NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó)
Legutóbbi olvasó: 2024-05-05 10:48 Összes olvasás: 72361Olvasói hozzászólások nélkül| 874. | vajdics: parázs | karaffagye: még nem | 2022-07-16 15:41 |
Kedves Gyula!
Az altruizmus (hogy egy populáción belül az egyed akár a saját kárára is segíti a fajtársait) tulajdonképpen egy befektetés, ami vagy megtérül, vagy nem. A reciprokális altruizmus elmélete szerint meg kellene térülnie, és ha a haszonélvezők nem viszonozzák a jótéteményt, léteznie kell egy mechanizmusnak, amely megbünteti a szívességet vissza nem adókat – a játékelmélet sokat tud erről. Vannak, akik úgy vélik, hogy a segítő viselkedés a negatívállapot-enyhítést szolgálja, tehát alapvetően önérdekből zajlik. Mások szerint igenis létezik valódi altruizmus: a mások szenvedése iránti aggodalom motiválja az embereket arra, hogy segítsenek, még akkor is, ha ezért nem várhatnak jutalmat. (A Bibliában és a szépirodalomban sok szép példát találunk az utóbbira.) Akárhogyan is: az altruista cselekedetek önkéntesek. az önkéntes megnyilvánulásainkért pedig igenis mi magunk vagyunk felelősek. Ha túltoljuk őket, anélkül, hogy valaki kényszerített volna erre bennünket, csakis magunkat okolhatjuk. A kiábrándultság, a fásultság, a tagadás (az altruizmus mint eszme megbukott) a Helfer-szindróma jele. Mindenkinek saját személyiségében kell keresnie a gyökereit. Én is hajlamos vagyok rá, ezért tudok róla ennyit, és amiko rérted aggódom, önmagamért is aggódom.
|
|
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
