NAPLÓK: N. D. S. L. (Vajdics Anikó) Legutóbbi olvasó: 2024-04-19 09:39 Összes olvasás: 71196| 602. | [tulajdonos]: ... | 2020-01-20 20:31 | 2020. január 20.
Visszatérő álmom, hogy át kell mennem a Hídon a túloldalra, ha törik, ha szakad. Többnyire egyedül, vagy ritkábban: valakinek a társaságában. Ma hajnalban a kisebbik fiamat kellett átjuttatnom épségben. A Híd nem valószerű építmény, a fizika minden törvényének ellentmond. Van, hogy a víz alatt vezet, mint egy láthatatlan palló; aki kívülről nézné, azt hihetné, hogy a vízen járok. Máskor csak félig van megépítve, a folyó közepén egyszer csak véget ér, és egy keskeny létrán kell lemásznom a mélybe, így kerülök ki a szárazföldre. Olyan is van, hogy elindulok a túlsó partra, és a Híd, anélkül, hogy görbülne, visszavisz oda ahonnan elindultam, de addigra ott már egy másik világ van. Mintha nem a térben, hanem az időben haladnék előre. Vagy hátra? Ezt nem lehet tudni, mert az a másik világ kortalannak tűnik. A Híd lába körül épült komplexum bugyraiban bolyongok utána, míg fel nem ébredek. A fizika törvényei itt sem működnek. Akármerre indulok el, mindig visszakeveredem a Hídhoz és Folyóhoz, ami mindig nagyon veszélyesnek tűnik. Fekete színű, olajosan sűrű vize van, és bármikor kiönthet vagy inkább fordítva: magába szippanthat, mint egy fekete lyuk. Elindulok vízszintesen előre, távolodni akarok, de a következő pillanatban már újra a Hídra tartok egy felfelé vezető lépcsőn, ami végül levisz a mélybe. A ma reggeli álmomban egy barlangszerű mélyedésben kötöttem ki. Egy virágokkal teleszórt medence mellett emberek álltak és imádkoztak. Először nagyon tisztának tűnt, meg akartam fürödni benne, de a víz hirtelen elszínesedett. Nem lehet, hogy vér van benne, gondoltam, és körbenéztem: mit szólnak mások? Akkor jöttem rá, hogy ők nem látnak engem. | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
