A férfiak felmentek a padlásra, és megnézték a szekrényt. Azt mondták, hogy nagyon nehéz, és nem fér le a lépcsőn. Azt javasolták, hogy bontsák szét, és úgy vigyék le.
- Rendben van, csak vigyázzanak, hogy ne rongáljanak semmit - mondta Márta néni.
- Nyugodjon meg, mi profik vagyunk - mondta az egyik, és elővett egy kalapácsot.
A férfiak nekiláttak a szekrény szétszedésének, de közben nem a bútorra, hanem a padlásra figyeltek. Megnézték, hogy hol vannak a rejtett zugok, ahol Márta néni elrejthette a pénzét vagy az ékszereit. Amikor megtalálták, gyorsan elcsenték, és a zsebükbe dugták.
Márta néni nem vette észre, hogy a férfiak lopnak. Ő csak a konyhában várta, hogy végezzenek. Amikor lejöttek, megkérdezte, hogy mennyi a borravaló.
- Hát, ez egy nagy munka volt, úgyhogy legalább tízezer forintot kérnénk - mondta az egyik.
Márta néni megszeppent. Nem gondolta, hogy ennyit kell fizetnie. De nem akart alkudozni, mert azt hitte, hogy ez a szokás. Kinyitotta a pénztárcáját, és kivett belőle tízezer forintot. Odaadta a férfinak, aki elvette, és mosolygott.
- Köszönjük szépen, nagyon kedves. Viszontlátásra - mondta, és a másik férfival együtt kiment.
Márta néni bement a padlásra, hogy megnézze, hogy néz ki a hely. Megdöbbent, amikor látta, hogy a szekrény darabjai mellett a pénze és az ékszerei is eltűntek. Rájött, hogy becsapták, és elszörnyedt.
- Segítség, segítség, loptak tőlem! - kiáltotta, de senki sem hallotta meg.
A csalók pedig már messze jártak, és keresztbe-kasul járták az országot, hogy más időseket is meglopjanak.
Ez csak egy rövid novella akar lenni. Másképp zajlott le az én becsapásom. Felhívnám az idős emberek figyelmét egy, a fészen megjelent hirdetőre. Ne essenek e személy áldozatává... | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
