NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2024-05-03 10:06 Összes olvasás: 72246| 370. | [tulajdonos]: ... | 2019-06-21 13:09 | 2019. június 21.
Megfájdult megint a jobb csuklóm és könyököm. Tegnap reggel, amikor a kinti kánikulához öltözve befordultam a tárgyalóba, majdnem ki is fordultam rögtön. Tíz fok volt odabent. Ment a légkondi ezerrel. Hiába állítottam át harminc fokra, fél órába is beletelt, mire valamelyest enyhült a klíma. A narancssárga törülközőmet terítettem a nyakamra, úgy tanítottam. Az uszodában szauna, gőzfürdő. Nem sok eredménnyel. A fagyott húst hiába melegítik fel, sose lesz olyan, mint fagyasztás előtt. Tárgyaló. Lótrágya. Bullshit. Mierda. A nem-lét szaros kis jóslófájásai. A tél és a pokol spanyolul egyetlen betűben különbözik, beszédben az is alig hallható: invierno – infierno.
Szepezden töltjük a hétvégét. Anyós, após a kocsiban. Lesz kibírhatatlan szag megint, amit persze túlélek majd, ahogy szoktam. Figyelmeztetni fogom a gyerekeimet, szóljanak rám, ha a halál szagát megérzik rajtam. Mosakodjak meg, cseréljek ruhát, subickoljam ki a rohadt protézisemet, takarékoskodjak bármivel, csak a mosással ne.
„Dios es largo, largo y duro.” Hosszú az Úristen, hosszú és kemény. Évekig kerestem, hova tehettem József Attila spanyolra fordított verseit, amit egy kubai vendégünktől kaptam, cserébe egy magyar nyelvű José Martí-kötetért – most végre megtaláltam. Nem túl jók a kubai változatok; Fayad Jamís, aki a Magyarul Bábelben-be rakosgatja fel a fordításait, sokkal pontosabban és szebben adja vissza az eredeti szövegeket. Az Óda is egész jó nála, csak a mellékdal futott kissé mellévágányra, a rím- és a ritmuskényszer miatt, gondolom: „La carne se está friendo, te hartará./ Donde mi lecho está, tu cuerpo está.” A tanítványok vigyorognak: a lecsó az ágy?
| |
| 369. | [tulajdonos]: ... | 2019-06-20 21:55 | 2019. június 20.
1) Majánál ébredek álmomban. Ömlik belőlem a vér. Onnan. Alulról. Adj valamit, kiáltok Majának, teljesen átáztam, pedig van rajtam betét. Lenézek, tényleg be vagyok bugyolálva. A bal combomon belül csorog le a vér.
2) Jaj, ezek a rég elfeledett testérzések! A menopauza szépségei közé tartozik a havonta ismétlődő áldatlan állapot alóli felszabadulás mellett az is, hogy bátran és lazán be lehet engedni a másikat, amikor az elszáll. A legutóbbi pszichodráma-csoportomba, amit P. Gáborral tartottam, járt egy biológusnő, aki azt állította, hogy a tudomány jelenlegi állása szerint a fiatalság titka az ondósejtekben rejlik. Az öregedést, magyarázta, a telomerázok rövidülése okozza, tudjátok a DNS-kromoszómák végén vagy egy kis védősapka, olyan, mint a cipőfűző végén a műanyag, ami el tud kopni; hát képzeljétek, a sperma képes regenerálni ezeket a végződéseket, ezért naponta kellene orális szexet folytatnia minden idősödő nőnek, de ne izguljatok, a hüvelybe engedve is elég jól felszívódik.
Helyes. Jár nekem ennyi kárpótlásul, mielőtt meghalok.
3) Falfestmény a Budai Gimnázium oldalán: Arany János hatalmas portréja, alatta kézírásos részletek az Őszikék-ből. Az iskolával szembeni irodaház falán Bruce Willis helles reklámja. Egy pár másodpercig egyszerre látom a két óriást. Aztán győz Bruce Willis. Elképzelem, milyen lett volna Mephistó szerepében Klaus Maria Brandauer helyett. Nem bírom elképzelni, csak azt tudom, hogy nem lett volna jó. Maradjon csak meg a világ megváltója szerepben. (Nem mintha abban jobban tetszene.) Ha következetesek lennének a reklámgyártók, Bruce Willisnek nem Pokol-levet, hanem Paradicsom-levet kellene reklámoznia: Paradise energiaital, vegyétek és igyátok, nem csak az ára borsos, de az íze is!
4) Nem látom már Bruce Willist, a villamos belsejében akad bámészkodni valóm. Valószerűtlenül karcsú, hatvan év körüli nő kapaszkodik előttem rózsaszínű blúzban, rózsaszín pöttyös szoknyában, magas sarkú cipőben. Szőke tincsek játszadoznak a vállán, a körömlakkja a ruhája színével harmonizál. Mint egy megelevenedett Barbie Baba. Aki az életért cserébe vállalta, hogy megöregszik.
5) Einstein tévedett, nem az idő a negyedik dimenzió. Patersont félretájékoztatták.
6) Azon gondolkodom, lefokozódik-e a szerelem, ha besorolódik a fantomérzések közé.
| |
| 368. | [tulajdonos]: ... | 2019-06-19 23:16 | 2019. június 19.
Rendet rakunk a fiúkkal. Hihetetlen dolgok kerülnek elő. Shakespeare spanyolul. Dosztojevszkij Bűn és bűnhődés-e bőrkötésben, aranyfelirattal, oroszul. Преступление и наказание. Belelapozok. Nagyjából le tudomm fordítani az első sorokat. В начале июля, в чрезвычайно жаркое время, под вечер, один молодой человек вышел из своей каморки, которую нанимал от жильцов в С — м переулке, на улицу и медленно, как бы в нерешимости, отправился к К — ну мосту. Furcsa érzés. Mintha valami apokrif irat került volna a kezembe.
Előkerül Camilo José Cela „bájdorongos” botránykönyve is. A fiúk szétröhögik magukat, főleg, amikor kihajtogatom a függelékben rajzos dokumentumként elhelyezett leporellót, egy ötszörös nagyítású fallosz alaprajzát. Ki akarom dobni. A nagyfiam rábeszél, hogy tartsam meg. Hadd díszelegjen itt a polcon. A kezem ügyében.
2019. június 18.
Az már jó állapot, amikor az egyetlen töprengeni valóm: illik-e egymáshoz a bőr színe és az uszodamedence kékje. Az egyéb töprengeni való, mint a kutya, akit el kell vinni sétálni. Az uszoda ajtajáig elkísérhet, beljebb nem léphet.
2019. június 17.
A mai napi ajánlat az OBI-ban: sírkő-tisztítószer.
2019. június 16.
Kultfilmklub. Paterson. "When you’re a child/ you learn/ there are three dimensions:/ height, width, and depth./ Like a shoebox./ Then later you hear/there’s a fourth dimension:/ time./ Hmm./ Then some say/ there can be five, six, seven…/ I knock off work,/ have a beer/ at the bar./ I look down at the glass/ and feel glad."
A nap fénypontja este sötétedéskor esedékes, amikor a kaktuszaimat és az aloe veráimat itatom a teraszon. Nem nagyon bírja ki nálunk más cserepes virág a telet, csak a pozsgások. A virágbajnokságot ezen a tavaszon mégis az aszparátuszom nyerte. A szomszéd tukmálta rám pár éve. Idebent csak sorvadozik, tavaszra megőszül, megkopaszodik. Nyáron szedi csak össze magát kint a kertben, ha elég eső esik, vagy, ha eleget öntözöm. Az esővíz, amit pár hete a nagyobbik fiammal gyűjtöttünk, tegnap elfogyott, a csapból kell vizet engednem a vödörbe, abból itatgatom a növényeket egy törött szélű agyagbögrével, igyatok ebből mindnyájan, nem az én vérem, de érettetek kiöntetik a bűnök, avagy a bűntelenség bocsánatára. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 367. | csanancsa: önként | 2019-06-16 13:26 | Kedves Busznyák Imre!
Kérem moderálni az előző bejegyzésemet.
Előre is köszönöm.
Vajdics Anikó | |
| 366. | [tulajdonos]: ... | 2019-06-15 11:27 | 2019. június 15.
Szombat. Nyolc óra hatkor ébredek, magamtól, óra nélkül. Egy perccel sem tudnék többet aludni, pedig fent voltam megint sokáig. Fél kettő körül nyomhatott el az álom. Már a holdat sem találtam a helyén, ott, ahonnan mostanában a szemembe süt minden éjszaka. Most meg a nap süt a hasadra, ezzel riaszt a Belső Hajcsár, hangosabban, mint a mobilom alarmja. Még hazudni is képes, csak hogy felébressze a bűntudatomat, és elhitesse velem: lusta dög vagyok, csak, mert nem kelek fel hétvégén is ötkor. Nem süt a hasamra semmi. A terasz, ahol alszom, nyugati fekvésű, a nap ilyenkor még csak a ház másik oldalát tudja megvilágítani.
Nagy, kerek tükröt törölgetek álmomban, állandóan visszahomályosodik. Mondom is valakinek, talán Majának, hogy homályos a kép, de addigra már egy régi fénykép előtt állok. Egy család feszít rajta fekete-fehérben. Nézem a képet. A közepe éles, magyarázom Majának, csak a széle felé haladva homályosodik be. A képen egy ekkor egy madzaggal horgolt, szürke szegély jelenik meg, mintha azt akarná jelezni, hogy már tapintható rajta a homály.
2019. június 13.
Csatakosra izzadom magam ebben a melegben. Minden nap tiszta hálóinget kell vennem. A ruhák is egyszer használatosak: pár óra után dobni kell őket ki a szennyesbe. A Computacenter reggelente, mint a jégverem. Télen agyonfűtötték. Könnyű, nyári ruhát kellett felvennem alulra, hogy legyen mibe levetkőznöm. Most meg vigyek téli kabátot?
2019. június 12.
Kifordított fejű ismerősök – ezt mondogatom álomban ébredés előtt.
2019. június 8.
Definíciók:
HÁZASTÁRS. Nem várom meg, amíg kihűl utána a lepedő, bevetem maggal a még meleg ágyat. Aztán csak nézem, ahogy virágok nőnek a helyén.
ZAJSZENNYEZÉS. Be kell szednem időben az előző este kiteregetett, tiszta ruhát, még mielőtt a szomszéd telefújja őket a fűnyíró zajával.
ARÁNYELTOLÓDÁS. A halottak összemennek, a házak kitágulnak és kiüresednek. Mamánál járok megint álmomban. Óriási karosszékben ül a tévé előtt görbe háttal, magzati pózban, mint egy kisbaba. Mikor lett ilyen kicsi?
AKCIÓ: „Anya, zuhog az eső, ha van valami a teraszon, akciózz!”
2019. június 5.
A hazafelé igyekvő befordul a sarkon. Nem kell számolnia a lépéseit, innen már nem tévedhet el. Nem mintha addig nem igazodna el, csak mintha bármi megtörténhetne vele, mielőtt a sarokhoz ér.
2019. május 13.
Olyan végtelenül egyszerűnek tűnik minden. Én takarítok. Te megérkezel. Aztán hallgatunk. Akit erőszakkal hurcolnak el, tele van történetekkel, éhezésről, fázásról, megaláztatásokról, túlélésről. Az önkéntes száműzetés órái elmesélhetetlenek.
Már megint azt hiszed neked kell válladra venni a világot.
milyen lehet a víztelen iszap ne fogj rám fegyver helyett virágot inkább fuss te esztelen de vigyázz nehogy az irdatlanba tévedj ja és Isten micsodáját hiába a szájadba ne vedd mit szólna hozzá a szoptató Szűz vagy valamelyik orálisan fixált nagyszájú nagynénéd kussoljál már te rákos geci mi baja van hozzá sem értem a telefonjához valaki odakint vödröket tologat nincs itt semmi keresni valód mondja a főnök a beosztottnak süt a nap micsoda gerjedelem
2019. május 6.
Volt egy kutyám álmomban. Vörös szőrű, apró lábú. Előbb ő tűnt el, aztán Anyut kellett keresni. Az ösvény, amin a kutya után elindultam egy kert mellett vezetett el. Málna termett benne. Szerettem volna szedni belőle, de ahhoz át kellett volna másznom egy szöges kerítésdróton. Nagyon sajnáltam, hogy le kellett róla mondanom. Szépek voltak a málnaszemek, rózsaszínűen fénylettek, mintha lámpák világítottak volna a belsejükben. Anyut feketébe öltözve találtam egy idegen házban. Mire ő meglett, a férjem tűnt el. Egy istállóban találtam rá. Magatehetetlenül feküdt a földön. Sokat ittunk egy ausztrál vendéggel, dadogta. Először csak néztem, aztán elkezdtem pofozni, hogy magához térjen.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 364. | [tulajdonos]: újraolvasás-betűről-betűre | 2019-04-25 12:48 | Palimpszeszt
Minden történet újraírható.
Látom magam a szemedben.
A homlokodra írt vonalakban.
Az arcodra rajzolt fájdalom
ismétlődő mintázataiban.
A szemedből áradó hosszú-
tűrő szeretetben.
És újraolvasom magamat:
a kapkodva felvitt új rétegek alatt,
vonalról vonalra botladozva,
a gondosan levakart régi szavakat.
Meg akarom fejteni, ki vagyok.
Szóról szóra. Betűről betűre.
Minden történet újraolvasható.
| |
| 363. | [tulajdonos]: szoktatgató | 2019-04-08 18:28 | 2019. április 8.
A kisbabának, akit tegnap kereszteltünk, nemzeti színű cumi volt a szájában. Mintha kokárdát szopogatott volna. Az anya imájából azt a részt, ami úgy szól „segíts, hogy gyermekemet akaratod követésére szoktathassam”, életemben először félrehallottam, mintha úgy mondták, előbb a lelkész, aztán az anya: „akaratod követésére szoptathassam”. Erről eszembe jutott egy mondat, ami Kazinczytől származik (ha jól emlékszem – nem találom a helyet, ahol olvastam): az író feladata az, hogy az olvasót a „szokatlanhoz szoktatgassa”.
Cortázar szerint a jó írás akaratunkon kívül születik. „Egy ügyes elbeszélő tud irodalmilag elfogadható történeteket írni, ám ha egyszer megtapasztalta, hogy milyen az, ha úgy szabadul meg az ember a novellától, mintha egy ragadozót rántana le magáról, akkor rájön majd, mi a különbség a megszállottság és az irodalmi főzőcske között, amint a novellák értő olvasója is tévedhetetlenül meg tudja különböztetni, melyik mű származik valamilyen meghatározhatatlan és vészes tájékról, és melyik egy puszta „métier” munkája. A nagy novella olyan sűrítésben jeleníti meg annak a bizonyos ragadozónak a rögeszméjét, hogy azt semmiféle technikával nem lehetne bemutatni vagy előállítani: kápráztató jelenlétté formálja, amely már az első szavakba befészkeli magát, hogy aztán magával ragadja az olvasót, hogy kiszakítsa környezetének kifakult valóságából, és roppant erővel, ellenállhatatlanul alámerítse. Az ilyen novellából úgy bukkan fel az ember, mint a szeretkezésből, kimerülten, külvilágtól elszakadtan ahová aztán apránként, csodálkozó tekintettel, lassú ocsúdással tér vissza, sokszor megkönnyebbülve, máskor meg beletörődve.” A novella Cortázar szerint „a költészetnek az irodalmi idő egy másik dimenziójában élő, rejtélyes testvére.”
| |
| 362. | [tulajdonos]: ... | 2019-04-07 13:09 | Sárika férje
Évekig jártak együtt templomba. Az oldalsó szárny harmadik sorában ültek mindig, szélen, az ajtóhoz közel. Az asszony elé egy idő után járókeret került. Elhízott, az arca lárvaszerűen puha lett. A nyakában az istentiszteletek alatt is egy szürke törülközőt tartott, látványosan törölgette vele az arcáról az izzadtságot. Istentisztelet után fénymásolatokat osztogatott: nótaszövegekre emlékeztető verseket Istenről, Jézusról és a Megváltásról. Ha kérdeztük, csak magáról tudott beszélni, rosszulléteiről, álmatlanul átforgolódott éjszakáiról. A férje úgy ácsorgott mellette, mintha a testőre vagy az árnyéka lenne. Az ő nevét sose tudtam megjegyezni, talán, mert sose hangzott el, csak az asszonyé: Sárika. Amikor Sárika már nem tudott többé eljönni a templomba, a férjét kérdeztük, hogy van. Az részletesen beszámolt a felesége rosszulléteiről, álmatlanul átforgolódott éjszakáiról. Sárika most kórházban van. A férje az istentiszteleten lejegyzi neki egy füzetbe a prédikációt, a felolvasott Igék helyét, a zsoltárok és dicséretek számát, a hirdetéseket. Ez a történet róla szól. A nevét már megint, vagy még mindig nem tudom.
| |
| 361. | [tulajdonos]: ... | 2019-04-06 21:11 | 2019. április 6.
Erőre kapni, mint sivatagban az állatok,
ha megjön az eső. A Facebook azt ajánlja,
hozzak létre saját gyűjteményt, például
kipróbálandó éttermekről vagy vicces
videókról. Eszem ágában sincs. Egy film
jár az eszemben, amit a tévében láttam
a namíbiai vadlovakról. Nagyjából százan-
százötvenen, ha vannak. Az őseik az első
világháború idején érkeztek Délnyugat-
Afrikába a német megszállókkal. Amikor
a katonák elhagyták a térséget, a szélnek
eresztett lovak összegyűltek a Garub-
síkságon egy gőzmozdonyok vízellátására
fúrt lyuk körül. Azóta az az élőhelyük.
Hozzak létre saját gyűjteményt vicces
videókról és kipróbálandó éttermekről,
ajánlja a Facebook, de én csak a lovakat
látom, a bőrük alól kidomborodó bordákat,
hiénák szaggatta sebeiket, a patájukat,
amivel a gyökereket próbálják kirugdosni
a földből, mert fű nincs, csak pár napig,
amikor évente egyszer végre elered az eső,
először csak pár kövér csepp, aztán annyi,
hogy megtelnek szépen a gödrök, a lovak
térdre rogynak, a hátukra fekszenek, és
meghempergőznek az iszapos vízben. Én
eddig azt hittem, a lovak csak állni tudnak.
De nem ez a legérdekesebb, hanem az,
hogy a felszaggatott sebek folyamatos
nyalogatása a vezérkanca feladata.
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
