NAPLÓK: Seholsincs Legutóbbi olvasó: 2024-05-16 00:04 Összes olvasás: 87148Olvasói hozzászólások nélkül| 177. | sesin: re:o.c.c. | o.c.c.: Túr az Óperencián. | 2016-02-29 14:05 | Köszönöm. Ez még közelebb vitt...így én is vettem a fáradságot és ezt találtam: http://wikiszotar.hu/wiki/magyar_ertelmezo_szotar/T%C3%BAr
túr (főnév)
1. Sérülés, gennyes seb, amit dörzsölés, feltörés okoz
A nyereg miatt túr lett a ló hátán. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 176. | o.c.c.: Túr az Óperencián. | 2016-02-29 13:15 | | Tudtommal a túr, tajtékot, habot jelent. Azaz habos, tajtékos a túlságosan megterhelt ló háta, vagyis nem fogja elbírni a paci azt a megterhelést, amit az egyszerre rácsücsülő több lovas jelent. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 175. | sesin: közös ló | sziler: közös ló | 2016-02-29 12:53 | Törtem is a fejemet, hogy miért pont túrós... :)))
Kösz, hogy kijavítottál! Mindig tanul az ember. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 174. | sziler: közös ló | 2016-02-29 12:40 | A közös lónak nem túrós a háta, hanem TÚRos, fel van túrva, sokan ültek rajta (?).
Ezt elég kevesen tudják, a túró mindenkinek értelmesnek tűnik, pedig hát hogyan került volna rá túró? :-) | |
| 172. | [tulajdonos]: lupe | 2016-02-29 11:47 | Már a Nagyítóban "lezárt" téma. Én meg mindig mással vagyok elfoglalva, amikor itt lenne (talán...) a helyem... Így itt fejtegetem/bontogatom ki...magamnak.
Misinszki Hanna
Extázis
Nem citálom ide averset...nem kértem rá engedélyt, de a linken elérhető:
http://dokk.hu/ajanlat.php?vid=39601
Ezt annyiféle képpen lehet értelmezni, magyarázni...és éppen ezért izgalmas és megrázó.
Mindenkinek van egy olvasata...és lehet nem találkozik a költő szándékával.
Az én olvasatom ez:
A felütés eszembe juttatta a 2013-as műtétemet, amikor a gerincérzéstelenítés után előtörő fájdalmaktól beszélni sem bírtam, csak feküdtem összeszorított szájjal. Közben azon csodálkoztam, hogy mások már egy nap után viccelődtek, császkáltak a kórteremben, önfeledten olvastak. Én meg összecsomósodtam testileg, lelkileg és úgy tűnt napok múlva sem tudok kikászálódni belőle, amikor végre annyira tudtam a környezetemre koncentrálni, hogy rájöttem más sem bírná el a fájdalmakat, ha nem kapnának/kérnének gyógyszert. Addig eszembe sem jutott. Ill. hazudok, mert eszembe jutott, de bíztam az orvosi protokollban, ami -
gondoltam - valami oknál fogva még nem engedi meg, hogy csillapítsák a fájdalmamat.
A harmadik napon aztán megemberelve magamat a reggeli és esti gyógyszerosztásnál is csatlakoztam a többiekhez, akik az elviselhetetlenre hivatkozva részesültek a jóból.
Jó is volt. Egy darabig. Napközben már könnyebben járókereteztem el a mosdóba és megbírtam szólalni, ha kérdeztek. Többre azért nem vállalkoztam. Ám eljött az este, és az esti fájdalomcsillapítás...Nem telt el a gyógyszer bevételét követően egy fél óra, s már három orvos és a nővérek állták körbe az ágyamat. Megmentettek ugyan, ám egyben jól fejbe is kólintottak: Itt ért véget minden elképzelhető lehetőség számomra a fájdalomcsillapítás területén. Már nem tudtak és ezután sem tudnak adni semmit, amire ne lennék allergiás.
Akkor nyílt meg alattam a föld először...
Végig futott az agyamon az a bizonyos pillanat, amikor majd elviselhetetlen kínok között fekszem a kórteremben, imádkozva, hogy valami csoda mentsen meg végre a szenvedésektől...
De nálunk nincs eutanázia, így hiába várom az utolsó megváltó injekciót hiába nézem a kilincset, hogy mikor lép már be végre az orvos és segít át az emberhez méltó halálba.
Olyan lesz az, mintha az ajtón csak belül lenne kilincs. Senki nem nyitja ki
kívülről. Senki nem segíthet át a szenvedéseken.
De az utolsó pillanat így vagy úgy el fog jönni, s akkor lezárul az élet, ami olyan akár egy szakasz a matematikában. Két pont távolsága. Nevezhetjük az egyik pontot kezdő-, a másikat végpontnak, amik alatt az életre transzformálva a születés és a halál értendő. Ha a születés az élet része, akkor a halál is annak tekinthető..s ha kilépek azon az ajtón, amit már csak én és csak belülről nyithatok - mert már nincs segítség, nincs lehetőség az életben tartásra, az életben maradásra - akkor valóban belépek a más(ik) világba, de az éltemből távozok /"kívül leszel"/...ám az a pillanat még az élet pillanata, ha a halált az élet végpontjának tekintjük. Így az "életedben"...s azzal együtt az utolsó sor is fontos helyet kap(ott) nálam a versben.:
"életedben először kívül leszel."
Talán a "tévedsz" helyett a "de" jobban definiálná. Ugyanakkor a hozzám szólást erősíti a költő azzal, hogy leint...
Száz szónak is egy a vége: nekem nagyon kifejező, elgondolkodtató és jól sikerült ez a vers. Minél többször olvasom, annál inkább belém bújik...
Köszönöm, Hanna!
| |
| 171. | [tulajdonos]: szökőnap | 2016-02-29 08:03 | Facebook üzenet a kezdőlapon:
Ma van február 29-e.
Elmondhatod az ismerőseidnek, hogy izgatott vagy-e a plusz nappal kapcsolatban.
én nem kértem csak úgy kaptam
ajándékba?!
ahogy te is ők is mindenki
amolyan kollektív ajándék
ami így nem is annyira vonzó
hiszen közös tulajdon
annak meg túrós a háta
ha ló ha nem
az inkább izgatna hogy eltünjön egy nap az életemből
csak úgy a semmibe
mondjuk amikor szárnyakat kellene bontanom
hogy angyal legyek
na az lenne nekem az igazi szökőnap
| |
| 170. | [tulajdonos]: nekem így jó | 2016-02-29 07:36 | tömegbe gyűrt magány - átirat-sokadik - 2016.02.29.
nem kopognak nincs miért
a szó is ritkul és kimért
ajtót nyitni nincs kinek
bár csábítják a fentiek
remete és fejvesztett
barátok közt elvesztett
senkinek sem érdeke
láthatatlan élete
koponyáján sírhalom
másnak őröl a malom
emléke csak vézna heg
benne tű vagy néha szeg
hűlt helyére száz akad
netvilágon nincs lakat
együtt-maga mit sem ér
tömegbe gyűrt magányban él
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 168. | [tulajdonos]: klónok | 2016-02-28 14:51 |
Egy mindenkiért, mindenki egyért...
Milyen sokan lett hirtelen az új régi költő... :)) | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
