NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2024-04-25 04:32 Összes olvasás: 71591363. | [tulajdonos]: szoktatgató | 2019-04-08 18:28 | 2019. április 8.
A kisbabának, akit tegnap kereszteltünk, nemzeti színű cumi volt a szájában. Mintha kokárdát szopogatott volna. Az anya imájából azt a részt, ami úgy szól „segíts, hogy gyermekemet akaratod követésére szoktathassam”, életemben először félrehallottam, mintha úgy mondták, előbb a lelkész, aztán az anya: „akaratod követésére szoptathassam”. Erről eszembe jutott egy mondat, ami Kazinczytől származik (ha jól emlékszem – nem találom a helyet, ahol olvastam): az író feladata az, hogy az olvasót a „szokatlanhoz szoktatgassa”.
Cortázar szerint a jó írás akaratunkon kívül születik. „Egy ügyes elbeszélő tud irodalmilag elfogadható történeteket írni, ám ha egyszer megtapasztalta, hogy milyen az, ha úgy szabadul meg az ember a novellától, mintha egy ragadozót rántana le magáról, akkor rájön majd, mi a különbség a megszállottság és az irodalmi főzőcske között, amint a novellák értő olvasója is tévedhetetlenül meg tudja különböztetni, melyik mű származik valamilyen meghatározhatatlan és vészes tájékról, és melyik egy puszta „métier” munkája. A nagy novella olyan sűrítésben jeleníti meg annak a bizonyos ragadozónak a rögeszméjét, hogy azt semmiféle technikával nem lehetne bemutatni vagy előállítani: kápráztató jelenlétté formálja, amely már az első szavakba befészkeli magát, hogy aztán magával ragadja az olvasót, hogy kiszakítsa környezetének kifakult valóságából, és roppant erővel, ellenállhatatlanul alámerítse. Az ilyen novellából úgy bukkan fel az ember, mint a szeretkezésből, kimerülten, külvilágtól elszakadtan ahová aztán apránként, csodálkozó tekintettel, lassú ocsúdással tér vissza, sokszor megkönnyebbülve, máskor meg beletörődve.” A novella Cortázar szerint „a költészetnek az irodalmi idő egy másik dimenziójában élő, rejtélyes testvére.”
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak. Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|