NAPLÓK: Oswald Chesterfield Cobblepot Legutóbbi olvasó: 2024-05-19 01:10 Összes olvasás: 64893Olvasói hozzászólások nélkül| 912. | O.C.C.: Nyílt vizeken ázik az orka. | Volt egy pillanat: Ne sírj! | 2018-10-27 13:28 | | Ó, én csak madárlátta szellemként kerengek át néha-néha a dokk szürke légterén, mint a szemét, mit forgat a szél. Evvel emelve a hajnal tényét a legfelső hitványra. Jó emlékezetekben persze jól érezhetném magam, ám a szelíd emlék kezet is féli már e földön az összes orca. Hajópadlót minden lakásba! | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 911. | Volt egy pillanat: Ne sírj! | [tulajdonos]: Nem fér a vegyembe. | 2018-10-26 23:07 | Megfogadtam, szellemekkel nem társalgok. ;.)
Jól éreztük magunkat, és kész! :-)
Ilyen kis földhözragadtak vagyunk.
Soha nem hajózunk ki a nyílt vizekre nélküled!
Kedves Márk! Gyere és emeld az est fényét!
Lesz muslinca, meg minden!
Ne légy kívülálló! Te, aki a DOKK legjobb meóját írtad a versemre!
Ha akarnám sem tudnám elfelejteni!
Egyébként meg, síkabb idomokra vágytam, de már, csak a hajópadló az egyetlen, mi segíthet. | |
| 909. | [tulajdonos]: Nem fér a vegyembe. | 2018-10-26 17:25 | EGYFÉLE-
Túl a Dokk-testek legújabb síkidomzatán, sírásra görbül a táj.
-ÉLMÉNY | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 908. | O.C.C.: Bizony. Bizony. | 2018-10-24 18:41 | | Köszönjük e szépséges pontosításokat! (Van Nádasdynak egy jó előadása, talán a Miért változik a nyelv vagy a Hogyan változik a nyelv? címet viseli, hordja, tűri magán.) Tán ez a megfogalmazás egy előző rendszerből ragadt itt, egy kis kövület. | |
Olvasói hozzászólások nélkül| 907. | weinberger: bérlet | [tulajdonos]: Tegnapi szép beszély | 2018-10-24 18:33 | A mélységekbe bele nem mélyedve, szándékosan csak egy pontatlan megfogalmazásra reagálok: vajon miért beszél és ír mindenki "albérleti" díjakról? Szó sincs ilyesmiről, egyszerű bérleti jogviszonyról van szó, tulajdonos és bérlő között. Megtörténhet, hogy többen bérelnek ki egy lakást, de ők akkor is csak bérlőtársak, nem egy blérleti "láncról" van szó.
És hadd ne nyissak új ablakot, egy szó az előző Pálóczi-beírásról: bármennyire meg vagyunk győződve, hogy jól emlékszünk egy fontos idézetre, biztonság okából nem árt utána nézni, hogyan is hangzik pontosan az ismertnek vélt József Attila-citátum. A tartalma nem sérül ugyan, de a zenében is jártas alkotó, amint megnézi a valódi szöveget, azonnal felismerheti a ritmusbeli különbséget a "bajunk" és "terhünk" között. | |
| 906. | [tulajdonos]: Tegnapi szép beszély | 2018-10-24 17:58 | FÁK-
Puzsér Róbert már megint leegyszerűsít és moralizál. Az a centrum amiről beszél egyszerűen nem létezik, a feltétele ugyanis egy valóságos és széles középosztály lenne. Valójában egy szakmunkásnak vagy középiskolát végzett embernek is járna a középosztálybeli gazdasági és kulturális státusz. (Gondoljunk bele, hogy régen egy érettségizett ember mennyivel műveltebb és felnőttebb volt, mennyivel inkább birtokolt egy közös és magas kulturális nyelvet, mint ma egy átlagos (tömeg) diplomás) A középosztálybeli gazdasági és az előbb említett kulturális státusz birtoklásának nem kellene a felsőfokú végzettséggel összefüggenie. Azonban a modern tömeg-felsőoktatás sem biztosítja a középosztálybeli gazdasági és kulturális státuszt. Az ingyenes felsőoktatás lehetővé teszi, hogy számos átlagos vagy az átlagosnál jóval gyengébb teljesítményt nyújtó diák is diplomát szerezzen, ami a diplomája értékét egyszerűen idézőjelbe teszi, ugyanakkor a saját lehetőségeivel és kulturális identitásával kapcsolatos irreális álmokba ringatja őket. Legyen világos, hogy ezek a fiatalok emberileg ugyan lehetnek nagyon értékesek, azonban egy olyan ígérvénnyel a zsebükben róják a világot, ami beválthatatlan. Ezt a jelenséget ki kell vezetni a felsőoktatás világából, de csak azzal egy időben, hogy a középfokú végzettséggel is megvalósítható középosztálybeli életszínvonal feltételei is kiépülnek. Valószínűleg az elkövetkező száz évben az oktatás világa nem csak nálunk, hanem az egész világon radikálisan átalakul. A nagy cégek például előszeretettel tartanak belső képzéseket többek között azért, mert drágállják azt a bért, amit a rangos egyetemekről érkezők kérnek. Másfelől tegyük fel a kérdést, mire volt elég az ingyenes oktatás? Elképesztően széles látókörű, művelt tömegek bölcs és morális szempontok alapján őrzik autonómiájukat a kulturális, gazdasági és politikai trash ellenében? Nekem nem így tűnik. A felsőoktatási tandíjjal semmi baj nincsen. Amivel baj van, a fent említett általános probléma mellett (a beszédben érintőlegesen el is hangzik), például az, hogy szabályozatlan az albérleti piac, így egy diák és más pályakezdő fiatal, a puszta lakhatásáért feléli a keresete javát. Lányi András (akit nagyra tart Puzsér) így kezdte a Fenntarthatóság és globalizáció című kurzusát: "Az egyetem nem kíván tanítani, önök pedig nem kívánnak tanulni, ez a két igény találkozik egymással." Itt nyilván nem a kivételekre gondolt, hanem a hallgatók zömére. Puzsér Róbert gyakran és helyesen elmondja, hogy mi itt a világ jól járt részén élünk, olyan bőségben ami a világ legtöbb emberének elérhetetlen. Talán nem kellene akkor ilyen drámai színekkel ecsetelni a végső nyomorba és ostobaságba hullást. A könyvtárak nyitva, a színházakban vannak olcsó jegyek a karzatokra, a legtöbb egyetemen az előadások egy része szabadon látogatható, az interneten keresztül minden elérhető. Lényegében mindenki előtt nyitott, hogy önmagáért művelődjön, tanuljon és számos olyan terület van ahol ez a legfontosabb, sőt, ez fontosabb mint az intézményi keret. Természetesen számos egyéb terület van, ahol az efféle szabad tanulás és kutatás lehetetlenség és szigorú tantervre, számonkérésre van szükség. Ezekre a szakokra így is, eddig is roppant nehéz volt bejutni és ott meg is maradni. Egy példa: ezek rendszerint olyan ponthatárral éltek, amit csak két középfokú nyelvvizsgával lehetett elérni. Az átlagos középiskolásoknak lehetőségük van ezt megvalósítani? Szóval ez egy összetett probléma, tele kimondatlansággal, mismásolással, romantikus ábrándokkal stb.
Az oktatási rendszer mindig is a társadalmi status quo fenntartására és örökítésére szolgált. (Sőt, a nagytőke érdekeinek kiszolgálására. Emlékezzünk csak arra, hogy a jó Magyar Bálint anno azt találta mondani, itt az ideje, hogy az oktatás a piac igényeihez igazodjon.) Erre vonatkozóan lásd (az igencsak balos) Pierre Bourdieu oktatásra vonatkozó kutatásait. Nem létezik más formája. (Ő természetesen kárhoztatja ezt.) Ennek ellenére, a liberálisok folyamatosan hamis ábrándokat keltenek az emberekben. Az oktatás világában (azaz valójában az abból való kikerülés után) való sikeresség továbbra is a családi háttér, a kiugró tehetség, vagy a rendkívüli akaraterő függvénye. A felsőoktatás, a művészet, a tudomány, a filozófia, az élsport stb. természetétől idegen a demokratikusság. Olyan gátakat, próbákat állít az ember elé, amiket nehéz bevenni. Ezek közül a hozott társadalmi státuszban tapasztalható egyenlőtlenség tűnik igazságtalannak, és ez igaz. Átfogalmazva ez azt jelenti, hogy a másik két irányból csak a legkiválóbbak nyernek bebocsájttatást, mert rendkívüli tehetségük vagy akaraterejük érték, haszon a státusz birtoklói és örökösei számára. Az angolszász modell teljesen így működik, van néhány elit egyetem, ami az átlagos státuszú, tehetségű, és szorgalmú tanulók számára bevehetetlen, sőt, már a középfokú és alapfokú oktatás is így épül fel. (A tündöklő és innovatív, igazságos nyugatról beszélünk!) a magas státuszú állást biztosító szakokon minden időben felülreprezentáltak a magas státuszú családokból származó fiatalok. Eközben létrejött mintegy az egyenlőség és parasztvakítás jegyében az egyetemeknek és főiskoláknak az a túlkínálata ami semmire se jó. Ezeken az egyetemeken játszadoznak a feministák, a genderisták, itt döntenek úgy , hogy fehér filozófusokat nem tanulnak, itt lehet angol szakot végezni Shakespeare ismerete nélkül (és ez nem vicc), ezeken az egyetemeken relativizálják a tudás mércéjét, a kultúra tartalmát, ezeken bocsátanak ki változó értékű diplomákat, és igen, az itt tanulók is hiteleket vesznek fel, és eladósodva kezdik az életüket. Ez a tömegoktatás, ez a társadalmi igazságosság megvalósulása, egy förtelmes átverés. Célja nem az innováció, hanem az, hogy a fiatalok minél később jelenjenek meg a munkaerő piacon teljes értékű munkavállalóként, hogy lenyomják a középfokú végzettséggel betölthető állásokhoz rendelt béreket, hogy eladósítsák őket és kvázi értelmiségi identitással ruházhassák fel szerencsétleneket. A liberalizált oktatásból nem következett se innováció, se társadalmi egyenlőség. Az elmúlt 60 év még nem térített senkit se észre ezzel az illúzióval kapcsolatban? A klasszikus jóléti állam az, ami a társadalmi egyenlőség alapja, és az, ami lehetővé teszi valóban sok család számára, hogy középosztálybeli életszínvonalon éljen, illetve gyerekei számára hátteret és valóban értékes oktatást biztosítson, egy hitvány trükk helyett. A kormányerők jelenlegi lépései a status quo további területeinek elfoglalásáról szólnak. Hogy ennek a folyamatnak az egészéről mit gondolunk, arról merőben eltérő lehet a véleményünk és megítélésére, kiértékelésére úgyis csak évtizedek múlva nyílik majd lehetőség. Miért nem "lázadoznak" az emberek? A válasz egyszerű: a liberális és kultúrbaloldali szólamok és az ezeket támogató pártok/gazdasági szereplők működése közötti differencia túlságosan világos nekik. Lejárt lemez. Abszurd lemez. A bort iszik és vizet prédikál eseténél, jobban tetszik nekik a bort iszik és bort prédikál esete. Aki az oktatás világának értelmezhetetlen liberalizációjáról bővebben tájékozódna, annak kellemes olvasmány lehet Lasch: Az önimádat társadalma -című művének idevágó fejezete.
-LYA
| |
Olvasói hozzászólások nélkül| 905. | Pálóczi Antal: KELL A TISZTÁNLÁTÁS EBBEN! | 2018-10-23 16:48 | Igen, ebben egyszerre kell az éleslátás, de a romatikus álhumanizmus tettenérése is: utóbbit megtette József Attila "Szívére veszi gondunk bajunk, vállára venni nem bolond". Az előbbire ebben látok vállalható útmutatást (személyes antipátia ilyenkor nem érdekel).
"Vagyis ezek a helyek azért nem totális rémlátomások, és ha azok is olykor, akkor elsősorban az ügyfelek teszik azzá egymás számára. Vegyük észre, hogy azért mégis csak többen veszik ezeket igénybe, mint akik kint vannak az utcán különböző hivatkozási alapokkal. Én nem tartom helytelennek, hogy ezek felé az ellátások felé terelik, kényszerítik az utcás ügyfeleket, azonban a másik oldalon duplázzák meg az átmeneti szállók férőhelyeit, határozatlan ideig (anyagi és egyéb rendbejövetelükig) élhessenek ott az ügyfelek egy éjjeli menedékhely esetén a 70%-os kihasználtság is sok, 50 % emberléptékű, szellősebb, élhetőbb; szabályozzák az albérleti piacot, növeljék az önkormányzati lakásállományt stb. (Az utcát pedig mint első állomást, ki kell iktatni.) A vizeletben és ürülékben fetrengésnek nincs méltósága. A fagyhalálnak nincs szabadsága. Így ezek elvételéről beszélni értelmetlen." Idézet vége.
Én a magam részéről az utógondozás lehetőségének a megteremtését tudom elősegíteni, intézeti nevelőtanárként. Illetve azt, hogy a neveltjeim oda beilleszthetőek legyenek. Minden nap teszek érte valamit. (Az "öregkori Dokk-portrémon" például megzenésített József Attila verset adok elő, hogy kedvet csináljak az iskolába járáshoz - ez ugyanis nem "magától értetődő" az intézetekben. Viszont az utógondozásba vétel egyik alapfeltétele. | |
| 904. | [tulajdonos]: HEJ, ÉKTELEN, HAJLÉKTALAN! | 2018-10-23 12:59 | NAPJAINK-
Szociális munkásként elsősorban a szakmánkban uralkodó politikailag korrekt beszédmódot utálom. Ügyfeleink felelőssége, kötelessége, szakmailag felvethetetlen kérdésnek minősül. Olykor az az érzésem, hogy kifejezetten elvárás felénk, hogy tartsuk gyerek státuszban az ügyfeleket, hogy semmilyen emberi magaviseletet ne követeljünk meg tőlük, hogy semmi érdemi öngondoskodásra ne lássuk őket alkalmasnak, hogy asszisztáljunk az együttműködésre való képtelenséghez. Mindenekelőtt szociálpolitikai, lakáspolitikai kérdésről van szó. Utah Állam megszüntette a hajléktalanságot. Hajlékot adtak nekik. Tulajdonképpen ez a spanyolviasz esete. Azóta egyre több országban kísérleteznek az elsőként lakhatást programmal, ami, ha nem is szünteti meg a hajléktalanságot teljesen, de jelentősen csökkenti a probléma nagyságát, "élhetőbbé" teszi a világot az érintetettek és a társadalom számára is. Számos nyugati országban az önkormányzati és a magántulajdonban lévő lakások aránya sokkal egészségesebb mint nálunk. (Lényegesen több az önkormányzati lakás /az önkormányzat meg sokkal kevesebb/). Az albérleti piacok szabályozottabbak, azaz sokkal jobban védik a bérbevevőt a bérleti díj, a bérleti időszak feltételeinek önkényes változtatásaival szemben. Mi magyarok a magán vadkapitalizmusban, az egymáson való gátlástalan nyerészkedésben, a társadalmi rövidlátásban és a szociális cserbenhagyásban nagyon érintettek vagyunk. A hajléktalanságot régóta kutatják Magyarországon is. A 90-es években a hajléktalanságban élők átlag életkora idősebb volt, mint most és a végzettségük magasabb volt mint a társadalmi átlag. Más típusú hajléktalanok voltak, leginkább a rendszerváltás vesztesei. Jelenleg az átlag iskolázottság mutatói sokkal rosszabbak a társadalmi átlagnál és nagyon sok a fiatal. Valóban a hajléktalanságba érkeztek a pszichiátriai ellátásra biztosított ágyszám csökkentések, osztály és intézmény bezárások után rengetegen (a pszichózis úri huncutság csak tehetős ember engedheti meg magának), de ide érkeznek a szabadult fogvatartottak, rengeteg állami gondozott (nem értem, hogy miért nem lehet valamiféle trükkel kötelezővé vagy vonzóbbá tenni az utógondozás igénylését a fiatalok számára), olykor tanyák és faluvégi nyomorsorok népei és persze a szimpla lakásvesztők, és van egy rakás idős ember aki bár jogosult lenne a szociális otthoni ellátásra mégis inkább egy átmeneti szállón, vagy éjjeli menedékhelyen marad inkább (!) nekem is van ilyen ügyfelem. Igen, a legtöbbjük küzd addiktológiai problémával, ami azt jelenti, hogy vagy egyszerre érintettek: drog, gyógyszer, alkohol függésben, vagy ezek közül csak kettőben vagy egyben. A hajléktalanok számára átmeneti szállók, éjjeli menedékhelyek és nappali melegedők állnak rendelkezésre. Az átmeneti szállók telítettek, kihasználtságuk 100%-os, a várólisták 3-8 hónaposak. Az átmeneti szállók másfél évre kötnek szerződést az igénybevételre és ezt lehet kétszer fél évvel hosszabbítani. (Most olyan módosítás lépet életbe, hogy lehet határozatlan idejű szerződést is kötni, ez azonban azt fogja jelenteni, hogy a rendszer még jobban bedugul.) Sokkal több átmeneti férőhelyre lenne szükség, gyakorlatilag a duplájára. Ezek térítési díj kötelesek (havi 5000 - 11.000 forint között). Az éjjeli menedékhelyek kihasználtsága 70%-os. Miért? Mert szigorúbb a rend, kötött a nyitvatartás, túlzsúfoltak és a lakók egymást terrorizálják, élősködök, rovarok, egerek rohangálnak. Bizonyos házirend sértésekért kitiltás jár (szociális munkás bántalmazása / fenyegetése, lakótárs bántalmazása) ezen kitiltottak is egy idő után nem tudnak igénybe venni adott településen szolgáltatást. Ha a szociális munkás rendet vág, akkor azért szemét, ha nem vág rendet, akkor azért szemét. Ezeken a helyeken van lehetőség fürdeni, mosni, és kapnak ételt, van főzési lehetőség, (nálunk még szekrény is), de van olyan ember akit nem tudsz beparancsolni a fürdőbe, egyébként ezek a nem mosdók döntően pont azok az utcások szoktak lenni akiket a krízis szolgálat "begyűjt", és nem a szállót rendszeresen igénybe vevők, és éppen ezek az emberek hurcolják magukkal a mindenféle élősködőket, amiknek a jelenlétére panaszkodnak (ennyit arról, hogy miért kell adott esetben kidobni egy zsák ruhát; azért, hogy ötven másik ember ne vakarózzon tetű, poloska, rüh miatt.). Azt nem lehet vizsgálni, hogy ki alkalmas a társadalomba való visszavezetésre, elvileg mindegyik ügyfélről ezt kell feltételeznünk, mondanunk, noha tudjuk, hogy ez nem igaz. Az esetkezelő szociális munkások nem egyszer 20-30 oldalt írnak egy esetről, intézik az ügyfél jogi, orvosi, pszichológiai segítségekhez való hozzáférését, ha van, a családi kapcsolatai megerősítését és az esetek 99%-a úgy ér véget, hogy minden marad úgy mint volt, vagy még rosszabb lesz. (A szociális munkás szerepét se értik sokan, elvileg ő az, aki összehangolja az ügyfél érdekében a különböző segítő területek működését. Magyarországon ez se világos, a jogász, az orvos idegesítő, kotnyeles figurának látja a szoc. munkást, aki valami nyomorult érdekében zaklatja őket.) Az ügyfelek pedig keringenek a rendszerben. Utca, éjjeli menedékhely, átmeneti szálló, utca stb. Vannak azonban csoportfoglalkozások, programok emberi tevékenységek is ezeken a helyeken. Ez a fénysugár. Én például a jövőhónapban színházba viszem azokat az ügyfeleimet, akik rendszeresen járnak az irodalmi csoportfoglalkozásra. Vagyis ezek a helyek azért nem totális rémlátomások, és ha azok is olykor, akkor elsősorban az ügyfelek teszik azzá egymás számára. Vegyük észre, hogy azért mégis csak többen veszik ezeket igénybe, mint akik kint vannak az utcán különböző hivatkozási alapokkal. Én nem tartom helytelennek, hogy ezek felé az ellátások felé terelik, kényszerítik az utcás ügyfeleket, azonban a másik oldalon duplázzák meg az átmeneti szállók férőhelyeit, határozatlan ideig (anyagi és egyéb rendbejövetelükig) élhessenek ott az ügyfelek egy éjjeli menedékhely esetén a 70%-os kihasználtság is sok, 50 % emberléptékű, szellősebb, élhetőbb; szabályozzák az albérleti piacot, növeljék az önkormányzati lakásállományt stb. (Az utcát pedig mint első állomást, ki kell iktatni.) A vizeletben és ürülékben fetrengésnek nincs méltósága. A fagyhalálnak nincs szabadsága. Így ezek elvételéről beszélni értelmetlen.
-MARGÓJÁRA | |
Olvasói hozzászólások nélkül
Hozzászólást csakis azonosított felhasználók írhatnak.
Kérjük, hogy jelentkezzen be az azonosításhoz!
|
|
