NAPLÓK: Oswald Chesterfield Cobblepot Legutóbbi olvasó: 2024-05-06 01:13 Összes olvasás: 64746Olvasói hozzászólások nélkül| 88. | [tulajdonos]: szó mi szó | 2016-03-01 19:05 | | Az álnyelveken eleve nem lehet semmit se mondani. | |
| 87. | [tulajdonos]: magyar bölcsesség | 2016-03-01 18:50 |
Tanulj álkínaiul, hogy semmit mondhass! | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 86. | nélküled: hiány | O.C.C.: plussz hiány | 2016-03-01 17:48 | | Hiányból és hazugságból. Van, ami mindig ennyi, akárhányszor történik meg újra. (Bocs, tényleg, ezek az én agybajaim, de a bejegyzésed nyomán kezdtek kattogni. Gondolkoztam is, h a saját naplómba írjam-e utalva rá, h innen szedtem, de jobbnak tűnt, ha ide.) | |
Olvasói hozzászólások nélkülOlvasói hozzászólások nélkül| 83. | [tulajdonos]: ó, rossz | 2016-03-01 17:16 | EGZOTIKUM
Mihail Kuzmin
VISZONTLÁTTAM A VÁROST,
HOL SZÜLETTEM
Viszontláttam a várost, hol születtem,
s leéltem ifjúságomat;
tudtam,
hogy ott se rokonom, se ismerõsöm nincs
már,
tudtam,
hogy régen elmosódott emlékezetem,
mégis a házak, girbe-gurba utcák,
a tenger messzi zöldje
felidézték elõttem
a megmásíthatatlant, -
a gyermekkor lepergett napjait,
az ifjúságom terveit, sok álmát,
a füstként szétfoszlott szerelmet.
Mindenkinek idegenül,
egy fitying nélkül, azt se
tudva, hol is hajtom le majd fejem,
egy külvárosba csöppentem, ahol
csukott spalettákon túl fények égtek,
s énekszó hallatszott, dobbal kísérve,
a legbelsõ szobákból.
Egy földig érõ függöny elõtt göndör,
jóvágású siheder állt, s ahogy
meglassítottam léptem, elcsigázva,
megszólított:
avva,
úgy látom, az utat nem ismered,
s nincsenek itt barátaid sem;
jöjj hát ide,
itt mindent megtalálsz,
ami egy idegen magányát elfeledteti,
lelhetsz te nálunk
vidám kedélyû, könnyû vérû lánykát,
rugalmas testût, illatos hajút.
Bár máson járt eszem, lassult a léptem,
s õ mosolyogva így beszélt tovább:
Ha téged ez se vonz eléggé,
ó, vándor,
adódnak másféle gyönyörök is,
melyektõl bátor s bölcs szív nem fut el.
Sarum levettem, küszöbén belépve,
hogy a megszentelt sivatag porát
a vigalom házába ne vigyem be.
Az ajtónállóra tekintve,
azonnal észrevettem,
hogy szinte teljesen csupasz, -
s elindultunk a folyosókon
és messzirõl
már kasztanyetták hangja szállt felém.
(fordította: Baka István)
G. TÍMEA FIGYELMÉBE | |
| 81. | [tulajdonos]: e m p á t i a | 2016-03-01 11:19 | ÉRZŐ
Aki nem érzi itt jól magát, aki szerint nem értenek itt a szerkesztők semmihez, az vajon miért nem megy el innen, hiszen rossz neki? Lehetséges, hogy mazochista vagy narcisztikus, vagy csak hobbija a konfliktus, esetleg a (szerzőket megváltó) megváltó szerepében tetszeleg; akkor viszont mélyen együtt kell vele éreznünk és kioktatónak szánt, csacska locsogását fájdalmaiból feltörő sikolyként kell fogadnunk; borzalmas emocionális görcsökként, amelyekkel szinte elviselhetetlen lehet létezni, ezért kikívánkoznak belőle.
SZÍV | |
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
