NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2024-04-26 04:37 Összes olvasás: 71686| 607. | [tulajdonos]: ... | 2020-01-26 01:06 | Kedves Naplóm!
1) Egy új emberfajtát, ún. szépembereket akarnak létrehozni. Úgy gondolják, a rondáknak rusnyáknak ("rohadékoknak") nincs helye a nemes emberiségben. A szépemberek izmosak, egészségesek. Jó rájuk nézni. Boris Vian Öljünk meg minden rohadékot (új fordításban: Pusztuljon minden rusnyaság) című regényéről beszélek(?).
2) Annyira gátlástalanul eszement Taika Waititi Jojo nyuszija, hogy szinte jólesik, amikor komolyra fordul a dolog, és kiderül, hogy a háború nem gyerekjáték. Humor és tragédia bájosan őrült keveréke. Az élet szép óta nem láttam ilyet. Pontosabban láttam, a Vademberek hajszáját ugyancsak Taika Waitititől. Annak más a témája, de a főszereplő ott is egy kisfiú.
3) A hősökbe sem a nagy szavak miatt szeretünk bele, még csak nem is a tetteik miatt. Én biztos nem. Apró részletek érdekelnek. Ahogyan evés közben megtörli a száját, arrébb hessent egy legyet, megvakarja a könyökét, vagy leejt valamit, mintha önmagát ejtené le. Abba szeretek bele, abba az esendőségbe.
2020. január 26.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 605. | [tulajdonos]: ... | 2020-01-24 10:58 | 2020. január 23.
Tényleg olyan, mintha megcsalnám. Amióta a fordítását leadtam, mindenbe beleolvasok, ami a kezem ügyébe akad. Mintha fű–fa–virággal összeszűrném a levet. Kamaszkoromban habzsoltam így a könyveket. Úgy látszik, létezik olvasói promiszkuitás, amibe vissza lehet esni. Végül visszatértem a „Lisszabon ostromának történeté”-hez, Saramago egyik legjobb könyve. 25 éve olvastam először. Igyekeznem kell, mint a kérészeknek. Hónap végén visszakapom a korrektortól a könyvet. Egy hetem lesz rá, hogy újraolvassam. Előre szédülök.
2020. január 22.
A kiadó nem tudta, hogy filmsorozat készül a három regényről. Az első kötet október óta a spanyol mozikban. A regénynek olyan hatása volt az olvasókra, hogy a könyv megjelenése óta (három éve) olyanok is özönlenek az augusztusi Virgen Blanca-ünnepre, akik azelőtt soha nem hallottak róla. Bizonyos középkori szokások, amelyeket az írónő a múltból rángatott elő, újraéledtek a városban. Pl. a „día del guarro”, a „disznónap", amikor lisztet szórnak a felvonulókra, és csupa fehér ragacs lesz mindenki. Nagyon vidám mulatság, pedig úgy néznek ki utána a fehér arcukkal, mint az életre kelt hullák. Kuroszava egyik „álmában” jönnek elő egy alagútból a halott katonák, azok néznek így ki. Biztosan nem véletlen, hogy a Costa Blanca-i Ibiben katonaruhában rendeznek lisztcsatát. Mintha a halottak buliznának csata után.
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 603. | [tulajdonos]: ... | 2020-01-21 18:37 | 2020. január 21.
Almuden Grandes Megdermedt szív című regényét tavaly karácsonyra kaptam az egyik sógoromtól. Most lementettem E-bookra spanyolul. Egy tekintélyes, gazdag ember temetésével kezdődik a történet, akinek három fia van. A legfiatalabb fiú a könyv narrátora. Az apáról azt lehet tudni, hogy keményszívű ember volt. A pénz, a hatalom és a háborús viszonyok tették azzá. Egy éve megvan a könyv, és csak most jövök rá, hogy a spanyol Kőszívű ember fiait birtoklom.
A fehér város csöndje sajtóanyagait fordítom. Az egyik cikk azt írja a főszereplőről, hogy biciklivel jár munkába. Én erre nem emlékszem, biztosan a filmből szedik, gondoltam, és ijedten vettem elő a fordítást: elkerülte volna a figyelmemet a kerékpár szó valamelyik baszk verziója, és másként fordítottam, mint kellett volna?
Az eredetiben is és a fordított változatban is hat helyen szerepel a „bicikli” szó. Ebből egy szobabicikli, egy másik pedig a parkban bicikliző emberekre vonatkozik. A többi négy a könyv első ötödében szerepel. Mire a könyv végére értem, elfelejtettem. A többi helyen autót használ a főszereplő, vagy gyalog megy munkába. Fura ez, mert kétszer is átolvastam a fordítást, mielőtt leadtam.
Egy vers szövegét tördeltem álmomban, hogy „szép”, egyenlő hosszúságú sorokat hozzak létre. Sehogyan sem ment. Egy sor mindig kilógott.
| |
| 602. | [tulajdonos]: ... | 2020-01-20 20:31 | 2020. január 20.
Visszatérő álmom, hogy át kell mennem a Hídon a túloldalra, ha törik, ha szakad. Többnyire egyedül, vagy ritkábban: valakinek a társaságában. Ma hajnalban a kisebbik fiamat kellett átjuttatnom épségben. A Híd nem valószerű építmény, a fizika minden törvényének ellentmond. Van, hogy a víz alatt vezet, mint egy láthatatlan palló; aki kívülről nézné, azt hihetné, hogy a vízen járok. Máskor csak félig van megépítve, a folyó közepén egyszer csak véget ér, és egy keskeny létrán kell lemásznom a mélybe, így kerülök ki a szárazföldre. Olyan is van, hogy elindulok a túlsó partra, és a Híd, anélkül, hogy görbülne, visszavisz oda ahonnan elindultam, de addigra ott már egy másik világ van. Mintha nem a térben, hanem az időben haladnék előre. Vagy hátra? Ezt nem lehet tudni, mert az a másik világ kortalannak tűnik. A Híd lába körül épült komplexum bugyraiban bolyongok utána, míg fel nem ébredek. A fizika törvényei itt sem működnek. Akármerre indulok el, mindig visszakeveredem a Hídhoz és Folyóhoz, ami mindig nagyon veszélyesnek tűnik. Fekete színű, olajosan sűrű vize van, és bármikor kiönthet vagy inkább fordítva: magába szippanthat, mint egy fekete lyuk. Elindulok vízszintesen előre, távolodni akarok, de a következő pillanatban már újra a Hídra tartok egy felfelé vezető lépcsőn, ami végül levisz a mélybe. A ma reggeli álmomban egy barlangszerű mélyedésben kötöttem ki. Egy virágokkal teleszórt medence mellett emberek álltak és imádkoztak. Először nagyon tisztának tűnt, meg akartam fürödni benne, de a víz hirtelen elszínesedett. Nem lehet, hogy vér van benne, gondoltam, és körbenéztem: mit szólnak mások? Akkor jöttem rá, hogy ők nem látnak engem. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 601. | vajdics: megjegyzés | [tulajdonos]: ... | 2020-01-18 23:51 | | Saramago portugál író. Volt. Spanyol fordításban olvasni őt, egy picit (?) perverz dolognak tűnik, pláne, hogy elvileg tudok portugálul is. | |
| 600. | [tulajdonos]: ... | 2020-01-18 23:41 | 2020. január 18.
Kedves Naplóm!
Tavaly karácsonyra azt kértem a nagycsaládtól, hogy ha már mindenáron ajándékot akarnak nekem adni, egy E-bookra dobják össze a pénzt ahelyett, hogy mindenki külön-külön próbálja kitalálni az aktuális méretemet, az ízlésemet, hogy mit szeretek olvasni, hogy szeretek-e karórát hordani, vagy, hogy elég öregnek érzem-e magam ahhoz, hogy végre én is rózsaszínű ingblúzokat hordjak, ahogyan jó ízlésű, decens hölgyhöz illik.
Megkaptam az E-bookot. (Egy rózsaszínű pizsama, egy karóra és egyéb haszontalanságok társaságában.) A legelső feltöltött olvasmányom, amire talán még a halálom óráján is emlékezni fogok, Javier Marías Los enamoramientos c. regénye volt, amibe a Libriben olvastam bele magyarul, és azonnal meg is vettem volna, ha lett volna négyezer forintom egy spanyolról fordított könyvre. Eva García Sáenz de Urturi trilógiáját is E-boookon olvastam el, mielőtt nekiálltam fordítani. Vittem magammal Erdélybe. Nem kellett bosszankodnom egyetlen szálláshelyen sem, hogy nincs éjjeli lámpa, ami mellett elalvás előtt olvasni lehetne. (Ne higgye senki, hogy nem élek házaséletet. A szeretkezés utáni olvasásnál nincs jobb. Ahogyan a másik elégedett szuszogása összekeveredik az olvasmányélménnyel. Olyan agyi kapcsolatokat teremtve, amelyektől függővé lehet válni. Mindkét irányban.) Az autóban sötétben ücsörögni is más minőség újabban. Ha gyerekkoromban lett volna E-bookom nem kellett volna zseblámpával olvasnom a paplan alatt.
Pár napja felfedeztem egy spanyol oldalt, 20 könyvet töltöttem le róla, köztük 6 José Saramago-regényt. Mindegyiknek elolvastam az első bekezdését. Meg kellett állapítanom, hogy Saramago nem csak általában a regényírásban mester, hanem abban is, hogyan kell elindítani egy szövegfolyamot. Az ismeretlen sziget című kisregényét egy ültő helyemben elolvastam.
Idén uszodabérletet kértem. Viszem magammal az E-bookot, amikor úszni indulok. Sajnos, nem vízálló, pedig a MOM-úszójegy árában a wellness is benne van.
| |
| 599. | [tulajdonos]: ... | 2020-01-17 13:56 | 2020. január 17.
Valaki vízbe akart lökni álmomban merő játékosságból az úszómedence széléről. Nem vette észre, hogy a fejem beszorul egy kiszögellésbe, és ha tovább erőlteti a játékot meg fogok fulladni.
Vendégek érkeztek egy későbbi álomjelenetben a gyerekkori házunkba. A szüleim szobájába tódultak be. Vidám „mai” fiatalok voltak, köztük egy kövér rappergyerek. Nem számítottam rájuk. Egyszer csak megjelent egy pszichiáter-ismerősöm, akivel még a házasságom előtt voltam rövid kapcsolatban. Öltönyt viselt és ciklámen színű úszósapkát. Csak egy pillanatra csodálkoztam el, a következő pillanatban azt gondoltam: ő csak tudja, mi a divat. Bensőséges mozdulattal karoltam át a nyakát, és valamit mondani is akartam neki bizalmasan, de akkor már mások vettek körül. Többek között Zs., a sógorom egykori barátnője. Valamit lelkesen meséltem a körülöttem ülő társaságnak, mire Zs. kifakadt, hogy nem bírja tovább hallgatni a hazugságaimat, megfájdul tőlük a hasa. És fel is állt, mint aki nem is érti, hogyan kerülhetett olyan helyzetbe, hogy engem kell hallgatnia. Már majdnem távozott, amikor belefogtam a védőbeszédembe, mintha tárgyaláson lennénk. Hosszan beszéltem, szenvedélyesen és meggyőzően. Egy mondatra szó szerint emlékszem: „Te, aki valaha szintén tagja voltál ennek a családnak, pontosan tudod, min megyek keresztül.” Valahogyan visszakerültünk a korábbi helyzetbe, amikor még a vendégek között ült ő is, és kifakadt ellenem. Hogy a mondandóját alátámassza a többiek előtt, tett egy megjegyzést azzal kapcsolatban, hogy már akkor is „ilyen” voltam, amikor még a Szedifre szavaztam. „Soha nem szavaztam a Szedifre”, üvöltöttem vissza. „Én ott voltam Iljaha temetésen, és már akkor tudtam, hogy ennek nem lesz jó vége”– folytattam, és körülnéztem. A vendégek közben mintha többen lettek volna. Látszott rajtuk, hogy nem hisznek nekem. Felébredtem.
| |
| 598. | [tulajdonos]: ... | 2020-01-14 14:11 | Ez egy levél. A korrektoromnak írom...
"Kedves G!
Néhány dolgot előre jelzek.
Bizonyos helyeken lehet, hogy mégis szükség lenne a lábjegyzetre. Ennek megítélését már rád bízom. Tudom, az olvasónak is lehet hagyni kutatási lehetőséget, de pl. amikor Borges Alef-jét megemlíti a szerző, mintha az mindenkinek evidencia lenne (nekem az, a kedvenc novellám, Bt.-ém is róla van elnevezve), akkor nagy ingerenciám támad a szájába rágni az olvasónak a Jót.
Másik: látni fogod, hogy bizonyos karakterek beszédét túlfordítottam. A hacker fiúét, a sorozatokon és chipsen élő kövér srácét szlengesítettem, nagyapáét öregítettem (bár őt az írónő is igyekszik "százévesíteni"). Túl irodalmi nyelvet beszélnek a fiatalok az eredetiben. Három fiam van, hallom, hogy beszélnek. A két említett karakter ráadásul jellegzetes szubkultúrához tartozik.
Nagy a hajlamom a szójátékokra. Éppen ezért vissza kellett fognom magam ezerrel, de egy-két helyen kihagyhatatlannak találtam a szavakkal való játékot. Pl.: amikor a Casa del Cordón körül a rendőrség kordont von. A többit majd meglátod.
(Elárulom, mert kivel osszam meg, aki értené is: előre elhatároztam, hogy, ha a végére érek a könyvnek, újraolvasom Saramago "Lisszabon ostromának históriájá"-t. Egy korrektor a főszereplője. Ismered?
Viszem magammal az uszodába. Olyan, mintha megcsalnám vele a Fehér város csöndjé-t.)
Üdvözlettel: Anikó"
| |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
