NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2024-05-02 04:04 Összes olvasás: 72105| 190. | [tulajdonos]: oroszlány | 2018-10-28 01:31 | – Oчень умный. Hogy mondasz magyarul?
– Okos?
– Da. Igen. Okos. Nagyon okos.
– És hol történt ez? A városban?
Ennyit csíptem el a beszélgetésből, amikor az erdőben egy pár mellett futásnak álcázott vánszorgással elhaladtam. Magas volt a fiú, és legalább tíz évvel idősebb lehetett a lánynál, ennyit tudtam megállapítani, meg azt, hogy a hangja, amivel a lányt beszéltette, így kell írnom, a rövid beszélgetésfoszlányból is egyértelműen kiderült, hogy nem a fiú beszélt a lányhoz, hanem a lány mesélt valamit, a nyelve folyton belebotlott a magyarba, ezért kénytelen volt időnként az anyanyelvét használni, világos volt, hogy fiú csak azért szólal meg néha, hogy a lányt inspirálja, és hogy jelezze, érdekli, amit mond, „mosolygós” volt a fiú hangja, nem találok rá pontosabb jelzőt, úgy beszélt, mint ahogyan a szavakat keresgélő kisgyerekhez szoktunk, tanítási szándékkal, de titkon mulatva is rajta, milyen aranyos. Milyen szép, gondoltam, ahogy itt sétálnak, és semmi bajuk nincs egymással, milyen kedves ez a fiú, hogy ilyen türelemmel viseltetik a lány iránt, nem zavarja az orosz szó, milyen jó, hogy engem sem zavar, még örülök is, hogy értem, jó, hogy maradt valami abból a sok tanulásból, hogy utáltam annak idején, hogy utálták még sokan rajtam kívül, nem csak a nyelvet, az oroszokat magukat is, a ruszkikat, milyen rossz, hogy mindig van miért utálni őket össznépileg, az ország egyik fele még azokra haragszik, akik 56’-ban (is) úgy elbántak velünk, igaz hogy azok jó részt nem is oroszok voltak, hanem kirgizek, kalmükök, tadzsikok, azt sem tudták, hová rendelték őket, de talán még oroszul sem tudtak, mégis egyszerűbb őket is oroszokként utálni, a nemzet másik fele meg már azokra gondol utálattal, akik atomtemetővé akarják változtatni az országot, olyan megnyugtató ennek a két embernek a békés egymás mellett lépkedése, már csak képzeletben látom őket, és amilyen hatalmas a képzelet vetítővászna, látom magam előtt a jövőt, mint egy derűlátó Cassandra, látom, ahogyan az erdő, ez a János hegyet körbeölelő őszi táj, és nem csak ez, hanem az ország összes tája, benépesül hozzájuk hasonló párokkal, látom a fiamat is, ahogyan a matematikai tanulmányait befejezve hazatér Heidelbergből, lehet, hogy nem rögtön, talán eltölt még ott pár évet, aztán egyszer csak egy beállít egy lánnyal, aki nem tud magyarul, vagy csak nagyon kevés szót, azt a pár szót, amit a fiam tanított meg neki, kozonom szepen, nagyjon ókos, ilyeneket, én meg majd kedvet kapok végre rendesen megtanulni németül, elkezdek lengyelül, arabul vagy észtül tanulni, a Koránt vagy a Talmudot tanulmányozni, elképzelem, ahogy Hanuka és Jézuska boldogan fogócskáznak a karácsonyfa körül, és ott van velük…, de ne szaladjunk ennyire előre, most még csak a Normafa mellett vánszorgok a csigához képest egészen gyorsan, olyan rövid az élet, ha meghalok, elszegődöm Khárón mellé révészinasnak, ha mégsem, bajuszt és szakállt növesztek, kiállok az erdőszélre, és az arra járókat a virágok és a madarak tiszteletére buzdítom. A hajam is hosszú lesz biztosan lesz, már most is az.
| |
| 189. | [tulajdonos]: roló | 2018-10-27 19:12 | Vincze Sándor-verseket olvasok. Kérem, ne zavarjanak!
Nem érek rá orvvadászokkal és óvodásokkal foglalkozni.
A. | |
| 188. | [tulajdonos]: ha-arc-legyen-arc | 2018-10-27 18:11 | Nincs mentség arra, amit Szokolay Zoltán művel. Filip Tamásnak igaza volt. Úgy jártam, mint Brunella.
Utánam a vízözön.
| |
| 187. | [tulajdonos]: tábla | 2018-10-27 01:20 | | |
| 185. | [tulajdonos]: hülye-poloskák | 2018-10-26 22:08 | | A FlixBus iránt nem táplálok negatív érzelmeket, a poloskákat viszont mostantól végérvényesen utálom. Az előbb belezuhant egy valahonnan a sütőtöklevesembe. Én hülye, az hittem korábban, hogy össze tudunk barátkozni. Még nevet is adtam nekik, mindegyiknek külön nevet, kettőt a Bibliából. Ám, most befejeztük. Vége. Ha harc legyen harc. (A hülye szót aláhúzta a káromkodás-szűrőm.) | |
| 184. | [tulajdonos]: FlixBus | 2018-10-26 21:52 | | Tendencia: a kiröppenő félben lévő gyerekeket a FlixBus röpíti az önállósodás felé. Ma a második gyerekünket is „felraktuk” egy (közvetett értelemben, mert bécsi átszállással) Heidelberg felé tartó buszra. A peronon egy utolsó ölelés, fénykép Anyával, Apával, FlixBus-szal. Hívtuk a nagyobbik fiút, G. elindult, OK, én most Oktoberfesten vagyok, de holnap várom a busznál. Küldtem almás sütit, meg sütőtökleves-sűrítményt, nagyon finom, csak fel kell hígítani forró vízzel, OK, köszi, szuper, most leteszem, szia, szia. A FlixBus jó. Nem utálom. Eszembe sem jutna negatív érzelmeket táplálni egy jármű iránt. | |
| 183. | [tulajdonos]: hanyadik-dimenzió2 | [tulajdonos]: a-hanyadik-dimenzió | 2018-10-26 00:43 | a szöveg világa a szavakkal leírt valóság
nem képes felfogni az őt létrehozó erőt
ebbe a szóbunkerbe is hiába próbálok
kívülről lyukat fúrni bedörömbölni vagy
legalább beintegetni valahogyan nem vagyok
képes megértetni vele mekkora hatalmam
van felette hogy ezeket a betűket például
amelyek most következnek de az előtte
lévőket is bármikor kitörölhetem vagy ami
sokkal fontosabb eleve én hozom létre őket
billentyűről billentyűre haladva ez most itt
például egy q lesz ez meg egy y így teremtem
a szöveg testét lelket is én lehelek bele
hogyan értessem meg ezzel a teremtménnyel
mennyire fontos nekem és milyen fontos
lenne ha nem csak én látnék ő rá de
neki is lehetne rálátása én rám
Mézga Aladár jut eszembe aki hiába
csalogatta le a kétdimenziós embert
a lapos bolygóról nem tudta megértetni
vele a harmadik dimenzió jelentőségét
hány dimenziós lehet egy szöveg hanyadik
dimenziót képviselem én amikor létrehozom
| |
| 182. | [tulajdonos]: a-hanyadik-dimenzió | 2018-10-26 00:39 | a szöveg világa a szavakkal leírt valóság
nem képes felfogni az őt létrehozó erőt
ebbe a szóbunkerbe is hiába próbálok
kívülről lyukat fúrni bedörömbölni vagy
legalább beintegetni valahogyan nem vagyok
képes megértetni vele mekkora hatalmam
van felette hogy ezeket a betűket például
amelyek most következnek de az előtte
lévőket is bármikor kitörölhetem vagy ami
sokkal fontosabb eleve én hozom létre
őket billentyűről billentyűre haladva ez
most itt például egy q lesz ez meg egy y
így teremtem ennek a szövegnek a testét
lelket is lehelek bele itt én vagyok az isten
hogyan értessem meg ezzel a teremtménnyel
szöveggel mennyire fontos nekem és hogy
milyen fontos lenne ha nem csak én látnék
ő rá de neki is lehetne rálátása én rám
Mézga Aladár jut eszembe aki hiába
csalogatta le a kétdimenziós embert
a lapos bolygóról nem tudta megértetni
vele a harmadik dimenzió jelentőségét
hány dimenziós lehet egy szöveg hanyadik
dimenziót képviselem én amikor l
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 181. | TGF: de buena gana | 2018-10-25 23:12 | | Addig jó, míg elégedetlen. Onnan lehet fejlődni. :) | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
